Szülői szenvedélybetegség gyermekszemmel – hogyan éli
meg a gyermek a szülői addikciót?
Orosz Tamás 2021. március 31.
A
negatív fejlődési kimenetel szempontjából az egyik legerőteljesebben ható
rizikófaktornak a szülői szenvedélybetegség tekinthető, amely megjelenhet akár
mindkét szülőnél is, de az is jelentősen megnehezíti a gyermek helyzetét,
amennyiben „csak" az egyik szülő néz szembe efféle problémával. De mit is
tekintünk szenvedélybetegségnek? Hogyan néz ki egy szenvedélybeteg szülőt
magában foglaló család működése? Milyen szerepekbe bújhat a gyermek a
helyzethez való alkalmazkodás, megküzdés érdekében? És ami talán a legfontosabb
kérdés: van-e valamilyen védőfaktor, amely a negatív fejlődési kimenetel
ellenében hat? Cikkünkből kiderül.
Mit
is nevezünk szenvedélybetegségnek?
A
szakirodalom alapján minden olyan viselkedésforma szenvedélybetegségnek
tekinthető, amely kívül esik az egyén ellenőrzésén; ismétlődő, rendszeres;
valamint káros hatást gyakorol az egyénre, és akár a környezetére is (például
azáltal, hogy a személy hétköznapi tevékenysége a függőség tárgya köré
csoportosul, így elhanyagol mindent és mindenkit). Az addikciókat két nagy
csoportba lehet sorolni: megkülönböztetünk kémiai szerek által kiváltott
függőséget (például alkohol vagy egyéb illegális szerekhez kapcsolódó
addikció), melyet pszichoaktívszer-dependenciának nevezünk, valamint
viselkedéses addikciókat (például vásárlási kényszer). Az addikciók
mindkét csoportjára érvényes, általános jellemzők között megtalálható:
- az erőteljes késztetés a
függőség tárgyával kapcsolatos tevékenységre,
- a tolerancia, mely azt jelenti,
hogy a függő személynek egyre nagyobb dózisban lesz szüksége például
alkoholra (vagy viselkedéses addikció esetén például hosszabb időt
szeretne videojátékkal játszani),
- a betegségtudat, de ennek
ellenére képtelen a leszokásra,
- az elvonási tünetek
jelentkezése, melyek komoly szenvedést okoznak,
- valamint az is fellelhető, hogy
az addikciók jelentős negatív hatást gyakorolnak az egyén életének több
területére, így a munkahelyi (iskolai) teljesítményben, valamint a társas
kapcsolatokban is egy markáns visszaesés tapasztalható.
Az addikciók egyik legfőbb
jellemzője, hogy a személy legtöbb gondolata és a hétköznapi tevékenységének
nagy része a függőség tárgya köré csoportosul, így elhanyagol mindent és
mindenkit.
Hogyan
néz ki a szenvedélybeteg szülő(ke)t magában foglaló család működése?
Fontos
kiemelni, hogy a szülő(k) függősége az összes családtagot érinti, és ezért az
egész család számára jelentős stresszforrást jelent. Egyrészt azért, mert
veszélyezteti a család gazdasági működőképességét, illetve a családon belüli
feladatok ellátása is nehézségbe ütközik. Másrészt azért, mert számtalan
negatív érzelmet okoz (például bűntudat, gyanakvás, bűnösség érzése,
bizonytalanság, vagy akár félelem), azonban a gyermekek kiskorukban még nem
képesek érzelmeik adekvát szabályozására. Ez azért lehet problémás, mert egy
4-5 éves gyermek még nem lesz képes differenciálni azt, hogy mi történik miatta
és mi nem, így az énközpontú (egocentrikus) gondolkodása miatt mindent magára
vonatkoztatva fog értelmezni – azt is, hogy a szenvedélybeteg
édesanyja/édesapja mérges vagy rosszkedvű. Így a gyermek magát okolhatja a
kialakult helyzetért. Végül pedig stresszforrást jelenthet az is, hogy az
ilyen családokban az érzelmek őszinte megélése, kifejezése (fontos, hogy a
negatív érzelmeké is!) kockázatossá válik, az intimitás minimálisra csökken, és
az egymás iránti bizalom is rendkívül korlátolt.
Ez az alapvetően bizonytalan légkör
fokozza a negatív érzelmek mennyiségét és intenzitását is.
A szenvedélybeteg szülők gyermekeinek
érzelmi világát számos negatív érzelem uralhatja: a mindent átható
bizonytalanság mellett jellemző lehet a bűntudat, a félelem és a szomorúság is.
Sok
esetben megfigyelhető, hogy a szenvedélybeteg szülő(ke)t magában foglaló
családokban egyfajta patológiás egyensúly alakul ki. Amikor ez az egyensúlyi
helyzet kialakul, onnantól kezdve a különféle, családban tapasztalt működési
sajátosságok azt a célt fogják szolgálni, hogy ez a homeosztatikus állapot
fennmaradjon. Ilyen működésben is jól tetten érhető sajátosság például, hogy a
családban mindenki úgy tesz, mintha semmi probléma nem lenne. Nagyon gyakran a
függőségről beszélni sem lehet (a családon belül és azon kívül sem), viszont
azáltal, hogy a titkolózás és a tagadás általánossá válik az adott tevékenység
is egyre inkább megerősödik, és sajnos akár legitimmé is válhat. Valamint a
titkolózás az egyén társas kapcsolataiban falakat állíthat a gyermek és
kortársai közé, aminek következménye az elmagányosodás lehet.
További
jellegzetesség a szülői inkonzisztens nevelés, amely például abban nyilvánul
meg, hogy egyszer mindent megenged a gyermekének, pár óra múlva pedig már
semmit sem szabad csinálnia. Ez azért lesz megterhelő a gyermek számára, mert
az ilyen egymástól élesen elváló elvárásoknak lehetetlen lesz megfelelni, és
így nagyon nehézzé válik az alkalmazkodás is.
Végül
pedig fontos megemlíteni, hogy a szülő szenvedélybetegsége a szülő-gyermek
szerepviszonyt is alapjaiban megrengetheti. A függőség miatt sok esetben
előfordulhat az is, hogy a szülő képtelen eleget tenni a szülői feladatainak,
így ezen teendők ellátását a gyermek lesz kénytelen átvenni (például fiatal
kora ellenére rendszeresen neki kell elkészíteni az ételt, kitakarítani a
lakást, vagy akár gondoskodni a fiatalabb testvéréről). Ezt a fajta
szerepcserét nevezzük parentifikációnak.
A parentifikáció negatív
következménye lehet az alacsony önértékelés, a depresszió vagy akár a
magatartászavar is.
Jellegzetes
gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban
Az
olyan családokban, ahol az egyik szülő vagy mindkét szülő szenvedélybeteg,
olyan diszfunkcionális egyensúly alakul ki, melynek fenntartásához a
családtagok által felvett, jellegzetes szerepek is hozzájárulnak. Gyermekek
esetében négy szerepet fontos megemlíteni.
Egyik
szerep a hős. A hős jól működő, sikeres figurának tűnhet, hiszen magas
teljesítmény elérésére képes, kitartó, segítőkész. A hős esetében a rejtett
motiváció az, hogy kiemelkedő eredményeivel elvonja a figyelmet a problémáról,
viszont ennek hátránya is van: mivel a hős figyelme teljes mértékben a
külvilágra irányul, így a saját igényeit háttérbe szorítja, valamint alacsony
önértékelés és önbizalomhiány is megfigyelhető.
A
bűnbak teljes ellentéte az előzőekben ismertetett hősnek. A két szerepben
közös, hogy mindkettő magára vonja a figyelmet, de míg a hős esetében ez
pozitív figyelmet jelent (a magas teljesítmény miatt), addig a bűnbak esetében
a negatív figyelem jelenik meg. A bűnbak szerepet felvett gyermek motivációja
is az, hogy a fókuszt a problémáról elterelje azáltal, hogy őt hibáztatják a
családi bajokért.
Harmadik
szerep az elveszett gyermek. Az elveszett gyermekekre jellemző, hogy próbálnak
a háttérben maradni (ennek a személyes nyeresége a menekülés a számukra),
valamint fontos, hogy nagyon sok elfojtással dolgoznak, mely depresszióhoz vagy
szorongásos zavarhoz vezethet.
A
negyedik szerep, melyet fontos megemlíteni, a bohóc. Ezt általában a család
legfiatalabb gyermeke tölti be. Humorral igyekszik csökkenteni a feszültséget,
egy oldott, vidám légkört szeretne teremteni. A bohóc szerepben lévő gyermekek
általában jó társas készségekkel rendelkeznek. Azonban, ha ez hosszú távon
fennmarad, akkor ez a szerep is hátrányt okoz, hiszen az éretlenség, bohóckodás
gyermekkorban még normális lehet, azonban felnőttkorban már az egyén életét sok
esetben nagyban megnehezítheti.
A bohóc szerepben lévő gyermek
vidám, felszabadult légkört szeretne teremteni, és ezzel a családban uralkodó
feszültséget kívánja humor által csökkenteni.
Minden
esetben negatív fejlődési kimenetelt eredményez a szülő(k) szenvedélybetegsége?
A
legtöbb esetben igen, ám ez a kérdés sokkal komplexebb ennél. A függőségben
szenvedő szülők gyermekei esetében jelentős mértékben megnövekszik a depresszió
és a szorongás kialakulásának esélye, valamint a megfigyeléses tanulásnak
köszönhetően nagyobb valószínűséggel válnak ők maguk is szenvedélybeteggé,
hiszen, ha a gyermek azt észleli, hogy probléma esetén a szülő a
feszültséglevezetés céljából egy adott szerhez fordul, akkor ez a későbbiekben
beépülhet a gyermek problémamegoldó eszköztárába, és ő is hasonlóan kívánja majd
megoldani a nehézségeit. A későbbiekben pedig a rendszeres szerhasználat (amely
nagy eséllyel serdülőkorban, a krízisek által leginkább sújtott időszakban fog
kibontakozni) nagyon súlyos fejlődési károsodáshoz vezethet. A pszichoszociális
érés az esetek többségében elakad, a serdülő a valóságtól nagymértékben
elrugaszkodott belső világot alakíthat ki, amely hozzájárul ahhoz, hogy a
pubertás korban lévő személy minimalizálja a valós konfliktusokkal való
szembenézést, megküzdést.
A
függőségben szenvedő szülők gyermekeinek negatív fejlődési kimenetele tetten
érhető lesz a társas viszonyulásaikban is: a biztonságos kapcsolat kialakítása
nehézségbe ütközik, valamint a jövőben olyan párt választhat magának az egyén,
aki szintén valamilyen szenvedélybetegségben szenved (így ebben a szituációban
is magára tudja venni a megmentő szerepet). Jellemző továbbá a gyengébb iskolai
teljesítmény is az esetükben.
Azonban
nem mindig jelenik meg a szülői addikció gyermeki fejlődésre gyakorolt negatív
hatása. Ennek magyarázatához szükséges bevezetni a reziliencia fogalmát, amely
a gyermeket érintő fejlődési
kockázattal, akutan fennálló rizikótényezőkkel szembeni sikeres
alkalmazkodóképességre utal, s így az egyén képes lehet a boldogságra,
növekedésre, produktív teljesítményre.
Ezt
a képességet egyszerűbben rugalmas ellenálló-képességnek, vagy lelki
ellenálló-képességnek is nevezzük. Ahhoz, hogy az egyén rezilienssé váljon több
védőfaktor is hozzásegítheti. Ilyen tényező lehet például az, ha a nem függő
szülő elfogadó, támogató, és szenzitív támaszt nyújt gyermekének. De a
kutatások alapján jótékony hatása lehet annak is, ha a gyermek jó
problémamegoldó készséggel és kiváló kommunikációs képességgel rendelkezik,
valamint a legkorábbi időszaktól kezdve fokozott válaszkészséget mutat, és
olyan pozitív reakciókat hív elő a környezetéből, amelyek gondoskodó attitűdöt
eredményeznek. A gyermek fejlődési kimenetele szempontjából fontos lehet az is,
hogy a szenvedélybeteg szülő a függősége ellenére hogyan tudja ellátni szülői
feladatait: ha képes erre, akkor a gyermek fejlődésében okozott kár is jóval
alacsonyabb lehet.
#1 Dr.BauerBela
