„Aki megélte a valódi szeretetélményt, az nem fog azonnal elmenni egy kedves idegennel

„Aki megélte a valódi szeretetélményt, az nem fog azonnal elmenni egy kedves idegennel”

A gyermekek szexuális bántalmazásáról és ennek kezeléséről szóló cikksorozatunkban ma Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértővel beszélgetünk. Az interjúban szóba kerül, mi számít abúzusnak, mik a tünetei, kik a legveszélyeztetettebb gyerekek, és mik a tipikus tévhitek a témában.

Mi a szexuális abúzus? Pontosan hol húzható meg a határa?

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) definíciója szerint minden olyan magatartás, ami a felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyának kielégítése céljából használja fel a gyereket olyan tevékenységekre, amelyek nem a gyerek életkorának, fejlődésének megfelelőek. Ebbe beletartozik minden olyan tevékenység, amit a gyerek nem ért teljesen, és amihez ezért nem adhatja a valódi hozzájárulását. Ilyen, ha a felnőtt megfogja a gyerek cicijét, ha megerőszakolja, de az is, ha pornót néz előtte, vagy szándékosan a gyerek szeme előtt éli a nemi életét. Sokféle megkülönböztetést tehetünk ezen belül a nagyon tág kategórián belül a gyerek kora vagy a kulturális háttér szerint is, és a nemzeti jogszabályok általában figyelembe veszik az adott társadalmon belül élő tabukat is. Ha teljes definíciót akarunk adni, akkor a szexuális erőszak kizsákmányoló és kereskedelmi formáit is ide kell sorolnunk, mint a prostitúció, pornográfia, szexturizmus, gyerekházasságra kényszerítés vagy a nemi szerveAzaz a szexuális bántalmazás tágabb fogalom, mint hogy egy felnőtt lefekszik egy gyerekkel.

Az Európa Tanács 2009-es kutatása szerint minden ötödik európai gyerek érintett a szexuális erőszakban. Ez hatalmas szám, de ebbe beletartozik minden zaklató tevékenység, ami nem feltétlenül jelenti, hogy a nemi szervek találkoznak. Az új Büntető Törvénykönyv a nemzetközi elvárások alapján új szabályozást vezetett be 2013-ban. Ennek megfelelően alapvetően három kategóriája lett a szexuális bántalmazásnak: ez a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés. Ez utóbbit csak gyerekkel szemben lehet elkövetni, míg az első két kategóriában súlyosabb büntetést kap az elkövető, ha gyerek az áldozat. Mivel az új szabályok „szexuális cselekményről” beszélnek, ezért a szó hétköznapi értelmében vett nemi erőszakon kívül ide tartoznak az egyéb szexuális tevékenységek is, mint az orális szex.

Gyerek az, aki 18 éven aluli?

Igen. De az egyes életkorok megítélése különböző. A magyar Büntető Törvénykönyv szerint 12 éves kor felett már lehet beleegyezéssel szexuális kapcsolatot létesíteni.

Egy felnőttel is? Egy 30 éves lefekhet egy 13 évessel?

Egy 12 éves egy másik gyerekkel (aki nincs még 18 éves) létesíthet úgy szexuális kapcsolatot, hogy annak nincs büntetőjogi következménye. Egy 30 éves, ha nincs kényszerítés, akkor egy 14 évessel fekhet le szabadon. A kényszerítés azonban nem csak fizikai erőszak lehet, hanem fenyegetés vagy zsarolás is: „megölöm a kiskutyádat, ha nem veszed le nekem a bugyidat”. A régi Büntető Törvénykönyv szerint egyébként nem 12, hanem 14 év volt a beleegyezéses szexuális kapcsolat alsó korhatára. Az kérdés, hogy ez a változás mennyire volt tudatos a jogalkotó részéről. Egyrészt a nemi érés valóban felgyorsult, a test egyre korábban érik. Másrészt azonban nagyon hiányzik a jó minőségű szexedukáció a gyerekek életéből, aminek meg kéne tanítani, hogy különbség van szerelem, szex, intimitás, testiség és pornográfia között. A szexuális felvilágosítás ma olyan hiányos és sokszor olyan botrányos minőségű, hogy egy 13 éves ezzel nincs tisztában, és nem tudja, mit jelent valójában a beleegyezés egy ilyen helyzetben. De akár azt is mondhatnám, hogy a „nemet mondás” képessége, vagy a tudatos beleegyezés úgy általában problémát jelent a mai magyar társadalomban – a szexualitástól függetlenül is.

Az esetek mekkora része derül ki?

A gyerekbántalmazások közül a szexuális erőszakban a legnagyobb a látencia, azaz a rejtve maradás. Itthon egy évben mintegy 700 szexuális erőszak esetében indul büntetőeljárás. Azonban olyan kutatások alapján, ami felnőttek között vizsgálta a gyermekkori szexuális bántalmazások arányát, azt mondhatjuk, hogy ennél sokkal magasabb a valódi esetszám. Azt sejtjük, hogy 100 esetből általában 10 derül ki a szülők vagy más felnőttek, a gyámhatóság, gyermekvédelem számára, és csupán egyben indul eljárás. De még pontos becslésünk sincs az esetek számára.

Noha gyerek ellen elkövetett szexuális erőszaknál hivatalból kellene megindulnia az eljárásnak (szemben a felnőttek sérelmére elkövetett ilyen bűncselekményekkel, amikben az áldozat feljelentésére kezdhet csak el nyomozni a rendőrség), mégis az alacsony esetszám, és a szexuális erőszak tünetei, mibenléte körüli bizonytalanság azt eredményezi, hogy az ellátórendszer nem tud vele mit kezdeni. Rendszerint viszont mindenki halálra rémül, ha felmerül egy gyereknél a szexuális erőszak gyanúja, és ez gyakran szinte „megfagyasztja” a rendszert. A szexualitás tabu Magyarországon, nem beszélünk róla, és nincs az a fajta rutin az eljárásban, ami akár fizikai bántalmazásnál vagy ma már családon belüli erőszaknál létezik. Gyakran elindul egyfajta óvatoskodás, hogy mit lehet tenni, mik a következmények, ha mégsem igaz a gyanú.

Sokszor felmerül, hogy hamis a vád, a gyereket betanították, képzeleg… Tényleg olyan nehéz bebizonyítani az abúzus megtörténtét?

Először is attól függ, hogy mi történt, és persze, hogy hány éves a gyerek és milyen jellegű szexuális erőszak, visszaélés áldozatává vált. Általánosságban azonban elmondható, hogy nagyon nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy maga az erőszak 1:1-es felállásban történik és nincsenek tanúk. Adott az elkövető, aki megfélemlíti, manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt és magát hibáztatja, hogy ha másképp viselkedik, akkor ez nem történik meg. Ezt súlyosbítja, hogy az esetek 90 százalékában a gyerek számára ismert személy (családtag, barát, hozzátartozó, más ismerős) követi el a szexuális erőszakot, és a gyerek nulla pillanat alatt azt is leveszi, hogy nem vádolhatja meg a nagypapát az anyja előtt, mert nem hisznek majd neki, vagy miatta fogják lecsukni a nagypapát, amit meg nem szeretne.

Miért közeledik szexuálisan egy felnőtt egy gyerekhez?

Két igen elterjedt mítosz van, amit el kell oszlatni. Az egyik, hogy mindenki pedofil, aki gyerekkel szemben szexuális visszaélést követ el. A pedofilok valójában ezen cselekmények 1-7 százalékáért felelnek. A gyerekkel szembeni bűnelkövetők többsége nem, vagy nem exkluzív pedofil, azaz nem csak a serdületlen gyerekek iránt tud szexuális vágyat érezni. Az elkövetők nagy részének mindegy, kivel fekszik le, vagy kihasználja a lehetőséget, hogy egy gyereket könnyen megkaphat, vagy a családi dinamika úgy alakul, hogy a feleséggel már nem, de a gyerekekkel igen.

A másik tévhit, hogy csak lányokkal fordul elő. Ezzel szemben az áldozatok harmada fiú, akiknél még nagyobb a látencia, mert még jobban szégyellik, és még kevésbé érzik, hogy beszélhetnek erről. Az elkövetőkről még érdemes megjegyezni, hogy egy részük maga is bántalmazott volt gyerekkorában. De persze nem lesz minden bántalmazottból bántalmazó.

Nagyobb veszélyben vannak a kihívóan öltözött kislányok?

Nem ezen múlik. Vannak elkövetők, akik pont a gyerekes külsőre indulnak be. De általában a védtelenség, törékenység számít – ha az elkövető azt gondolja, hogy „na, nála megtehetem, mert meg fogom úszni”. Ha valaki vadászik, akkor arra hajt, akit könnyű elkapni. Egyébként a kihívó öltözködéssel kapcsolatos sztereotípiákat nagyon fontos lenne eloszlatni, mert azt sugallják, hogy az áldozat tehet arról, ami vele történt, és ezzel csökkenti az elkövető felelősségét

Kik vannak veszélyben?

Veszélyeztetettek azok a gyerekek, akik keveset tudnak a szexualitásról, akik nem ismerik a testüket. De veszélyeztetettek az elhanyagoltak, az érzelmileg bántalmazottak, a rideg, szeretetlen környezetben felnövők is, vagy akiknek valamilyen kötődési problémájuk van. Ők azok, akik a legkönnyebben elhiszik valakinek, hogy „de én szeretlek, azért nyúlok a bugyidba”. Aki megélte a valódi szeretetélményt, az nem fog azonnal elmenni egy kedves idegennel. Kockázati tényező még, ha a gyerek durván bántalmazott, mert megtanulja, hogy az ő teste nem szentség, nem érték, azzal bármi megtörténhet. A szexuális kizsákmányolásnál (prostitúció, pornográfia) fontos kockázati tényező a szegénység és az abból eredő kiszolgáltatottság

Természetesen nem minden veszélyeztetett gyerekből lesz áldozat. A szexuális erőszaknak is van dinamikája, bele lehet csúszni, de el is lehet kerülni. S nagy különbség van abban is, hogy mi történt valójában. Más hatása van az erőszaknak, ha egyszer történt meg, mint ha többször, és az is nagyon sokat számít, hogy tudott-e valakivel beszélni erről az áldozat, vagy teljesen egyedül maradt ezzel a borzasztó élménnyel.

Eszerint egy szerető családi háttér meg tud védeni?

Ez az egyik legfontosabb védelem, amit adhatunk. Az dől be könnyen a bántalmazó manipulációjának, akinek nincsenek valódi szeretetélményei, aki nem tud viszonyítani. Az érzelmi elhanyagoltság nagyon magas kockázatot jelent. Fontos még, hogy a szexualitás, a test érése ne legyen tabu a családban, és lehessen erről beszélni.

Volt pár éve egy ügy, ahol a szomszédban lakó mostohanagyapa zaklatta az óvodáskorú gyerekeket éveken keresztül. A szülők sírva mesélték, hogy elképzelni nem tudták, hogy ez előfordulhat, sose volt a szexualitás téma otthon, a szülők nem meztelenkedtek, a kisfiút és a kislányt külön fürdették. És sajnos azt kellett mondani, hogy éppen ezért történhetett meg. Ez a fajta tabusítás kedvezett annak, hogy a szomszédban lakó nagypapa három évig bántalmazhatta a gyerekeket, és a szülők maguk vitték át őket, hogy vigyázzon rájuk.

Ma a gyerekek általában zéró testtudatossággal kerülnek ki az iskolából, nem ismerik a saját testüket és annak működését, nincs elfogadott elnevezése a női nemi szervnek. Angliában vagy Hollandiában minden óvodás megtanulja, hogy az alsóneművel fedett testrészeihez nem nyúlhat senki, de még az orvos is szól, és engedélyt kér, mielőtt sztetoszkóppal megvizsgálja a gyereket. Ezzel segítenek a gyereknek, hogy megtanulja mit jelent az, hogy „intim testrész” és hogy kellő önbizalommal és magabiztossággal később nemet tudjon mondani egy bántalmazó helyzetben, vagy legalábbis érzékelje, hogy ami történik az nem oké és segítséget tudjon hívni.

Mik a tünetek, honnan veheti észre egy szülő, pedagógus, szakember, ha bántalmazták a gyereket?

Nagyon egyértelmű tünet, ha a gyerek nem az életkorának megfelelő tudással bír a szexualitásról, ha életszerűen elbeszéli a történteket, nemi betegsége, felszíni sérülései vannak, vagy átszexualizált az egész működése. A szexuális trauma mellett viszont másnak a jele is lehet az evészavar, az alvászavar, a testképzavar, mikor a kamasz megpróbálja elrejteni a testét, hirtelen meghízik. Vagy éppen elmegy abba az irányba, hogy prostituálja magát.

Említetted a korai kötődés szerepét. A gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek ezen a téren sokszor sérültek, hisz esetleg sok helyen éltek, nem kapták meg a megfelelő figyelmet első éveikben.

Ők veszélyeztetettebbek. A gyerekek aktája sokszor nem is tartalmazza azt a gyanút, hogy a családból való kiemeléshez a szexuális erőszak is hozzájárult. A trauma megtörtént, de nem marad nyoma, és senki sem érti, miért nem lehet bírni a gyerekkel, miért drogozik, miért lesz belőle prostituált.  A másik probléma, hogy ha tudják is, hogy szexuális erőszak áldozatává vált, nem kap megfelelő segítséget a gyermek a feldolgozáshoz. Intézményi szinten nincs kidolgozva ennek a kezelése. Általában nem tudnak vele semmit kezdeni.

Hogy lehetne ezt a traumát kezelni?

Nagyon fontos lenne, hogy megfelelő lelki, érzelmi támogatást kapjanak ezek a gyerekek és esélyt arra, hogy feldolgozzák azt a traumát, amit átéltek. Pszichológusokra, speciális tudással rendelkező szakemberekre lenne szükség, hiszen a szexuális erőszak azt a magját sérti meg az ember személyiségének, ami meghatározza a másokhoz való kapcsolódást, a helyünket a világban, és hogy mennyire tudunk megbízni másokban. Ezek a szakellátásban levő gyerekek megfelelő támogatás és segítség nélkül folyamatos provokációnak vannak kitéve (más gyerekek és a felnőttek részéről is).

Mennyi ideig tartana a kezelés?

Ez alapvetően függ attól, hogy mi, mikor, hányszor történt a gyerekkel, és a gyereknek milyen a rezilienciája, az ellenálló képessége. Általánosságban elmondható, hogy jobban sérül az a gyerek, akit többször bántalmaznak, akit ez kisebb korban ér, akit családtag bántalmaz, és aki segítséget kért, de nem kapott. Kevésbé sérül, ha van támogató közeg mellette, legalább egy felnőtt, akiben meg tud bízni, ha vannak olyan kortársak, akikkel tud beszélni erről. Sok kutatás van arról, hogy mitől válnak a gyerekek ellenállóvá. De valójában még mindig nem tudjuk, miért visel meg egy gyereket jobban egy tapizás, mint mást egy nemi erőszak. De az biztos, hogy minden áldozatnak segítségre van szüksége, mert anélkül rárakódhatnak a traumára újabb problémák: prostitúció, kábítószer, deviancia, szökések, korai párkapcsolat, tinédzserterhesség. Onnantól pedig a rendszer a következményekre próbál reagálni úgy, hogy az okról nem tudnak, azzal nem kezdtek semmit. Egy lehetséges következmény még a gyerekáldozatoknál, hogy kialakulnak a manipulációs képességeik. Akár az is előfordulhat, hogy később ők futtatják a kisebb gyerekeket. Félelmetesen jól megtanulnak másokat befolyásolni, és úgy viselkedni (látszólag), ahogy azt szerintük a felnőttek elvárják tőlük.

Milyen felnőtt lesz az abúzus elszenvedőjéből? Vannak-e későbbi hatásai?

Egy gyerekkori bántalmazásnak szinte mindig van kihatása a felnőtt életre. A gyerekkori élményeink ugyanis szükségszerűen nagyobb hatást gyakorolnak ránk. A szexuális erőszak gyerek áldozatainak felnőttként a párkapcsolati képességük jó eséllyel kihívásoknak van kitéve. Sok bántalmazott ezért akkor megy el terápiába, ha lesz egy komoly kapcsolata vagy gyerekvállalás előtt áll, és fel akarja dolgozni azt, ami gyerekként történt vele. Ezen kívül a gyerekként szexuális visszaélést elszenvedők felnőttként is kiemelt kockázattal válnak szexuális erőszak áldozatává.

Időnként nagy sajtóbotrányt vált ki egy-egy eset. Ez segít oldani a téma tabujellegét, vagy némi felhördülés után elfelejtődik?

Mindenképp segít. Az áldozat oldalán jelen van a trauma és az amiatt érzett szégyen: azt gondolja, hogy ő a hibás a történtekért, és egyedül van vele. Nem véletlen, ha kirobban egy ilyen botrány, akkor más hasonló ügyek is kiderülnek, például egy gólyatábori erőszaknál mások is jelentkeznek hasonló történettel. Az az érzés, hogy ez másokkal is előfordul, erről lehet beszélni, sokat segít fellélegezni a trauma és szégyen dinamikájából.  Ha a médiabotrány nem merül ki a cikkekben, hanem indul egy eljárás is, vagy van más következménye a dolognak, az még többet segít, hiszen azt üzeni az áldozatnak, hogy ez nem a te hibád volt, hanem azé a rohadéké, aki megtette veled.

Persze mindehhez az is kell, hogy kellő érzékenységgel és empátiával nyúljon a sajtó az ügyhöz, és ne csak azt lássák meg benne, ami a szalagcímbe kerül, hogy egy felnőtt megdugott egy gyereket.

Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.

#1 Dr.BauerBela

---