EMLÉKTÁR
GYERMEKKORUNK FELEJTHETETLEN
KARÁCSONYI EMLÉKEI ELKISÉRNEK BENNÜNKET
EGY ÉLETEN ÁT. EZEKRŐL IRTAN LE NÉHÁNY GONDOLATOT 2O12 KARÁCSONYÁN,AMIKRE
ÉVENKÉNT VISSZATÉREK, MINT A CSALÁDI SZERETET ÉS BÉKE LETÉTEMÉNYEIRE ÉS AMINEK
SORAI MINANNYISZOR ÖRÖMMEL TÖLTENEK EL .
LÉGY ÜDVÖZÜLVE SZENT KARÁCSONY.
Amikor az ember a
szeretteiről ír,bármilyen játékmestere is legyen a szép magyar
szónak,nehezebben találja a megfelelőket a szeretet és emlékezés szépségének a
kifejezésére. Mindez azért mert a szeretetnek nincs
ortográfiája,,stílusa,irodalmi kelléktára,vagy hatásvadászatra ítélt hangzatos
cicomája.
Az igazi szeretet az
csendes,mindent átölelő megfoghatatlan egyedi érzés ami még megmaradt a
gyermekkorunkból ebben a nyakatekert csillogó-villogó világban.
Ma a 2012 év karácsony első
napján emlékezni szeretnék a gyermekkori,diós,almás,szaloncukros karácsony
fára,a deszkából összeeszkábált hintalóra és a csillagszórók sziporkázó
fényére.
A karácsony esték minden
mozzanata kitörölhetetlen emlék marad minden ember életében A halmozott szeretet áradatra,ami ilyenkor
főként a népes családoknál kifejezettebben érzékelhető.
Ilyen volt a mi
családunk is. Köztük és bennük éltem le az életem a történelem a sors,
laskanyújtójának sodrása és állandó szorítása között.
Jómagam karácsony este a konyha
ablakából, a csipkés szélű hófehér kis
függönyt elhúzva leselkedtem a hóborította fehér tájra de főként a csillagos
égre,figyelve hogy látok-e egy angyalt aki gyermekeknek viszi a karácsonyfát.
Annak idején
csikorgó hideg telek voltak. Szinte menetrendszerűen 5 és 6 óra között
megjelent az ablak alatt a behavazott népes család apraja,nagyja- Keresztapám
Podolák György minden esetben a –Nagyszent József-Dávid sarjával kezdte a
kántálást. Vele és utána minden karácsonyi dalt elénekeltek. Leszállt az ég
dicső királya,Mennyből az angyal,A kis Jézus megszületett. Isten gyermek kit
irgalmad közénk lehozott
Újra átélve
mindmáig a fülemben egy valóságos –örömódának tűnt amit halottam.
Sokan
voltak,elözönlötték az egész házat és a cipőtalpakra fagyott hó elolvadva ,
szemléltető térképet hagyott maga után. A férfiak Erdődi fahéjas forralt bort
ittak az anyák és gyerekek a hagyományos karácsonyi –foszlós kalácsot és
–beiglit-fogyasztottak
Aztán mentek
tovább hirdetve a hitet a szeretetben és békességben.
Na ! mondta édesanyám kezdhetem
elölről a takarítást , de az arcán a szeretet, békesség és az öröm érzése
honolt.
Legyen áldott az
emléketek !
Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése