2014 a család
éve jegyében szervezte meg az SCA Care of Life programja keretében a
Fenntartható Társadalmi Felelősségvállalás Kerekasztalt, . A konkrét téma a
gyermeküket kórházba kísérő édesanyák, családtagok elhelyezése volt, hiszen a
probléma kihatása a családok életére nagyon jelentős, miközben a megoldás nem
is olyan nehéz, mint gondolnánk. Van ugyanis több, konkrét példaértékű,
fenntartható, a közösséget is tettre bíró, nem „tűzoltás jellegű” megoldás is.
Ha erre a helyi adottságok fizikailag lehetőséget adnak, a többi már „csak”
összefogás, szakértelem, kitartás és persze idő kérdése.
Maga a téma többnyire csak bulvár hírek
mentén szerepel a sajtóban. Csak akkor szembesülünk a helyzettel, ha súlyos vagy
speciális betegség miatt saját gyermekünk, vagy közeli családtagunk gyermeke
elhúzódó kórházi kezelésre szorul. Ilyenkor az anyukáknak, szülőknek
munkahelytől, családtól távol, szinte lehetetlen körülmények közt kell aktív
támogató jelenlétével segítenie a beteg gyermeket a gyógyulásban.
Napi tapasztalat,
hogy a nővérek, orvosok empátiája ilyenkor is csodákat tesz. Még a gyermek
és csecsemő osztályok miniatűr kórtermeibe is sikerül „tűzoltásként” egy-egy
pótágyat, széket, vagy matracot beszuszakolni.
Elkerülni a hospitalizációt
A hospitalizációs (azaz a kórházi
ápolási) folyamat során elválasztási stressz éri a gyerekeket, melyre ők háromlépcsős
reakcióval „válaszolnak”.
Első lépésben ösztönös tiltakozás lép fel, ezt követi a reményvesztettség állapota,
majd a kórházi személyzettel való együttműködés megtagadása. Minél kisebb a
gyermek, minél hosszabb a kórházi kezelés időtartama, annál nagyobb lelki
traumát okoz, ha az addig biztosnak hitt pont – a szülő – „eltűnik” a gyermek
életéből. Egészségügyi-szakmai alapvetés, hogy csak a beteg gyermek testi,
lelki és érzelmi szükségleteinek egyaránt megfelelni képes kezeléssel lehet
érdemi terápiás eredményt elérni. Ebben a szülő aktív, támogató, energizáló
jelenléte épp olyan fontos „minimumtényező”, mint a megfelelő fűtés, vagy akár
az odaillő antibiotikum és dózis megválasztása.
Kényszermegoldások
Az anyukák, családtagok jelenléte nem
nélkülözhető az otthonuktól távol kezelt gyermekek lelki támogatásában. Ha viszont a
szükség nem találkozik a lehetőséggel, az óhatatlan kényszermegoldások sorához
vezet, ahogy itt is
Az
áthidaló, alapjában szükségmegoldásokat felvonultató elszállásolás azonban
az anyukák, családtagok aktív támogató jelenlétét alapjában ellehetetlenítő
testi – lelki kimerültségéhez vezet, miközben a gyermekellátást az ilyen
megoldás épp az esetlegesség folytán hátráltathatja. Az is komplikálja a
helyzetet, hogy az egészségügyi intézményeink épületeinek jelentős része
eredetileg nem is kórházi célra épült, s kiemelten igaz ez a gyermekkórházakra.
A padlón átvirrasztott éjszakák
Az egészségügyi törvény minden beteg
gyermeknek megadja a kapcsolattartás jogát, amikor kimondja, hogy minden
gyermek mellett egy szülő maradhat a kórházi kezelés idejére. A gyermekkórházakban a szoptatós kismamák
folyamatos jelenléte már biztosított, más esetben azonban a helyzet korántsem
ilyen kedvező. Az előző kormányok erre a fontos részletkérdésre nem szenteltek
kellő figyelmet és így nem nyújtottak elegendő politikai, finanszírozási
támogatást sem a gyermekek és anyukák, szüleik egyidejű elhelyezésének
biztosítására.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése