Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. december 15., péntek

Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban



Mozgsfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban
V. mozgásfejlődési szakasz 3–5 éves korig

Ez a funkcionális mozgásformák időszakának ötödik szakasza, mely 3 éves kortól az 5 éves korig tart. Ennek a hossza az egyre nagyobb volumenű mozgások és azok egyre biztonságosabb végrehajtáshoz szükséges gyakorlás miatt 2 éven keresztül folytatódik.
Mire képes:
Ez a szakasz összefoglalva a váltott lábú lépcsőzéstől a fejlődő egyensúlyérzékelésen át a fejlett mozgásszabályozásig terjed.
Ekkor a gyermek már óvodás, vagyis bekerül a szervezett, bizonyos értelemben irányított oktatási rendszerbe. A gyermek viselkedése e periódusban mélyreható változásokon megy keresztül. A játékos, élénk képzelőerővel rendelkező gyermek ennek a szakasznak a végére iskolaéretté válik. A szociális kapcsolataiban megjelennek az „idegenek”. Képes lesz a tapasztalatok felfogására és viselkedését ennek megfelelően szabályozni. Gondolkodására a „totális” a jellemző kifejezés. Nagyban befolyásolják az érzelmek, nem képes minden esetben a tárgyilagosságra (vágyaktól vezérelt gondolkodás). A gyermek cselekvéseiben két momentumot fedezhetünk fel. Az utánzási hajlamot és az önállóságra való törekvést. Magatartásmódokat, cselekvéseket másol, ugyanakkor olyan dolgokat akar csinálni, ami számára tilos. A cselekvésekben egyre kitartóbbak, különösen akkor, ha az számukra érdekes. A cselekvés végrehajtása közben folyamatosan meglévő érdeklődése lehetővé teszi, hogy a feladatvégrehajtás „kellemetlenebb” szakaszait is leküzdje. A tudatos fejlesztésben e tény ismerete fontos. Olyan célokat, feladatokat vagy feladathelyzeteket kell teremteni a fejlesztés során, melyek felkeltik a gyermek érdeklődését. A cselekvések végrehatásában is betartja a szabályokat.
Stoppard leírja, hogy e két év alatt a gyermek megtanul váltott lábbal lépcsőzni, egyensúlyérzéke, teste fölötti önkontrollja magas szintre fejlődik.[24]
Mozgásbiztonságának javulása, valamint a világ megismerésében történt előrehaladása következtében önállóságra törekszik.
14. kép:

Lényegében ennek az időszaknak a végére normál esetben minden olyan mozgásnak az alapjait megtanulta, a szükséges funkcionális ideg- és izomrendszeri alapok kialakultak, melyek alkalmassá teszik minden – emberi létéhez szükséges – mozgás magas szintre fejlesztésére, a funkciók oldaláról lehetősége van az újak elsajátítására. Mozgásszabályozása ennek megfelelően fejlett. Megteremtődnek a funkcionális alapok arra, hogy 5 éves korra a homo sapiens alapkészségeit elsajátítsa. Ezek biztonságos végrehajtásában azonban nagyok az egyéni eltérések.
A legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban:
  • levegőssé váló járás, futás,
  • egyre biztonságosabb váltott lábú lépcsőzés,
  • szökdelés 1 és 2 lábon helyben és haladással, el- és felugrás, leugrás játékszerekről,
  • kézben fogható labdával egykezes hajítás fej fölül,
  • kétkezes alsó dobás különböző irányba,
  • egyre jobb labdaelkapás,
  • lábbal labdakezelés, megállítás, továbbítás,
  • fejjel letámaszkodás és egyre jobb bukfenc,
  • nyuszi- és békaugrás,
  • hinta, mérleghinta, csúszda, mászóka használata.
A fejlesztés lehetőségei:
Játsszunk vele ugróiskolát, szökdécseljünk vele kézfogással egy lábon. Végezzünk vele karlengetést zenére helyben és menetelve.
Adjunk neki háromkerekű biciklit, ez erősíti a lábizmokat és ízületeket. Használjuk ki a játszótéri játékokat: hintát, mérleghintát, csúszdát, engedjük fel mászókákra. Ezeknél a játékoknál azonban feltétlenül mellette legyünk és biztosítsuk, segítsük. A mászókáknál hívjuk fel a figyelmét a biztos fogásra, de legyünk alatta, ha be kell avatkozni. Előszeretettel ugrik le számára kihívást jelentő magasságból, de keressük vele együtt a számára biztonságos magasságot. Nagyon fontos, hogy megismerje önmagát, képességeit, mert nem lehetünk mindig mellette.
15. kép:

Tegyük lehetővé számára, hogy tanuljon meg jól hintázni, ha tehetjük, otthon is szereljünk fel neki.
Labdázzunk vele sokat. Találjunk ki feladatokat az elkapásra, a dobásra. Adjunk neki jól kézben fogható labdát és a vállát megtámasztva húzzuk hátra a nyújtott karját és így dobjuk el néhányszor a labdát. A hajítómozdulat megtanítása 3–5 éves kor között elkezdhető. A lábbal történő labdakezelés közben az egyensúlyérzéke sokat fejlődik, mert miközben egyik lábbal támaszkodik, a másikkal a labdát kezeli. Természetesen legyünk vele türelmesek és a jó végrehajtásokat jutalmazzuk.
Használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket, hemperegjünk vele, közben fordítsuk át a fejét jól előrehajlítva bukfencszerűen. A fejállást ne erőltessük, de engedjük – közben biztosítsuk –, ha ezzel önállóan próbálkozik. Alapelv, hogy a próbálkozások sorozata egyben erősíti is azokat az izmokat, melyek a végrehajtáshoz szükségesek.
Igyekezzünk olyan játékokat venni, melyek az ügyességét próbára teszik. Adjunk kezébe súlyban hozzá igazodó ütőt, hogy manipulációs készségei, térérzékelése fejlődjön, taníthatjuk korcsolyázni, sízni, de legyünk nagyon türelmesek vele. Találjunk ki olyan játékokat, ahol billegő, félgömb alakú játékokon egyensúlyoznia kell. Ha megfelelő lehetőség van rá, vigyük el lovagolni.
Ne felejtsük azonban el, hogy ebben a korban tanulni csak a saját tempójában képes és csak a saját tempójában hajlandó. Az edzésszerű ismétlésszámokkal, intenzitással jellemezhető fejlesztést nem szereti, az ilyen jellegű felkészítésnél ezt figyelembe kell venni a fejlesztőnek. A minél változatosabb mozgások végrehajtásához szükséges feltételeket biztosítsuk számára. Ez később busásan megtérülő eredményeket hoz.
Ahhoz, hogy egyre jobban koordinálja mozgását, izmai összehangoltan működjenek, látása, hallása, kinesztetikus érzékelése jól működjön, szükséges a kellő mozgáslehetőség biztosítása. Ezzel nemcsak a mozgásos ügyességét fejlesztjük, hanem olyan képességek megszerzését tesszük számára lehetővé, melyek az iskolába kerüléskor jobb tanulási eredményeket biztosítanak. Ilyenkor ugyanis nem csupán az ügyességét, de az agy hierarchikus fejlődését is elősegítjük.
A funkcionális mozgásformák fejlődésének összegzése, kimeneti szintjei az iskolaérettség eléréséhez
Ha azt állítjuk, hogy 5 éves kor körül a gyermek megtanulja az emberre jellemző alapkészségeket, az természetesen nem jelenti azt, hogy e készségekkel teljesítmény-centrikus biztonsággal rendelkezik. Mindösszesen azt állítjuk, hogy e készségek elemi szintű végrehajtását tudja, ahhoz azonban még nagyon sokat kell fejlődnie, hogy ezekben a teljesítményorientáltság legyen jellemző. Jóval később következik be az az időszak, amikor a mozgások végrehajtásához szükséges motorikus képességei olyan szintre fejlődnek, amikor a készség szinten megtanult mozgást már önmegvalósításra képes használni. E folyamat 16–20 éves korig is tarthat. Sportolóknál akár még tovább is.
Ha az 5 éves kori állapotot a fejlett mozgásszabályozással jellemezzük, szükséges összefoglalni azokat a funkcionális mozgásformákat, melyek erre a korra jellemzőek a gyermekek mozgásvégrehajtásában.
Az 5 éves korban végrehajtandó mozgások áttekintésével az alábbi csoportosítást kapjuk:
1. Járás. Kezd megváltozni a korábbi, kisgyermekre jellemző tipegő járás. Számottevő változás 6-7 éves korban várható.[25]
2. Futás, melynek során kezd levegőssé válni a mozgás, elhatárolhatóvá válik a lendítés és az elrugaszkodás fázisa. Az oldalirányú kitéréssel (egyensúlyozással) történő futás változóban van. A lépéshossz növekszik, a frekvencia ennek megfelelően csökken, de még domináns.
3. Ugrás. E mozgásforma tartalmazza a helyben szökdelést, a fel-, leugrást, bizonytalanabbul a páros lábon történő előre-, hátraugrást, az egy lábról történő el- és felugrást. Farmosi szerint a lépcsőt gyakran használó gyermekek ezen a területen jobban fejlődnek a lépcsőzés okozta láberő fejlődése miatt.[26]
4. Dobás. 5 évesen nincs akadálya a különböző dobásformák elsajátításának, de ez csak a felnőtt segítségével, megfelelő irányítás mellett valósítható meg.
5. Elkapás. Az elkapott szert (labdát) kezdetben még a mellkashoz szorítják. Ez a mozdulat lassan fejlődik és alapvetően a felnőttek tudatos segítsége kell hozzá. E mozgásformának része a labdaérzék, mely a felfújt labda egyre biztonságosabb kezelésében nyilvánul meg. A labdaérzék kapcsán beszélhetünk a rúgás fejlesztéséről is. Ugyancsak ehhez a mozgásformához soroljuk az ütővel történő manipulálás fejlesztését is. A távolságbecslés, az irányérzékelés, a térérzékelés fejlesztése kiemelkedően fontos feladatok.
6. Mászás. Ehhez tartozik a csúszás, a kúszás, de a nyusziugrás és a békaugrás is. 5 éves korra kedvelt mozgásformák ezek, melyek nagyban hozzájárulnak a gyermek testének arányos fejlődéséhez és ügyességének javulásához.
7. Húzás, tolás, függés, forgás, gurulás a test hossz- és szélességi tengelye körül, egyensúlyozás. E mozgásformákon belül kerül szóba az egyensúlyozás, melynek fejlesztésére ebben a korban nagy lehetőség van. E területen a statikus és a dinamikus egyensúlyérzék fejlesztése egyaránt fontos (egyensúlyozás szokatlan testhelyzetben, mint állás egy lábon, tarkóállás, fejállási próbálkozások). Ugyancsak fontos a szélességi és hossztengely körüli forgások fejlesztése (térbeli tájékozódás képessége). Ezek sorában különösen fontos az előrebukfenc és a nyújtott testtel történő forgás állásban és a talajon.
Mind a futó-, mind az ugrómozgás fejlődésében a lépcsőn járás sok segítséget jelent a koordinációs képesség fejlődésén túl a megfelelő izomerő fejlesztése miatt is. A lépcsőn járás „olyan koordinációs alapmintákat tartalmaz, amelyek a később kialakuló alapvető mozgásformák – ilyen pl. az ugrás – lényegi elemeit tartalmazzák.[27]
Összegzésként megállapítjuk, hogy összefüggés van az elsajátítandó mozgások mennyisége, bonyolultsága és az adott fejlődési szakasz időtartama között.
  1. mozgásfejlődési szakasz: 2–2,5 hónap,
  2. mozgásfejlődési szakasz: 3,5–5 hónap,
  3. mozgásfejlődési szakasz: 4–5 hónap,
  4. mozgásfejlődési szakasz: 17–23,5 hónap,
  5. mozgásfejlődési szakasz: 26–28,5 hónap,
  6. mozgásfejlődési szakasz: 12–24 hónap,
Az I. szakasz mindösszesen 2–2,5 hónap, melyben a baba a fizikai tehetetlenségtől eljut a fej vízszintes tartásáig.
Ez folytatódik a II. szakaszban, melynek időtartama már 3,5–5 hónap. Ebben a szakaszban már nagyobb mozgásokban fejlődik a kisgyermek (például a fej vízszintes tartásától a biztos ülésen, a láb reflexszerű mozgatásáig). Előkészületek történnek a járás elindítására. A törzsizmok megerősödnek, a kar képessé válik a test megtartására.
A III. szakasz 4-5 hónapig tart. Ekkor már minden annak érdekében történik, hogy a kisgyermek képes legyen elindulni, járni. Ehhez nagyon sokat kell másznia, kapaszkodva felállnia és leereszkednie. Közben fejlődik a függőleges helyzettel kapcsolatos beidegződés, a láb, a törzs és a mellső függesztő izmai megerősödnek annyira, hogy képesek megtartani a gyermek tömegét. Ez sok gyakorlás eredményeként jön létre. Mivel a gyakorlás motivációját a világ megismerésének igénye generálja és mivel már egyre nagyobb távolságokat képes a gyermek bejárni, ez egyre nagyobb erőfeszítésekre is ösztönzi.
A IV. szakasz ideje ekkor ugrásszerűen megnő, időtartama 17–23,5 hónap (1,5–2 év). Kell is, mert ebben az időszakban a kézfogással történő járástól az önálló járásig fejlődik a gyermek. Ennek során eljut az egyre jobban koordinált, egyre biztonságosabb mozgásvégrehajtásig. Lépcsőn mászik, térdel, áll, jár, ritmusra mozog, szökdel, szalad, biztosan lassít, bár irányt változtatni még nem tud. Ebben az időszakban tehát nagyon sok mindent meg kell tanulnia a gyermeknek. El kell jutnia a helyváltoztatást biztosító nagymozgások olyan biztos végrehajtásáig, mely lehetővé teszi az óvodai közösségben történő helytállást. Hároméves kortól hivatalosan is elkezdheti „közoktatási pályafutását”. A mozgásában nem eléggé érett gyermeket sok kudarc érheti az óvodai közösségben, túl azon, hogy rövid szoktatási időszak után elkezdődik a szülői jelenlét nélküli, igazán önálló élete, mely szintén elég nagy stresszt jelent(het).
Az V. mozgásfejlődési szakaszban egyre biztonságosabbá válik a gyermek mozgása az alapkészségek területén. Mozgásigénye rendkívül nagy, mely természetesen a környezetére is kihat. Ez az időszak, attól függően, hogy a gyermek mikor kerül iskolába, tarthat 12–24 hónapig. Gyakorolni és okos szempontok adásával, ügyes segítségadással javítani kell az eddig már megtanult minden mozgást. Ennek nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy a kialakulóban lévő ideg-izom kapcsolatok egyre jobban stabilizálódjanak, a szabályozásban részt vevő agyterületek közötti kapcsolat állandósuljon. E folyamatban lesz a gyermek mozgása egyre harmonikusabb, koordináltabb, hiszen a nagymozgások bázisán épülnek fel a finom mozgások.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a fejlődési szakaszok hosszának növekedése kapcsolatban van az adott időszakban megtanulandó nagymozgások, és az elvégzendő feladatok volumenével. Természetes, hogy ezekhez egyre több idő szükséges.
Az öt mozgásfejlődési egységben tehát jól érzékelhető, hogy az egymást követő szakaszok egyre hosszabbak, melyekben a korábban megszerzett képességek és készségek egyre bonyolultabb körülmények közötti alkalmazása és újabbak ráépítése történik, miközben a funkciók is egyre magasabb szintre fejlődnek. Ennek alapján alakul ki a nagyon sok próbálkozás során megszerzett képességek egyre komplexebb rendszere. A korábban megtanult mozgások integrálódnak. Kifejlődnek mindazok a funkciók, melyek a későbbi és egyre bonyolultabb mozgások végrehajtásához szükségesek.
Az egészségesen fejlett gyermek mozgásai annyira válnak komplexé 5 éves korra, hogy jól meghatározható csoportokba, mozgásformákba sorolhatók. Ezek a kúszás–mászás, a járás, a futás, az ugrás, a dobás, az elkapás, a húzás–tolás–függés–forgás–gurulás–egyensúlyozás, melyek tulajdonképpen a homo sapiens alapkészségei.[28]
Ennek a szintnek az elérése egyben az iskolaérettségnek is alapfeltételei. Metodikailag úgy használhatjuk ki, ha biztosítjuk mindazokat a feltételeket – külső ráhatás, környezeti feltételek, motiváció –, melyek a fejlődéshez szükségesek.
A normál fejlődésmenet során természetesen több területen egyidejűleg vagy egymást kiegészítve indul el a gyermek fejlődése. Így többek között érzelmi területen, a gondolkodás fejlődésében, a beszéd fejlődésének területén, és természetesen a mozgás fejlődésének területén is.
Ebből következik, hogy ha a fejlődésnek ebben a szakaszában a fejlesztés minden területen kiegyensúlyozott és töretlen, akkor a mozgásfejlődés és az általa közvetített ingerek is hozzájárulnak az agy hierarchikus fejlődéséhez, amelynek a végeredménye az elvárható szintű személyiségfejlődés. Abban az esetben azonban, ha ezt a folyamatot akár a szülés közben bekövetkezett trauma, betegség, akár a gyermek mozgáslehetőségeit korlátozó szubjektív vagy objektív tényező gátolja vagy késlelteti, olyan személyiségfejlődési probléma alakulhat ki, melyen utólag a fejlesztők mozgásterápiával kísérelnek meg javítani. Abban az esetben, ha időben felismerhetővé válik a probléma, akár maradéktalanul is javítani lehet a gyermek helyzetén mindaddig, amíg idegrendszerének plaszticitása lehetőséget biztosít a fejlesztésre.[29][30] Lakatos szerint az ilyen jellegű problémák 5 éves kortól felismerhetők. Az általa ajánlott és az iskolaérettségi vizsgálatokra eddig is használt tesztek ezt hivatottak minősíteni.[31]



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése