Az Egyke a szüleivel való együttélés során nem tanulta megg,
hol vannak a saját határai. „Neki mindent lehet” gondolatkörben élte életét.
Az egyke gyermekből egyke felnőtt lesz, aki remekül teljesít
a saját szakterületén, kitartóan végzi a feladatát, sokszor nagyon sikeres
karriert fut be. Sokat dolgozik azért, hogy elérje (a szülei) célját, hogy
felnézzenek rá és teljesítményével kivívja mások figyelmét – ezzel csökkentve a
társas kapcsolatok terén megélt ügyetlenségeiből származó kisebbrendűségi
érzését. Társas kapcsolataiban ugyanis a felnőtt egyke továbbra is bizonytalan.
A kortárs kapcsolatok szempontjából fontos, hogy azoknak,
akik testvérük születése miatt átesnek a testvérféltékenységen illetve
-rivalizáción, később több eszközük lesz az alkalmazkodáshoz, empátiához, s
jobban együtt tudnak működni, mint azok, akiknek nem volt ebben részük...
Egyke a párkapcsolatokban
A párkapcsolat és a származási családban betöltött
testvérpozíció összefüggéseire pár- és családterápiás munkája során Walter
Toman bukkant rá. Tapasztalatai szerint a testvérpozíció nemcsak az egyén
személyiségére, megküzdési stílusára, személyiségére van hatással, hanem
jelentős mértékben kiszámíthatóvá és bejósolhatóvá teszi a felnőttkori párkapcsolatok
mintázatát. Ez annyit jelent, hogy összefüggések figyelhetők meg a
testvérpozíciók és a párkapcsolatok között.
- A családjában egyedüli gyermekként nevelkedő személy tudja jól, hogy fiatal felnőtt korba lépvén családot kell produkálnia a szülei örömére (és elvárása szerint). Mivel perfekcionista, ebben is hajtja a vágy a tökéletességre – ám, mint korábban kiderült, a társas kapcsolatok terén nem eléggé járatos, bizonytalan, ez pedig akadályozza a magabiztos partnerkeresésben. Ha végre sikerül elindulnia a párkeresés útvesztőjében, választásában a biztonság lesz az elsődleges szempont. Olyan partnert keres, aki hasonlít a szüleihez, azaz aki mellett (továbbra is) megélheti az odaadó szeretetet, figyelmet, kényelmet, az esetleges határtalanságot. A párkapcsolatokban a biztonság érzése mellett a szenvedély, az intimitás is alapvető – kérdés sokszor az, hogy kapcsolataiban mennyire egyeztethető össze ez a két szükséglet.
- Az Egyke a szüleivel való együttélés során nem ismerte meg saját kompetenciáit, képességeit, nem tanulta meg, hol vannak a saját határai. „Neki mindent lehet” gondolatkörben élte életét. A „hatalomból” származó omnipotens érzése miatt azt gondolja, az a természetes, ha ő irányít, ha a vitás helyzetekben mindig neki van igaza. Számára azért is kizárt a konfliktusok egyenrangú megbeszélése, mert ebben a felállásban nem érzi magát biztonságban, hiszen számára az ismeretlen helyzetet. Az ismeretlenség pedig bizonytalansággal jár, amely az „Üljünk le és beszéljük meg” helyzetekben időnként feltörne belőle, amitől óvja magát. Tart attól, hogy ismét kiszolgáltatott, tehetetlen kisgyermeknek kell lennie, s ez ijesztő számára. Ha konfliktus esetén a beszélgetőpartner nem neki ad igazat, megsértődik, kirohan, lecsapja a telefont, büntet, „hisztizik”. Ezzel a magatartással, hozzáállással irányítja partnerét. Az a társ, aki el tudja fogadni Egyke partnere eme „útjelző tábláját”, megtanul ezzel együtt élni, benne marad a kapcsolatban – aki viszont nehezen viseli a szerepek ilyen leosztását, előbb vagy utóbb kilép belőle.
- Ha két egyke ember köteleződik el egymás felé, kapcsolatukban jellemző lehet az állandó dominanciaharc, az irányításért vívott küzdelem. Mivel gyermekként mind a ketten azt tanulták meg, hogy a család működése köréjük szerveződik, hozzájuk alkalmazkodnak a szülők, számukra ez vált természetessé. Nehezen mondanak le – nem is mondanak le igazán – központi és irányító szerepükről, ami állandó feszültséggel járhat.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában
olvasható
- Szerencsés természeted van?
Szerencsés természete van – szoktuk
mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek
meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni.
Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy
mindenki a maga szerencséjének kovácsa?
- „Rövid távon az amatőr is szakít”
Stratégának kell lenni,
matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és
inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a
játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat
rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve
hivatásos pókeres.
- Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban
Az irodalom vagy a filmművészet a
pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen
ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös,
céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az
antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az
amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a
mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló
kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és
anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.
- Alhasi titkok
A hétköznapokban akkor érezzük jól
magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A
szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az
idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig
szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget.
Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk:
fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.
- El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?
Mit gondoljunk erről az egész
fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó
információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak
mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik
az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy
rendszerben.
- Életveszélyben: családi vállalkozások
Reneszánsza van a kisméretű, illetve
a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek”
láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb
mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre
– ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként.
Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves
igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a
fenntarthatóság és a növekedés akadályává
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése