Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. április 27., szerda

Kórházban a gyerek – Ne legyen padlón az anyuka!

2014 a család éve jegyében szervezte meg az SCA Care of Life programja keretében a Fenntartható Társadalmi Felelősségvállalás Kerekasztalt, . A konkrét téma a gyermeküket kórházba kísérő édesanyák, családtagok elhelyezése volt, hiszen a probléma kihatása a családok életére nagyon jelentős, miközben a megoldás nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. Van ugyanis több, konkrét példaértékű, fenntartható, a közösséget is tettre bíró, nem „tűzoltás jellegű” megoldás is. Ha erre a helyi adottságok fizikailag lehetőséget adnak, a többi már „csak” összefogás, szakértelem, kitartás és persze idő kérdése.
Maga a téma többnyire csak bulvár hírek mentén szerepel a sajtóban. Csak akkor szembesülünk a helyzettel, ha súlyos vagy speciális betegség miatt saját gyermekünk, vagy közeli családtagunk gyermeke elhúzódó kórházi kezelésre szorul. Ilyenkor az anyukáknak, szülőknek munkahelytől, családtól távol, szinte lehetetlen körülmények közt kell aktív támogató jelenlétével segítenie a beteg gyermeket a gyógyulásban.
 Napi tapasztalat, hogy a nővérek, orvosok empátiája ilyenkor is csodákat tesz. Még a gyermek és csecsemő osztályok miniatűr kórtermeibe is sikerül „tűzoltásként” egy-egy pótágyat, széket, vagy matracot beszuszakolni.
Elkerülni a hospitalizációt
A hospitalizációs (azaz a kórházi ápolási) folyamat során elválasztási stressz éri a gyerekeket, melyre ők háromlépcsős reakcióval „válaszolnak”.
 Első lépésben ösztönös tiltakozás lép fel, ezt követi a reményvesztettség állapota, majd a kórházi személyzettel való együttműködés megtagadása. Minél kisebb a gyermek, minél hosszabb a kórházi kezelés időtartama, annál nagyobb lelki traumát okoz, ha az addig biztosnak hitt pont – a szülő – „eltűnik” a gyermek életéből. Egészségügyi-szakmai alapvetés, hogy csak a beteg gyermek testi, lelki és érzelmi szükségleteinek egyaránt megfelelni képes kezeléssel lehet érdemi terápiás eredményt elérni. Ebben a szülő aktív, támogató, energizáló jelenléte épp olyan fontos „minimumtényező”, mint a megfelelő fűtés, vagy akár az odaillő antibiotikum és dózis megválasztása.
Kényszermegoldások
Az anyukák, családtagok jelenléte nem nélkülözhető az otthonuktól távol kezelt gyermekek lelki támogatásában. Ha viszont a szükség nem találkozik a lehetőséggel, az óhatatlan kényszermegoldások sorához vezet, ahogy itt is
 Az áthidaló, alapjában szükségmegoldásokat felvonultató elszállásolás azonban az anyukák, családtagok aktív támogató jelenlétét alapjában ellehetetlenítő testi – lelki kimerültségéhez vezet, miközben a gyermekellátást az ilyen megoldás épp az esetlegesség folytán hátráltathatja. Az is komplikálja a helyzetet, hogy az egészségügyi intézményeink épületeinek jelentős része eredetileg nem is kórházi célra épült, s kiemelten igaz ez a gyermekkórházakra.
A padlón átvirrasztott éjszakák

Az egészségügyi törvény minden beteg gyermeknek megadja a kapcsolattartás jogát, amikor kimondja, hogy minden gyermek mellett egy szülő maradhat a kórházi kezelés idejére. A  gyermekkórházakban a szoptatós kismamák folyamatos jelenléte már biztosított, más esetben azonban a helyzet korántsem ilyen kedvező. Az előző kormányok erre a fontos részletkérdésre nem szenteltek kellő figyelmet és így nem nyújtottak elegendő politikai, finanszírozási támogatást sem a gyermekek és anyukák, szüleik egyidejű elhelyezésének biztosítására. 
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése