Nem szeret,
nem szorong
· Az
aszociális és antiszociális kifejezések a köznyelvben – és néha a
szakirodalomban is – összemosódnak
– fogalmi zavart indukálva. Míg az egyik kifejezés a szociális érzékek vagy
rutinok hiányára, a másik egyfajta társadalomellenes, a köznyelvben
pszichopatának nevezett személyiségbeállítódásra utal.
· Aki
nehezen oldódik fel társaságban,
amolyan magányos farkas típus, előfordul, hogy magát antiszociális
személyiségként jellemzi – meglehetősen hibásan. Ha az egyénben a társas
együttlét, a szociális eseményeknek már a puszta lehetősége is a félelmeket
ébreszt, és a társadalmi élet különböző formáival szembeni averziói gátjává
válnak a normális mindennapi életvezetésnek, úgynevezett szociális fóbiáról
beszélhetünk – amely azonban csak annyiban hozható össze az antiszociális
személyiségzavarral, amennyiben mindkettő az egyén és a többi ember viszonyával
kapcsolatos.
· A
pszichiáterek – a bizonyos specifikus mentális és pszichés tüneteket mutató
egyének pszichiátriai diagnosztizálására
használatos BNO és DSM IV. orvosi diagnosztikai iránymutató kézikönyvek
definíciója alapján – a köznyelvben leginkább pszichopataként emlegetett
személyt disszociális vagy antiszociális személyiségként diagnosztizálnák. Az
ilyen emberek a legjobban a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” negatív
triásszal írhatók le.
· Az
antiszociális személyiségként meghatározott, gyakran szociopataként vagy
pszichopataként emlegetett emberek permanensen
semmibe veszik és megsértik mások jogait, érzéseit, kívánságait – nagyjából
minden olyan értéket semmibe vesznek, ami az egyéneknek illetve a társadalomnak
fontos lehet. Kizárólag saját önös céljaik motiválják őket, amelyek
megvalósítása érdekében nem riadnak vissza olyan eszközök bevetésétől, melyek
erkölcsileg felelős emberek számára elképzelhetetlenek. Az ilyen
személyiségzavarral élők mindig és mindenkit becsapnak, impulzivitásuk miatt
előzetes megfontolások nélkül, pillanatnyi érdekeik szerint cselekszenek, sosem
mérlegelve cselekedeteik következményeit. Amennyiben ingerlékenyek és
agresszívek – mert nem feltétlenül azok – gyakran provokálnak verekedést, mivel
saját testi épségükkel sem törődnek – másokéval pedig végképp nem, legyenek
azok gyerekeik akár.
· Az ilyen
ember nem szeret, nem szorong – vagyis nem fél –, és képtelen saját cselekedetei következményeinek
felmérésére – vagyis nem tanul hibájából. Mindezek miatt az ilyen emberek nem
képesek tartós kapcsolat fenntartására sem. Ezzel szemben remek szélhámosok,
igen hatékony manipulatőrök, akik ijesztően jó eredménnyel képesek befolyásolni
embertársaikat, és ez annál fényesebben sikerül nekik, minél intelligensebbek.
Ily módon komoly személyes előnyökre tehetnek szert, gyakorta úgy, hogy
másoknak fájdalmakat, veszteségeket, károkat okoznak – ez azonban semmilyen
rossz érzést nem vált ki belőlük, végtelen amoralitásuk okán. A sokáig értetlen
szemlélőben aztán egy idő után felmerül Dr. Yekill és Mr. Hyde esete. Sajnos,
nem ritkán sérült, traumatizált emberek válnak a disszociális emberek
játékszerévé, mivel nem képesek átlátni, kezelni az ilyen emberek ördögi
játszmáit…
· Az
antiszociális személyiség magabiztosan, áldozatai becsmérlésével racionalizálja
tetteit, mondván, hogy csakis saját gyengeségüknek köszönhetik, hogy meglopták,
becsapták, megkárosították őket.
A felmérések szerint százból három-négy ember jellemezhető ilyen
személyiségjegyekkel.
· Az antiszociális
személyiség kialakulását értelmező elméletek együttesen jól magyarázzák a
személyiségzavar kialakulásában szerepet, játszó háttértényezőket.
A pszichodinamikus elmélet szerint az ilyen embereknél a korai, súlyos érzelmi traumák hatására az egyén „visszavonja érzelmeit”, és a későbbiekben az erőszak, a destruktivitás jellemzi kapcsolatait. A szociokulturális megközelítésű kutatások alátámasztják a súlyos érzelmi traumák korai gyermekkori elméletét. Ezek szerint az ilyen személyiségű emberek az átlagosnál jóval nagyobb mértékben voltak kitéve gyermekkorukban családi agressziónak, stressznek, konfliktusnak: gyakran szüleik ugyanolyan pszichopata karriert futottak be, mint később gyermekeik. A behaviorista modellkövetés ugyanezt az elméletet támasztja alá: a gyermek ugyanazt a mintát sajátítja el, amit szüleitől lát, ez pedig nem más, mint az erőszakos, érzelmeket figyelmen kívül hagyó, agresszív viselkedés. A kognitív elméletek szerint ez a fajta életfilozófia sokkal gyakoribb társadalmunkban, mint gondolnánk. Nem véletlenül: a modern társadalmakra jellemző, Durkheim által leírt, egyre szélesebb körben tapasztalható anómia kedvez a gátlástalan, önző, manipulatív, érzelem nélküli érdekemberek érvényesülésének. Ezek többnyire nem jellemezhetők antiszociális személyiségként, azonban számos személyiségvonásuk átfedést mutat a disszociális emberek személyiségjegyeivel.
A biológiai kutatások a genetikai tényezők nem elhanyagolható szerepéről számolnak be. Dán tudósok több mint tizennégyezer, gyermekkorában örökbefogadott, később elítélt ember vizsgálata során szignifikáns korrelációt talált az antiszociális bűnöző egyének és biológiai szüleik között – a nevelőszülők és nevelt gyermekeik között ellenben nem volt kimutatható hasonló statisztikai együttjárás.
A pszichodinamikus elmélet szerint az ilyen embereknél a korai, súlyos érzelmi traumák hatására az egyén „visszavonja érzelmeit”, és a későbbiekben az erőszak, a destruktivitás jellemzi kapcsolatait. A szociokulturális megközelítésű kutatások alátámasztják a súlyos érzelmi traumák korai gyermekkori elméletét. Ezek szerint az ilyen személyiségű emberek az átlagosnál jóval nagyobb mértékben voltak kitéve gyermekkorukban családi agressziónak, stressznek, konfliktusnak: gyakran szüleik ugyanolyan pszichopata karriert futottak be, mint később gyermekeik. A behaviorista modellkövetés ugyanezt az elméletet támasztja alá: a gyermek ugyanazt a mintát sajátítja el, amit szüleitől lát, ez pedig nem más, mint az erőszakos, érzelmeket figyelmen kívül hagyó, agresszív viselkedés. A kognitív elméletek szerint ez a fajta életfilozófia sokkal gyakoribb társadalmunkban, mint gondolnánk. Nem véletlenül: a modern társadalmakra jellemző, Durkheim által leírt, egyre szélesebb körben tapasztalható anómia kedvez a gátlástalan, önző, manipulatív, érzelem nélküli érdekemberek érvényesülésének. Ezek többnyire nem jellemezhetők antiszociális személyiségként, azonban számos személyiségvonásuk átfedést mutat a disszociális emberek személyiségjegyeivel.
A biológiai kutatások a genetikai tényezők nem elhanyagolható szerepéről számolnak be. Dán tudósok több mint tizennégyezer, gyermekkorában örökbefogadott, később elítélt ember vizsgálata során szignifikáns korrelációt talált az antiszociális bűnöző egyének és biológiai szüleik között – a nevelőszülők és nevelt gyermekeik között ellenben nem volt kimutatható hasonló statisztikai együttjárás.
· A fentieket
szem előtt tartva jól megrajzolható az antiszociális személyiség
karakterfejlődése.
Az antiszociális személyiségzavar kezelése igen nehézkes: alig
egynegyedük kerül egyáltalán olyan helyzetbe, hogy szakemberek kezelhetnék a
problémát – és náluk is nagyban akadályozza az eredményes munkát a motiváltság
és lelkiismeret teljes hiánya.
·
Antiszociális személyiségzavarra utaló személyiségvonások, magatartási módok:
Antiszociális személyiségzavarra utaló személyiségvonások, magatartási módok:
· hazudozásra
való hajlam
· vakmerőség,
élmény-és izgalomkereső magatartás
· deviáns
viselkedés
· kalandok
és izgalmak folytonos keresése
· büntetésre
való érzéketlenség
· szélhámosság,
különösen fejlett és igen gyakran alkalmazott manipulatív technikák
· a lelkiismeret, bűntudat hiánya vagy erős alulfejlettsége
· impulzuskontroll-zavar
· empátiára való képtelenség
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése