Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. december 7., csütörtök

„Ha az agressziót jelnek vesszük, ki lehet javítani a problémát



„Ha az agressziót jelnek vesszük, ki lehet javítani a problémát

A gyermeki agresszióról beszélgetek Tóth Zsuzsával, a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont pszichopedagógusával. Az interjúban szóba kerül, miért verekszik egy gyerek, mit tehet a pedagógus, és mi áll a háttérben a gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiataloknál.
Miért verekszik egy gyerek?
Több okból. Egyrészt, mert még nincsenek más típusú megoldásai a problémahelyzetek kezelésére vagy a feszültségek levezetésére. Verekedhet azért, mert ezt látja otthon megoldásnak. Ha a szülő odacsap a gyerek kezére, akkor a gyereknek ez lesz a minta, ha szeretne másnap valamit az oviban. Akkor is, ha senkit nem lát maga körül verekedni, de olyan konfliktusok között él, amelyek túl sok feszültséget okoznak neki, és ezek levezetése nem megoldott. És végül azért is, mert éretlen az idegrendszere, és sokkal kevésbé tud megbirkózni mindenfajta feszültséggel.Hány éves korra tanulja meg egy gyerek, hogy nem szabad verekedni?
Ez egy folyamat, nem tudom megmondani, hány éves korra kell elmúlnia. De folyamatos. egyértelmű szülői reakció kell hozzá. Hogy egész pici korban értésére adjuk, hogy nem szabad odacsapni, amikor még nem is szándékosan csinálta. Az agressziónak több formája van, létezik verbális agresszió is. Én végletes vagyok, szerintem az agresszió, a másik szándékos bántása nem megengedhető.
A verbális agressziónak hol a határa?
Ahol már szándékosan bántani akarom a másikat.
Az is az, ha az óvodás azt mondja, hülye vagy?
Nem hiszem, hogy egy óvodás ilyenkor óriás agresszív érzéseket működtet. Egyszerűen mondjuk meg neki, hogy ilyet nem mondunk. Nincs benne bántó szándék, de mire felnő, addigra lesz jelentősége, hogy odacsap-e, vagy odamond-e egy ilyet konfliktus esetén. Nem kell nagy lelki beszélgetést tartani, de egy egyértelmű, határozott mondattal jelezni kell, hogy ilyet nem mondunk a másiknak. Ha minden agresszív megnyilvánulásnál ezt következetesen jelezzük, akkor szépen fokozatosan kialakul. És közben a szülőnek folyamatosan példát kell mutatni ezeknek a helyzeteknek a másfajta kezelésére, az érzések nem sértő kifejezésére. Elmondani, hogy most ez nekem rossz, ezt ne csináld. Ott lehet hagyni a helyzetet, ha érzem, hogy át fogok lépni egy határt, amit nem szeretnék. A gyereknek is meg kell tanítani, hogy nem vághatod földhöz a vázát dühödben, de körbeszaladhatod a házat.
A gyerek a szülői mintát követi?
Semmit nem várhatunk el a gyerektől, amit mi nem úgy csinálunk. A mintakövetés zsigerileg beépül, amit tudatosan majd csak felnőtt korban írhat felül. Ha a gyerek azt látja, hogy apa vagy anya úgy oldja meg a konfliktust, hogy üvölt, akkor ezt fogja ő is csinálni. Hibázni is meg kell tanítani a gyereket, és a hibákat kijavítani. Nem az kell, hogy egy gyerek sose lássa a szüleit veszekedni, hanem hogy lássa kibékülni is. Pedig az utóbbi sokszor fektetés után történik. Minden kiabálás után el lehet mondani, hogy ne haragudjatok, fáradt voltam. Ezzel a gyereknek a saját érzéseit is segítünk megérteni és kifejezni. Az érzések kommunikálása nagyon fontos, mert ha tudunk róluk beszélni, akkor nem fog gyűlni a feszültség és frusztráció, aminek a vége agresszív megnyilvánulás lesz a gyerektől.
Javul a helyzet, ha már a gyerek is ki tudja fejezni az érzéseit?
Javul. A hároméves dackorszak során a gyerek még nem tudja kifejezni az érzéseit és elfogadható formában feldolgozni. Hisztizni fog. Aztán megtanulja – jó esetben – hogyan lehet a feszültségeket levezetni, megélni.
Melyek az elfogadható módszerek az agresszió levezetésére?
Ez a család temperamentumán is múlik. Minden családban megvan, hogy mit szabad és mit nem. Megengedjük a gyereknek, hogy széttépjen egy papírt, de azt nem, hogy a távirányítót földhöz vágja. Kinek hol van a határ.
Mit tegyen a szülő, ha a gyerek bántja a testvérét?
Az agresszió mindig tünet, érdemes az okokat nézni. Ha egy gyerek megveri a testvérét, akkor a testvérféltékenység ott lehet a háttérben, vagy így akarja felhívni magára a figyelmet. Ha egy gyerek bántja az újszülött testvérét, utána látszik, hogy azt várja, most mindenki vele foglalkozzon legalább egy letolás erejéig. Az agresszióra a jó válasz a rövid, tömör tiltó mondat, és nem foglalkozni vele tovább. De máskor többet kell foglalkozni a nagy tesóval, saját időt tölteni vele, hogy ne a kistesót hibáztassa, hogy mindent elvesztett miatta. Ha az agressziót jelnek vesszük, ki lehet javítani a problémát.
Egy agresszív gyereknél jó megoldás lehet a küzdősport?
Igen, de azok, amelyek önfegyelmet tanítanak, és nem a támadásra, hanem az önkontroll megtanulására épülnek. A keleti harcművészetek jók lehetnek erre.
Van egy szülői nézet manapság, hogy ez olyan csúnya világ, hogy a gyereknek meg kell tanulnia megvédenie magát, mert különben ő lesz az, akinek elveszik a játékát.
Erre vissza szoktam kérdezni, hogy a szülő hogy érzi magát ebben a világban. Mert ha nem jól, akkor nem ezt a világot kell kiszolgálni.
Mit tanítson a szülő a gyereknek, ha bántja egy társa, szabad visszaütnie?
Taníthatjuk azt, hogy menjen el onnan, különben az agressziónak sosincs vége. Nem bíznám a gyerekekre egy ilyen helyzet megoldását. Hol vannak a felnőttek ilyenkor? Üljön le a tanár osztályfőnöki órán, és beszélgessen erről a gyerekekkel. Hangsúlyozom, meg kell nézni, miért verekszik a gyerek.
Az erőszakos filmek, számítógépes játékok fokozzák a gyerekben az agressziót?
Igen. Egyrészt minta, azt hiszi, ha ott sérthetetlenek a figurák, akkor az életben is azok. Másrészt egy ilyen játék feldolgozhatatlan mennyiségű ingerbomba, amivel az idegrendszer nem képes megbirkózni, ebből feszültség lesz, majd agresszió.
Sokszor már a gyerekeknek szánt mesék is erőszakosak. Az én gyerekkoromban már a Tom és Jerryben a macska teniszütővel rácsapott az egérre, kisütötte serpenyőben…
Az ovis korosztálynak teljesen természetes, hogy ami a mesében van, az a valóságban is megtörténik. Ezért a gyerek ne nézzen egyedül mesét, mert nem halljuk a kérdéseit, nem látjuk, mikor ijed meg. Nem baj, ha van konfliktus a mesében, de ne hagyjuk úgy ott, hogy bármit értelmezhet közben. A szülőnek magyaráznia kell. Számos rémálom, éjszakai felébredés oka ez is lehet. Ha órák hosszat nézi a gyerek a tévét pláne egyedül, annak lesznek nem kívánt következményei.
Mit tehet a szülő, hogy ne az ő gyereke legyen az áldozat az iskolában?
Önismeret, önbizalom, szerető környezet kell. Ha szeretetben, bizalomban nőnek fel a gyerekek, akkor nem fogja hagyni az elnyomást, nem is fog ilyen helyzetbe kerülni.
Mikor gyanakodjon a pedagógus, hogy otthon bántalmazzák a gyereket?
Ha agresszív, lehet jele ennek, vagy persze ha vannak rajta külsérelmi jelek. Az óvodák sokszor nincsenek vele tisztában, mi a bántalmazás, és hogy jelzési kötelezettségük van. Nem elfogadható, ha „néha eljár a szülő keze”! Én egy pofonnál is kimennék a családhoz, és bár nem haragudnék a szülőre, de megtanítanám neki, hogy nem ez a megoldás, és hogy mi lehet ennek a következménye. Tanítani kell a szülőket is.
Nemrég beszélgettem egy nevelőszülőnél élő kamasszal, aki a sokadik iskolába kerül, mert verekszik.  
Nincsenek feldolgozva azok a traumák, amelyekkel érkezik. Bekerül egy iskolába, intézménybe, és elvárják tőle, hogy másnaptól jól viselkedjen. Ha a psziché azzal van elfoglalva, hogy a biztonságos tudatalattiban tartsa az elfojtandó szorongásokat és konfliktusokat, akkor sokkal kevesebb kapacitása marad figyelni az iskolában, vagy visszatartani a kezét, ha ütne. Mennyit ért a tananyagból az a gyerek, aki évek óta nem tud figyelni? Milyen élmény neki az iskola? A gyerek óriási konfliktusban él, még akkor is, ha kifele flegmán legyint, hogy őt nem érdekli az iskola.Mi segíthetTerápiára van szükségük. Őrületes belső sérüléseik és traumáik lehetnek az ilyen gyerekeknek. Milyen alapon várjuk el tőlük, hogy jól működjenek? Ha egy gyerek visszabeszél a tanárnak, gondoljunk bele, addigra hányszor és hányféleképpen csalódott a felnőttekben! Miért gondoljuk, hogy neki tisztelettel kellene bánnia egy felnőttel? Amíg a traumákat a rendszer nem segít feldolgozni, addig nem várhatjuk el, hogy a gyerekek másképp működjenek.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése