2017. feb 13.

Gyermekmunkásoktól a puhány fiatalokig

írta: Tanczer Viki

Legutóbbi írásunkban a Cook-szigetekre utaztunk, és abból kaphattunk egy kis ízelítőt, hogy az ottani iskolások maguk takarítják az iskolaépületeket, kisöprik az udvart, vagy éppen lemossák a tantermek ablakát. „Szegény gyerekeket dolgoztatják, ahelyett, hogy felbérelnének egy takarítónőt!” – vélekedik néhány szülő. De az iskolák vezetése azon a véleményen van, hogy a munka hozzájárul a gyerekek épüléséhez, előnyösen formálja a személyiséget, közösséget kovácsol. Így sok helyen minden szülői tiltakozás ellenére munkára fogják a gyerekeket.

Hasonló, megosztott véleményekkel lehet találkozni az amerikai farmokon felnövő gyermekek esetében is. Valakik szerint „A farmerek nem emberek! Fizikai munkára kényszerítik a gyerekeket!”. De a ranchokon felnőttek szerint ez nem munka, hanem életforma és egy élményekben gazdag gyerekkort ad a gyermekeknek.



Amikor Bolíviáról írtunk, bemutattunk egy kamaszfiút, aki kilenc éves kora óta egy ezüstbányában dolgozik, és elképzelni sem tudna más életet magának mint a bányászatot. Peruban járva olvashattunk olyan gyermekmunkásokról, akik maguk tiltakoztak egy országos gyermekvédelmi program ellen, mert nem akarnak iskolába járni munka helyett. Az is az egyik érvük volt, hogy már az inkák idejében is dolgoztak a gyerekek a földeken, ők sem akarják megtörni a hagyományt.

De mikortól beszélünk gyermekmunkáról? Tiltsunk be minden munka jellegű tevékenységet, amit gyerekek végeznek? Vagy igenis, csak dolgozzanak, mert úgyis sok a puhány és elkényeztetett fiatal? Hol lehet az igazság?

Először is lássuk, mit is jelent pontosan a gyermekmunka.

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének megfogalmazása szerint olyan tevékenység, mely megfosztja a gyermekeket a gyerekkoruktól, a lehetőségeiktől, a büszkeségüktől és károsan befolyásolja a fizikai és szellemi fejlődésüket. Társadalmilag és morálisan is aggályosak lehetnek ezek az elfoglaltságok, melyek jobb esetben „csak” megnehezítik az iskolába járást, rosszabb esetben viszont teljesen ellehetetlenítik azt. A legrosszabb eset az, ha a gyerekeket rabszolgának használják, elválasztják a családjaiktól, és mindenféle egészségügyi veszélynek vannak kitéve. Tetézi a bajt, ha mindez kicsi korban történik.


Mindazonáltal vannak olyan feladatok, melyek nem számítanak gyermekmunkának, hiszen nem ártanak az egészségnek, nem akadályozzák a személyiség kibontakozását, vagy az iskolai életet. Ha egy gyerek segít a szüleinek, a családi vállalkozásban dolgozik, zsebpénzt keres az iskola után vagy a szünidőben, ezek a tevékenységek alapvetően jó dolgok. Hiszen így a gyerekek a közösségért is tesznek és összekovácsolódik, vagy éppen jobban él a család. Készségekre, tapasztalatokra tehetnek szert a fiatalok, ami által később hasznos tagjai lesznek a társadalomnak.

De tulajdonképpen miért is létezik a gyermekmunka a mai világban? Mik azok az okok, ami miatt dolgoztatják a gyerekeket, vagy ők maguk vállalnak munkát?

Egyrészt, mert sok szegény országban a családok nem tudnának megélni, ha a fiatalok által nem jutnának extra bevételhez. Befolyásoló tényező az is, ha egy ország oktatási rendszere ingatag lábakon áll, mely nem ösztönzi a gyerekeket a tanulásra. Így nagyobb eséllyel kezdenek a gyerekek korán dolgozni és hagyják félbe a tanulást.

Ha tetszik a blog, kövess minket a Facebook-on is!

De vannak kulturális okai is a gyermekmunkának. Például az, ha „már apáink is így csinálták”, és a cél az, hogy az ifjak a szüleik nyomdokaiba lépjenek. Vannak olyan szokások, vagy ünnepek, melyek miatt a szegény családok nagy adósságba verik magukat. Hogy ebből kilábaljanak, gyerekeiknek pénzt kell keresni, vagy a fiatalokkal dolgoztatják le az adósságot. Sok kultúrában tartja még magát az a nézet, hogy a leánygyermekek oktatására nem kell akkora hangsúlyt fektetni. Ezért a kislányok sokszor kevesebb ideig járnak iskolába és ház körüli munkára fogják őket. Az ehhez hasonló, kulturális köntösbe bújtatott gyermekmunkát ráadásul nagyon nehéz felismerni. Előfordul, hogy még a családok tagjai számára sem tudatosul, hogy amit tesznek, vagy ahogy bánnak a gyerekekkel, az illegális és káros.

A gyermekmunka évszázados jelensége a fentebb felsorolt okoknál fogva valószínűleg sokáig fennáll még.

Nem lehet egy tollvonással megszüntetni, mert az ellene való küzdelem akár még nagyobb nyomorba is taszíthatja a gyerekeket. 1992-ben például az USA-ban betiltották a gyermekek által előállított, vagy bányászott termékek behozatalát. Ennek kapcsán Bangladesben viszont 50.000 gyermekmunkást bocsájtottak el a textiliparból. Egy UNICEF tanulmány szerint ők az utcákon, kőfejtőkben, vagy szeméttelepeken landoltak. Így a „jó cselekedet” messze rosszabb körülményeket szült, mint a gyári munka. Mindazonáltal vannak olyan ágazatok és munkák, ahol gyermeknek valóban semmi keresnivalója, így hatékony lépésnek számít, ha a törvény erejét vetik be a cél érdekében.

Tipikusan ilyen a bányászat. A gyerekek bányában való foglalkoztatása embertelen körülmények közé kényszeríti a fiatal korúakat. A keskeny, levegőtlen járatokba azért küldenek be gyerekeket, mert ők ott elférnek és jobban bírják az oxigénhiányt. Csilléket mozgatnak, köveket rakodnak, de ők görnyednek és guggolnak egész nap a vízben akkor is, ha aranyat vagy gyémántot kell mosni.


Nem való egy gyereknek az sem, hogy instabil járatrendszerekben, robbanékony, vagy éppen mérgező anyagok között dolgozzanak. Ráadásul az ilyen bányák nehezen megközelíthető helyeken létesülnek, ahol a törvények, az oktatás, a nevelés nem léteznek, ahol a család és a közösség támogatása ismeretlen, ahol virágzik az alkoholizmus, a droghasználat és a prostitúció. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1919-es megalakulásától kezdve küzd a gyermekek bányákban való dolgoztatása ellen. Ennek ellenére még mindig felüti fejét a jelenség (főleg Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában), mert mindig van egy polgárháború, egy mindent tönkretevő szárazság stb., amely a gyerekeket a bányákba tereli.

Nagyobb fejtörést okoz például a mezőgazdaság, vagy a ház körüli munka is. Egy családi farmon, vagy egy háztartásban nehezen tetten érhető, hogy hol van az a határ, ahol a gyerekek csak kisegítenek, és mikortól „rabjai” a munkaadóknak. Azzal nincs baj, ha egy gyerek megtanulja, hogyan kell földet művelni, vagy elsajátítja a háztartástant. De ha emiatt nem járatják iskolába, vagy korának nem megfelelő terhelésnek, illetve veszélyeknek van kitéve (pl. gépek, permetszerek, vagy állatok által), az már segítségért kiált.


Szintén életlen a határ a háztartási munkák terén is. Legfőképpen a kislányokat érinti, hogy a felnőttkorra való felkészítés jegyében kell dolgozniuk otthon, vagy egy harmadik háztartásban. De az igazi okok sokszor leginkább a szegénységre, adósság ledolgozására, az iskolázottság hiányára vezethetők vissza. Illetve a már említett kulturális okokra: a lányok ne tanuljanak, a konyhában a helyük és tanulják meg ellátni a családot.


Érdekes ezzel szembeállítani pl. némely hongkongi gyerek életét, aki a kisujját sem mozdíthatja otthon, nehogy bármi tevékenység elvonja a figyelmét a gondosan ütemezett tanulástól. Micsoda különbségek! Bár ezen gyerekek szülei is minden erejükkel azon fáradoznak, hogy csimotáiknak jobb legyen, nem biztos, hogy a kímélgetés és a munka alól való kivonás a legjobb felkészítés az életre.


Mindezekhez a példákhoz képest a ranchbéli, vagy a Cook-szigeteki gyerekek munkavégzése kellemes családi vagy közösségi programnak tekinthető. Hiszen a közösen végzett tevékenység értéket teremt, tudást ad át és összetartást szül, a kiszolgáltatottság és a reménytelenség helyett. Biztos, hogy a farmon élő gyerekek sem rajonganak minden tevékenységért, és a polinéziai gyerekeket sem érdekli mindig, hogy fel van-e söpörve az iskolába vezető út. De az látszik, hogy a megbecsült munka és a gyerekekkel való foglalkozás tartást és élményeket ad, gyereknek felnőttnek egyaránt.

 

Forrás és képek: ilo.org, cookislandsnews.com, cookislandsnews.com, wikipedia.org, www.barszranch.com, thepioneerwoman.com

 

Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, kövess minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.