Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. december 15., péntek

Félelmek kisgyermekkorban



Félelmek kisgyermekkorban
A félelmek kisgyermekkorban néha nehezen kezelhetők, máskor pedig egyik napról a másikra elmúlnak. Mit él át a gyermek? Mit érez és mit gondol? Mit kezdjünk ezekkel szülőként? Hogyan nyugtassuk meg zaklatott gyermekünket?  – Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk, ismernünk kell az óvodáskorú gyermekek viselkedésbeli és gondolkodásbeli jellemzőit. Sokszor nehéz pontosan kideríteni, mitől és miért félnek, mivel a kisgyermekek nagyon nehezen tudják megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat. Ők inkább a játékokon keresztül tudják megjeleníteni, amit átéltek, ami foglalkoztatja őket. De nézzük mindezt részletesen:

Mik a leggyakrabban előforduló félelmek kisgyermekkorban?
  • Annak az érzése, hogy ŐT NEM SZERETIK. – Ez főként testvér születésekor, vagy a bölcsődei/óvodai beszoktatás időszakában, és válás során is tapasztalható. A kisgyermek úgy érzi, hogy szülei őt már nem szeretik, azért kell minden nap óvodába mennie, és a szülőtől távol lennie. Bánatos és csalódott. Természetesen tiltakozik is ez ellen, ahogy csak tud!
  • A szülő elvesztésétől való félelem – Óvodáskorban elkezdi foglalkoztatni a gyerekeket, hogy a szülők is lehetnek betegek, és akik betegek, öregek meghalhatnak. A másik helyzet, ami ezt felerősítheti, a szülők válása.
  • Félelmetes, gonosz, rossz meseszereplőktől való félelem – A boszorkányok, sárkányok, szörnyek megjelenhetnek gondolataikban, álmaikban. A mese és a valóság összefonódik, meg kell tanulniuk megérteni, hogy ezek a valóságban nem léteznek. De azért vannak rossz dolgok a világban, amiket ugyanúgy le kell tudni győzni, mint ezeket a rosszakat a mesékben!
  • Haláltól való félelem – 3-5 éves kor körül a kisgyermekkori félelmek között megjelenik az öregséggel, betegséggel, halállal való foglalkozás. Mi történik, amikor valaki meghal? Egyszer a szülei is meghalnak majd? Mi lesz akkor? Egyszer ő is meghal majd? (Így beszélgessünk gyermekünkkel a halálról!)
  • Szexualitással kapcsolatos félelmek – Kisgyermekkorban már el kell kezdeni beszélgetni a gyerekekkel erről a témáról az ő szintjükön. Hiszen tele vannak kérdésekkel: hogy került a hugi anya pocakjába? Hogy születtem meg? Miért van nekem is, meg anyának is köldöke? Miért olyan apa test és miért más az anyué? Emellett nagy feszültséget okozhat például a fiúgyermekben, hogy ő anyába szerelmes, és ezért nap mint nap meg kell küzdenie apával. De közben apát is szereti, ő a példaképe. Lányoknál fordítva van ez.
  • Sötéttől való félelem – Sok kisgyermek fél a sötétben, ezért lámpánál alszik, vagy igényli a szülő közelségét. Sokszor elalvásig a szemüket sem hunyják le.
  • A szülő haragjától való félelem. – Sok kisgyermek fél, amikor a szülő kiabál. Nem feltétlenül érti, hogy a szülő, miért ideges, de a reakciójából látja, hogy valami rosszat csinált. Ha később is elkövet valami hasonlót, akkor már félhet a szülő haragjától.

Mit NE tegyünk?
  • Ne ijesztgessük, ne “viccelődjünk” olyannal, amitől fél! – például, ne mondogassuk neki, hogy ha rosszul fog viselkedni,  akkor elviszi a mumus, vagy majd a doktor bácsi ad neki egy szurit, mert ezzel olyan szorongásokat építhetünk ki benne, amiket később sokkal nehezebb lesz leépíteni!
  • Ne legyen a családban tabu-téma! – Lehessen beszélni a halálról, a szexualitásról is természetesen a gyermek életkorának megfelelően!
Ha valamiről nem lehet beszélni, az növeli a szorongást a kisgyermekben!
  • Ne tévére aludjon el a gyermek! – Sok kisgyermek úgy alszik el, hogy a szülő mellette tévét néz. Ezt nem tartom jó megoldásnak. A gyermek így nem tanul meg egyedül elcsendesedni, ellazulni, és alvása is zaklatottabb lehet emiatt.
  • Ne küzdjünk, ne harcoljunk a gyermekünkkel! – A gyermek nem direkt fél, nem azért csinálja, hogy felidegesítsen minket! Ha mi is dacosak vagyunk, ő is az lesz.
Ha mi megnyugszunk, ő is megnyugszik.
  • Ne tartsunk haragot, ne alkalmazzunk szeretetmegvonást napokig! – ez hosszútávon káros hatással lesz a szülő-gyermek kapcsolatra és sérül a bizalom is.
  • Ne büntessük azért, mert fél valamitől, vagy nem mer valamit megtenni. – Ő ezt nem direkt csinálja, nem tehet róla! Segítsünk neki megérteni, mi játszódik le benne, és megtanítani rá, hogy mit tehet ellene!
  • Ne mondjunk neki olyanokat, amit később megbánhatunk!Mit ne mondjunk szorongó gyermekünknek?
  • Ne erőltessük rá a mi akaratunkat! – Várjuk meg, amíg lenyugszik, és beszéljük meg vele, hogy mi mit szeretnénk.
  • Ne éljünk házaséletet az alvó gyermek mellett! – Bizonyított tény, hogy a gyermekre mindez negatív hatással van, még akkor is, ha csupán félálomban van!

Hogyan segítsük kisgyermekünket a félelmei feldolgozásában?
Sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. mikor gyermekünk fél valamitől és nem tudjuk megnyugtatni. Például, ha egy gyermek fél elaludni, vagy egyedül az ágyában maradni, sokszor az a megoldás, hogy anya vagy apa vele marad, vagy együtt alszanak a szülők hálójában. Átmenetileg működőképes ez a dolog, de hosszútávon mindenkinek az a legjobb, ha a saját ágyában, nyugodtan tud aludni.
Mit tehetünk a mindennapokban a félelmek kezelése illetve megelőzése szempontjából?
  • Igyekezzünk megnyugtatni kisgyermekünket. – Ha szükséges testi közelséggel, öleléssel, ringatással, énekléssel.
  • Próbáljuk meg megérteni, hogy miért fél, miért tiltakozik.
  • Engedjük meg számára, hogy ne szeresse a kistestvérét. – Természetes érzés ez, és idővel úgyis enyhül, majd átalakul. Néhány hónaposan úgyis a nagytesóra fog a legjobban mosolyogni a pici, és ez megalapozza a pozitív testvérkapcsolatot!
  • Életkorának megfelelő meséket nézzen és hallgasson! – Sok kisgyermek szorongását az fokozza, hogy nem neki való tartalmakat néz, hall.
Ne nézzen a kisgyermek híradót és felnőtt műsorokat!
  • Tanítsunk neki kisgyermekkortól olyan hatékony szorongásoldó módszereket, melyek segítségével meg tudja magát nyugtatni!
  • Jusson rá külön figyelem! – Amikor testvére születik, sok kisgyermek viselkedése megváltozik. Ennek hátterében az állhat, hogy a testvére iránt érzett haragot nem fejezheti ki, mert a kistesót szeretni kell, ezért elfojtja magában. Sokszor nem megfelelően viselkedik, amiért a szülők újra és újra leszidják. A gyermekben pedig csak fokozódik a düh és a szorongás, hogy őt nem szeretik. Hasonlókat él át a kisgyermek, amikor intézménybe kerül.
  • Legyenek anya-kisgyermek, vagy apa-kisgyermek programok! – Egy óvodás kisgyermek számára nagyon fontos élmények azok, amikor vele a szülő vagy a nagyszülő külön foglalkozik. Főként az elsőszülött vagy egyke gyermekek igénylik és hálálják meg ezt a fajta odafigyelést!
  • Biztosítsunk számára sok szabadidőt! – Amikor annyit és azzal játszhat, amivel ő szeretne! Babázással, legózással, bármilyen játékkal ki tudja játszani a gyermek az őt foglalkoztató dolgokat!

  • Olvassunk neki minden nap mesét! – Ezzel is megmutatjuk a számára, hogy a mesehősök hogyan küzdenek meg az élet nehézségeivel! Sokat tanulhat tőlük!
  • Találjunk ki közösen meséket! – Rajzoljuk le, bábozzuk el. Imádni fogja, és nagyon büszke lesz magára, hogy meséket tud kitalálni!
  • Mozogjon sokat a kisgyermek! – Az óvodáskorú kisgyermekeknek óriási a mozgásigénye. Ha energiájukat nem tudják levezetni, az is feszültségként jelentkezik. Érdemes tehát minél több időt tölteni a szabad levegőn, ha az idő nem engedi, akkor a szobában is lehet ugrabugrálni, táncolni, bújócskázni!

Láthatjuk tehát mennyire összetettek a félelmek kisgyermekkorban. A gyermekek érzelmi világa nagyon képlékeny, érzékeny ebben az életkorban. Sok múlik rajtunk szülőkön, nagyszülőkön, gyermekekkel foglalkozó felnőtteken, hogy miként értelmezzük az ő szorongásaikat és milyen eszközöket adunk a kezükbe. Fontos, hogy a gyermekek megtanulják megnyugtatni magukat, legyőzni félelmeiket! Érdemes rendbe rakni azt is közben, hogy mi hogy vagyunk a saját félelmeinkkel, mert ne feledjük, mi vagyunk az elsődleges minták gyermekeink számára. Tőlünk tanulják meg elsőként, milyen a világ, és hogyan kell benne viselkedni, megküzdeni!

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése