SZORONG A GYERMEKEM

Szorong a gyermekem

Mit tehet a szülő, szorongó, zárkózott gyermek esetében? Hogyan segíthet?

A szorongás rontja a gyermek tanulmányi eredményét, nagyban akadályozza mindennapi életvitelét. A cikkből megtudhatja, hogy mit tehet Ön, mint szülő ilyen esetekben? Mikor érdemes szakembert keresnie a megoldáshoz?

A szorongás fogalma

A szorongás a személy által érzékelt fenyegetésre adott normális válaszreakció. A szorongást akkor tekintjük a normálistól eltérőnek, ha olyan helyzetekben fordul elő, amelyeket az emberek többsége könnyedén megold.

Szorongás fajtái

A szorongás, mint probléma nagyon szerteágazó. Akkor vezet problémákhoz, ha a tünetei ok nélkül, vagy fenyegetést nem jelentő események hatására következnek be.

A szorongás gyermekek esetében is jelentkezhet önállóan, vagy mint egy másik probléma részeként (pl. krónikus betegség miatt kialakult szorongás).

• Általános szorongás

Irreális vagy eltúlzott szorongást, aggodalmat érez a gyermek az életében bekövetkezett esemény(ek) hatására, és legalább 3 hónapig fennáll.

• Generalizált szorongás

Olyan, nem speciális szorongásos állapot, mely folyamatosan jelen van, a gyermek életének szinte minden mozzanatát befolyásolja. (Dr. Ranschburg Jenő)

• Pánik

Egy vészhelyzetnek ítélt szituációra adott hirtelen reakció, mely félelmi és szorongási epizódokkal jár.

• Poszttraumás stressz szindróma (PTSD)

Jellegzetes és tartós tünetekkel járó betegség, mely során egy életet veszélyeztető helyzet átélését követően a szervezet nem képes a normális működésre visszaállni. Legtöbbször balesetek, erőszak, nemi erőszak után megjelenő tünet együttes.

• Fóbia

Irracionális félelem tárgytól, állattól, helytől, személytől. Ilyenek az agorafóbiák, azaz a tértől való félelmek: tériszony, klausztrofóbia a zárt tértől, stb. A szociális fóbiák a társadalmi érintkezéstől való félelmek: pl. félelem a nyilvános beszédtől. Speciális fóbiák esetében irreális félelem állatoktól, természetben előforduló eseményektől: sötétség, mennydörgés, betegség, stb.

• Kényszer

Akaratunk ellenére rendszeresen gondolatok, képek „törnek be” a tudatunkba, melyektől képtelenek vagyunk szabadulni. Ez a kényszeres gondolkodás. Illetve valamilyen cselekvéssort kell újra és újra végrehajtanunk, melyet nem akarunk, de mégis tennünk kell. (Dr. Ranschburg Jenő)

Szorongás: Amit a szülő tapasztal

A tapasztalatok szerint a lány gyermekeknél gyakrabban jelentkezik a szorongás bármelyik formája. Felmerül a kérdés, hogy ez azért van így, mert a lányoktól és a fiúktól mást vár a társadalom, vagy valóban ezek a tények? A lányoktól elvárt női szerepek (biztonság, otthon), a fiúktól elvárt férfi szerepek (védelem, küzdelem, az anyagi biztonság megteremtése) könnyen okozhatnak konfliktusokat a gyermekben.

Gyakran a fiúk a szorongást igyekeznek túlkompenzálni (vagányság, harsányság), ezért nem mindig veszi észre a szülő, hogy a gyermeke valójában szorong, mivel külsőleg „vagánynak” néz ki, és ezzel látszólag teljesíti a társadalmi elvárásokat. Véleményem szerint viszont sokkal több fiúgyermekre jellemző a szorongás, mint ahogy azt eddig gondoltuk.

A szorongások típusai miatt a tünetek nem egyforma mértékben és ideig állnak fenn.

A következőkben kizárólag az általános szorongással és a hosszabb ideig fennálló generalizált szorongással foglakozom.

Ami általánosságban elmondható:

• A gyermek nem azt nyújtja az iskolában, ami tőle elvárható lenne, bár jóval többet tud.
• Gyakran fáradékony, nyűgös, befelé fordul, szomorú.
• Alvás zavarok lépnek föl (nem tud elaludni, éjszaka felébred, „jár az agya”.)
• A számára félelmetes helyzetekben megfutamodik (nem megy be dolgozatokra, lóg az iskolából, nem jár haza, csavarog, stb.)
• Gyakran képes „lebetegíteni magát” bizonyos fajta megmérettetést jelentő helyzetek előtt (fejfájás, láz, hasmenés, stb.)
• Ingerlékeny, sértődékeny, könnyen „bevágja a durcát”.
• Semmi sem jó neki, pesszimista.

Szorongás: Amiről a gyermek beszámol

1.     Betegnek érzi magát.

2.     Leblokkol a számonkérések során.

3.     Kritikus helyzetekben:

• görcsöl,
• heves szívdobogása van,
• fáj a feje
• izzad,
• remeg,
• émelyeg, hányingere van,
• szédül, akár el is ájul,
• gyakran jár WC-re

Az űrlap alja

Miért éri meg feliratkozni?

• Elsőkézből megkapja a fontos, és időszerű híreket.
• Az érdeklődési körének megfelelő témákban megjelenő cikkekről tájékoztatást kap.
• Elsőként értesülhet az újdonságokról, új termékekről.
• Termékeinkből árengedményben részesül.

Mit tehet a szülő, ha a gyermeke szorong?

Mielőtt kétségbe esne gyermeke problémái miatt, érdemes jobban megvizsgálni a helyzetet és a körülményeket.

• Olyan dolog miatt szorong a gyermeke, amitől más gyermek is szokott?
• Történt vele valami a múltban (nevetségessé vált a többiek előtt az órán, és ennek már jó ideje), és emiatt még most is retteg, aggodalmaskodik a felelések miatt?
• A szorongása egyre több helyzetben jelentkezik?

Amennyiben a gyermek félelmei túlzóak, nem megalapozottak, vagy olyanok, amelyeket a legtöbb gyermek az ő korában hasonló helyzetekben már meg tud oldani, miközben ő erre nem képes, emellett szorongása hosszabb ideje fennáll (legalább 3 hónap), akkor komolyan foglakozni kell a problémával.

Arra is figyeljünk, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk gyermekünk félelmének? A gyermeket az előtte lévő feladat megoldásában jelentősen hátráltathatjuk, ha a problémát túlságosan felnagyítjuk előtte. Ugyanakkor a helyzet elbagatellizálása sem válik előnyére. A legjobb először együtt megbeszélni a helyzetet.

Hogyan oldhatja a gyermek a saját enyhébb szorongását a szülő segítségével?

Hogyan beszélje meg a szülő a gyermekkel a számára kritikus helyzeteket, amitől szorong?

Érdemes először megismerni a gyermek álláspontját:

• Mit érez egy ilyen helyzetben?
• Szerinte mikor, milyen körülmények között alakulhatott ki a szorongása? (Ez fontos információ lehet a szülő számára.)
• Hogyan próbálta eddig a gyermek oldani a szorongását?

Ezekhez a kérdésekhez szükség van a szülő nyitottságára, kíváncsiságára, érdeklődésére. A beszélgetés során a saját vélemény hangoztatása helyett bátorító, biztató kérdésekkel tudhat meg minél többet a gyermek helyzetéről.

Ezt követően dolgozzanak ki együtt megoldást több lépésben. A szorongó gyermek esetében csak kis célokat érdemes közösen kitűzni. Szükség van olyan támogatásra, ami még nem terhes a gyermeknek, hiszen pont az ellenkezőjét érnénk el azzal, ha állandóan a „nyakán lógnánk”.

Szülőként érdemes csak annyit elvárni a gyermektől, amire még képes.

Mikor érdemes a szorongás miatt szakembert keresni?

Abban az esetben, ha a gyermek szorongása:

• hosszú ideje tart, több mint 3 hónapja és nem csökken.
• vagy akadályozza az életvitelét, tanulását, társas kapcsolatait.
• vagy az életének egyre több területén jelentkezik.
• vagy a fizikai tünetek erősödnek, (hányás, hasmenés, fejfájások, izzadás, tic, stb.)
• vagy elalvási, alvászavarok lépnek fel.

Itt nem tértünk ki részletesen a pánikbetegségre, a kényszeres cselekedetekre, kényszeres gondolatokra, és a poszttraumás stressz szindrómára. Ezekben az esetekben mindig keressen szakembert a gyermeke problémáira. Az ilyen helyzetekben nincs mire várni! A gyermek érdekében feltétlenül meg kell keresni a helyi Nevelési Tanácsadót.

#1 Dr.BauerBela

---