Nem szívesen beszélünk az ügyetlenségről, ha az valamelyik
családtagot vagy saját gyerekünket érinti. Pedig az ügyetlen gyerek,
mozgászavaránál fogva, nagy odafigyelést igényel. Sok szülő nem veszi észre
gyereke csetlő-botló, koordinációzavaros mozgását. Kellemetlen számára
szembesülni a gyermek gondjaival, s még a szakember figyelmeztetésére is
sarkítani próbálja a problémát, vagy belenyugszik a valóságba. Más szülők már
az óvodában összehasonlítják gyermekeik mozgástevékenységét a társakéval. A
gyerekek különbözőképpen viszonyulnak a mozgáshoz: van örökmozgó, vakmerő,
mindenhová felmászó gyerek, aki valósággal keresi a veszélyes helyzeteket, van
mérsékelt, aki könnyen felfogja a mozgásos játékokat, szívesen játszik, és van
olyan is, aki lusta, nem motiválja semmi a mozgásra, visszahúzódó, nehezére
esnek a könnyebb mozgásos feladatok is. Ezek az attitűdök a gyermek részéről
jelzésértékűek lehetnek. A sokgyerekes családokban a szülők a gyermekeket
automatikusan összehasonlítják egymással, hiszen egyszerre többet látnak
mozogni, így az esetleges mozgászavart hamar kiszűrik. Általában a szülő nem
tudja a gyermek életkorának megfelelő mozgásfejlődést helyesen értékelni, ezért
fontos, hogy szakember (testnevelő) hívja fel rá a figyelmet. Jó lenne, ha a
testnevelő, az iskolaorvos többször szót kapna a szülői értekezleteken, és
ilyenformán a szülővel direkt kapcsolatba kerülve, tudatosítva a negatívumot,
időben megoldódnának a problémák.
Az ügyetlenség tulajdonképpen olyan mozgászavar, mely
egyrészt a koordináció hiányában, másrészt a fizikai rendellenességek
következményeként nyilvánul meg. Amikor a gyermeknek nehezére esik a mozgás,
nem tudja a testét mozgás közben egyensúlyban tartani, részmozgásait
irányítani, azt mondják róla, hogy ügyetlen (futás közben botladozik,
gyámoltalan, elesik, mozgásvállalkozásai nehézkesek, pontatlanok). Az ügyetlen
mozgásra fel kell figyelnie a szülőnek! Időt kell fordítani rá, hogy az okokra
fény derüljön, hogy a hiányosságokat felfedezzék, de ez már a gyermekorvosok,
gyermekpszichiáterek hatáskörébe tartozik. Az „ügyetlen gyermek” kórtünettel
behatóbban Ernst Kiphard svéd orvos foglalkozott, aki a következőképpen
osztályozta az ügyetlen mozgás megnyilvánulási formáit: 1. Petyhüdt, túl laza
izomzatú gyerek (lassú, suta); 2. Kötött, merev izomzatú gyermek, akinek a
mozgása szögletes, lökésszerű, hirtelen átmenetekkel. Túl sok erő és a
hajlékonyság hiánya jellemzi, mozgá- sában nincsen folytonosság,
lekerekítettség, kétbalkezes; 3. A feszes izomtónusú gyerekre a görcsösség
jellemző. Fárasztó neki a futás, de az írás is. A görcsösség a gátoltság, a
szorongás a félelem kifejezője. A testiek-lelkiek kölcsönösen hatnak egymásra;
4. Az izgága gyermek jellemzője az ideges mozgás, nyugtalanság, mely próbára
tesz szülőt, tanárt egyaránt. Rohanó világunk visszatükröződéseként is
felfogható, hogy egyre nő a hiperaktív gyerekek száma. Ezek a gyerekek
féktelenek, vibrálók, de mozgásuk finommechanikája zavart szenved. Jellemző a
motoros nyugtalanság, erős mozgáskésztetés, melynek az órákig tartó
mozdulatlanság is a kiváltója lehet. Ha felismerjük az elégtelenséget,
higgadtan megállapítjuk, hogy gyerekünk ügyetlen, felfogjuk, hogy sajátos
mozgásra van szüksége, akkor már megtettük az első lépést a jó úton.
Szakemberek segítségével ezek a mozgásos nehézségek teljesen kiküszöbölhetők.
Rengeteg játékos, speciális koordinációs gyakorlat áll a gyerek rendelkezésére,
melyek feloldják az agyban a mozgásos területeket, segítik az agyféltekék
közötti koherenciát, a gyerek mozgása fokozatosan harmonizálódik, pontosabb,
lekerekítettebb lesz, tapasztaljuk, hogy sikerélménye van, szívesen mozog.
Sokszor előfordult, hogy a zsenge korban mozgászavarban szenvedő gyerek a speciális
foglalkozások nyomán késztetést érez a sportolásra. Számos példa igazolja ezt.
De ezekről és a mozgásfejlesztés sajátos eszközeiről részletesebben a
következőkben.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése