Az európai szexuális nevelés irányelvei

A  WHO európai regionális irodája és a BZgA:

Az európai szexuális nevelés irányelvei

Vázlat a politikusok, nevelési és egészségügyi intézmények és szakemberek részére

Szövetségi Egészségnevelési Központ,  Köln,  2010

                  Tartalom:

Előszó

Első rész:  Bevezetés

1.      Háttér  és  célok

                Formális és informális  szexuális nevelés

                Az iskolai szexuális nevelés történelmi háttere

                Az iskolai szexuális nevelés fejlődése Európában

                A szexuális nevelés megszervezésének különbségei  Európában

                Európa globális perspektívában

                Párhuzamos nemzetközi kezdeményezések a szexuális nevelésben

2.     Szexualitás, szexuális egészség és szexuális nevelés – fogalmak és definíciók 

3.     A  szexuális nevelés indokoltsága

    A szexuális nevelés alapvető szükségessége

    A gyermekek pszichoszexuális fejlődése

4.  A szexuális nevelés alapelvei és eredményei

5.  A szexuális nevelés célcsoportjai  és résztvevői

6.  A  szexuális nevelés módjai --  keretei és alapkövetelményei

     A  szexuális nevelés hét  jellemzője

      A  nevelők felkészültsége

Második rész:  A szexuális nevelés  mátrixa  (törzsanyaga)

1.  Bevezetés a  mátrixhoz

      A  mátrix alapjai

      A támogató struktúrák jelentősége

        Miért kezdődjön a szexuális nevelés négy éves kor előtt?

         Hogyan olvasandó a mátrix

2.     A  mátrix

Bibliográfia

    A   Hivatkozások

     B   Szakirodalom a pszichoszexuális fejlődésről

      C   Tantervek és nevelési szakkönyvek

      D   Weblapok

Előszó

A  WHO  európai régiója  rengeteg kihívással találkozik a szexuális egészség terén.   Néhány a fontosabbak közül:  a HIV  és egyéb, szexuális úton terjedő fertőzések növekedése;  vagy a tizenévesek nem kívánt terhességei és a nemi erőszak.  A gyermekek és fiatalok döntő tényezői a szexuális egészség általános javításának.  Nekik a nemiséget mind a fejlődésük, mind a veszélyek szempontjából ismerniük kell,  hogy pozitív és egyben felelős attitűdöket alakíthassanak ki.  Ily módon lesznek képesek felelős viselkedésre nemcsak önmagukkal, hanem az adott társadalom más tagjaival szemben is.

Ez a dokumentum válaszként jött létre, a szexuális nevelés irányelveivel kapcsolatos, újabban felmerült igényekre a  WHO európai régiójában, amely  53 országot tartalmaz  és hatalmas földrajzi régiót fog át az Atlanti óceántól a Csendes óceánig.  Ma már a legtöbb európai ország rendelkezik a szexuális nevelés nemzeti irányelveivel vagy minimum sztenderdjeivel, de még nem történt kísérlet arra, hogy az európai régiónak vagy az Európai Uniónak javasoljanak sztenderdeket.

Ez a dokumentum ezt a hiányt próbálja megszűntetni a  WHO egész európai régiója számára.  Azonkívül igyekszik hozzájárulni a holisztikus szexuális nevelés bevezetéséhez.  A holisztikus szexuális nevelés korrekt, tudományosan megalapozott információkat nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a nemiség minden aspektusáról, s egyúttal elősegíti az ilyen információkon alapuló készségek és szokások kialakítását.  Ezáltal hozzájárul a tisztelettudó és nyílt attitűdök, valamint az igazságos társadalmak kialakításához.

A  hagyományos szexuális nevelés a nemiség olyan, potenciális veszélyeire koncentrált, mint a nem kívánt terhességek és a nemi uton terjedő betegségek.  Ez a negatív megközelítés gyakran ijesztő a gyermekek és fiatalok számára;  azonkívül figyelmen kívül hagyja  információs és viselkedési készség iránti igényeiket.; így legtöbbször  nincs jelentősége a saját életükre nézve.

A holisztikus megközelítés a szexualitást az emberi lehetőségek tág tereként értelmezi, s olyan lényeges készségek kialakításához segíti a gyermekeket és fiatalokat, amelyek révén önmaguk határozhatják meg nemiségüket és kapcsolataikat a fejlődésük minden szintjén.  Elősegíti, hogy képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására.  Ezek a készségek a lehetséges veszélyek megelőzése szempontjából is lényegesek.

A szexuális nevelés az általános nevelésnek is része, s így befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését.  Preventív jellege nemcsak a szexualitással kapcsolatos negatív fejlemények megelőzését segíti elő, hanem javíthatja az élet minőségét, az egészséget és jól-létet.  Ezáltal a szexuális nevelés hozzájárul az általános egészség-promócióhoz.

A  szexuális nevelés bevezetése – különösen az iskolákban – nem mindig könnyű:  sokszor ellenállásba ütközik, legtöbbször a vele kapcsolatos félelmek és téves elképzelések miatt.  Reméljük azonban, hogy ezek az irányelvek pozitív értelemben bátoríthatják az országokat a szexuális nevelés bevezetésére, , vagy a már meglevő programok kiszélesítésére, különösen a szexuális nevelés holisztikussá tételére.

Ez a kezdeményezés 2008-ban a WHO Regionális Európai Irodájától   indult ki, s továbbfejlesztette a német  Szövetségi Egészségnevelési Központ  (BZgA),  mint a  WHO-val a szexuális a reproduktív egészség terén együttműködő központ, szoros együttműködésben a szakértők egy csoportjával.  E csoportban  19 szakember vett részt,kilenc nyugat-európai országból, a medicinától a pszichológiáig és társadalomtudományokig terjedő  háttér-képzettséggel.  Mindegyikük széleskörű tapasztalatokkal rendelkezett a szexuális nevelésben, elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt.  Kormányzati és civil, valamint nemzetközi szervezetek és egyetemek vettek részt ebben a másfél évig tartó folyamatban, amelynek során a csoport négy alkalommal ült össze egy-egy workshop céljából.  A csoport minden tagja egyetértett a szexuális nevelés jelen irányelveivel, amely remélhetőleg segítséget nyújt az országoknak a holisztikus szexuális nevelés bevezetésében.

Ezek az Irányelvek gyakorlati segítséget nyújthatnak a megfelelő tantervek kialakításához, s ugyanakkor elősegítheti a holisztikus szexuális nevelés bevezetését minden országban.  E dokumentum két fő részből áll.  Az első rész áttekinti a szexuális nevelésnek és alkotórészeinek filozófiáját, indokait, definícióit és alapelveit.  Bevezeti a holisztikus szexuális nevelés szélesebb fogalmát, és demonstrálja annak jelentőségét a fiatalok számára.  A második rész lényege egy mátrix, amely bemutatja azokat a témákat, amelyeket a szexuális nevelésnek fel kell dolgoznia az adott életkori csoportban.

Első rész:  Bevezetés

1.     Háttér és célok

Ez a dokumentum a szexuális nevelés ajánlott irányelveit mutatja be.  Az irányelvek megmutatják, mit kell ismerniük és megérteniük a gyermekeknek és fiataloknak, milyen helyzetek és kihívások kezelésére legyenek képesek az adott életkorban,  milyen értékrendet és attitűdöket kell kialakítaniuk, s mindezt  a nemiségükkel kapcsolatos, kielégítő, pozitív és egészséges módon.

            A dokumentum az ügy támogatására éppúgy felhasználható, mint a nevelés különböző szintjein szükséges tantervek kialakítására és fejlesztésére.  A támogatás érdekében meggyőzheti a politikusokat a szexuális nevelés bevezetésének, vagy a meglevő próbálkozások kiszélesítésének fontosságáról.  Az Irányelvek jó kiindulópontot jelentenek a jelentős döntéshozókkal és  érdekeltségekkel a nemi nevelésről folytatott párbeszédben.  Amennyiben az Irányelveket  tantervek kialakításához, vagy a már meglevők továbbfejlesztéséhez használják, akkor e dokumentumot alkalmazni kell az adott ország igényeihez és helyzetéhez.  Ez esetben segíthetnek megállapítani, melyek lehetnek a következő lépések  a szexuális nevelés holisztikus megközelítése felé és elősegítik a tanulás elérendő eredményeinek meghatározását.  (1)

            ( 1  Sokféle aktivitás és kezdeményezés volt már a szexuális neveléssel kapcsolatban.  Ezen a térem különböző anyagokat és eszközöket találhatunk a bibliográfia  C  oldalán.  Ha új tantervet kell kialakítani, ehhez hasznos kiindulópontot nyújthat pl. az UNESCO  adatbázisa vagy a BZgA  széleskörű áttekintése az európai szexuális nevelésről. )

            E dokumentum válaszként jött létre a szexuális nevelés irányelveivel kapcsolatos igényekre, amelyek újabban merültek fel az európai régióban.  Néhány európai ország segítségért fordult a  WHO Európai Regionális Irodájához a szexuális nevelés programjainak kialakítása érdekében.  Azok a sztenderdek, amelyek az e téren nagyobb hagyományokkal rendelkező európai országok  tapasztalatain alapulnak, és több országban működő, európai szakemberek összesített szaktudását képviselik,  értékes kereteket biztosítanak ilyen programok kidolgozásához.

            „Új igények”  a szexuális nevelésre

            A szexuális nevelés szükségességét a legutóbbi évtizedek különböző fejleményei indokolják.  Ilyenek a globalizáció, a különböző kulturális és vallási háttérrel rendelkező csoportok migrációja,  az új médiumok, különösen az internet és a mobil telefonok gyors elterjedése, a HIV / AIDS  megjelenése és terjedése,  a gyermekekkel és fiatalokkal történő szexuális visszaélések, s nem utolsó sorban a fiatalok változó szexuális attitűdjei és viselkedése.  Ezen új fejlemények miatt hatékony stratégiára van szükség, hogy a fiatalok képessé váljanak nemiségük biztonságos és kielégítő kezelésére.  A megtervezett szexuális nevelés alkalmas lehet e célcsoport elérésére.

            Az európai irányelvek értékesek lehetnek  az Európán kívüli, fejlettebb vagy kevésbé fejlett országok számára is.  Sok ilyen ország várokozással tekint Európára, különösen mint értékes tanulási lehetőségre, és több európai kormány vagy civil szervezet aktívan segíti a szexuális nevelést ezekben az országokban.

E dokumentum jó megértése érdekében először is meg kell tárgyalni, , mit jelentenek ezek az irányelvek  a gyakorlatban, minthogy az emberi nemiség tipikusan a gyermekkor és ifjúkor során fejlődik, s ilyenkor rendkívül sok, különböző szociális, kulturális, vallási  és egyéb hatás befolyásolja ezt a folyamatot.

            Formális és informális  szexuális nevelés

Növekedésük során a gyermekek és fiatalok fokozatosan  elsajátítják az emberi testre, az intim kapcsolatokra és szexualitásra vonatkozó ismereteket, attitűdöket, értékeket és készségeket.  Ennek érdekében a tanulás legkülönbözőbb lehetőségeit alkalmazzák.  Ezek közül a legfontosabbak, különösen a fejlődés korai szakaszaiban, az informális források, beleértve a szülőket, akik a legfontosabbak ebben az életkorban.  A szakemberek szerepe, akár orvosokról, pedagógusokról vagy pszichológusokról van szó, ekkor még rendszerint jelentéktelen.  Ami érthető, hiszen szakembert csak olyankor keresnek, ha probléma merül fel, amit csak szakember segítségével lehet megoldani.  Bár a nyugati kultúrában egyre hangsúlyosabb a problémák megelőzése, amely mindinkább kiterjed az emberi szexualitás és intimitás területére is,  s ez együtt jár a szakemberek egyre aktívabb bevonásával. 

            A  pozitív szakmai megközelítés  jelentősége

Mint láttuk, a szexualitás jelenségeinek megtanulása jórészt szakemberek nélkül történik, bár mégis jelentős szerepük lehet ebben.  Nyilvánvaló, hogy a formális oktatás alig befolyásolja az emberi szexualitást, s a szexuális felvilágosítók tevékenysége többnyire a problémákra irányul  (például a nem kívánt terhességekre, vagy a nemi úton terjedő fertőzésekre),  továbbá azok megelőzésére.  Ez könnyen kiváltja annak bírálatát, hogy tevékenységük túlnyomórészt probléma-orientált, vagyis negatív.  A problémákra és veszélyekre koncentrálás nem mindig felel meg a fiatalok érdeklődésének, igényeinek és tapasztalatainak,s ezért aligha éri el a viselkedés szükséges módosítását.  Ez viszont pozitívabb megközelítést tesz szükségessé, amely nemcsak hatékonyabb, hanem reálisabb is.  A szexuális nevelés fejlődése ezért egyben annak a küzdelemnek a története, amely a szakmai és prevenció-orientált szerep igényét igyekszik összeegyeztetni azzal a követelménnyel, hogy fontos, hatékony, elfogadható, sőt, vonzó legyen a fiatalok számára.

            Informális és formális szexuális nevelésre egyaránt szükségük van a fiataloknak

Érdemes hangsúlyozni, hogy a fiatalok egyaránt igénylik a formális és informális szexuális nevelést.  E kettő  nem ellentétes, hanem, jól kiegészítik egymást.  A fiatalok egyrészt szeretetet és támogatást igényelnek a mindennapi szociális környezetükben, hogy kialakíthassák nemi identitásukat;  másrészt .el kell  sajátítaniuk bizonyos ismereteket, attitűdöket és készségeket, s ebben a szakembereknek fontos szerepük lehet.  A főbb szakismeretekről és nevelésről az iskolák, a felvilágosító könyvek, cikkek, CD-ROM-ok, az internet pedagógiai oldalai, a nevelési célú rádió- és tévéprogramok, kampányok,  valamint az egészségügyi szolgálatok gondoskodnak.

            Ez a dokumentum az iskolára alapozott szexuális neveléssel foglalkozik, bár ezt nem kell úgy értelmezni, mintha az iskola lenne az egyetlen, jelentős közvetítője.

            Az iskolai szexuális nevelés történelmi  háttere

            Az „ifjúság”  szerepe az 1970-es évek „szexuális  forradalmában”

Az iskolai szexuális nevelés bevezetése Nyugat-európában jórészt egybeesett a fogamzásgátlás modern, megbízható módszereinek, az „antibébi tablettáknak”  széleskörű  elterjedésével és a művi abortusz legalizálásával az 1970-es és 80-as évek során.  Ezek az új fejlemények egészen újszerűen tették lehetővé a szexualitás és a gyermeknemzés szétválasztását.  Ez a változás egy ún. „szexuális forradalmat” idézett elő  1970 körül, és más tényezőkkel együtt elősegítette a női emancipáció folyamatát.  A szexualitással kapcsolatos értékek és normák, velük együtt pedig a szexuális viselkedés is változni kezdett, vagy legalábbis elvesztette addigi tabu-jellegét.  Így a nyilvános megvitatás tárgya lett.  Ezek a folyamatok is elősegítették egy új, közvetítő szakasz kialakulását a gyermekkor és a felnőttkor között, amely „ifjúkor” néven vált ismertté. 

            Ezt a közvetítő szakaszt egyre inkább jellemezte a függetlenedés a szülőktől,  szerelmi és szexuális kapcsolatokba kerülés, jóval a házasságkötés vagy összeköltözés előtt, továbbá a házasság és a családalapítás elhalasztása.  Ez azt jelenti, hogy a harmadik évezred kezdetén az európai fiatalok átlag 16-18 éves korukban kezdik a szexuális kapcsolatokat.  A  25 éves kor körüli házasságkötés vagy állandó együttélés előtt már volt néhány szexuális partnerük, az első gyermekük pedig 25-30 éves korukban születik.  Ennek során, egy stabil kapcsolat kialakítása előtt  a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő fertőzés kettős veszélye az egyén és a közegészségügy számára egyaránt problémát jelent.  A  HIV / AIDS  járvány kezdete az 1980-as években  még nagyobb veszélyekkel járt és  erősítette a prevenciós tevékenységet.  De más tényezők is hozzájárultak az ifjúkori szexuális egészség iránti, nagyobb figyelemhez.  Az olyan, hagyományosan tabu témák, mint a szexuális visszaélések és erőszak egyre inkább nyilvánosságra kerültek és az erkölcsi felháborodáson túl a preventív akciók igényét növelték.  Hasonlóképpen a média és a reklám „szexualizálódása” egyre inkább negatívan befolyásolta a fiatalok szexualitásról alkotott felfogását,  s ez szükségessé tett bizonyos ellensúlyozó intézkedéseket.

            Az iskolai szexuális nevelés – mint a társadalom válasza ezekre a változásokra

Mindezek az alapvető szociális változások, főleg egy új életkori csoport megjelenése a gyermekkor és a felnőttkor között, amely sajátos kultúrával, viselkedéssel és igényekkel rendelkezik,  új reagálást követelt a társadalomtól.  A szexualitás vonatkozásában új típusú egészségügyi szolgáltatásokra, vagy a meglevők átalakítására volt szükség;  továbbá az ismeretközlés és nevelés új módszereire.  Főleg ebből a szempontból kell értelmezni a szexuális nevelés európai igényének megjelenését a 20. század második felében. 

Újonnan felmerült perspektívák, különösen a társadalom  eme átmeneti korcsoportjának emberi (szexuális) jogai és szerepei is erősítették a szexuális nevelés igényét.  Hangsúlyozandó, hogy ez a folyamat minden európai országban végbement, bár egyes országok hamarabb vagy gyorsabban alkalmazkodtak hozzá, mint a többiek.  A szexuális nevelés – különösen az iskolai -  lényeges része ennek az alkalmazkodási folyamatnak. 

Az iskolai szexuális nevelés bevezetésének konkrét indokai az évek folyamán sokat változtak és országonként is különböznek. Kezdve a nem kívánt terhességek megelőzésétől a HIV / AIDS és egyéb, nemi úton terjedő fertőzések számának csökkentéséig.  Ráadásuk a szexuális visszaélések botrányos esetei erősen szükséges színben tüntették fel a szexuális nevelést a közvélemény előtt, és sürgetővé tették a kisebb gyermekek szexuális nevelését is.  Ezt az igényt alátámasztotta a gyermekekkel kapcsolatos szemlélet megváltozása;  ugyanis most már (jogokkal rendelkező)  személyiségeknek tekintik őket.  2

[ 2  A gyermekek eszerint egyéni igényekkel és képességekkel rendelkező, önálló személyek, többek      közt az intimitás, a szexualitás és a (testi) kíváncsiság megnyilvánulási formáit tekintve is.  A gyermek fejlődési lehetőségeit megfelelő módon támogatni kell.  ]

Ezek a különböző motívumok fokozatosan a szexuális nevelés holisztikusabb szemléletévé egyesültek.  Ennek alapmotívuma az a meggyőződés, hogy a fiatalokat támogatni, erősíteni kell, s képessé tenni arra,hogy a nemiséget biztonságos, felelős és kielégítő módon kezelni tudják, ahelyett, hogy elsősorban az egyéni ügyekkel  vagy veszélyekkel törődnének. Ez a holisztikus szemlélet, amely a „szexualitást” sokkal szélesebb körűen értelmezi, a közösülésen túlmenően, ma már sokkal jellemzőbb a szexualitással és szexuális egészséggel foglalkozó szakemberekre egész Európában.

Az iskolai szexuális nevelés fejlődése Európában

A szexuális nevelés, mint iskolai tanterv, Európában több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, ami hosszabb, mint bármely más világrészben.  Hivatalosan Svédországban kezdődött, 1955-ben, amikor a tárgyat kötelezővé tették minden iskola számára.  Gyakorlatilag persze sok évig tartott, amíg sikerült a témát integrálni s tantervbe, hiszen az irányelvek, a kézikönyvek és más oktatási anyagok kialakításához, valamint a tanítók és tanárok felkészítéséhez időre volt szükség.

Szexuális nevelés Nyugat-európában   korábban…

Az 1970-es és 80-as években egyre több nyugat-európai ország  alkalmazta a szexuális nevelést, főleg a többi skandináv országban, de máshol is.  Németországban például 1968-ban vezették be,  Ausztriában pedig  1970-ben.  Hollandiában és Svájcban szintén az 1970-es években kezdődött, bár az iskolák (illetve Svájcban a kantonok)  nagyfokú függetlensége miatt nem vált rögtön kötelezővé.  Az iskolai szexuális nevelés bevezetése folytatódott a 20. század utolsó és a 21. század első évtizedében, először Franciaországban, Angliában és néhány más, nyugat-európai országban,  majd később fokozatosan egyes dél-európai országokban, például Portugáliában és Spanyolországban.  Sőt, még Írországban is, ahol a vallásos ellenállás hagyományosan erős volt, 2003-ban a szexuális nevelés kötelezővé vált az általános és középiskolákban.  Csak a régi Európai Unió egyes tagországaiban, különösen Dél-európában nem vezették még be az iskolaim szexuális nevelést. 

.... mint  Közép-  és Kelet-európában

A szexuális nevelés Közép- és Kelet-európában a kommunizmus bukása után kezdődött.  Korábban volt néhány kezdeményezés egyes országokban, de visszatekintve ezeket alig lehet „szexuális nevelésnek” nevezni. Ezek a kezdeményezések többnyire a „házasságra és családra való felkészülést”  szolgálták, de figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a fiatalok erősen érdeklődnek a szerelmi kapcsolatok iránt, s főleg, hogy már a házasság előtt szexuálisan aktívak lehetnek.  A nemi életre felkészítés aligha volt cél.  Ennek következtében a közép- és kelet-európai országok a mai értelemben vett szexuális nevelést 20-30 évvel később kezdték, mint a nyugat-európaiak.  Csupán néhány helyen, így leginkább a Cseh Köztársaságban és Észtországban kezdték komolyan fejleszteni  a modern stílusú szexuális nevelést, amely különbözött a családi életre neveléstől.  Néhány más, közép- és kelet-európai országban  ez a fejlődés az utóbbi időben lelassult, mert a közélet különböző terein megjelent a (politikai, kulturális és vallási)  fundamentalizmus.

Nem került sor az irányelvek és politikák tapasztalatcseréjére az országok között

Megdöbbentően kevés kölcsönhatásra került eddig sor az európai országok között a szexuális nevelés politikájának, irányelveinek vagy tanmenetének fejlesztéséről.  Valószínű, hogy ez főleg a nyelvi korlátok következménye; ritkán fordítottak le és publikáltak dokumentumokat a nemzetközi folyóiratokban.  Ugyanez érvényes az e téren folyó kutatásokra.  A fiatalok tanulási igényeinek kutatásáról, vagy az oktatási-nevelési programok minőségéről és hatékonyságáról szóló kutatásokat főleg nemzeti céllal vezették és nemzeti nyelven publikálták, s nem bővítették vele a nemzetközi tudományos ismereteket.  Így nem túl meglepő, hogy a szexuális nevelés értékelését áttekintő, legújabb tanulmányokban, amelyeket az UNESCO „International Technical Guidance on Sexuality Education”  gyűjteménye tartalmaz, csupán 11 tanulmány olvasható a „más fejlett országok”  címszó alatt,  szemben az USA-ból származó 47 tanulmánnyal.  Az említett 11 európai tanulmány többségét Angliában írták, s alig néhány érkezett a többi európai országból.  Ez könnyen azt a téves benyomást keltheti, hogy Európában hiányzik az érdeklődés a szexuális nevelés tanulmányozása iránt;  ami nem felel meg a valóságnak.    

            A  szexuális nevelés megszervezésének különbségei  Európában

          E  dokumentum Irányelveinek alkalmazási módja jórészt attól függ, hogyan szervezték és valósították meg eddig a szexuális nevelést.  Ez rendkívül különböző egész Európában.  Ezért az Irányelvek teljes megértéséhez és értékeléséhez elengedhetetlen néhány információ ezekről a különbségekről és hátterükről.

            A szexuális nevelés bővített koncepciója – korai kezdés

            A  szexuális nevelést igen különböző életkorokban kezdik Európában.  A  SAFE  Jelentés szerint ez a portugál 5 éves kor és a spanyol, olasz és ciprusi 14 éves kor között változik. Közelebbi vizsgálatnál azonban kiderül, hogy a különbségek nem olyan nagyok, mint ahogy első pillantásra tűnik.  Sok múlik ugyanis azon, hogy mit értenek szexuális nevelésen.  Ebben a dokumentumban szélesebb körű meghatározást használtunk, amely nemcsak a nemiség és a szexuális kapcsolatok testi, érzelmi és interaktív szempontjait tartalmazza, hanem  egy sor olyat is, mint a barátság  vagy a biztonság-igény és a vonzalom.  Ha ezt a szélesebb koncepciót használjuk, akkor érthetőbbé válik, hogy néhány országban a szexuális nevelés a kisiskolás korban kezdődik.  Ahol hivatalosan a tizenéves korban kezdik, ott a sokkal szűkebb „nemi érintkezés” meghatározást használják.  Ez a definíció-különbség azt is megmagyarázza, miért részesítik előnyben néhány országban a „szexuális nevelés”  helyett a „szexuális és kapcsolati nevelés”  fogalmát, vagy más, ehhez hasonlót.

            E dokumentum szándékosan választott olyan megközelítést, amelyben a szexuális nevelés a születéstől kezdődik.  A csecsemők a születésüktől kezdve tanulják a testi érintkezés, a gyengédség és intimitás értékét és élvezetét.  Nem sokkal később megtanulják, mi a „tiszta”  és mi a „piszkos”.  Később azt is megtanulják, mi a különbség a férfi és nő, a hozzátartozók és az idegenek között.  A szülők már a születéstől kezdve az emberi testre és intimitásra vonatkozó üzeneteket küldenek gyermekeiknek.  Vagyis elkezdik a szexuális nevelést.

            A  szexuális nevelés feleljen meg az életkornak

            Ebben az összefüggésben fontos az „életkornak megfelelés”  fogalma.  Bár valójában pontosabb a „fejlettségnek megfelelés”  fogalma, mert a gyermekek különböző ütemben fejlődnek.  Itt mégis az életkornak megfelelés fogalmát használjuk az „életkor- és fejlettség-megfelelés”  helyett.  E fogalom annak fokozatos kialakulására utal, ami fontos a fejlődésben, és hogy milyen szintű részletezésre van szükség egy bizonyos életkorban vagy fejlődési szakaszban.  Egy négy éves gyermek megkérdezheti: honnan kerülnek elő a babák. S általában elegendő és az életkornak megfelelő az a válasz, hogy „az anyuka hasából”.  Ugyanaz a gyermek csak később kezdi megkérdezni: „hogyan kerül a kisbaba az anyuka hasába?”  Ilyenkor viszont már egy másik, életkornak megfelelő választ kell adni.  A  „te még túl fiatal vagy ehhez!”  válasz ugyanis nem megfelelő  Az életkornak megfelelés elve ad magyarázatot arra, hogy miért kell ugyanazt a témát a szexuális nevelésben időnként újra elővenni.  A növekvő életkorral ugyanis átfogóbban kell azokat megmagyarázni.

            A szexuális nevelés mint multidiszciplináris tantervi téma

            Európában az is igen eltérő, hogy a szexuális nevelést milyen tantárgyi keretbe integrálják, és milyen a tanulmányi háttere az ezért felelős pedagógusnak.  A szexuális nevelést néhol külön tantárgyként oktatják, de többnyire más tantárgyakba olvasztják.  Legérthetőbb ezek közül a biológia, de az országtól, az iskolatípustól és  más feltételektől függően bekerülhet az állampolgári nevelésbe, a társas készségekbe, az egészségfejlesztésbe, a filozófiába, a vallástanba, a nyelvoktatásba vagy a testnevelésbe.

            A vezető tantárgy és a pedagógus tanulmányi háttere jelentősen befolyásolja a nevelés tartalmát és módszereit.  Ha a szexuális nevelést a biológia vagy az egészségnevelés tantárgyában oktatják, akkor a testi szempontok kerülnek a figyelem középpontjába;  ha viszont a vezető tantárgy a humán tudományok körébe tartozik, akkor nagyobb figyelmet fordítanak a szociális, interaktív vagy erkölcsi témákra.

            A holisztikusabb tárgyalás garantálása szempontjából jó megközelítés a különböző szempontokat különböző szaktanárok felelősségére bízni, s így multidiszciplináris tantárggyá tenni.  A tapasztalat szerint ilyen esetekben fontos, hogy egy pedagógus legyen felelős a különböző tananyagok tanításának koordinációjáért.  Egy másik gyakori szokás, hogy az iskolán kívülről hoznak szakembereket a különböző témák oktatására.  Ezek lehetnek orvosok, védőnők, szülésznők, ifjúsági vezetők vagy pszichológusok, akik képzettséggel rendelkeznek a szexuális nevelésben.  Szexuális egészséggel foglalkozó civil szervezeteket, vagy gyermekegészségügyi szolgálatokat is gyakran alkalmaznak erre a célra.  Néhány helyen, például Svédországban és Észtországban a gyermekek szexuális nevelése részben a közeli gyermekegészségügyi központokban történik.  Feltételezhető, hogy ez is megkönnyíti az ilyen központok látogatását és jövőbeli igénybe vételét. 

            A szexuális (és kapcsolati)  nevelésnek kötelező tantárggyá tétele azért is fontos tényezője a megvalósításnak, mert – ahogy néhány ország tapasztalatai mutatják – a rá fordított figyelem lankadni szokott a kötelezővé tétel után.  Másrészt a kötelezővé tétele nem eredményez automatikusan minőségi és holisztikus nevelést.  Szükség van egy megalapozó folyamatra is, amelyben a pedagógusokat motiválják, képezik és segítik.   Az utóbbi évtizedek trendje egész Európában az volt, hogy kötelezővé tették a szexuális nevelést, éspedig olyan „kiemelési” lehetőségek nélkül, amelyek megengedték a szülőknek, hogy  kivonják gyermeküket az ilyen oktatásból, ha komolyan kifogásolják a tanterv tartalmát.  A mai gyakorlatban a szülők  (beleértve a kisebbségekhez tartozókat)  többnyire támogatják az iskolai szexuális nevelést, mert ők maguk nem tudják ellátni ezt a feladatot és zavarba jönnek, ha próbálkoznak vele.

            Itt meg kell jegyeznünk, hogy a szexuális nevelés szinte sehol sem vizsgaköteles tárgy, bár bizonyos elemei ilyenek lehetnek, minthogy szerepelnek az olyan, kötelező tárgyakban, mint a biológia.  Viszont annak érdekében, hogy elegendő figyelmet kapjon, fontos, hogy vizsga-tárgy legyen.

            A tantárgy kialakításához szükséges valamilyen együttműködést kialakítani a szülőkkel, nemcsak a támogatásuk megnyerése érdekében, hanem a szülők informális szerepe és az iskola formális szerepe közötti optimális összhang biztosítása érdekében is. Legalább egy európai országban  (Ausztriában)  ezt a kooperációt hivatalosan megkövetelik.

            Az iskola azonban nyilván nem az egyetlen olyan intézmény  vagy szervezet, amely fontos szerepet játszhat ezen a téren.  Sok más szervezet is szoros kapcsolatban áll a gyermekekkel és fiatalokkal, s a médiával együtt hasznos hozzájárulást biztosíthat.  Végül is különböző a felelősség decentralizálásának foka az oktatási-nevelési tantervek kialakításában és fejlesztésében, beleértve a szexuális nevelést is.  Ennek eredményeként a szexuális nevelés gyakorlata nagyon különbözhet az országok között.  Svédországban például, amelynek erős hagyománya az oktatás centralizált irányítása, a tantervet központilag határozzák meg.  Az olyan, kulturálisan hasonló országokban azonban, mint Dánia vagy Hollandia, az ilyen döntéseket a helyi hatóságok, vagy az iskolák egyénileg hozzák.

            Európa egy globális perspektívában

A szexuális nevelési programok UNESCO által készített, nemzetközi értékelésének program-leltára kimutatja, hogy napjainkban ilyen programok sok fejlett és fejlődő országban léteznek.  A fejlődő országok bizonyos programjait a fejlett országok, különösen az USA és Nyugateurópa programjai segítettek kialakítani. 

            A  programok három kategóriája

            Egy globális, történelmi perspektívából nézve a szexuális nevelés programjait alapvetően három kategóriába sorolhatjuk.

1.       Olyan programok, amelyek elsősorban vagy kizárólag arra törekszenek, hogy távol tartsanak a szexuális aktusoktól a házasság előtt;  mint pl. a „hogyan mondjak nemet”,  vagy a  „csak absztinensen”  program.  (Első típus)

2.       Olyan programok, amelyek választhatónak tartják ugyan az absztinenciát, de figyelmet fordítanak a fogamzásgátlásra és a biztonságos szex gyakorlására is.  Ezeket a programokat gyakran „átfogó szexuális nevelésként” emlegetik, szemben a „csak absztinensen”  programmal.  (Második típus.)

3.       Olyan programok, amelyek tartalmazzák a 2. típus elemeit, de azokat az egyéni szexuális fejlődés szélesebb perspektívájába helyezik.  Ezekre ebben a dokumentumban mint „holisztikus szexuális nevelésre”  utalunk.  (Harmadik típus)

Az első típusú programokat az elmúlt évtizedben erősen pártfogolta és támogatta az Egyesült Államok republikánus kormányzata, s ez bizonyos mértékig befolyásolta a fejleményeket másutt is, különösen néhány fejlődő vagy keleteurópai országban.  A második típusú programokat a „csak absztinensen”  megközelítés reakciójaként fejlesztették ki.  Egy nagy vizsgálat, amely összehasonlította az első és második típusú programok eredményeit az USA-ban, kimutatta, hogy a „csak absztinensen”  programok nincsenek pozitív hatással a szexuális viselkedésre, vagy a tizenéves kori terhességek veszélyére,  miközben csak az átfogó programoknak van ilyen  (pozitív) hatása.  A második és harmadik típusú programok közötti határok nem élesek és főleg a meghatározáson múlnak.

            Sajnos az USA-ban szinte kizárólag csak az első és második típusú programok fordulnak elő, miközben Nyugateurópában a harmadik típusú programok vannak többségben.  A szexuális nevelés nemzetközi irodalma csaknem kizárólag angol nyelvű;  ugyanakkor Európában a szexuális nevelés legtöbb dokumentuma, akár irányelvek, kézikönyvek, oktatási anyagok vagy értékelő jelentések, nemzeti nyelveken olvashatók.  Minthogy ezek általában elérhetetlenek a nemzetközi olvasótábor részére, ez könnyen kelti azt a téves benyomást, hogy  csaknem kizárólag angol nyelvű programok léteznek, s ezek többnyire az USA-ból származnak. 

            Itt fontos hangsúlyozni, hogy a harmadik típusú programok az első és második típusúaktól eltérő filozófiából indulnak ki.  Ez utóbbi sokkal inkább törekszik „eredmény-orientáltságra”, főleg a viselkedésbeli eredményekre koncentrálva.  Az első és második típusú szexuális nevelési tantervek értékelése szempontjából fontos kérdések:  „Késlelteti-e a program az első közösülések életkorát?”; „Csökkenti-e a szexuális partnerek számát?” ; vagy éppen „Csökkenti-e a közösülések gyakoriságát?” 

            Európában a szexuális nevelés mindenekelőtt a személyes fejlődésre irányul,  miközben az USA-ban elsősorban probléma-megoldásra, vagy megelőzésre irányul.  Ennek az alapvető különbségnek igen sokféle történelmi, szociális és kulturális oka van, amiket itt nem tárgyalhatunk, de fontos megjegyeznünk.  Nyugateurópában a szexualitást, ahogyan az a fiataloknál megjelenik és fejlődik, nem problémának és fenyegetésnek tartják, hanem a személyes gazdagodás értékes forrásának. 

Párhuzamos nemzetközi kezdeményezések a  szexuális nevelésben   

A szexuális nevelés európai irányelveit ajánló jelen dokumentum kiegészítésül közöl más kezdeményezéseket is, európai vagy globális szinten, amelyek elősegítik a jó minőségű szexuális nevelést. 

2001-ben publikálták a  WHO   Európai Regionális Stratégiáját  a szexuális és reproduktív egészségről.  Ez a tíz éves stratégia felszólította az európai tagállamokat, hogy a szexualitás és a reprodukció minden vonatkozásában informálják és neveljék a fiatalokat és segítsék őket azoknak a készségeknek az elsajátításában, amelyek révén kielégítően és felelősen tudják kezelni ezeket az ügyeket.  Törvényhozói és szabályozó intézkedéseket is sürgetett a jogszabályok és politikák felülvizsgálatára annak érdekében, hogy  biztosítható legyen a szexuális és reproduktív egészségnevelés mindenki számára. 

            2006 novemberében a német Egészségnevelési Központ  (BZgA)  és a  WHO Regionális Európai Irodája  szervezett egy európai konferenciát Kölnben, a „Fiatalok szexuális nevelése egy multikulturális Európában”  címmel.  Ez a konferencia 26 országból érkező 100 szakembernek biztosított fórumot a nemzeti szexuális nevelési stratégiák és sikeres kezdeményezések bemutatásához és megvitatásához.  Bátorította az ilyen jellegű együttműködést is az európai régióban.  A konferencia előkészítéseként egy sorozat készült az  „Országok véleménye az ifjúság szexuális neveléséről Európában”  címmel.  Ez volt az első kísérlet 16 európai ország szexuális neveléssel kapcsolatos tapasztalatainak összegyűjtésére.

            Ezek az Irányelvek a következő lépést jelentik a szexuális nevelés fejlesztésére Európában.  A kölni konferenciával csaknem egyidejűleg jelentek meg a  „SAFE  Project”  (Szexuális tudatosság Európa számára)  első eredményei.  Ez a projekt 2005-ben indult, mint az  IPPF  Európai Network  és annak 26 tagszervezete, valamint a svéd Lund Egyetem  és a WHO  európai regionális irodájának kezdeményezése.  A projektet pénzügyileg támogatta az Európai Bizottság  egészség- és fogyasztóvédelmi igazgatósága.  Mindezek igyekeztek előmozdítani az ifjúság szexuális és reproduktív egészségét és jogait Európában.  A széleskörű és újító projekt három fő jelentést eredményezett, amelyek egyike egy  „Útmutató a szexuális nevelés politikájáról és gyakorlatáról Európában”.  Ezt sokféleképpen felhasználtuk ebben a Bevezetésben.

            A projekt politikai útmutatójának egyik javaslata: „biztosítani, hogy az átfogó szexuális nevelés kötelező tantárgy legyen mind az általános, mind a középiskolákban, egyértelműen megállapított minimum sztenderdekkel és tanítási célokkal.”  A szexuális nevelés eme sztenderdjei, bár függetlenül tervezettek, jól kiegészítik a SAFE projekt eredményeit.

            2009-ben az  UNESCO  (más UN  szervezetekkel együtt)  publikálta a”Szexuális nevelés technikai útmutatója”  két kötetét.  E kötetek szerzőivel tapasztalatokat és véleményeket cseréltünk, de csak a jelen Irányelvek kialakításának második szakaszában.  A két dokumentum részben fedi egymást, de az UNESCO dokumentum globális javaslatokat tartalmaz, míg ezek az irányelvek regionális érvényűek.

2009-ben a Népesedési Tanács egy kézikönyvet tett közzé a szexuális nevelésről.  Címe: „Mindez egyetlen tanterv. Irányelvek és tennivalók a szexualitás, a gender, HIV és az emberi jogok nevelésének egyesített megközelítése érdekében”.  Ezeket az irányelveket néhány civil szervezetből (az IPPF-et is beleértve) összeállt munkacsoport dolgozta ki.  A fenti ismertetés jól demonstrálja, hogy az elmúlt évtized a szexuális nevelés számos kezdeményezését hozta magával.  A jelenleginek célja egy speciális hiány megszűntetése Európában, miközben épít a korábbi és párhuzamos publikációkra.

2.    Szexualitás, szexuális egészség és szexuális nevelés –

fogalmak  és definíciók 

A nem, a nemiség, a szexuális egészség és jogok, valamint az ezekkel kapcsolatos fogalmak többé-kevésbé különbözőképpen értelmeződnek az egyes országokban vagy kultúrákban.  De más nyelvekre lefordítva szintén különbözőképpen érthetőek.  Ezért itt is szükséges valamennyire tisztázni e fogalmak használatát.

2002 januárjában a WHO  egy átfogóbb kezdeményezés részeként összehívott egy technikai konzultációs tanácskozást, amelynek célja egyes ilyen fogalmak meghatározása, mert nem voltak nemzetközileg jóváhagyott definíciók.  Mindez a nem, a szexualitás, a szexuális egészség és jogok használható meghatározását eredményezte.  Bár ezek még nem váltak a WHO hivatalosan elfogadott definícióivá, elérhetőek a WHO  weboldalán, és egyre többen használják azokat.  Ebben a dokumentumban szintén ezeket használjuk.

A  „szex”  (vagyis a „nem”)  azokra a biológiai jellemzőkre utal, amelyek az embert általában mint nőt vagy férfit határozzák meg, bár a köznyelvben ezt a szót gyakran szexuális aktivitásként értelmezik.

A  „szexualitás”  mint széleskörű fogalom, a  WHO  által elfogadott megfogalmazás szerint így definiálható:  „Az emberi szexualitás természetes része az emberi fejlődésnek az élet minden szakaszában, s testi, lelki és szociális alkotóelemei vannak.”

A  WHO  egy átfogóbb definíciót is javasolt:  „A  szexualitás  az egész emberi lét központi aspektusa, s magában foglalja a nemet, a nemi identitást és szerepeket, a szexuális orientációt, az erotikát, gyönyört, intimitást és a reprodukciót.  A nemiség kifejeződik gondolatokban, fantáziákban, vágyakban, hiedelmekben, attitűdökben, értékekben, viselkedésekben, szokásokban, szerepekben és kapcsolatokban.  Bár a szexualitás mindezeket magában foglalja,  nem mindig nyilvánul meg mindegyik.  A szexualitást befolyásolja a biológiai, pszichológiai, szociális, gazdasági, politikai, etikai, jogi, történelmi, vallási és szellemi tényezők interakciója.”

Ez a meghatározás egész sor ok miatt igen hasznos.  Hangsúlyozza ugyanis, hogy a nemiség az emberi élet központi tényezője, nem korlátozódik bizonyos korcsoportokra, szorosan kapcsolódik a genderhez, különböző szexuális orientációkat foglal magába és sokkal szélesebb körű, mint a gyermeknemzés.  Azt is világossá teszi, hogy a nemiség nemcsak viselkedési elemeket tartalmaz, és erősen változhat, a sokféle befolyástól függően.  A definíció indirekt módon utal arra, hogy a szexuális nevelést is úgy kell értelmezni, mint a „szexuális viselkedés nevelésénél” sokkal nagyobb és szétágazóbb területet. 

A  „szexuális egészség”  fogalmát először a WHO  1972.évi technikai tanácskozásán határozták meg a következőképpen: „A  szexuális egészség a nemi élet testi, érzelmi, intellektuális és szociális vonatkozásainak integrációja, amely pozitívan gazdagítja és fejleszti a személyiséget. A kommunikációt és szeretetet.”  Bár ez a definíció már eléggé elavult, mégis sokan használják.  A WHO technikai konzultációján, 2002-ben a szexuális egészség új definíciójában egyeztek meg.  Ez a következő:

„A szexuális egészség  a testi, lelki, mentális és szociális jóllét állapota a szexualitás vonatkozásában; nem pedig csupán a betegség, a diszfunkció vagy a fogyatékosság hiánya.  A szexuális egészség feltételezi a pozitív és tiszteletteljes közeledést a nemiséghez és a nemi kapcsolatokhoz, valamint az élvezetes és biztonságos szexuális élmények lehetőségét, kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól mentesen.  A szexuális egészség eléréséhez és megtartásához minden egyén szexuális jogait tisztelni, védeni és biztosítani kell.”  

Ez a meghatározás nemcsak a pozitív megközelítést, az élvezet lényeges szempontját és azt is hangsúlyozza, hogy a szexuális egészség a testin kívül érzelmi, mentális és szociális vonatkozásokat is tartalmaz.  Figyelmeztet a potenciálisan negatív elemekre is, továbbá először említi a „szexuális jogok”  létezését – mindkettő teljesen hiányzott az 1972-es definícióból.  A potenciálisan negatív tényezőket sem szűkíti le a HIV-re és az AIDS-re,  ahogyan azt a szakirodalom gyakran túlhangsúlyozta.  Tehát ez egy kiegyensúlyozott definíció.  A szexuális egészség egyik fő szempontja a WHO globális reproduktív egészség stratégiájának, amelyet a World Health Assembly  2004-ben jóváhagyott.

Hangsúlyozandó, hogy a WHO az „egészséget”  az 1950-es évek óta igen széleskörűen és pozitív módon határozta és közelítette meg, nem pusztán a betegségek hiányaként, hanem mint „emberi potenciált”, amely nemcsak testi, hanem érzelmi, mentális, szociális és egyéb szempontokat is magába foglal.  Ez utóbbi tényezők miatt úgy tűnik, hogy a WHO  definíciói elfogadható és hasznos kiinduló pontjai lehetnek a szexuális nevelés megvitatásának.  Így, bár ebben a dokumentumban a „szexuális egészség”fogalmát használjuk, ezt azonban a „szexuális jóllét”  értelmében alkalmazzuk.  A szexuális egészséget ugyanis nemcsak egyéni, hanem szociális és kulturális tényezők is befolyásolják.

A  szexuális  jogok – különösen a tájékozódás és nevelés jogát tartalmazzák.  Mint említettük, a 2002-es WHO tanácskozás vázlatosan meghatározta a szexuális jogokat is, a következőképpen: „Szexuális jogok  mindazon emberi jogok, amelyeket már a nemzeti törvények, a nemzetközi emberi jogi dokumentumok és más, közösen elfogadott szabályok elismernek.  Ezek tartalmazzák minden egyén jogát, kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól mentesen a szexuális egészség lehető legmagasabb szintjéhez, beleértve a szexuális és reproduktív egészség-gondozó szolgálatok elérhetőségét.

a szexualitással kapcsolatos, tárgyilagos információk elérhetőségét;

a szexuális  nevelést;

a testi integritás tiszteletben tartását;

a szabad partnerválasztást;

a döntést a szexuális aktivitásról;

a minden résztvevő által elfogadott szexuális kapcsolatokat;

a közösen elfogadott házasságot;

annak eldöntését, hogy vállaljanak-e gyermeket, és mikor;

kielégítő, biztonságos és élvezetes nemi életet.

Az emberi jogok felelős gyakorlása megköveteli, hogy mindenki tiszteletben tartsa mások jogait. 

Bár ez a definíció csak vázlatos, mégis kiinduló pontot jelent ebben a dokumentumban, mert úgy tűnik, hogy ennek elemei széleskörű támogatást élveznek egész Európában.  Továbbá fontos az is, hogy ez a definíció kiemelten tartalmazza a tájékozódás és nevelés jogát.

Itt azonban szükségesnek látszik egy figyelmeztetés.  Nyilvánvaló, hogy az említett jogokat felnőtt egyénekre vonatkoztatva fogalmazták meg.  Ezt azt jelenti, hogy nem minden ilyen jog vonatkozik automatikusan a gyermekekre és fiatalokra.  Például nyilvánvaló, hogy a közösen elfogadott házasság, vagy a gyermekvállalás joga még nem alkalmazható rájuk. 

Viszont a gyermek jogát a tájékozódáshoz (a tárgyilagos információkhoz)  elismerte az Egyesült Nemzetek  Konvenciója a gyermekek jogairól  1989-ben, amelyet azóta ratifikált az államok többsége.  Ez egyértelműen kimondja a szabad megnyilvánulás jogát, továbbá mindenfajta információ és gondolat szabad keresésének, elérésének és megosztásának jogát. (13.§.)   A  19.§. pedig utal arra, hogy az államok kötelessége a gyermekek oktatásának és nevelésének biztosítása, valamint megvédésük – többek közt – a szexuális visszaélésektől.

Egy rövid kitérő:  „Intim honpolgárság”

Ebben az összefüggésben érdemes bevezetni az „intim polgárság” fogalmát, amely társadalom-tudományi oldalról közelíti meg a szexuális jogokat.

Az újabb társadalomtudományi kutatások és szexuális vizsgálatok szükségesnek tartják az erkölcsi egyezkedés megalapozását, mint a napjainkban érvényes nemi erkölcsöt.  Ennek az erkölcsnek lényege, hogy  az ügyeket a kölcsönös megértés jegyében vitassák meg az egyenlő státussal, jogokkal és hatalommal rendelkező, érett résztvevők.  Ennek egyik fontos előfeltétele, hogy a résztvevők alakítsák ki az „egyetértés” fogalmának közös értelmezését és legyenek tudatában viselkedésük következményeinek – különösen a kapcsolati és szexuális viselkedést illetően. 

Feltéve, hogy ez az előfeltétel teljesült, alkalmazhatjuk az „intim polgárság”  fogalmát.  Ez a szociológiai fogalom leírja  a civil jogok megvalósulását egy civil társadalomban.  Ez az erkölcsi egyezkedés elvén alapul.  Ez vonatkozhat a szexuális hajlamokra, orientációkra, a férfiasság és nőiesség különböző verzióira, a kapcsolatok különböző formáira, valamint a szülők és gyermekek együttélésének különböző módjaira.  Így az intimitás fogalma jócskán fedi a szexualitásnak azt a tágabb értelmezését, amelyet   ebben a dokumentumban használunk.  Az intim polgárság az egyének szociális és gazdasági státusának egyenlőségét hangsúlyozza, amelynek révén megtarthatják autonómiájukat, miközben tiszteletben tartják mások határait.

Az intim polgárság követelményei az egyénre nézve megjelennek az emberi és szexuális jogok szociális szintjében.  A felhatalmazás e jogokra magában foglalja  a nemek közti egyenlőség és az egyéni szexuális autonómia tiszteletben tartását és megvalósítását;  a mentességet a kényszertől és kizsákmányolástól. Ez a felhatalmazás megerősíti az egyént a családi vagy társadalmi visszaélésekkel szemben.  A szexuális jogok elismerése és figyelembe vétele akkor is fontos, ha  mások jogait akarjuk védeni és erősíteni.

A szexuális jogokkal kapcsolatos, központi oktatáspolitika feladata ezért a tanítás és fejlesztés jelentőségének megvilágítása a családban, az iskolákban és képző intézményekben, a tanulási készségek fejlesztése és a kritikus gondolkozás gyakorlása.  Ugyanis ez teszi képessé a gyermekeket és fiatalokat – a holnapi felnőtteket – az autonómia kihívásainak és a partnerekkel való kölcsönös egyezkedések jó megoldására.

Alkalmassá kell válniuk érzelmeik, gondolataik és akcióik szavakban való kifejezésére és az ugyanezekre történő reagálásra is,  A holisztikus és életkornak megfelelő szexuális nevelés különösen alkalmas a jelentős készségek tanítására és közvetítésére.  

            Az IPPF,  a szexuális és reproduktív egészség vezető, nemzetközi civil szervezete nemrég elfogadta  a  Szexuális jogok deklarációját.  Ez a nyilatkozat, amely jórészt  a nemzetközileg elfogadott emberi jogokon alapul, hasonló felépítésű, mint a korábban elfogadott  IPPF charta a szexuális és reproduktív jogokról.  Ez a nyilatkozat is tartalmazza a tájékozódás és nevelés jogát.

            A  Szexuális Egészség Világszervezete  3008-ban hozta nyilvánosságra deklarációját a szexuális egészségről.  Ez a dokumentum szintén elismeri, hogy a szexuális jogok igen fontosak a szexuális egészség általános biztosítása szempontjából.  A fentebb említett és egyéb definíciók, valamint a pozitív, holisztikus megközelítés alapján,  amire a jelen Irányelvek épülnek, a szexuális nevelést így értelmezzük:

            A  szexuális nevelés  a nemiség kognitív, emocionális, szociális, interaktív és testi vonatkozásainak megtanulását jelenti.  Ez a kisgyermekkorban kezdődik és  folytatódik az ifjúkor és felnőttkor során is.  Célja a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődésének elősegítése és védelme.  Fokozatosan elsajátíttatja a gyermekekkel és fiatalokkal azokat az ismereteket, készségeket és értékeket, amelyek révén megértik és élvezik saját nemiségüket, biztonságos és kielégítő kapcsolatokat létesítenek, s felelősséget vállalnak a saját és mások szexuális egészségéért és jóllétéért. Képessé teszi őket olyan döntésekre, amelyek javítják életük minőségét és elősegítsék egy jóindulatú és igazságos társadalom építését.

            Minden gyermeknek és fiatalnak joga van az életkorának megfelelő szexuális neveléshez.  Ebben a definícióban elsősorban a szexualitásra, mint pozitív, emberi lehetőségre  és a kielégülés, az öröm forrására koncentrálunk.  A szexuális egészség-zavarok megelőzéséhez szükséges ismeretek és készségek igényének elismerése másodlagos ehhez az általánosan pozitív megközelítéshez képest. Ennek folytán a szexuális nevelésnek a nemzetközileg elismert emberi jogokra kell épülnie, különösen a megismerés, a tudás jogára, ami lehetővé teszi az egészség-zavarok megelőzését. 

            A  szexuális nevelés további meghatározásai az UNESCO és a IPPF  által

            Az átfogó szexuális nevelés igyekszik ellátni a fiatalokat azokkal az ismeretekkel, készségekkel, attitűdökkel és értékekkel, amelyekre szükségük van nemiségük irányításához és élvezetéhez  -- testileg, emocionálisan, egyénileg és kapcsolatokban.  A „szexualitást”  holisztikusan és az érzelmi és szociális fejlődés keretein belül szemléli.  Elismeri, hogy az ismeretek önmagukban nem elegendőek.  A fiatalok igénylik a fontos élet-készségek és a pozitív attitűdök és értékek kialakításának lehetőségét.   Az UNESCO és az Egyesült Nemzetek más szervezetei által újabban létrehozott Nemzetközi technikai segítség a szexuális neveléshez az alábbi meghatározást dolgozta ki:

            „A szexuális nevelés meghatározható, mint az életkornak megfelelő, kulturálisan jelentős tanítás a szexről és a kapcsolatokról, tudományosan pontos, reális és nem ítélkező információk révén.  A szexuális nevelés lehetővé teszi a saját értékek és attitűdök felülvizsgálatát, döntéshozó, kommunikációs és veszélycsökkentő készségek kialakítását a nemiség minden vonatkozásával kapcsolatban.”

           

3.    A  szexuális  nevelés  indokoltsága

A  szexuális nevelés alapvető szükségessége

A nemiség az emberi élet középponti része

Mindenki nemi lénynek születik, és nemi potenciálját valamilyen módon ki kell fejlesztenie.  A szexuális nevelés segíti a fiatalok felkészülését általában az életre, különösen a kielégítő kapcsolatok létesítésére és fenntartására, s hozzájárul a személyiség kedvező fejlődéséhez és önmeghatározásához.

Mindenki jogosult a tájékozottságra

Az Egyesült Nemzetek Konvenciója a gyermekek jogairól (1989) egyértelműen megállapította, hogy joguk van a tájékozódáshoz, az államnak pedig kötelessége a gyermekek oktatásának és nevelésének biztosítása.

A szexuális jogok, mint az emberi jogok szexuális vonatkozású részei, egy másik szempontból hangsúlyozzák, hogy mindenkinek joga van  szexuális nevelést kapni.  Az  IPPF Deklarációjának (2008)  8.§-a így hangzik: „A nevelés és tájékozódás joga.  Kivétel nélkül mindenkinek joga van általában a neveléshez és ismeretszerzéshez, továbbá az átfogó szexuális neveléshez és tájékozódáshoz, ami szükséges a teljes és egyenlő polgárjogok gyakorlásához a magánélet, közélet és politika területén.”

Az emberi jogok vezető alapelveit képezik a WHO Reproduktív egészségügyi stratégiájának (2004), hogy előmozdítsa az olyan nemzetközi célkitűzések elérését, amelyek öt fő szempontjának egyike a szexuális egészség.  Hasonlóképpen a  Szexuális Egészség Világszervezete  (WASH)  is az emberi jogok integráns részének tekinti a szexuális jogokat, vagyis elengedhetetlennek  és univerzálisnak.  A  „Szexuális egészséget az új ezredévben”  című  kiadványában (2008)  a szervezet hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy a szexuális egészség biztosítása a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésének alapvető stratégiája.  Ezzel kapcsolatban nyolc  célt jelöltek meg, amelyek egyike  az átfogó szexuális felvilágosítás és nevelés univerzális megvalósítása.  A szexuális egészség csak úgy biztosítható, ha mindenki, a fiatalokat is beleértve, hozzájuthat az átfogó szexuális felvilágosításhoz és neveléshez, továbbá szolgáltatásokhoz, egész életében.  Az attól való félelem, hogy  a szexuális nevelés a fiatalok nagyobb és korábbi szexuális aktivitását eredményezheti, alaptalannak bizonyult a kutatások eredményei szerint.

Az informális  szexuális nevelés nem elegendő a modern társadalomban 

Mint fentebb láttuk, a szülők, családtagok és más, informális tényezők fontosak az emberi kapcsolatok és a nemiség tanulása szempontjából, különösen a fiatalabb korcsoportoknak.  A modern társadalomban azonban ez gyakran elégtelennek bizonyul, mert ezeknél az informális tényezőknél gyakran hiányzik a szükséges ismeret, különösen, ha komplex, technikai információkra van szükség  (mint pl. a fogamzásgátlás, vagy a nemi úton terjedő fertőzések stb.).  Azonkívül maguk a fiatalok is, a serdülőkort elérve gyakran előnyben részesítik a szüleiktől eltérő tanulási lehetőségeket, mert a szülőket túl közel érzik magukhoz. 

A  fiatalok túl sok új információ-forrással találkoznak

A modern médiumok, főleg az internet és a mobil-telefonok igen gyorsan fontos információ-forrásokká váltak. Ám ezek jelentős része, különösen a szexualitással kapcsolatosak, hibás, kiegyensúlyozatlan, nem reális és gyakran megalázó, különösen a nőkre nézve  (internet pornográfia).  Ezért újszerű indoklás alakult ki a szexuális nevelésről, amely szükségesnek tartja ellensúlyozni és helyesbíteni a média által terjesztett, félrevezető információkat és képeket.

A  szexuális egészség promóciójának igénye

A történelem során a szexualitást az egészségre veszélyes tényezőnek is tartották:  a nemi úton terjedő, kezeletlen fertőzések és a nem kívánt terhességek csaknem mindig veszély jelentettek a nemi  érintkezésekkel kapcsolatban.  A  21. században ezek és az egészség más veszélyei megelőzhetőek;  nemcsak azért, mert a szükséges ismeretek rendelkezésre állnak, hanem azért is, mert a szexualitás már sokkal kevésbé tabu téma, s így megvitatható a prevenció szempontjából.  A szexuális nevelés így teljesíteni tudja a szexuális egészség védelmének ezt a nagyon fontos feladatát.  A szexuális és reproduktiv egészség napjainkban globális szinten is nagyra értékelhető.  A nemzetközileg elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok közül három  (a nemek szociális egyenlősége;  az anyák egészsége és a HIV /AIDS elleni küzdelem)  közvetlenül kapcsolódik hozzá.  A szexuális nevelés tehát jelentősen hozzájárulhat az említett, egyetemes fejlesztési célok eléréséhez.

A  gyermekek pszichoszexuális fejlődése

Ez a fejezet megindokolja a szexuális nevelés korai elkezdésének szükségességét, és megmagyarázza, hogy bizonyos témákat miért kell bizonyos életkorban napirendre tűzni.  A  szexuális nevelés két jónevű szervezete, a belgiumi NSOA  és a holland  Rutgers Nisso Csoport  előzékenyen biztosította a meglevő áttekintéseket, amelyeket kissé rövidítettünk és alkalmaztunk.  Az e fejezetet megalapozó szakirodalom a bibliográfia B részében található. 

A pszichológia, különösen a fejlődéspszichológia kimutatta, hogy a gyermekek nemi lényekként születnek, s nemiségük olyan szakaszokban fejlődik, amelyek kapcsolódnak a gyermek általános fejlődéséhez és annak fejlődési feladataihoz.  A  szexuális fejlődés e szakaszait részletesen bemutatjuk, annak az említett szükségletnek az  igazolására, hogy a szexuális nevelés korán kezdődjön és  hogy a tudományos ismeretekről, a készségekről és attitűdökről a gyermek fejlődésének megfelelően kell  gondoskodni.  Ideális esetben az egyes témákat  akkor kell napirendre tűzni, mielőtt a gyermek eléri  a soron levő fejlődési szakaszt, így készítve őt elő a bekövetkező változásokra  (például egy lánynak tudnia kell a menstruációról, mielőtt az nála először megtörténne). 

Amikor a gyermekek és fiatalok szexuális viselkedéséről beszélünk, igen fontos ügyelni arra, hogy a gyermekek nemisége különbözik a felnőttekétől, nehogy a felnőttek a saját szempontjukból vizsgálják a gyermekek és fiatalok szexuális viselkedését.  A felnőttek saját tapasztalataik alapján értelmezik a viselkedést, s néha igen nehéznek találják a gyermek szemével nézni a dolgokat.  Ám mégis fontos szemléletüket ehhez igazítani.

Az egyéneknek fontos és aktív szerepük van a saját fejlődési folyamataikban az élet különböző szakaszaiban.  A fiatalok számára fontos fejlődési feladat  a nemiség integrálása személyiségük más részeivel, például az önbizalom erősítésével,  a kapcsolatépítéssel és kötődéssel.  A szexuális fejlődés minden mozzanatát  biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is befolyásolják;  tapasztalataik alapján kialakítanak egy képet arról, hogy milyen szexuális viselkedés – mikor és kivel – lehet „elfogadható”, milyen hatások és reagálások várhatók és hogyan kell ezeket értékelni.

A szexuális viselkedések és érzések fejlődése a méhben kezdődik, s az egyén egész életén keresztül folytatódik.  A későbbi szexuális élmények, például a testi érintkezés élvezete  már a születéstől kezdve megjelennek.  Az emberi lény személyes és nemi fejlődését különösen  az élmények és tapasztalatok négy köre befolyásolja.  Ezeket már a legfiatalabb életkorban átéli a gyermek, a saját igényeivel, testével, viszonyaival  és nemiségével kapcsolatban:  kialakul-e nála egy alapvető bizalom, hogy éhségét és szomjúságát kielégítik,  s gondoskodnak a testi közelségről és biztonságról?  Elismerik és elfogadják-e az érzelmeit?  Mit tanult a szüleivel és rokonaival kialakuló kapcsolatból?  Milyen tapasztalatokat szerzett?  Megtanulta-e, hogy jól érezze magát a saját testében, szeresse és gondozza azt?  Elfogadták-e, hogy lánynak vagy fiúnak született?  Szűkebb értelemben véve ezek nem szexuális élmények, de alapvetőek az ember jellemének és nemiségének fejlődése szempontjából. 

A gyermekek és fiatalok szexuális viselkedésére rendszerint egyénileg vagy kortársak között  kerül sor, a játékok vagy kötekedések  közben, kísérletként önmaguk és a másik megismerésére.  Így jönnek rá, hogy mit kedvelnek és mit nem;  így tanulják meg az intimitást és a szexuális jellegű viselkedések szabályait.  Ugyanígy alakulnak ki a szexualitással kapcsolatos normáik és értékeik.

Mindenféle értéket és viselkedési  (gender-jellegű, vagy egyéb)  normát  kisgyermekkortól kezdve a szülők, a média és egyén „nevelők” továbbítanak.  Az élet különböző szakaszaiban a nemiség különböző módon nyilvánul meg  és új jelentést kap.

Az interakciós készségek fejlődése központi jelentőségű az egyén nemi életében,  s ezt személyes élettörténete is erősen befolyásolja.  Persze a családi háttér a társkapcsolatok, a szexuális nevelés, az autoerotika  és az első szexuális tapasztalatok is meghatározólag hatnak a szexuális szemléletre, érzelmekre, motivációra, attitűdökre és  a kapcsolati készségre.

Ezek a tapasztalatok valójában egy célt szolgálnak: keretet nyújtanak a saját érzelmek és magatartás megértéséhez és mások viselkedésének magyarázatához.  Ebben a folyamatban a gyermekek és fiatalok a határokról (korlátokról) is tanulnak.

A szexualitással kapcsolatos vélemények sokfélesége folytán  növekszik az egyéni választásokra és döntésekre törekvés.  Azonkívül a biológiai érés folyamata napjainkban korábban kezdődik és a szexualitás sokkal nagyobb teret kap a médiában és az ifjúsági kultúrában.  Ennek folytán a szülőknek és nevelőknek fokozottabban kell segíteniük a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődését.

A  szexuális fejlődés alakulása.  Az első 10  év

Az első hat év során a gyermekek gyorsan haladnak a teljes függőségtől a részleges függetlenség felé.  Megismerik saját testüket.  Már csecsemőkorban szexuális érzéseik vannak.  Két-három éves korukban felfedezik a férfiak és nők közötti testi különbséget.  Eközben kezdik felfedezni a saját testüket  (korai öningerlés, maszturbáció)  és társaik testét is megvizsgálhatják  (doktor-játék).  Kísérleteznek környezetük megismerésével, s e téren a nemiség nem különbözik más területektől.  Rendkívül sok megfigyelés mérte fel a gyermekek szexuális viselkedését, s bizonyította, hogy az ilyen viselkedés normálisnak tekinthető.  A gyermekek szexuális érzések és vágyak kipróbálásával, valamint kérdések feltevése révén tanulnak a szexualitásról.  Három éves koruktól rájönnek, hogy a felnőttek titkolóznak erről.  Ezért kipróbálják a felnőttek korlátait, például váratlan levetkőzéssel, vagy  szexre utaló szavak használatával.  A kisgyermekek rendkívül kíváncsiak és sokat kérdeznek.  Ahogy fokozatosan elvesztik egocentrizmusukat, egyre inkább képesek átérezni mások helyzetét.  Beszédkészségük fejlődésével a testi kontaktus fokozatosan háttérbe szorul.  Így több lehetőségük van önmaguk kifejezésére.  Idősebb gyermekeknél megjelenik a szégyenérzet,  s ebben a családi háttér is gyakran szerepet játszik.

Hat éves kor körül a gyermekek még aktívan kérdezősködnek, de kezdik észrevenni, hogy a felnőttek már nem válaszolnak olyan készségesen a kérdéseikre, ahogy szeretnék.  Ezért társaikhoz fordulnak, hogy többet megtudjanak. A kisiskolások introvertáltabbak és prűdebbek lesznek.  A nemiség  mintegy alvó állapotba kerül, erkölcsi fejlődésük folytán pedig  egyre inkább szégyellik szexualitásukat.  Ebben a szakaszban szexuális játékokra kerül sor.  Ezt a nyolc éves fiúk egyharmadánál figyelték meg, de arányuk növekszik az életkorral.  A lányok szexuális aktivitása többnyire alacsonyabb,  de a szexuális érdeklődés náluk is növekszik, ahogy idősebbé válnak.  A gyermekek öt éves kortól ( de főleg 7-8 évesen) szívesen megmutatják nemi szervüket és kíváncsiak a társaikéra. Fő motivációjuk az ismeretszerzés igénye.  A gyermekek nemisége sokkal szélesebb körű, mint az átlag felnőtté.  Ez a nemi fejlődés egyik oldalának tekinthető és része a pszichikus, szociális és biológiai fejlődésnek.

A szexuális érdeklődés és fejlődés megváltozása a serdülés során

11 és 13 éves kor között a fiatalok érdeklődése egyre inkább a saját, de különösen a másneműek testének és a nemi szervének pontosabb megismerésére irányul.  A serdülés során a szociális identitás a pszichológiai identitás keresésével egészül ki.  A fiatalok elgondolkoznak saját tulajdonságaikról, jelentőségükről és a világban elfoglalt helyükről.  Az identitás kialakítása szorosan kapcsolódik az énképhez.  Serdülőkorban növekszik a fiatalok intellektuális kapacitása és erkölcsi fejlettsége is.

A serdülőkor a szexuális fejlődés felgyorsulásának ideje.  A nemiséggel kapcsolatos észlelések és motívumok szociális dimenzióba kerülnek a különböző kapcsolatokkal.  A nemi érés folyamata is felgyorsul.  Feltűnőbbé válik a fiúk és lányok különbsége.  A serdülés kezdeti szakaszaiban fontosak az azonos nemű barátok, akikkel mindent meg lehet beszélni, de megkezdődnek a másik nem felé irányuló próbálkozások is.  A serdülés során szakadás keletkezik a testi fejlődés és a lelkiállapot között.

Életüknek ezen a pontján a fiatalok egy mély önelemzési szakaszba kerülnek.  Fokozatosan megtanulnak olyan dolgokról gondolkodni, amelyek nem érzékelhetőek és amiket személyesen  még nem tapasztaltak.  Az introspekció is lehetővé válik.  Így alakul ki náluk az egyéni tulajdonságok összekapcsolásának képessége  egy olyan egésszé, ami képessé teszi őket a probléma-megoldó gondolkodásra. 12 és 20 éves kor között a fiatalok fokozatosan kialakítják szexuális orientációjukat;  ugyanakkor kialakítják és megerősítik szexuális preferenciáikat.  Hogy világosabb képet kapjunk e speciális fejlődési fázisokról – amelyeken a 3. részben olvasható szexuális nevelési mátrix alapul – itt egy táblázat-szerű  ismertetés következik, amely mintegy összegzi és illusztrálja a fentebb közölteket.  [Ez a rész inkább a könyv 2. részéhez tartozik, így itt kihagyható.]

               4.  A  szexuális  nevelés  alapelvei  és  eredményei

A holisztikus szexuális nevelésnek a következő alapelvekre kell épülnie:

            1.  A szexuális nevelés számol a gyermek életkorával, fejlettségi és értelmi szintjével, s reagál annak  kulturális és szociális körülményeire és szociálpszichológiai nemére  (gender).  Vagyis alkalmazkodik a fiatalok valóságos életéhez.

            2.  A  szexuális nevelés a (szexuális és reproduktív)  emberi jogokon  alapul.

            3.  A szexuális nevelés a jól-lét holisztikus koncepcióján alapul, amely az egészséget is megában foglalja.

            4.  A szexuális nevelés alapvetőnek tartja a nemek egyenlőségét, az önmeghatározást  és a különbségek  elfogadását.

            5.  A  szexuális nevelés a születéssel kezdődik.

            6.  A  szexuális nevelés az egyének és közösségek fejlesztésével hozzájárul egy igazságos és szolidáris társadalom  létrehozásához. 

            7.  A  szexuális nevelés  tudományosan megalapozott ismereteken  alapul.

            A  szexuális nevelés a következő eredményekre törekszik:

1.  Egy olyan szociális légkör elősegítése, amely toleráns, nyitott és  megbecsülést tanúsít a nemiség, a különböző életstílusok, attitüdök és értékek  iránt. 

2.  A  nemi különbségek és a gender sokféleség tiszteletben tartása, valamint a nemi identitás és a nemi szerepek tudatosítása.

3.  A körültekintő és a helyzet megértésén alapuló választások képességének kialakítása, s így felelős viselkedés önmagával és a partnerrel szemben.

4.   Ismerni az emberi testet, annak fejlődését és funkcióit, főleg a nemiség vonatkozásában.

5.   A nemi lényként fejlődés képessége, vagyis az érzelmek és szükségletek kifejezése, a nemiség kellemeskénti megélése, azonkívül a saját nemi identitás és nemi szerep kialakítása.

6.    Elegendő információval rendelkezés a nemiség, a fogamzásgátlás, a nemi úton terjedő fertőzések  (köztük a HIV)  és a nemi erőszak megelőzésének testi, kognitív, szociokulturális és emocionális vonatkozásairól.

7.   Rendelkezés minden, a szexuális kapcsolatok megfelelő kezeléséhez szükséges készséggel.

8.   Tájékozottság a tanácsadó és orvosi szolgálatok elérhetőségéről, különösen a szexualitással kapcsolatos kérdések és problémák felmerülése esetén. 

9.   A  szexualitással kapcsolatos, különböző normák és modellek értékelése az emberi jogok szempontjából, a saját kritikai attitűdök kialakítása érdekében.

10.   Olyan (szexuális)  kapcsolatok létesítésének képessége, amelyekre egymás igényeinek és kötöttségeinek kölcsönös megértése és tiszteletben tartása, vagyis egyenlőség jellemző.  Ez elősegíti a szexuális visszaélések és erőszak megelőzését.

11.   Képesség a szexualitás, az érzelmek és kapcsolatok megbeszélésére, az ehhez szükséges, közérthető nyelven.

     5.A szexuális nevelés célcsoportjai és partnerei

A nemi nevelés célcsoportjai és partnerei váltakozhatnak és gyakran átfedésben vannak.  Ennek egyik példája maga az ifjúság.  Gyakran őket tarják a legfontosabb célcsoportnak; ugyanakkor azt a tényt, hogy befolyásos partner is – ahogyan a „kortárs-nevelés” tapasztalatai mutatják – gyakran elfelejtik.

            A  szexuális nevelés az egész életen át tartó folyamat

          A szexuális nevelés ugyan élethosszig tart, de legfontosabb szakasza a gyermek és ifjúkor.  Fontos lehet különböző korcsoportoknak az egymástól eltérő szociális szinteken, minthogy a nemiség központi tényező mindenkinek az életében.  Különleges figyelmet kell fordítani azokra a kicsinyekre, akik veszélyes viszonyok között élnek, pl. bevándorlók,  szexuális kisebbségek, fogyatékosságok és kedvezőtlen nevelési háttér.  A megfelelő szexuális nevelés kialakítása feltételezi annak ismeretét, hogy mire van szükség a célcsoport szexuális és reproduktív szükségleteinek kielégítéséhez.  Épp ezért a szexuális nevelés stratégiáit a részvétel révén kell kialakítani.  Az optimális stratégia kidolgozásához és megvalósításához a tudósok, politikusok és nevelők, valamint a célcsoport képviselői között termékeny együttműködésre van szükség egy sokrétű társadalomban.

             Fontosak a direkt és indirekt partnerek 

            Az iskolai szexuális nevelés jó stratégia a gyermekek és fiatalok legnagyobb részének eléréséhez, de  azért szükség van különböző partnerekre.  Ezek kétfélék lehetnek:  direkt és indirekt partnerek, bár nem mindig lehet egyértelműen szétválasztani őket.  A szexuális nevelés direkt partnerei a szülők és más gondviselők, a pedagógusok, szociális munkások, a kortárs-csoport képviselői és maguk a fiatalok, az egészségügyiek és a tanácsadók, akik közvetlen kapcsolatban állnak a gyermekekkel és fiatalokkal. 

            Másrészt az olyan, indirekt partnereknek is fontos szerepük van a szexuális nevelésben, mint a döntéshozók és támogatók, beleértve a civil szervezeteket, a politikusokat, közösség-vezetőket, egyetemeket, jogi vagy tudományos intézményeket.

6.     A  szexuális nevelés módjai, általános keretei  és alapkövetelményei

A szexuális nevelés legfőbb előfeltétele – ez ugyan túl egyszerűnek tűnhet, mégis gyakran figyelmen kívül hagyják -- , hogy saját, megkülönböztetett helye legyen az iskolákban, s így az egész tanterv részletesen foglalkozzon vele.  A szexuális nevelés beépítését különböző testületek biztosítsák, például maga az iskola, de a felügyelő intézmények is.  Helyről, időről és képzett személyzetről kell gondoskodni ahhoz, hogy a szexuális nevelés valóban megtörténjen.  Ám, ha ezek még nem állnak rendelkezésre, a szexuális nevelés még akkor is megvalósítható. 

            A  szexuális nevelés hét jellemzője

         Mint említettük, a holisztikus szexuális nevelés  témái sokféle (testi, lelki, szociális és kulturális) vonatkozásban igen széleskörűek.  Nem korlátozódhat a betegségek megelőzésére, hanem ezeket is egy szélesebb, nem ítélkező megközelítéssel tárgyalja;  így nem a félelemre alapoz.  Vagyis a szexuális jól-lét pozitív attitűdjét hangsúlyozza. 

            A szexuális nevelésnek ez a holisztikus értelmezése szükségessé teszi  az olyan módszerek gondos kiválasztását, amelyek alkalmazkodnak a tanulók különböző típusaihoz.  A szexuális nevelés fontos követelménye, hogy a tanulók mindig biztonságban érezzék magukat és tiszteletben tartsák korlátaikat.  Bár nyíltságra bíztatják őket, személyes élményeiket nem kell megosztaniuk, minthogy ezek nem tartoznak az osztályra, és traumatizálhatják őket.  A bizalom légkörét kell kialakítani, olyan szabályok révén, amelyeket a csoport elfogad.  A tanulók szociálpszichológiai nemét figyelembe vevő szexuális nevelés is elősegíti biztonságérzetüket.

            Az említett, általános követelményekre épülő szexuális nevelésnek ügyelnie kell az alábbiakra:

1.                  A szexuális nevelés minőségét növeli a  fiatalok rendszeres és aktív részvétele.  A tanulók nem passziv befogadók, hanem aktiv szerepet játszanak a szexuális nevelés megszervezésében és értékelésében.  Így biztosítható, hogy a szexuális nevelés a tényleges igényekre irányul, és nem pusztán a nevelő előre meghatározott programját követi.  A „kortársak általi nevelés” – mint a fiatalok részvételének speciális módja – sikeresnek bizonyult, különösen a nehezen elérhető csoportok esetében.  Ám fontos számításba venni, hogy a kortársakat ki kell képezni a szexuális nevelésben való részvételre.

2.                  A  szexuális nevelést  interaktív módon kell megvalósítani.  Az interaktív eszmecsere egyrészt a pedagógusok és programtervezők, másrészt a diákok között  több szinten történhet, annak belátása folytán, hogy a diákokat a szexuális nevelés partnereinek kell tekinteni.  Élményeiket figyelembe kell venni, igényeik és kívánságaik pedig központi jelentőségűek, amikor a szexuális nevelés témáinak meghatározásáról van szó.  Ennek során a fiatalok számára megfelelő nyelvet kell használni, s képessé kell tenni őket a szükséges szavak és fogalmak használatára a szexualitásról folyó kommunikációban.  A szexuális nevelésben fontosak a gyakorlatias, közismert kifejezések;  ezért az oktatónak lazítania kell központi helyzetét, s inkább „facilitátorként”  kell működnie, hogy lehetővé tegye a tartalmas kommunikációt és ösztönözze a vitákat.  Így a diákok kifejthetik saját álláspontjukat és átgondolhatják saját attitűdjeiket. 

Végül pedig az interaktív munka azt is jelenti, hogy a tanulók igényeihez alkalmazkodva különböző módszereket használunk az osztályban és minden érzéküket megszólítjuk.  A zene és a pszichodráma különböző tanulási lehetőségeket mozgósítanak és közvetlenebb módon szólítják meg a tanulókat.

3.                  A szexuális nevelés  folyamatos,  mert annak megértésén alapul, hogy a pszichoszexuális fejlődés az egész életen át tartó folyamat.  Tehát nem pusztán egyszeri esemény, hanem a tanulók változó élethelyzeteire reagál.  Ez szorosan kapcsolódik az életkornak megfelelés fogalmához:  az egyes témák visszatérnek, hogy a tanulók az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő, bővebb ismereteket kapjanak. Egészségügyi és tanácsadó szolgálatokat kell biztosítani, amelyek megfelelnek a fiatalok igényeinek, könnyen elérhetők és megbízhatóak.  A fiatalok igénylik, hogy tudjanak ezekről a szolgálatokról, s kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljenek azok személyzetével,  és tudják, hogy szükség esetén hozzájuk fordulhatnak.

4.                   A  szexuális nevelés folyamatossága kiegészül annak  multiszektoriális jellegével.  Az iskolára alapozott szexuális nevelés kapcsolódik más szektorokhoz, azáltal, hogy együttműködik más, iskolán belüli és azon kívüli partnerekkel, például egészségügyi szolgálatokkal és tanácsadó központokkal.  Szűkebb értelemben véve az iskolán belüli szexuális nevelést tantárgyközi vagy interdiszciplináris módon is kell végezni.  A különböző tantárgyak eltérő, de egyaránt fontos vonatkozásokat érinthetnek.

5.                  A szexuális nevelés nem légüres térben történik, hanem szorosan kapcsolódik a diákok környezetéhez és a célcsoport sajátos tapasztalataihoz   Épp ezért a szexuális nevelés  kontextus-orientált  és figyelemmel kíséri a tanulók igényeit.  Minthogy ezek szociális és kulturális háttere nagyon különböző, szükséges mindezt átgondolni (tehát  elvetendő az „ugyanaz a méret jó lesz mindenkinek”  megközelítés).  Az életkor, a gender, a szociális háttér, a szexuális orientáció, a diákok fejlettségi állapota és egyéni kapacitása  is erősen befolyásoló tényezők.  Szélesebb kereteket nyújtanak a szexuális nevelés tartalmát és terjedelmét meghatározó, speciális tantervek, és a szexuális nevelést megalapozó, univerzális emberi jogok.

6.                  A szexuális nevelés szoros együttműködést alakít ki  a szülőkkel és szülői munkaközösségekkel,  egy támogató környezet biztosítása érdekében.  A szülők bevonandók az iskolai szexuális nevelésbe, vagyis tájékoztatni kell őket a szexuális nevelés megkezdése előtt, hogy kifejezhessék kívánságaikat és fenntartásaikat.  Az iskolák és a szülők kölcsönösen támogassák egymást a folyamatos szexuális nevelésben.  Ugyancsak kedvező lehet az együttműködés más tényezőkkel (ifjúsági szervezetek, egészségügyi és tanácsadó szolgálatok, vallásos csoportok)  a szexuális nevelés terén.

7.                  A szexuális nevelés figyelembe veszi a  gender-ből adódó fogékonyságot,  hogy a szociálpszichológiai nemek eltérő igényei és gondjai, például a nemek tanulási különbsége, vagy a szexuális témák eltérő kezelése  megfelelő visszhangot kapjanak.  Ennek egyik módja a nemek időleges elkülönítése és olyan oktatói team alkalmazása, amely egy férfiből és egy nőből áll.

A  nevelők  kompetenciája  

A szexuális nevelés legfontosabb tényezője a nevelők kompetenciája.  Ezt fontos hangsúlyozni, bár a szexuális neveléssel foglalkozónak nem kell feltétlenül magasan képzett szakembernek lennie.  Ideális esetben a szexuális nevelés oktatói kiképzést kapnak erre.  Ám, ha nem állnak rendelkezésre képzett oktatók, az sem lehet mentség a szexuális nevelés mellőzésére.  Hanem azt akkor is be kell vezetni, s az oktatók képzéséről menetközben kell gondoskodni.

A megszervezendő képzés programjainak figyelembe kell venniük azt a szintet, amelyen az oktató kezdi a szexuális nevelést.  A követelmények változnak az iskola típusa és az életkori csoportok szerint. Például egy óvodai pedagógusnak másféle felkészülésre van szüksége, mint egy középiskolai tanárnak.  A kompetens nevelőnek szexuálpedagógiai képzésre van szüksége, továbbá a témakör iránti nyitottságra, és hogy erősen motivált legyen annak tanítására;  azonkívül hinnie kell a szexuális nevelés fentebb vázolt alapelveiben.  Ebből kifolyólag az iskolavezetésnek nem szabad nyomást gyakorolni arra, aki  nem szívesen foglalkozna szexuális neveléssel;  inkább ösztönöznie és támogatnia kell az oktatókat.  Fontos előfeltétel a pedagógus készsége a szexualitással és a társadalom értékrendjével és normáival kapcsolatos, saját attitűdjeinek átgondolására, minthogy szerep-modellként szolgálnak majd a tanulók számára.  A szexuális nevelőknek szupervízióra és támogató intézményekre van szükségük.

A szexuális nevelők elősegítik bizonyos készségek fejlesztését

A szexuális nevelés során a pedagógus nemcsak tényeket közöl, hanem segíti a tanulókat a megfelelő attitűdök és készségek, a kommunikáció, az egyezkedés, az önkritika, a döntéshozatal és a probléma-megoldó készségek elsajátításában, mert ezek is a szexuális nevelés lényegéhez tartoznak.  Szexuális kérdésekről szólva a nevelők következetesen semleges attitűdöt tanúsítanak, hogy ne sértsék a tanulókat és tiszteletben tartsák korlátaikat.  Szexuális nevelésüket szilárdan az emberi jogokra és a különbségek elfogadására építik – a nemiséget így emberi jogként és a különbségek elfogadásaként is értelmezik.

A nevelők képzettsége és megértő szerepe, valamint munkájuk strukturális keretei  különlegesen fontosak a szexuális nevelés kiváló minősége szempontjából.

II.              rész:  A  szexuális  nevelés  mátrixa  (törzsanyaga)

Háttér-ismeretek a  mátrixhoz 

            A  szexuális nevelés átfogó és széleskörű;  tartalma pedig változik, ahogy a gyermek ifjúvá, majd felnőtté válik.  Egy három éves gyermeknek másféle ismeretekre és támogatásra van szüksége, mint a tíz évvel idősebbnek.  Azonkívül a szexuális nevelés befolyásolja a szexuális attitüdök és viselkedés fejlődését,  s így segíti az egyént egy önmaga által meghatározott nemiség kialakításában.

            Az alábbi mátrix áttekinti azokat a témákat, amelyeket az egyes korcsoportoknál tárgyalni kell.     A mátrixot a különböző életkori csoportok szerint strukturálták és az nyolc fő tematikai kategóriát tartalmaz. Rugalmasan alkalmazható az egyének vagy csoportok speciális igényeihez.  De alkalmazható a különböző népcsoportok és kisebbségek igényeihez is.  Olyan szerkezet, amelyből az oktató kiválaszthatja az oktatott csoport számára különösen fontos témákat. 

            A szexuális nevelés nemcsak ismereteket nyújt, hanem segíti a készségek és kompetenciák megszerzését, valamint a nemiséggel kapcsolatos, saját attitüdök és álláspontok kialakítását is.  Ezáltal segíti, hogy a gyermekek és fiatalok képessé váljanak az önálló és megalapozott döntésekre.  Ezért a fő tematikai kategóriákon belül felsorolt témák az ismeretek, készségek és attitüdök szerint  részletezendők.

            Ismeretek és információk 

            Ebben a mátrixban az ismeretadás olyan tények kiegyensúlyozott, átfogó és az életkornak megfelelő  közlését jelenti, mint például az emberi test fejlődése, a gyermeknemzés, a nemiség pozitiv és negativ vonatkozásai, a nem kívánt terhességek, a nemi úton terjedő fertőzése és a visszaélések megelőzése.  Sohasem ijesztgető vagy elítélő.  Tájékoztat a megoldásokról és a szexuális jogokról.

            Készségek 

            E mátrix a készségeket  egy adott területen mutatott viselkedés képességeként határozza meg.  Így a készségek az egyes témákkal kapcsolatos gyakorlati viselkedést jelentik, amire a tanuló képes lesz a tanulás következtében.  A szexuális nevelésben ez egészen különböző készségeket jelent, például hogyan kommunikáljon és tárgyaljon, hogyan fejezze ki érzelmeit, hogyan kezelje a nem kívánatos helyzeteket.  De fontosak a fogamzásgátlás készségei is, vagy a nemi úton terjedő fertőzések elkerülése  és problémák esetén a segítségkérés készsége.

            Attitűdök

            Az attitűdöket ez a mátrix úgy határozza meg, mint a témákkal kapcsolatban elsajátított értékeket és véleményeket.  Az attitűdök képezik azokat az alapelveket, amelyek viselkedésünket vezérlik.  A szülők és nevelők kötelessége, hogy saját viselkedésük révén adjanak szilárd megalapozást a gyermekeknek és fiataloknak.  A gyermeknek éreznie kell, hogy biztonságban van és épp olyan értékes, mint bárki más.  Az idősebb gyermekekkel a szülők és nevelők fogadtassák el a különbségeket, tizenéves korban pedig a felelősséget önmagukért és másokért.  Egy másik fontos feladat: pozitív attitűd kialakítása a nemiség iránt.

            A  támogató  struktúrák  jelentősége         

           

            Az ismereteken, a készségeken és attitűdökön kívül a fiataloknak szükségük van támogatásra is ahhoz, hogy sikeresen  tudják megoldani fejlődési feladataikat.  A szükséges támogatás különböző formáit a mátrix nem tartalmazza, de az alábbi bekezdésekben igyekszünk vázolni, milyen támogatások lehetnek szükségesek.  A gyermekek érettebbé válása nem elszigetelten történik, hanem az adott szociális rendszer részeként, amely alakítja és befolyásolja fejlődésüket.  Ilyen támogató rendszerek nem mindig adottak, s néhányat kifejezetten a fiatalokra kell irányítani és adaptálni.  Támogató rendszerek lehetnek a következők:

            Interperszonális kapcsolatok

            Támogatás érkezhet a szülőktől, a tágabb családtól, a barátoktól vagy szakemberektől.  Ez abból áll, hogy az érzések és tapasztalatok megoszthatók, hogy a fiatalok találhatnak valakit, aki meghallgatja őket és hisz nekik.  De azt is jelenti, hogy maguk a fiatalok jelentős szerepet játszhatnak azok támogatásában, akik ezt kérik és igénylik. 

            Külső  források

            A kész információk  (weblapok, röplapok, könyvek stb.)  és a média  (újságok, internet, tévé stb.)  jelentős szerepet játszhatnak a támogatásban.  Ezek jó példákat és szerepmodelleket nyújthatnak, esetleg biztosíthatják, hogy a fiatalok igényeiknek megfelelő, pontos információkhoz jussanak.     

            Nevelő hatású környezet

            Ez  olyan környezetet jelent, amely tájékoztatja a fiatalokat az alapvető tényekről,  megkönnyíti tanulásukat és kommunikációjukat, s olyan oktatási anyagokat szerkeszt, amelyek alkalmazkodnak igényeikhez és kérdéseikhez.  Ugyanakkor teret és olyan tanulási lehetőségeket biztosít, amelyben a gyermekek biztonságos és ösztönző környezetben szerezhetik meg tapasztalataikat. 

            Szolgáltatások és politika

            A gyermekek és fiatalok számára elérhető szakemberek kellenek, akik megválaszolják kérdéseiket és megadják  nekik az igényelt segítséget.  Kell egy olyan politikai légkör is, amely védi a gyermekek jogait és biztonságát:  ennek megfelelő szolgáltatásokat kell létesíteni, s a normális életbe ágyazottan elérhetővé tenni a fiataloknak.

            Miért kezdődjön a szexuális nevelés négy éves kor előtt?

          A szexuális nevelést ebben a dokumentumban – mint említettük – széleskörűen és holisztikusan értelmezzük, s a nemiségre mint pozitiv emberi potenciálra alapozzuk.  A gyermeket kezdettől fogva nemi lénynek tartjuk, bár a gyermeki szexualitás sok szempontból különbözik a felnőttétől, például a kifejeződésében, tartalmában és tárgyaiban.  Minden korcsoportban és fejlődési szakaszban sajátos kérdések és viselkedési módok fordulnak elő  (például kölcsönös kutatgatások és felismerések a kortársak között – például „doktor és nővér” játék, saját testrészek megmutatásának és mások megnézésének öröme, vagy szégyenkezés mások előtt stb.), amelyekre nevelőként kell reagálni.  A gyermekkori pszichoszexuális fejlődés  több olyan testi, emocionális, kognitiv és szociális készség kialakítását jelenti, amelyek jellemzőek az adott életkorra.  Lásd egy korábbi fejezetben leírtakat a gyermeki pszichoszexuális fejlődésről. 

            Ebben az értelemben a szexuális nevelés jóval több, mint tények ismertetése a gyermeknemzésről vagy a betegségek megelőzéséről.  Fejleszti a gyermek érzékeit és testképét, s ugyanakkor erősíti önbizalmát és elősegíti önmeghatározását:  képessé teszi a felelős viselkedésre önmagával és másokkal szemben. 

            A gyermek nevelése születésekor kezdődik, először főleg nem-verbális üzenetekkel, később pedig egyre inkább verbálisan is.  A szexuális nevelés mindíg része a gyermek általános nevelésének,   még akkor is, ha ez nem tudatos.  Az a mód, ahogyan a szülők egymáshoz viszonyulnak, élőpéldát  nyújt a gyermekeknek a kapcsolatok működéséről.  A szülők a nemi szerepekre, az érzelmek, a nemiség és gyengédség megnyilvánulásaira is mintát adnak.  A szülők azzal is tanítanak valamit a szexualitásról, ha nem beszélnek róla, például nem nevezik meg a nemi szerveket  (ez esetben a hallgatásuk zavarba jövést jelent).  De a tágabb környezet is befolyásolja a gyermek szexuális szocializációját; például társai az óvodában és azok kíváncsisága a saját és mások teste iránt. 

            A nemiség tanításának és tanulásának félig tudatos vagy spontán módja kiegészíthető a tanítás és tájékoztatás aktív módszereivel.  Az ilyen megközelítés előnye a szexualitás témájának normalizálódása.  A gyermek kérdései az életkorának megfelelő választ kapnak, s ezáltal rájöhet, hogy a szexualitás témái hasznosak és kellemesek.  Így pozitiv attitüdöt is kialakíthat saját testéhez és megfelelő kommunikációs készségeket tanulhat  (például a testrészek helyes megnevezését).  Ugyanakkor megtanulja, hogy vannak egyéni határok és társas szerepek, amelyeket tiszteletben kell tartani  (pl. nem érinthetünk meg bárkit).  Még fontosabb, hogy a gyermek megtanulja érvényesíteni és kifejezni a saját határait  (vagyis nemet mondhat, segítséget kérhet).  Ebben az értelemben a szexuális nevelés a társas viselkedés nevelése is és hozzájárul a szexuális visszaélések megelőzéséhez.

            Hogyan olvassuk a mátrixot?

            Az egyes életkorokban tanítandó tartalmak strukturálásának folyamatában az  életkori csoportokat  a fejlődési feladatoknak megfelelően határoztuk meg.  Ezek a  0-4, 4-6,  6-9,  9-12, 12-15 évesek, továbbá a 15 éven felüliek csoportjai, összhangban a  WHO  életkori csoportjaival, a fejlődés szakaszainak megfelelően.  Kétségtelen, hogy az egyéni fejlődéstől függően a gyermekek jobban érezhetik magukat egy másik életkori csoportban, mint a saját, naptári életkoruk szerinti csoportban; ezért az életkori csoportok korlátait rugalmasan kell kezelni.  Egy adott életkori csoportnak szánt témák elővételezhetik a következő fejlődési szakaszt, így a gyermekek jobban felkészíthetők azokra.  Ez számításba veszi a megértés különböző szintjeit is. 

            A témákat minden életkori csoport számára összegeztük  általános témák  címen.  Ilyenek:  „Az emberi test és emberi fejlődés”,  „Termékenység és reprodukció”,  „Szexualitás”, „Érzelmek”, „Kapcsolatok és életstílusok”, „Szexualitás, egészség és jóllét”, „Szexualitás és jogok”, valamint „A nemiség szociális és kulturális meghatározói”.  Azért választottuk ezeket a témaköröket, mert jelentősek  az ifjúság testi, szociális és emocionális nemi fejlődésének dinamikus folyamata szempontjából.

            Fontos megjegyezni, hogy minden témát az életkornak és fejlődési foknak megfelelően kell tanítani.  Például a 0-4 évesek csoportjában a gyermekeknek el kell sajátítaniuk a  „nemek egyenlőségének tiszteletben tartása”  attitüdjét.  Ez túlzásnak tűnhet az ilyen fiatalok számára,  pedig a fiúk és lányok egyenlőségének attitüdjéről van szó.  Fontos, hogy ez az alapvető attitüd kezdettől fogva megjelenjen, mint a későbbi értékek és normák szilárd alapja.  Egy téma alapjait korai szakaszban kell lerakni, hogy egy későbbi fejlődési szakaszban ismét előkerüljenek és megerősödjenek.

            A mátrix használói különböző jelzéseket találnak: a fő témák, vagy a feltétlenül tanítandó, minimális sztenderdek narancs színűek.  A nem színezett témák  kiegészítő jellegűek,  tantervbe vételük tehát esetleges.  A halvány betű azt jelzi, hogy ez a téma, készség vagy attitüd már egy korábbi (vagy későbbi) életkori csoportnál szerepel.  Ez gyakori eset, minthogy sok téma visszatér a későbbi életkori csoportokban, többnyire eltérő hangsúllyal és bővebb részletezéssel. 

           

0-4	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       A test részei és funkciói ·       Különböző  testek és nemek ·       testi higiénia ·      Magunk és mások elkülönítése	·       testrészek megnevezése ·       higiénia gyakorlása (minden testrész megmosása) ·       testi különbségek felismerése ·       szükségletek és vágyak kifejezése	·       pozitív testkép és énkép:  önbizalom ·       a másság tisztelete ·       saját test értékelése ·      nemi egyenlőség tisztelete ·      a jó közérzet, közelség és bizalom értékelése
Termékenység és reprodukció	·       terhesség, születés, újszülöttek ·       a gyermeknemzés alapismeretei (honnét jönnek az újszülöttek) ·         a családtaggá válás különböző lehetőségei (pl.: adoptálás) ·         egyeseknek van gyerekük, másoknak nincs	·       helyes szóhasználattal tudjon beszélni ezekről	·       a családtaggá válás különböző módjainak elfogadása
Szexualitás	·       élvezet és örömszerzés a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció ·       saját test és saját nemi szervek felfedezése ·       normális része mindenki életének, hogy élvezze a testi közelséget ·       gyengédség és fizikai közelség, mint a szeretet és vonzalom kifejezése	·       nemi azonosság tudatosítása ·       tudjon a saját testtel kapcsolatos érzésekről beszélni ·       kifejezni saját igényeit, vágyait, és korlátait, pl.: a doktor játék keretében	·       pozitív attitüd a saját test és annak minden funkciója iránt: pozitív énkép ·       mások tisztelete ·       kíváncsiság a saját és mások teste iránt
Érzelmek	·       a szeretet különböző típusai ·       elfogadó és elutasító  érzések ·         szavak az érzésekről ·         az  egyedüllét igényének  érzése	·       az empátia  érzése  és  megnyilvánulása ·       igent/nemet mondani ·       saját érzelmeinek,  vágyainak és igényeinek  közlése ·       a békénhagyás szükségének kifejezése	·       annak megértése, hogy az érzelmeket sokféleképpen ki lehet fejezni ·       pozitív érzések a saját nemisége iránt (jó dolog fiúnak vagy lánynak lenni) ·       a saját élmények és  érzelmek  kifejezésének  elfogadása ·         a különböző érzelmek és körülmények  elfogadásának pozitiv attitüdje
0-4	Információ	Készségek	Attitűdök
Kapcsolatok és életstílus	·       a kapcsolatok különbözősége ·       Különböző családi kapcsolatok	·       Beszélni a saját kapcsolatokról és a családról	·       a közelség és bizalom érzése a kötődés alapján ·       pozitív viszonyulás más életmódokhoz ·       annak tudása, hogy a  kapcsolatok  sokfélék
Szexualitás, egészség és jól-lét	·        jó és rossz  élmények a saját testről Mit érez jónak? (figyelj a testedre) ·       Ha az érzések nem jók, nem kell hagyni magunkat	·       Bízzanak testük jelzéseiben ·       A három lépéses modell alkalmazása (mondj nemet, menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol) ·       A jól-lét érzésének létrehozása	·       A saját test értékelése ·       Annak tudása, hogy segítséget lehet kérni
Szexualitás és jogok	·       Jog a biztonsághoz és védelemhez ·       A gyermekek biztonsága a felnőttek felelőssége ·       jog a szexualitással kapcsolatos kérdésekhez ·       jog a nemi azonosság tisztázásához ·         jog a meztelenség és a test felfedezéséhez, a kíváncsisághoz	·       igent és nemet is tud mondani ·       kommunikációs készség fejlesztése ·       képes kifejezni szükségleteit és vágyait ·       a jó és a rossz titkok megkülönböztetése	·       A jogok tudatosítása, ami önbizalomhoz vezet ·       „A testem az enyém” attitűdje ·       Annak érzése, hogy képes önálló döntéseket hozni
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       Társadalmi szabályok és kulturális értékek/normák ·       Nemi szerepek ·       Szociális távolság  fenntartása különböző emberekkel ·         Az életkor befolyása a szexualitásra és az életkornak megfelelő viselkedés ·         Meztelenségre vonatkozó normák	·       Képes különbséget tenni a magán és nyilvános viselkedés között ·       betartja a társadalmi szabályokat és kulturális normákat ·       a helyzetnek megfelelően viselkedik ·         Tudja, hová szabad nyúlni	·       Saját és mások testének tiszteletben tartása ·       A magánélet és intimitás társadalmi szabályainak elfogadása ·       Mások „Igen” vagy „nem” válaszoainak tiszteletben tartása
4-6	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       A test részei és funkciói ·       Testek és nemek megkülönböztetése ·       testi higiénia ·         a testek és fejődésük életkorii különbségei	·       testrészek megnevezése ·       higiénia gyakorlati elsajátítása (testrészek tisztítása) ·       testi különbségek felismerése ·       szükségletek és vágyak kifejezése ·         Felismerik saját és mások egyedüllét igényét	·       pozitív nemi identitás ·       pozitív test-kép és én-kép: önbecsülés ·       másság tisztelete ·       Nemi egyenlőség tisztelete
Termékenység és reprodukció	·       Reprodukcióval kapcsolatos mítoszok (pl.: néhol azt mondják  gyerekeknek, hogy a babákat a gólya hozza) ·       Az élet: terhesség, születés, babák, és az élet vége ·       Az emberi szaporodás alapismeretei	·       Tudjon ezekről helyes szóhasználattal  beszélni	·         Annak megértése, hogy egyeseknek van gyereük, másoknak nincs
Szexualitás	·       élvezet és öröm a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció ·       saját test és saját nemi szervek felfedezése ·         a szexualitás értelme és kifejezése (pl. a szeretet érzésének kifejezése) ·         megfelelő szavak a nemiségre ·         szexuális érzések (közelség, öröm,, izgalom), minden más érzéshez hasonlóak (pozitív érzések, kényszer vagy károsítás nélkül)	·       beszélgetés szexuális kérdésekről (kommunikációs készségek) ·       a nemi identitás megszilárdítása ·         szexuális szavak használata nem sértő módon	·       pozitív testkép ·       mások tisztelete
Érzelmek	·       féltékenység, harag, agresszió, csalódás ·       Azonos neműek közti barátság és szerelem ·         Barátság és szerelem megkülönböztetése ·         Titkos szerelmek, első szerelem (belehabarodás, csalódások, viszonzatlan szerelem)	·       Csalódások kezelése ·       Saját érzelmek, vágyak és szükségletek kifejezése és közlése ·         Saját  és mások gizalmas ügyeinek kezelése ·         megfelelően megnevezi saját érzéseit	·       annak elfogadása, hogy a szerelem (mint minden más érzelem) természetes ·       Az élmények és érzelmek  átélése és kifejezése  jogos és fontos  (saját érzelmek értékelése)
4-6	Információ	Készségek	Attitűdök
Kapcsolatok és életmód	·       barátság ·       azonos neműek kapcsolata ·       különböző (családi) kapcsolatok ·         a család  különböző felfogása	·       elfogadható viszony egymáshoz, a családtagokhoz és a barátokhoz ·       a családi együttélés a kölcsönös tiszteleten alapul ·       kapcsolatok kiépítése és ápolása	·       a különbözűségek  elfogadása ·       különböző életmódok tiszteletben tartása
Szexualitás, egészség és jól-lét	·       jó és rossz testi érzések /Mit érez jónak?  (figyelj a testedre) ·       Ha a tapasztalatok/érzések nem jók, nem mindig kell hagyni magunkat	·       Figyelni  a  test jelzéseire  és a három lépéses modell alkalmazása (mondj nemet, menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol) ·       Jó  közérzet érzésének biztosítása	·       a választás lehetőségének attitűdje ·       tudatában van a kockázatoknak ·       saját testük értékelése ·       annak tudatosulása, hogy jó, ha kérnek segítséget
Szexualitás és jogok	·       visszaélések; vannak rossz emberek, akik kedvesnek mutatkoznak, de erőszakosak lehetnek ·       saját jogok (beleértve a tájékoztatáshoz és védelemhez való jogot) ·       a gyermekek biztonsága a felnőttek felelőssége	·       kérdések feltevése ·       ha baj van fordulj valakihez, akiben megbízol ·       szükségletek és vágyak kifejezése	·       „A testem az enyém”  attitüdje ·       Legyen tudatában  jogainak
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       nemi, kulturális és életkori különbségek ·       az értékek és normák különbözhetnek ország és kultúra szerint ·       Minden érzés jó lehet, de a belőlük eredő cselekvések nem mindig jók ·       társadalmi szabályok és kulturális normák/értékek	·       Az értékek  különbségeinek felismerése ·       a társadalmi szabályok és kulturális normák tiszteletben tartása ·         a különbségek megbeszélése	·       társadalmilag felelős viselkedés ·       nyílt, nem ítélkező hozzáállás ·       egyenlő jogok elfogadása ·       a szexualitással kapcsolatos különböző normák tiszteletben tartása ·       saját és mások testének tiszteletben tartása
6-9	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       testi változások, menstruáció, magömlés, idővel egyéni változások következnek be a fejlődésben ·       (biológiai) különbségek férfiak és nők között (külső, belső) ·       testi higiénia	·       Képesek legyenek a helyes szóhasználatra a test részeit és azok funkcióit illetően ·         a testi változások értékelése ·         a test vizsgálata és ápolása	·       a bizonytalanság elfogadásából eredő testi tudatosság ·       pozitív test-kép és én-kép: önbizalom ·       pozitív nemi identitás
Termékenység és reprodukció	·       a szülőség, terhesség, meddőség, adoptáció lehetőségei ·       a fogamzásgátlás  (lehet tervezni és dönteni a családalapításról) ·       különböző fogamzásgátlási módszerek ·         a termékenységi ciklus alapjai ·         reprodukcióval kapcsolatos mítoszok	·       kommunikációs készségek fejlesztése ·         megértsék, hogy befolyásolható a termékenység	·         a sokféleség elfogadása - Vannak akik úgy döntenek, hogy gyermeket vállalnak, mások nem
Szexualitás	·       szeretet, szerelem ·       gyengédség ·       szex a médiában (beleértve az internetet) ·       élvezet és öröm a saját test érintésekor (maszturbáció/öningerlés) ·       megfelelő szexuális nyelv ·         közösülés	·       elfogadni saját és mások szükségletét a magánélet iránt ·       a médiában látható szex megbeszélése ·       szexuális  szavak használata nem sértő módon	·       az „elfogadható szex” megértése (kölcsönös megegyezésen alapuló, önkéntes, egyenlő, életkornak és a helyzetnek megfelelő ) ·         annak megértése, hogy a média  különböző módokon  ábrázolja a szexet
Érzelmek	·       a barátság, szerelem és  élvezet különbsége ·       féltékenység, harag, agresszió, csalódás ·         Azonos neműek közti barátság és szerelem ·         Titkos szerelmek,, első szerelem (belehabarodás, csalódások, viszonzatlan szerelem	·       Csalódások kezelése ·       Saját érzelmek, vágyak és szükségletek  közlése ·         saját és mások magánélet iránti szükségletét kezelni tudja ·         megfelelően megnevezi saját érzéseit	·       elfogadja, hogy a szeretet érzése természetes ·       A saját élmények és érzelmek kifejezése jogos és fontos  (saját érzelmek értékelése)
6-9	Információ	Készségek	Attitűdök
Kapcsolatok és életmód	·       Baráti és szerelmi kapcsolatok különbségei ·       különböző családi kapcsolatok ·         házasság, válás, együttélés	·       önkifejezés a kapcsolatban ·       képes kompromisszumokat kötni, toleráns és empatikus lenni ·       szociális és baráti kapcsolatokat alakít ki	·       az elkötelezettség, felelősségvállalás és őszinteség elfogadása, mint a kapcsolatok alapja ·       a sokféleség elfogadása
Szexualitás, egészség és jól-lét	·       a szexualitás pozitív hatása az egészségre és jól-létre ·       nemi úton terjedő betegségek ·       nemi erőszak és agresszió ·         hol kaphat segítséget	·       határok kijelölése ·       Figyelni tud testének jelzéseire ·       A három lépéses modell alkalmazása (mondj nemet, menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol)	·       Felelősséget érez a saját egészsége és jól-léte iránt ·       tudatos a választások és lehetőségek terén ·       tudatában van a kockázatoknak
Szexualitás és jogok	·       az önkifejezés joga ·       gyermekek szexuális jogai (információ, szexuális nevelés, testi épség) ·       visszaélések  lehetősége ·       a gyermekek biztonsága a felnőttek felelőssége	·       Kérj segítséget és információt ·       ha bajban vagy, fordulj valakihez, akiben megbízol ·       jogaik megnevezése ·         vágyak és szükségletek kifejezése	·       felelősséget érez magáért és másokért ·       tudatosság a jogok és lehetőségek terén
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       nemi szerepek ·       kulturális különbségek ·       életkori különbségek	·       saját tapasztalatok, vágyak és szükségletek megbeszélése a kulturális normákkal kapcsolatban ·       különbségek felismerése és kezelése	·       A különböző életmódok, értékek és normák tisztelete
9-12	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       testi higiénia (menstruáció, magömlés) ·       serdülőkori változások (testi, lelki, , szociális, érzelmi vonatkozások) ·         belső és külső nemi szervek, reproduktív szervek és funkcióik	·       változások integrálása saját életükbe ·       ismerik és használják a megfelelő szókincset ·         kommunikálnak a serdülőkori változásokról	·       a testen történő változások és különbségek megértése és elfogadása (a pénisz mérete és alakja, mellek és a szeméremtest jelentősen változhat, a szépségstandardok időről időre változnak, és különböznek a kultúrák között) ·         pozitív test-kép, én-kép: önbecsülés
Termékenység és reprodukció	·       családtervezés ·       fogamzásgátlás különböző módjai, használatuk, mítoszok a fogamzásgátlásról ·       A terhesség tünetei, kockázatai és a nem biztonságos szex következményei (nem kívánt terhesség)	·       A menstruáció, a magömlés és termékenység közti összefüggés megértése ·       óvszer és  egyéb fogamzásgátlók hatékony használata	·       annak elfogadása, hogy a fogamzásgátlás mindkét fél felelőssége
Szexualitás	·       Első szexuális élmények ·       nemi orientáció ·       fiatalok szexuális viselkedése (és ennek változatossága) ·       szeretet, szerelem ·         maszturbáció,élvezet, orgazmus ·         a nemi identitás és a biológiai nem közti különbség	·       a különböző szexuális érzések közlése és megértése, s ezek korrekt megbeszélése ·       tudatos döntés a szexuális élmények mellett, vagy ellen ·       a nem kívánt szexuális élmények elutasítása ·         a reális és a médiában látható  szexualitás különbségei ·         a modern média (mobiltel., internet) használatának kockázatai  és előnyei	·       a nemi élet és beállítottság sokféleségének elfogadása, és megértése (fő, hogy a szex legyen konszenzuson alapuló, önkéntes, egyenlő jogú, az életkornak és helyzetnek megfelelő) ·       a szexualitásnak tanulási folyamatként értelmezése ·       a szexualitás különböző kifejezési módjainak elfogadása (csók, érintés, simogatás, stb.) ·         annak megérései, hogy a szexuális fejlődés üteme egyénenként változó
Érzelmek	·       különböző érzelmek vannak, pl.: kíváncsiság, szerelem, ambivalencia, bizonytalanság, szégyen, félelem, féltékenység ·       az intimitás és a magánélet igénye egyénileg különböző ·       barátság, szerelem és élvezet megkülönböztetése ·         azonos neműek közti barátság és szerelem	·       saját és mások különböző érzelmeinek kifejezése és felismerése ·       szükségletek, vágyak kifejezése, a határok tiszteletben tartása ·       csalódások kezelése	·       érzelmek és értékek megértése (pl.: nem szégyelli és nincs bűntudata a szexuális vágyai miatt) ·       mások magánéletének tiszteletben tartása
9-12	Információ	Készségek	Attitűdök
Kapcsolatok és életmód	·       a barátságok, ismeretségek és kapcsolatok különbségei, a randevúzás különböző módjai ·       a kellemes és kellemetlen kapcsolatok különböző fajtái (a nemi egyenlőség hiányának hatása a kapcsolatokra)	·       barátság és szeretet kifejezésének különböző módjai ·       szociális kapcsolatok, barátságok kiépítése és fenntartása ·         saját elvárások és és igények közlése a kapcsolatban	·       pozitiv attitüd a nemek egyenlősége  és a szabad párválasztás iránt ·       az elkötelezettség, felelősségvállalás és őszinteség elfogadása, mint a kapcsolatok alapja ·       mások tisztelete ·         a nem, kor, vallás és kultúra, stb. kapcsolatokra gyakorolt hatásának megértése
Szexualitás, egészség és jól-lét	·       a nem biztonságos és nem kívánt szexuális élmények tünetei, kockázatai és következményei (nemi úton terjedő betegségek STI, HIV, nem kívánt terhesség, pszichológiai következmények) ·       szexuális visszaélések gyakorisága és típusai, az elkerülés lehetőségei, hol kaphat segítséget ·       szexualitás pozitív hatása az egészségre és jól-létre	·       felelősséget vállal magáért és másokért a biztonságos és kellemes szexualitás érdekében ·       határok és vágyak kommunikálása, hogy elkerülje a nem biztonságos vagy nem kívánt szexuális tapasztalatokat ·         problémák esetén segítséget és támogatást kérjen (serdülőkor, kapcsolatok, stb.)	·       tudatosság a választások és lehetőségek terén ·       kockázatokkal kapcsolatos tudatosság ·         az egészség és jól-lét iránti  kölcsönös felelősség érzése
Szexualitás és jogok	·       szexuális jogaink ·       az IPPF és WAS meghatározása szerint ·         Nemzeti törvények és rendeletek (életkor alapján)	·       törvényekbe foglalt jogok és felelősségek ·         segítség és információ kérés	·       tudatosság a jogok és lehetőségek terén ·         szexuális jogok elfogadása magára és másokra vonatkoztatva
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       a közvélemény, média, pornográfia, kultúra, vallás, szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági státusz hatása a szexuális döntésekre, partnerkapcsolatokra és viselkedésre	·       a külső  hatások  megvitatása és személyes értékelése ·         a modern média (pl. internetes pornográfia))  , szerepének kritikai értékelése	·       különböző életstílusok, értékek és normák tiszteletben tartása ·         szexualitással kapcsolatos különböző nézetek, vélemények és viselkedések tiszteletben tartása
12-15	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       a test ismerete, testkép és a  test módosítása (női nemi szervek megcsonkítása, körülmetélés, szűzhártya és annak pótlása, anorexia bulimia, testékszerezés, tetoválás) ·       menstruációs ciklus, másodlagos nemi jellegek, azok funkciói a férfiaknál és nőknél, s az azt kísérő érzések ·         szépségideál a médiában;  testi változások az élet során ·         szolgáltatások, ahol segítséget kérhetnek és kapcsolódó témák	·       ismerje, hogyan hatnak a testtel kapcsolatos érzések az egészségre, énképre, viselkedésre ·         a serdülés teljes megértése és ellenállás a kortársak nyomásának ·         kritikus szemlélet a médiával és szépségiparral szemben	·         kritikus gondolkodás a test változtatásával szemben ·         különböző testalkatok elfogadása és elismerése
Termékenység és reprodukció	·       a (fiatalkori) gyermekvállalás hatásai (mit jelent a gyermeknevelés – családtervezés, fogamzásgátlás, nem kívánt terhesség) ·       információk a fogamzásgátlásról ·       sikertelen fogamzásgátlás és okai (alkohol, mellékhatások, feledékenység, nemi egyenlőtlenség, stb.) ·       terhesség (azonos neműek közti kapcsolat esetén is) és meddőség ·       tények és mítoszok a különböző fogamzásgátló módokról (megbízhatóság, előnyök és hátrányok) beleértve a sürgősségi fogamzásgátlást	·       terhesség tüneteinek és jeleinek felismerése ·       egészségügyi szakember által jóváhagyott fogamzásgátlás alkalmazása ·       a szexuális élmények igenlésének vagy elutasításának tudatos eldöntése ·         a fogamzásgátlás megbeszélése ·         a fogamzásgátlás tudatos kiválasztása és hatékony alkalmazása	·       a (fiatalkori)  gyermekvállalással, fogamzásgátlással, abortusszal kapcsolatos normák személyes értékelése ·       pozitív attitüd a fogamzásgátlás kölcsönös felelősségével kapcsolatban
Szexualitás	·       szexualitással kapcsolatos szerepelvárások és szerepviselkedés, nemek közti különbségek ·         nemi identitás, szexuális orientáció, homoszexualitás ·         szexuális élvezet megfelelő módon (időt szánva rá) ·         első szexuális élmények ·         élvezet,, maszturbáció, orgazmus	·       az intim beszélgetés és egyezkedés készségeinek kialakítása ·         a lehetséges választások következményeinek, előnyeinek és hátrányainak értékelése alapján szabad és felelős döntések ·         a nemi élet tisztelettudó  élvezete ·         a reális és a médiában mutatott szexualitás megkülönböztetése	·       a szexualitás, mint tanulási folyamat megértése ·         szexualitás és szexuális orientáció sokszínűségének elfogadása, tisztelete és megértése (kölcsönös konszenzus, önkéntes, egyenlő, életkornak és helyzetnek megfelelő, önbecsülés)
12-15	Információ	Készségek	Attitűdök
Érzelmek	·       barátság, szerelem és élvezkedés megkülönböztetése ·       különböző érzelmek vannak, pl.: kíváncsiság, szerelem, ambivalencia, bizonytalanság, szégyen, félelem, féltékenység	·       barátság és szerelem különböző kifejezései ·       saját szükségletek, vágyak és határok kifejezése és másokénak tiszteletben tartása ·         eligazodik a különböző/ütköző érzések,, érzelmek, és vágyak között	·       emberi érzések különbözőségének elfogadása (nemük, vallásuk, kultúrájuk stb. és azok értelmezése miatt )
Kapcsolatok és életstílus	·       életkor, nem, vallás, kultúra befolyása ·         különböző kommunikációs stílusok (verbális és nonverbális) és hogyan lehet javítani azokat ·         hogyan lehet a kapcsolatokat kialakítani és fenntartani ·         a család szerkezete és változásai (pl.: egyszülős családok) ·         a kapcsolatok, családok és életmódok különböző (kellemes vagy kényelmetlen)  fajtái	·       a méltánytalanság, diszkrimináció, egyenlőtlenség szóvátétele ·       barátság és szerelem különböző  formájú kifejezései ·       szociális kapcsolatok és barátságok kiépítése és fenntartása ·         saját elvárások és igények közlése a kapcsolatban	·       törekvés egyenlő és kielégítő kapcsolatok kialakítására ·         a nem, kor, vallás, kultúra stb. kapcsolatokra gyakorolt hatásának megértése
Szexualitás, egészség és jól-lét	·       testi higiénia és önvizsgálat ·       szexuális visszaélések gyakorisága és típusai, az elkerülés lehetőségei, hol kaphat segítséget ·         kockázatos (szexuális) viselkedés és következményei (alkohol, drog, megfélemlítés, prostitúció, média) ·         a nemi,betegségek tünetei, terjedése és megelőzés (STI, HIV) ·         egészségügyi rendszerek és szolgáltatások ·         a szexualitás pozitív hatása az egészségre és jól-létre	·       felelős és jól megalapozott döntések (szexuális viselkedéssel kapcsolatban) ·       probléma esetén segítségkérés és adás ·         az  egyezkedési készség fejlesztése a biztonságos és élvezetes szex érdekében ·         a nem biztonságos vagy kellemetlen szexuális kapcsolat megtagadása vagy befejezése ·         óvszer és fogamzásgátló hatékony használata ·         kockázatos helyzetek felismerése és kezelése ·         STI tünetek felismerése	·       az egészség és jóllét közös felelősségének érzése ·         STI/HIV megelőzésére vonatkozó felelősségérzet ·         a nem kívánt terhesség megelőzésére vonatkozó felelősségérzet ·         a szexuális visszaélések megelőzésére vonatkozó felelősségérzet
12-15	Információ	Készségek	Attitűdök
Szexualitás és jogok	·       az IPPF és WAS által meghatározott szexuális jogok ·         Nemzeti törvények és rendeletek (életkori határok)	·       szexuális jogok ismerete magára és másokra vonatkoztatva ·       segítség- és információkérés	·       szexuális jogok elfogadása magára és másokra vonatkoztatva
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       a média, pornográfia, kultúra, vallás, szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági státusz befolyása a szexuális döntésekre, partnerkapcsolatokra és viselkedésre	·       a családban és társadalomban előforduló ellentmondásos (inter)perszonális normák és értékek megfelelő kezelése ·       a média és a pornográfia kritikus értékelése	·       személyes vélemény a (változó)  nemiségről  egy változó társadalomban, vagy csoportban
15-	Információ	Készségek	Attitűdök
Emberi test és fejlődés	·       pszichés változások a pubertásban ·       test ismerete, test-kép, test megváltoztatása ·         női nemi szervek megcsonkítása, körülmetélés, szűzhártya és annak pótlása,, anorexia, bulimia ·         szépségideál a médiában; egész életen át tartó testi változások ·         szolgáltatások, ahol segítséget kérhetnek és ehhez  kapcsolódó témák	·       a valóság és a média közti  különbségek azonosítása ·       a serdülőkor lényegének  megértése és ellenállás a kortársak befolyásoknak ·       kritikus szemlélet a médiával, reklámokkal és szépségiparral szemben, a test átalakításának lehetséges kockázatai	·       az emberi test kulturális normáival kapcsolatos kritikus szemlélet ·       különböző testalkatok elfogadása és értékelése
Termékenység és reprodukció	·       a termékenység az életkorral változik (béranyaság, orvosilag asszisztált reprodukció) ·       terhesség (azonos neműek közti kapcsolat esetén is) és meddőség, abortusz, fogamzásgátlás, sürgősségi fogamzásgátlás ·       hatástalan fogamzásgátlás és okai (alkohol, mellékhatások, feledékenység, nemi egyenlőtlenség, stb.) ·       információ a fogamzásgátlás módjairól ·       család és karrier/személyes jövő tervezése ·       tizenévesek teherbeesésének következményei (lányok és fiúk) ·         „tervezett”babák, genetika	·       a partnerek egyenlő felekként megvitatják a kényes témákat a különböző vélemények tiszteletben tartásával ·       tárgyalási készség használata ·       fogamzásgátlással és (nem kívánt) terhességgel kapcsolatban megalapozott döntések meghozatala ·         a fogamzásgátlás tudatos választása és hatékony fogamzásgátlás alkalmazása	·       a nemi különbségek figyelembe vétele a  termékenységet, gyermeknemzést és abortuszt illetően ·         terhességgel, szülőséggel stb. kapcsolatos különböző kulturális/vallási normák kritikus szemlélete ·         a férfiak fontos, pozitív szerepének jelentősége  a terhesség és szülés alatt ·         a fogamzásgátlás kölcsönös felelősségének  elfogadása
Szexualitás	·       a nemi kapcsolat több, mint pusztán koitusz ·       a szex jelentése a különböző korosztályok számára, nemenkénti különbségek ·       szexualitás és fogyatékosság, a betegség hatása a szexualitásra (cukorbetegség, rák, stb.) ·       megvásárolt szex (prostitúció, de kis ajándékok, étkezés/szórakozás fizetése szexért cserébe), pornográfia, szexfüggőség ·         szexuális viselkedés variációi; különbségek a felizgulás terén	·       a kapcsolat formáinak és annak megbeszélése, hogy legyen, vagy ne legyen  nemi érintkezés ·       homoszexuális vagy biszexuális érzések bevallása ·       készségek fejlesztése az intim kommunikáció terén ·         nehézségek és ellentmondásos vágyak kezelése a partnerrel ·         saját vágyak kifejezése, határok kijelölése és mások határainak tiszteletben tartása ·         a szexualitás erőviszonyainak figyelembe vétele	·       pozitív viszonyulás az élvezethez  és a nemiséghez ·       a különböző szexuális orientációk és identitások elfogadása ·         annak elfogadása, hogy a nemiség különböző formákban jelen van minden korcsoportban ·         a homoszexualitással szembeni negatív érzések ((undor, gyűlölet) megváltoztatása, az orientációs különbségek elfogadása és helyeslése
15-	Információ	Készségek	Attitűdök
Érzelmek	·       az érzelmek különböző típusai (szerelem, féltékenység), érzések és cselekvés megkülönböztetése ·         a racionális gondolatok és az érzések különbségének tudatosítása ·         bizonytalanság a kapcsolat elején	·        az érzelmek megbeszélése: szerelem, csalódás, ambivalencia, megcsalás,  bizalom, féltékenység, , bűntudat, félelem, bizonytalanság; ·          különböző/ütköző érzésekkel, érzelmekkel és vágyakkal való foglalkozás	·       annak elfogadása, hogy az emberek különbözőképpen éreznek (nem, kultúra, vallás, stb.  és ezek értelmezése miatt)
Kapcsolatok és életmód	·       nemi szerepviselkedés, elvárások és félreértések ·         családszerkezet és változásai, kényszerházasság; homoszexualitás/biszexualitás/ aszexualitás, egyszülős családok ·         hogyan lehet a kapcsolatokat fejleszteni és fenntartani	·       méltánytalanság, diszkrimináció, egyenlőtlenség  szóvátétele ·         nem tűrni az igazságtalanságot,, leállítani a megalázó nyelvhasználatot vagy megalázó viccek mesélését ·         tisztázni, mit jelent anyának/apának lenni ·         kiegyensúlyozott kapcsolatra törekedni ·         támogató és gondoskodó partnerré válni	·       nyitottság a különböző kapcsolatokra és életstílusokra; ·       a kapcsolatok társadalmi és történeti meghatározóinak megértése
Szexualitás, egészség és jól-lét	·       egészségügyi rendszerek és szolgáltatások ·       kockázatos szexuális viselkedés és lehetséges hatása az egészségre ·       testi higiénia és önvizsgálat ·       szexualitás pozitív hatása az egészségre és jól-létre ·         nemi erőszak, nem biztonságos abortusz, gyermekágyi halálozás, szexuális aberráció ·         HIV/AIDS és STI átadása, megelőzés, kezelés, ellátás és támogatás	·       szexuális zaklatások elleni önvédelmi ismeretek ·       probléma esetén segítség és támogatás kérése ·         óvszer hatékony használata	·       a partner és a saját szexuális egészség iránti felelősség internalizálása
Szexualitás és jogok	·       szexuális jogok: hozzáférés, informálás, rendelkezésre állás, szexuális jogok megértése ·         jogtulajdonosok és kötelezettek koncepciója ·         nemi-alapú erőszak ·         abortusz joga ·         emberjogi szervezetek és Emberi Jogok Európai Bírósága	·       emberjogi nyelvezet megértése ·       a sexuális jogok biztosításának követelése ·       jogsértések felismerése és fellépés a diszkrimináció és nemi erőszak ellen	·       a szexuális jogok elfogadása önmagunk és mások számára ·         a jogalkotók és kötelezettek közti hatalmi viszonyok ismerete ·         társadalmi igazságosság iránti érzék
A nemiség szociális és kulturális meghatározói (értékek/normák)	·       szociális korlátok; ; közösségi  normák ·         a média, pornográfia, kultúra, vallás, szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági státusz befolyása a szexuális döntésekre, partnerkapcsolatokra és viselkedésre	·       személyes értékek és hiedelmek meghatározása ·       a családban és társadalomban előforduló ellentmondásos (inter)perszonális normák és értékek ·         a HIV-fertőzöttek nem kirekesztő, tisztességes kezelése ·         média-kompetencia	·       szociális, történeti és kulturális befolyás tudatossága a szexuális viselkedés vonatkozásában ·         eltérő értékek és hit rendszerek tiszteletben tartása ·         önbizalom és önértékelés a saját kulturális környezetben ·         társadalmi változásokkal kapcsolatos saját szerep és felelősségérzet

Bibliography

A. References

BZgA/WHO Regional Offi ce for Europe (2006). Country papers on youth sex education in Europe. Cologne

(http://www.sexualaufklaerung.de/cgi-sub/fetch.php?id=489).

Frans E, Franck T (2010). Vlaggensysteem. Praten met kinderen en jongeren over seks en seksuel grensoverschrijdend

gedrag [Flagsystem. Talking with children and youngsters about sexuality and inappropriate

sexual behaviour]. Antwerp, Sensoa.

Havighurst RJ (1971). Development tasks and education. New York, Longman.

Hedgepeth E, Helmich J (1996). Teaching about sexuality and HIV. Principles and methods for effective

education. New York, New York University Press.

IPPF (1996). Charter on Sexual and Reproductive Rights. London

(http://www.ippf.org/NR/rdonlyres/6C9013D5-5AD7-442A-A435-4C219E689F07/0/charter.pdf).

IPPF (2006a). Sexuality education in Europe. A reference guide to policies and practices. The Safe project.

Brussels, IPPF European Network

(http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_sex%20ed%20guide%20fi nal%20fi nal_30nov2006.pdf).

IPPF (2006b). Framework for comprehensive sexuality education. London

(http://www.ippf.org/NR/rdonlyres/CE7711F7-C0F0-4AF5-A2D5-1E1876C24928/0/Sexuality.pdf).

IPPF (2007). A guide for developing policies on the sexual and reproductive health and rights of young

people in Europe. The Safe Project. Brussels

(http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_ippf-policy%20guide%20fi nal_Sep07.pdf).

52 WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe

Bibliography

IPPF (2008). Sexual rights: an IPPF declaration. London (http://www.ippf.org/en/Resources/Statements/S

exual+rights+an+IPPF+declaration.htm).

Kohler PK, Manhart LE, Lafferty WE (2008). Abstinence-only and comprehensive sex education and the

initiation of sexual activity and teen pregnancy. Journal of Adolescent Health, 42, 4:344-351.

Lazarus JV, Liljestrand J (2007). Sex and young people in Europe. A research report of the Sexual Awareness

for Europe Partnership. The Safe Project. Lund, IPPF (http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_

Safe%20Research%20Report%20fi nal%20fi nal_27Sep07.pdf).

OECD Social Policy Division Directorate of Employment, Labour and Social Affairs (2008). SF 5: Age of

mother at fi rst child’s birth. Paris (http://www.oecd.org/dataoecd/62/49/41919586.pdf).

Plummer K (2001). The square of intimate citizenship. Some preliminary proposals. Citizenship Studies,

5, 3:237-253.

Population Council (2009). It’s all one curriculum. Guidelines and activities for a unifi ed approach to sexuality,

gender, HIV, and human rights education. New York (http://www.popcouncil.org/pdfs/2010PGY_

ItsAllOneGuidelines_en.pdf, http://www.popcouncil.org/pdfs/2010PGY_ItsAllOneActivities_en.pdf).

Rutgers Nisso Groep (2008). Opgroeien met liefde. Seksuele opvoedingsondersteuning aan ouders [Growing

up with love. Sex education support for parents]. Utrecht.

Schmidt G (2004). Das neue DER DIE DAS. Über die Modernisierung des Sexuellen. [The new DER DIE

DAS. On the Modernisation of the Sexual]. Giessen, Psychosozial Verlag.

UNESCO (2009a). International technical guidance on sexuality education. Vol. I – Rationale for sexuality

education. Paris (http://unesdoc.unesco.org/images/0018/001832/183281e.pdf).

UNESCO (2009b). International technical guidance on sexuality education. Vol. II – Topics and learning

objectives. Paris (http://data.unaids.org/pub/ExternalDocument/2009/20091210_international_guidance_

sexuality_education_vol_2_en.pdf).

UNESCO HIV and AIDS Education Clearinghouse. HIV and AIDS Library (http://hivaidsclearinghouse.

unesco.org/search/index_expert.php).

United Nations (1989). Convention on the Rights of the Child. New York (http://www.un.org/documents/

ga/res/44/a44r025.htm).

Weeks J (1998). The sexual citizen. Theory, Culture & Society, 15, 3-4:35-52.

WHO (1975). Education and treatment in human sexuality. The training of health professionals. Report

of a WHO Meeting (WHO Technical Report Series, No. 572). Geneva (http://whqlibdoc.who.int/trs/

WHO_TRS_572.pdf).

WHO (2004). Reproductive health strategy to accelerate progress towards the attainment of international

development goals and targets. Global strategy adopted by the 57th World Health Assembly. Geneva

(http://whqlibdoc.who.int/hq/2004/WHO_RHR_04.8.pdf).

WHO (2006). Defi ning sexual health. Report of a technical consultation on sexual health, 28–31 January

2002. Geneva (http://www.who.int/reproductivehealth/topics/gender_rights/defi ning_sexual_health.pdf).

WHO Regional

B. Scientific literature on psychosexual

development of children

Bancroft J (2006). Normal sexual development. Barbaree HE, Marshall WL (eds.). The juvenile sex offender.

New York/London, Guilford Press.

Bancroft J et al. (eds.) (2003). Sexual development in childhood. Bloomington, Indiana University Press.

Barbaree E, Marshall WL (eds.) (2006). The juvenile sex offender. New York/London, Guilford Press.

Berger M (1994). Sexualerziehung im Kindergarten. [Sexuality education in the kindergarten]. Frankfurt

am Main, Brandes & Apsel.

Bornemann E (1994). Childhood phases of maturity. Amherst, NY, Prometheus Books.

Burian B (ed.) (2005). Doktorspiele. Die Sexualität des Kindes [Playing doctors and nurses. Child sexuality].

Vienna, Picusverlag.

Cohen-Kettenis PT, Sandfort T (1996). Seksueel gedrag van kinderen. Een kwantitatief onderzoek onder

moeders [Sexual behaviour of children. A quantitative survey]. Tijdschrift voor Seksuologie, 20:254-265.

Creemers C, Vermeiren R, Deboutte D (2007). Seksueel grensoverschrijdend gedrag door kinderen [Inappropriate

sexual behaviour in children]. In: Van Wijk AP, Bullens RAR, Van Den Eshof P (eds.). Facetten

van zedencriminaliteit [Facets of sexual criminality]. The Hague.

de Graaf H, Rademakers J (2003). Seks in de groei. Een verkennend onderzoek naar de (pre-)seksuele

ontwikkeling van kinderen en jeugdigen [A growing interest in sex. An exploratory study into the presexual

and sexual development of children and young people] (RNG-studies, No. 2). Delft, Rutgers Nisso

Groep.

de Graaf H; Rademakers J (2007). Seksueel gedrag en seksuele gevoelens van prepuberale kinderen

[Sexual behaviour and sexual feelings of prepubertal children]. Tijdschrift voor Seksuologie, 31:184-194.

de Graaf H et al. (2004). De seksuele levensloop [Sexual development]. In: Gijs L. et al. (eds.). Seksuologie

[Sexology]. Houten, Bohn Stafl eu van Loghum, pp. 167-190.

Delfos MF (1996). Kinderen in ontwikkeling. Stoornissen en belemmeringen [Child development. Interference

and obstacles]. Lisse, Pearson.

De Wit J, Van Der Veer G, Slot NW (1995). Psychologie van de adolescentie [The adolescent psychology].

Baarn, Intro.

Dieltjens S, Meurs P (2008). Seksuele ontwikkeling en de rol van broers en zussen. Siblingseks: spelletjes,

nieuwsgierigheid, misbruik en incest [Sexual development and the role of brothers and sisters. Sibling sex:

games, curiosity, abuse and incest]. Cahiers seksuele psychologie en seksuologie, 3. Antwerp/Apeldoorn.

Dunde SR (1992). Handbuch Sexualität [Guide to sexuality]. Weinheim, Deutscher Studien-Verlag.

WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe 55

Bibliography

Frans E (ed.) (2008). Seksueel grensoverschrijdend gedrag. Algemene gids [Inappropriate sexual behaviour.

A general guide]. Antwerp, Sensoa (http://www.sensoa.be/downloadfi les_shop/algemene_gids_grensoverschr_

gedrag.pdf).

Fried L (2000). Sexualität in Kindertagesstätten – immer noch ein Tabu? [Sexuality in kindergartens – still

taboo?] In: Colberg-Schrader H et al. (eds.). KIT. Kinder in Tageseinrichtungen. Ein Handbuch für Erzieherinnen

[Children in daycare. A guide for care workers. Velber, Sensoa.

Friedrich WN (2003). Studies of sexuality of nonabused children. In: Bancroft J et al. (eds.). Sexual development

in childhood. Bloomington, Indiana University Press, pp. 107-120.

Friedrich WN et al. (1991). Normative sexual behavior in children. Pediatrics, 88:456-464.

Friedrich WN et al. (1998). Normative sexual behavior in children: A contemporary sample. Pediatrics,

101:9.

Friedrich WN et al. (2000). Cultural differences in sexual behaviour. 2-6 year old Dutch and American

children. In: Sandfort T, Theodorus GM, Rademakers J (eds.). Childhood sexuality. Normal sexual behaviour

and development. Journal of Psychology and Human Sexuality [Special issue], 12:117-129.

Fthenakis WE, Textor M (eds.) (2004). Knaurs Handbuch Familie. Alles was Eltern wissen müssen [Knaurs

guide – family. Everything parents need to know]. München, Knaur.

Gavey N (2005). Just sex? The cultural scaffolding of rape. London, Routledge.

Goldman R, Goldman J (1982). Children’s sexual thinking. A comparative study of children aged 5 to 15

years in Australia, North America, Britain and Sweden. London, Routledge & Kegan Paul.

Haeberle EJ (1983). The sex atlas. New York, Continuum Publishing Company.

Haug-Schnabel G (1997). Sexualität ist kein Tabu. Vom behutsamen Umgang mit einem schwierigen

Thema [Sexuality is not taboo. Dealing sensitively with a delicate subject]. Freiburg, Herder.

Hayez J-Y (2005). Ook kinderen hebben een lichaam. Kinderen leren omgaan met seksualiteit [Children

have a body too. Teaching children to deal with sexuality]. Tielt, Lanoo.

Heuves W (2006). Pubers. Ontwikkeling en problemen. [Puberty. Development and problems]. Assen,

Koninklijke Van Gorcum BV.

Isaacs S (1933 – reprint 2001). Social development in young children. London, Routledge.

Jenkins P (2003). Watching the research pendulum. In: Bancroft J et al. (eds.). Sexual development in

childhood. Bloomington, Indiana University Press.

Klaď T, Vermeire K (2006). La vie sexuelle des jeunes [Young people’s sex life]. Antenne, 24, 3:19-27.

Lamb S, Coakley M (1993). “Normal” childhood sexual play and games. Differentiating play from abuse.

Child Abuse & Neglect, 17:515-526.

Langfeldt T (1990). Early childhood and juvenile sexuality, development and problems. In: Perry ME (ed.).

Handbook of sexology, Vol. 7. Childhood and adolescent sexology. New York, Elsevier, pp. 179-200.

56 WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe

Bibliography

Larsson I, Svedin CG (2002). Teachers’ and parents’ reports on 3- to 6-year-old children’s sexual behavior.

A comparison. Child Abuse & Neglect, 26:247-266.

Maccoby EE (2000). Die Psychologie der Geschlechter. Sexuelle Identität in den verschiedenen Lebensphasen

[The psychology of the sexes. Sexual identity at various life stages]. Stuttgart, Klett-Cotta.

[Originally published in English as: Maccoby EE (1998). The two sexes: growing up apart, coming together.

Cambridge, MA, The Belknap Press of Harvard University Press.]

McKee A et al. (2010). Healthy sexual development: A multidisciplinary framework research. In: International

Journal of Sexual Health, 22, 1:14-19.

Ohlrichs Y (2007). Normale seksuele ontwikkeling [Normal sexual development]. In: Van Wijk AP, Bullens

RAR, Van Den Eshof P. Facetten van zedencriminaliteit [Facets of sexual criminality]. The Hague, Reed

Business BV.

Okami P, Olmstead R, Abramson PR (1997). Sexual experiences in early childhood. 18-year longitudinal

data from the UCLA Family Lifestyles Project. Journal of Sex Research, 34, 4:339-347.

Rademakers J (2000). Het kind als subject. De seksuele ontwikkeling van kinderen (0-12 jaar) [The child

as subject. The sexual development of children (from birth to age 12)]. Tijdschrift voor Seksuologie,

24:17-23.

Ravesloot J (1992). Jongeren en seksualiteit [Young people and sexuality]. In: Du Bois-Reymond M.

Jongeren op weg naar volwassenheid [Young people moving into adulthood]. Groningen, Wolters-Noordhoff.

Rossmann P (1996). Einführung in die Entwicklungspsychologie des Kindes- und Jugendalters [Introduction

to developmental psychology of children and adolescents]. Bern, Huber.

Ryan G, Lane S (eds.) (1997). Juvenile sexual offending. Causes, consequences and correction. San Francisco,

Jossey-Bass.

Sandfort TGM, Rademakers J (2000). Childhood sexuality. Normal sexual behavior and development.

New York, London and Oxford, Haworth Press.

Schenk-Danzinger L (1988). Entwicklungspsychologie [Developmental psychology]. Vienna, Österreichischer

Bundesverlag.

Schmidt G (1988). Das große DER DIE DAS [The big DER DIE DAS]. Reinbek bei Hamburg, Rowohlt.

Schmidt G (2004). Kindessexualität – Konturen eines dunklen Kontinents [Childhood sexuality – outlines

of a dark continent]. Zeitschrift für Sexualforschung, 4:312-322.

Schuhrke B (1991). Körperentdecken und psychosexuelle Entwicklung. Theoretische Überlegungen und

eine Längsschnittuntersuchung im zweiten Lebensjahr [Discovery of one’s body and psychosexual development.

Theoretical considerations and a longitudinal study of children in their second year]. Regensburg,

Roderer.

Schuhrke B (1997). Genitalentdecken im zweiten Lebensjahr [Discovery of the genitals in children in their

second year]. In: Zeitschrift für Sexualforschung, 10:106-126.

WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe 57

Bibliography

Schuhrke B (1999). Scham, körperliche Intimität und Familie [Shame, physical intimacy and family]. In:

Zeitschrift für Familienforschung, 11:59-83.

Schuhrke B (2002). Curiosity and privacy. The management of children’s sexual interest in the family.

In: Göttert M, Walser K (eds.). Gender und soziale Praxis [Gender and social practice]. Königstein, Ulrike

Helmer, pp.121-143.

Schuhrke B (2005). Sexuelles Verhalten von Kindern. Zwischen Normalität und Abweichung [Sexual

behaviour of children. Between normality and deviance]. In: Burian-Langegger B, ed. Doktorspiele. Die

Sexualität des Kindes [Playing doctors and nurses. Child sexuality]. Vienna, Picus, pp.34-62.

Schuster P, Springer-Kremser M (1994). Bausteine der Psychoanalyse [Basic elements of psychoanalysis].

Vienna, WUV.

Straver CJ, Cohen-Kettenis PT, Slob AK (1998). Seksualiteit en levensloop [Sexuality and course of life].

In: Slob AK et al. (1998). Leerboek seksuologie [Textbook of sexology]. Houten/Diegem, Bohn Stafl eu

Van Loghum.

Trautner HM (2002). Entwicklung der Geschlechtsidentität [Development of sexual identity]. In: Oerter R,

Montada, L (eds.). Entwicklungspsychologie [Developmental psychology]. Weinheim, Beltz, pp.648-674.

van der Doef S (1994). Kleine mensen grote gevoelens. Kinderen en hun seksualiteit [Little people, big

feelings. Children and their sexuality]. Amsterdam, de Brink.

Verhofstadt-Denčve L (1998). Adolescentiepsychologie [Adolescent psychology]. Leuven/Apeldoorn, Garant.

Volbert R, van der Zanden R (1996). Sexual knowledge and behaviour of children up to 12 years. What is

age appropriate? In: Davies G et al. (eds.). Psychology, law and criminal justice. International development

in research and practice. Berlin, De Gruyter, pp.198-215.

Zwiep C (2005). Kinderen en seksualiteit. Pedagogische begeleiding in de kinderopvang [Children and

sexuality. Educational guidance in the context of childcare]. Amsterdam, SWP Publishers.

C. Curriculums and educational books

Advocates for Youth (2002). Guide to Implementing TAP (Teens for AIDS prevention). A peer education

programme to prevent HIV and STI. Washington, DC (http://www.advocatesforyouth.org/storage/advfy/

documents/TAP.pdf).

Blake S, Muttock S (2004). Assessment, evaluation and sex and relationships education. A practical toolkit

for education, health and community settings. London, National Children’s Bureau.

BZgA (1994). General Concept for Sex Education of the Federal Centre for Health Education in cooperation

with the Federal States. Cologne (http://www.bzga.de/infomaterialien/?sid=-1&idx=777). 

#1 Dr.BauerBela

---