A közhiedelemmel ellentétben úgy tűnik, egykének lenni
mégsem olyan rossz dolog!
|
x
|
Az elmúlt évtizedekben drámai átalakulásnak lehettünk
szemtanúi a család intézményét és a párkapcsolatokat illetően. A házasságról és
a gyermekvállalásról átkerült a hangsúly az „én”-re. A karrier és az
önmegvalósítás egyre nagyobb szerepet kap, így nem csoda, ha úgy érezzük, egy
gyerek is bőven elég a boldogsághoz. A 2008-as gazdasági válságot követően az
amerikai születési ráta jelentős visszaesést mutatott, és ez a trend azóta sem
nagyon változott.
Bár a pszichológiai vizsgálatok a testvéri kapcsolatokban is
számtalan negatívumot fedeztek fel, Freud pszichoanalitikus
versengéselméletétől kezdve, egészen Adler születési sorrenddel kapcsolatos
feltevéséig, legtöbbször mégiscsak az egykeség árnyoldalairól hallunk.
Az egyke gyerekekkel kapcsolatban elterjedt a nézet,
miszerint felnőttként gyakran önzők és magányosak. Egyesek szerint több szülői
figyelmet kapnak, ugyanakkor sokan nem tanulják meg, hogyan kell osztozkodni,
és későbbi életük folyamán számtalan szociális problémával kell megküzdeniük.
Az egyik legnagyobb amerikai pszichológus, G. Stanley Hall azt mondta: „az
egykeség már önmagában betegség.” A képet pedig csak még tovább rontja a
popkultúra. De vajon mi az igazság, és mi a mítosz?
Tények és tévhitek
Elterjedt nézet, miszerint az egykék gyakran magányosak,
mivel sokkal nehezebben kötnek barátságot, ismeretséget. Az Amerikai
Szociológiai Társaság 2010-ben készített vizsgálatában azonban a testvérekkel
rendelkező gyerekeket ugyanolyan valószínűséggel választották barátnak társaik,
mint az egykéket. Összességében tehát semmilyen különbség nem mutatkozott
népszerűség szempontjából. Dr. Susan Newman pszichológus szerint tévedés, hogy
a testvérek nélkülözhetetlenek az empátia, az osztozkodás vagy a szociális
készségek elsajátítása szempontjából. Ezekre képességekre ugyanis már nagyon
korán, az óvodában és a különböző játszócsoportokban is szert tehetnek a
kicsik. Egy kutatásban azt találták, hogy az óvodában látott enyhe szociális
problémák szinte nyomtalanul eltűnnek, mire a gyermek eléri a középiskolás
kort.
szempontjából is előnyökkel járhat. Az Amerikai Szociológiai Szemle egyik
tanulmánya szerint a testvérek akár hátráltathatják is a gyermekek tanulmányi
előmenetelét. Sőt, minél több testvére van valakinek, annál nehezebb számára jó
jegyeket szerezni. Kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a család méretének
növekedésével párhuzamosan a szülőknek is egyre kevesebb idejük jut egy-egy
gyermekre, és az iskolával kapcsolatban is alacsonyabb elvárásaik lesznek,
illetve kevesebbet tudnak félretenni a későbbi tanulmányokra. Fontos emellett,
hogy az egykék gyakran kreatívabbak, és jobban összpontosítanak, mert
gyerekként megtanulják magukat szórakoztatni.
A Texasi Egyetem professzora, Toni Falbo eltökélte,
hogy lebontja az egykékkel kapcsolatos sztereotípiákat. Ennek érdekében több
mint 115 kutatást vizsgált meg, melyeket 1925-től 1988-ig folytattak le. Azt
találta, hogy az egykék semmivel sem önzőbbek, mint testvérekkel rendelkező
társaik. Ezek a gyerekek nagyobb pontszámot értek el az önbecsülést illetően,
mint azok, akik nagycsaládban nőttek fel. Egy 1982-es kutatás szerint azok a
gyerekek, akik kevés gyereket és sok felnőttet számláló családokban nőttek fel,
gyorsabb intellektuális fejlődést mutatnak, és magabiztosabbak. Ezt
megerősítette egy 2004-es tanulmány is, amely szerint az egyke tinédzserek
jobban teljesítenek az iskolában, és kisebb valószínűséggel fogyasztanak
illegálisan alkoholt, mint a testvérekkel rendelkezők.
Fontos eredmény emellett, hogy a testvéri rivalizálás,
illetve zaklatás gyakran ugyanolyan káros, ha nem károsabb, mint az iskolai
piszkálódás. Mindez potenciális viselkedési és érzelmi problémákhoz vezethet.
Sőt! Egyes pszichológusok szerint a testvéri terrortól sok esetben egyenes út
vezet a felnőttkori mentális zavarokhoz.
Kis császárok
Persze az éremnek két oldala van, és bőven akad a mindennapokban
ellenpélda is. A gyors népességnövekedés megakadályozása érdekében 1979-ben
bevezették Kínában az egykepolitikát. Kutatások szerint azonban azok a
gyerekek, akik a törvény hatályba lépte után születtek, kevésbé megbízhatók és
sokkal pesszimistábbak, mint azok, akik a szabályozás előtt jöttek világra. A
kínai média a jelenséget egyenesen „kis császár szindrómának” nevezi, mely
szerint az említett felnövekvő generáció elkényeztetett és antiszociális.
Szakemberek állítják, a látszólagos személyiségváltozásnak érezhető hatásai
lehetnek világszerte, hiszen a kockázatkerülő magatartás az innováció útjába
állhat.
Bár az 1890-es években Hall az egygyermekes családokat
rendellenesnek nyilvánította, láthatólag a kérdés sokkal árnyaltabb képet
mutat, mint ahogyan a kutató akkor gondolta.
Ahogyan a társadalom változik, a mi
értékrendünk, szemléletünk is átalakuláson megy keresztül. Ez azonban nem
feltétlenül rossz, akár új lehetőségeket
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése