Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. április 19., kedd

Mit tehetünk a nyugodt éjszakákért?

Mit tehetünk a nyugodt éjszakákért?


Alvás – álom
 Ezzel a hosszabb lélegzetû írással a 0-3 éves korú gyerekeket nevelõ szülõknek szerettünk volna segíteni, azoknak, akik a leggyakrabban küzdenek az alvásból eredõ problémákkal. Receptet nem lehet adni, nem is ez volt a cél. A közel két év alatt érkezett kérdések alapján igyekeztem olyan összefoglalót készíteni, ami talán segít elindulni a szülõknek a nyugodtabb éjszakákhoz vezetõ úton. Az írás végén található rövid irodamjegyzék a kérdés után részletesebben érdeklõdõ olvasóknak nyújt kiindulási alapot.
 A nagyobb korosztály (3-10 év) alvásproblémáival a Babanet testvérlapjában a Kölöknet-ben olvashatnak egy rövidesen megjelenõ összefoglalót.
 Amit az alvásról tudni érdemes
 A nappalok és az éjszakák ritmikus váltakozása az ébrenlét és az alvás váltakozásával járnak együtt. A kiegyensúlyozott, energiával teli nappali léthez nélkülözhetetlen a nyugodt, zavartalan alvás.
Az alvás nem az ébrenlét ellentéte, hanem egy nagyon is aktív, a normális fizikai és pszichikai mûködéshez elengedhetetlen állapot. Ahhoz, hogy jobban megérthessük, miért is fárasztó olyan nagyon az alváshiány, a gyakori éjszakai ébredés, amivel a kisgyerekek mellett számolni kell, elõször fontosnak tartom, hogy megismerkedjünk az alvás általános jellemzõivel.
 Az embernél több olyan testi funkció van (pl. testhõmérséklet, anyagcsere, vér-, vizelet összetétel), amelyeknek a nap során jól mérhetõ változásaik vannak. A nappal során elért csúcs mellett az éjszakai minimumértékek állnak. Ezek a változások az ár-apály jelenséghez hasonlítanak, s általában 24 óránként ismétlõdnek. Ezek a ciklikusan zajló folyamatok egyfajta biológiai órát képeznek, s ezt nevezik napszaki ritmusnak. Amikor az ember olyan körülmények közé kerül, ahol nem érzékeli a nappalok és az éjszakát váltakozását, ciklusának ideje 25 órás lesz. Belsõ óránk mûködéséhez tehát a világosság és a sötétség váltakozásainak érzékelése szükséges, emellett azonban figyelni is kell napi ritmusunk pontos mûködésére, mert az elcsúszás könnyen létrejöhet, s ez már megzavarja a nyugodt alvást is.
 Az alváskutatások a1930-ban indultak, akkor kezdték el vizsgálni az alvás mélységét és az alvás jellemzõit. A vizsgálatok során, amikor az agy spontán elektromos hullámait elemezték, megállapították, hogy öt különbözõ mélységû alvás létezik. Ebbõl két nagy csoport különíthetõ el, az egyik a gyors szemmozgások fázisa, ez a REM (rapid eye movement), a másik az, amikor nincsenek ilyen gyors szemmozgások, ez a NREM (nem REM).
Amikor az ember elalszik, elõször a NREM fázis 4 lépcsõjén haladva, egyre mélyebb alvásba kerül. A szívritmus és a légzés lassul, ellazulnak az izmok, az agy anyagcseréjének sebessége 20-30%-al lassul a nappali értékhez képest. Olyan, mintha ellazult testben
“üres agy” lenne.
Körülbelül egy órányi alvás után kezdõdik a REM fázis, amikor megindulnak a gyors szemmozgások, ezek külsõ megfigyelõ számára is láthatók a szemhéjon keresztül, az alvás mélysége
csökken, a szívverés gyorsabbá válik, az agy anyagcseréje a nappali szintnél is magasabbra emelkedik. Az élénk agy mellett a test teljesen mozdulatlan.
Ezek a fázisok az éjszaka folyamán többször megismétlõdnek, hosszuk az éjszaka elõrehaladtával változik. Az alvás elsõ részében a NREM fázisok hosszabbak, míg reggel felé közeledve a REM fázisok hossza nyúlik meg. Gyakran megfigyelhetõ jelenég, hogy mielõtt a REM-bõl az ember visszaalszik a NREM-be, van egy rövid ébrenléti állapot, amit nem is érzékelünk. Egy 8 órás alvás alatt kb. 4-5 ciklus figyelhetõ meg.
Amikor az alvót felébresztik, s ez az ébresztés a REM fázisból történik, szinte mindenki arról számol be, hogy épp álmodott. Az álom az egészséges testi-lelki mûködéshez nélkülözhetetlen, csakúgy mint az alvás. Erre az alvásmegvonásos kísérletek szolgáltattak bizonyítékot. Mindenki álmodik tehát, csak vannak olyanok akik emlékeznek, s vannak akik nem emlékeznek az álmaikra. Az álmok magyarázatára többféle elmélet született, már a kezdetektõl foglalkoztatta az embereket az álom, elég talán a különbözõ álmoskönyvekre gondolni.
 
 A jó alvás titka felnõtteknél
 Ami segít…..
 Ahhoz, hogy jól aludjunk, szükség van néhány szabály betartására. Lényeges a szabályos alvási rend kialakítása, tehát igyekezzünk minden nap azonos idõben kelni és feküdni. Az idõnkénti délutáni alvás és a hétvégi késõn kelés is alkalmas az alvási ritmusunk megzavarására. Vannak olyan emberek, akik “pacsirták”, könnyen felkelnek korán, de korán is feküdnek, s vannak “baglyok”, akik este érik el aktivitásuk csúcsát, õk késõn fekszenek, késõn kelnek.  
Segíti a nyugodt alvást a rendszeres testmozgás is. Vannak olyan, nem megerõltetõ gyakorlatok, amelyeket lefekvés elõtt végezve, elõsegíthetjük a zavartalan alvást. 
Jó hatású a relaxáció is, amikor megpróbálunk “kikapcsolni”, s valamilyen számunkra kellemes dologra gondolni. Segíti a nyugodt alvást az is, ha esti rituálékat alakítunk ki.
 Ami nem segít….
 Az alkohol és koffein esti fogyasztása nem segíti az alvást. (ide értendõ még a Cola is). Bár az alkohol elálmosít, azonban korán fel is ébredünk tõle, még akkor, amikor szükségünk lenne alvásra.

Ugyanez érvényes a nehéz ételekre és a jóllakásra is. Az emésztõszerv éjszakai pihenése szenved zavart, így az egész éjszaki nyugalom is odavész.

Az altatók csak átmeneti segítséget hoznak, tartós megoldást nem, mivel nagy a hozzászokás veszélye. Egyre több tablettát kell bevenni ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érjük el.
  
Alvászavarok
 Az emberek eltérõ mennyiségû idõt töltenek alvással, van a ki 8-9 órát, van aki csak 6-7 órát. Vizsgálatok alapján azt állapították meg, hogy az emberek többségének 8-9 órai alvásra van szüksége ahhoz, hogy nap közben ne legyen álmos, illetve ne csökkenjen a  teljesítménye.
Az alvászavarok nagyon könnyen kialakulhatnak, mivel a szorongás minden fajtája a nyugodt alvás ellen “dolgozik”. Gondoljunk csak arra, ha valamiért nem tudunk elaludni, és csak forgolódunk az ágyunkban. Egyre feszültebbek leszünk, végül már csak az jár a fejünkben, miért nem tudunk elaludni? Ha ez másnap vagy még harmadnap is megismétlõdik, negyednap már eleve azzal a félelemmel bújunk ágyba, hogy el tudunk-e aludni vagy sem? Ezzel már kész az alvászavar!
Az alvás mennyiségével vagy minõségével kapcsolatos elégedetlenség nagyon gyakori az emberek körében. Érdekes megfigyelés, hogy az emberek hajlamosak az álmatlanul, ébren töltött idõt túlbecsülni, ami megint feszültségforrás lehet, s így valóban kialakulhat az alvászavar.
Az alvászavarok legnagyobb csoportját az ún. inszomniák okozzák
.
  
Az alvás és a gyerekek
 A kisgyereket nevelõ szülõk gyakori problémája, hogy a kicsi nem alussza át az éjszakát, gyakran felébred, felébresztve szüleit, akik nem tudják kipihenni magukat. Van néhány jellemzõ, amit érdemes figyelembe venni, hogy megtaláljuk a gyermek és a szülõk számára is a legjobb megoldást.
A magzat nagyjából azonos körülmények között él, az oxigén, a táplálék, a hõmérséklet nem sokat változik, de a zaj és a megvilágítás is nagyjából egyforma.
Az újszülött világra jövetele után a nap nagy részét átalussza, nagyjából 18-20 órát tölt alvással vagy szundikálással. Ennek oka, hogy idegrendszere még nem érte el a kellõ érettséget a külvilág ingereinek feldolgozására, másrészt gyorsan kifárad az ingerekhez való alkalmazkodásban, amikor ébren van. Az újszülött számára az alvás nélkülözhetetlen, kb. három óránként azonban felébred enni, akár nappal, akár éjszaka van.
Az újszülött alvása is sajátságos, a felnõttekkel ellentétben a REM alvásciklussal kezd, s ezután alszik el mélyebben. Ez a 2-3. hónapban megfordul. Alvásidejének kb. 50%-át REM alvással tölti, ez csak 5 éves kor körül csökken a felnõttekére jellemzõ 20-25%-ra.
Nagyon sok csecsemõ inverz alvó, vagyis nappal hosszasabban és nyugodtan alszik
, míg éjszaka okkal éberebben rövidebb idõket tölt alvással. Ennek oka is az külvilág ingereiben keresendõ.
A nappali erõs és sok inger ellen védekezik a kicsi a gyakori és mély alvással, s éjszaka, amikor kevesebb és kisebb intenzitásúak az ingerek, gyakrabban van ébren, ingerkeresõvé válik. Az élet elsõ 1-2 hónapjában tehát az alvás biológiai irányítás alatt áll, késõbb azonban egyre inkább szociális irányítás alá kerül, vagyis a gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni alvási ritmusával is a környezetéhez.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az éjszaka és a nappal különbözik, ezért már nagyon korán követni kell azt a gyakorlatot, hogy ha éjszaka valamire szüksége van a gyereknek, azt gyorsan és lehetõleg csekély világosság mellett kell biztosítani. Csak addig vegyük ki a kiságyából, amíg eszik, a büfiztetés után tegyük vissza. Gondoskodjunk arról, hogy csönd és lehetõleg erõs félhomály legyen.
A kiságy kizárólag az alvás helye legyen. Ne tegyük oda a gyereket, ha büntetni akarjuk s járókának se használjuk.
Azt, hogy az éjszaka alvásra való, a gyereknek szintén meg kell tanulnia, ezt viszont nekünk, szülõknek kell elõsegítenünk. Persze nagy a csábítás, mert az anyák fáradtak, alváshiánnyal küzdenek, egyébként pedig jó összebújni a puha, selymes csomaggal, aki olyan békésen szuszog a karjaink között. Erre, mármint az összebújásra, dajkálásra szükség van, de próbáljunk nap közben idõt szakítani rá, például a nap közbeni alvások idején. Egyébként is ajánlom, hogy a csecsemõt gondozó anyukák próbáljanak aludni nap közben, mivel õk a három óránkénti szoptatás miatt mindenképpen alváshiányosak lesznek.
 Az evés miatti éjszakai többszöri ébredések kb. 4-5 hónapos korig általánosak. Nagyon gyakori, hogy egyéves korig egy vagy két alkalommal, minden éjjel felébrednek a gyerekek. Persze van olyan csecsemõ, aki már 2-3 hónapos korától átalussza az éjszakát és vannak, akik csak három éves koruk után tudják ugyanezt. Akkor, amikor az evés miatti ébredések csökkennének, megkezdõdik a fogzás, ami már hónapokkal korábban is okozhat nyugtalan éjszakákat.
  Mit tehetnek a szülõk, hogy nyugodtan teljenek az éjszakák?
 Próbáljunk kialakítani alvási rendet, aminek igazodnia kell az életkorhoz. A csecsemõk 3-4 hónapos korukra elérik, hogy napközben kétszer alszanak rövidebben, s egyszer hosszabban, éjszaka. Az azonos idõben való elalváshoz viszonylag könnyen hozzá tudnak szokni a gyerekek. Az ideális idõpont megtalálásában a gyerekek is segítenek, hiszen minden gyereknél viszonylag egyértelmû jelei vannak az elálmosodásnak (egyik ujját szopja, másik megkeresi az alvós állatát vagy játékát, eldõlnek a szõnyegen, kérik a cumit). Ekkor kell õket lefektetni, s itt jön a másik kérdés, hogyan? Egyedül tegyük az ágyukba vagy altassuk el õket, esetleg feküdjünk le velük együtt? Ez szülõi döntés kérdése, bármelyik választható, csak egyetlen dologról ne feledkezzünk meg: bármelyik módot is választjuk, a gyerekünk hozzá fog szokni, és aztán majd mindig ragaszkodni fog hozzá. Addig általában nincs baj, amíg a kicsi apró és gyorsan elalszik. A gond a súly és az elalvási idõ növekedésével szokott jelentkezni. Van olyan anyuka, aki már 1-1,5 órát ringatja kézben(!) a 10-12 kg-os gyerekét, vagy 1,5-2 órát tart az esti altatás, addig kell a gyerek mellett feküdni, míg elalszik. Az alvás-altatás így egyre több feszültséggel jár együtt: a szülõ már elõre ideges az estétõl, ezt a gyerek megérzi, ami persze nem segíti az elalvását. Gyakori, hogy a szülõ megpróbál “kiosonni” a gyerek mellõl, amikor úgy véli, már elaludt. Aztán, mikor az ajtóban jár utána szól a gyermek, csengõ üde hangon, hogy ne menjen még el, s kezdõdik minden elölrõl.
Szintén gyakori helyzet, hogy a gyerek elalszik, visszakerül az ágyába, de felébred az éjszaka közepén. Az éppen jól alvó szülõk ilyenkor a kisebb ellenállás irányába mozdulva, magukhoz veszik a gyereket, hogy tovább aludhassanak. Szerencsés helyzet, ha a gyerek nyugodtan alszik, problémásabb, ha nyugtalanabb, forgolódósabb, mert akkor könnyen megrúghatja, felébresztheti az éppen alvó szülõjét. Egyébként, ha a gyerek velünk alszik, szinte mindig “nyomakodik” vagyis igyekszik hozzánk bújni, ami teljesen természetes –megjegyzem nagyon jó érzés – csak éppen hosszú távon a nyugodt éjszaka ellen hat.
Ezek a gyakorlatok, s most szándékosan nem írtam a hibát, sokszor elõfordulnak. Annak, hogy ki miért, melyik megoldást választja, számtalan oka lehet –talán a legáltalánosabb, hogy szeretnénk jót tenni a gyerekünknek-, egy dologra azonban érdemes figyelni: a gyerek megszokja azt az alvási, altatási formát, amit követünk, s ahhoz ragaszkodni fog akkor is, ha az már nekünk kényelmetlen.
A gyerekek pontosan megérzik a szülõk feszültségét, de okát nem értik. Így aztán majd nem értik azt sem, hogy egyik napról a másikra miért kerülnek a kiságyukba, amit nem szoktak meg, miért hagyja ott õket az anyjuk, amikor máskor altatni szokta. Érthetõ a gyerekek tiltakozása, s az is, ha nem akarják abbahagyni a sírást, s már levegõt is alig kapnak kétségbeesésükben. Nekik az, hogy magára hagyták õket, nem jelent mást, mint a legfontosabbnak, a szülõk szeretetének elvesztését, ez pedig félelemmel jár, amit ki kell fejezniük valamilyen módon, tehát sírnak, tiltakoznak.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy bármelyik megoldást követhetik a szülõk. Van olyan szülõ, aki szívesen alszik együtt a gyerekével, semmiféle feszültséget nem okoz, ugyanígy van, aki minden probléma nélkül altatja a gyerekét addig, amíg a kicsi igényli. Az általános tapasztalat, s ezt a rendelõbe érkezõ sok-sok kérdés is igazolja, ezek a megoldások hosszú távon –s itt évekre gondolok – nem problémamentesek.
Tapasztalat, hogy a gyermek növekedésével egyre megnyúlnak az altatási idõk, egyre többet véve el a szülõk egymásra szánható idejébõl. Amikor a gyerek a szülõk között alszik, akkor az intim együttlétek veszítenek még többet a spontaneitásukból, ami hosszútávon nem tesz jót a kapcsolatnak.
 Visszatérve a gyerek alvására: ahogy hozzá tud szokni a kézben vagy a szülõk közötti alváshoz, úgy meg tudja szokni a saját ágyában való önálló elalvást is. Ehhez azonban nekünk is segítenünk kell.
Gondoljunk azokra a tanácsokra amelyeket a felnõtteknél leírtam. Kis módosítással a gyermekek esetében is érvényesek. A nap közbeni sok mozgás, a szabad játék szabad levegõn, kisebbek esetében a levegõztetés, megalapozzák a nyugodt éjszakai alvást.
A lefekvés elõtti nehéz vacsora a gyerekeknek sem tesz jót, s nekik ugyanúgy szükségük van az elalvás elõtti rítusokra, mint nekünk, felnõtteknek.
A gyerekeknél, fõleg a nagyobbaknál, 2-3 éves kortól a nyugtalan éjszakáknak már más okai vannak, náluk már számolni kell a félelmekkel a szorongásokkal, amik részben a fejlõdésük velejárója, részben a nappalok “maradéka” lehet (TV!).
Minden gyereknél változik a REM és a NREM fázis is, csak a gyerekek a REM-bõl sokkal könnyebben felébrednek, felébredhetnek, mint a felnõttek. Ha megébrednek, akkor azt a helyzetet keresik, amiben elaludtak (ringatás, anya vagy apa közelsége), s mivel ezt nem találják, teljesen felébredve hívják anyjukat vagy apjukat. Ezért fontos, hogy a gyerekünket ébren tegyük az ágyába és hagyjuk, hogy egyedül aludjon el. Így ha éjszaka felébred, minden gond nélkül újból visszaalszik, mert abban a helyzetben aludt el, amiben megébredt.
 
Mit lehet tenni, hogy elérjük a nyugodt éjszakákat?
1./ ne legyen lelkiismeret furdalásunk, mert attól csak még jobb szülõk leszünk, ha segítünk gyermekünknek abban, hogy megtanulja az önálló alvást. Ezzel nagyobbönbizalomra és önállóságra tesz szert,
2./ legyünk következetesek, minden alvással kapcsolatos dologban, az esti mesétõl kezdve addig, hogy nem vesszük ki a gyereket a kiságyból, ha már egyszer lefektettük,
3./ legyünk türelmesek és nyugodtak,
4./ készítsük fel a gyereket az önálló alvásra, mondjuk el, hogy meg kell tanulnia egyedül aludni,
5./ számítsunk a gyerek tiltakozására. A szoktatás elején ne hagyjuk azonnal egyedül, maradjunk mellette, majd lassan csökkentsük az ágya mellett töltött idõt. Ha sír, akkor mindig menjünk vissza hozzá kb 5 percenként, simogassuk meg, ismételjük, hogy aludjon, majd menjünk ki. A gyereknek tudnia kell, hogy nem hagyjuk magára. (közben gondoljunk 1-3 pontra!)
6./ ne legyen teljesen sötét, mert az zavaró, legyen olyan félhomály, ahol még látni lehet a tárgyak körvonalait.
7./ beszélgetni, házimunkát végezni nyugodtan lehet, de a TV villódzása, az esetleg átszûrõdõ hangok ellenünk dolgoznak, mert fenntartják a gyerek kíváncsiságát.
8./ alakítsunk ki esti szertartásokat, amik kb ¾ órásak, ebben legyen benne a fürdetés, a mese, a dajkálás, a babák, macik lefektetése. Ebben az idõben csak a gyerekre figyeljünk, élvezzük a vele töltött idõt. Ne engedjük megnyújtani ezt a 3/4 órát.
Ezek a pontok már többször beváltak, egy, két, maximum három hét után már nem lesz probléma az alvás. A nyugodt éjszaka és a nyugodt nappal egymás feltételei.
 Végül még egy gyakori problémáról: kell-e aludnia a gyereknek délután? A gyerekek alvásszükséglete, csakúgy, mint a felnõtteké eltérõ. Annak megítélése, hogy szükséges-e a délutáni alvás vagy sem, a szülõ feladata, receptet adni nem lehet. Egyetlen tényezõre kell figyelni, ez a gyerek. Ha õ kiegyensúlyozott, nem ingerült, nem nyugtalan akkor nem szükséges a délutáni alvás. Azonban ha alszik a gyerek, akkor figyeljünk arra, hogy alvás után legyen lehetõsége az újbóli elfáradásra, töltsön több idõt szabadlevegõn. A délutáni alvásból fel lehet ébreszteni a gyereket, 1,5-2 óra elegendõ, az éjszakai alvásnál jobb, ha magától ébred a gyerek.
Alvászavarok kisgyerekeknél
 A Babanet-es korosztálynál átmeneti alvászavarok alakulhatnak ki, ennek oka lehet
                betegség (megfázás, láz, középfülgyulladás),
                növekedésbõl, fejlõdésbõl eredõ diszkomfort érzések (pl. lábfájás egy-egy
                intenzívebb növekedési szakasz után)
                fogzás,
                orrmandula megnagyobbodása.
Ezek általában gyorsan rendezõdnek, ha elmúlik az ok, újra visszaáll a nyugodt éjszakák sora.

   
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése