Ha rossz a gyerek
Mit lehet tenni, ha "rossz" a gyerek? Tekintsünk kicsit a "színfalak" mögé.
Ha rossz a gyerek
Kritikus pillanatokat jelent, amikor úgy érezzük, gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat, csak hatalmunkat fejezzük ki, a problémát nem oldjuk meg.
Kulcs a szülőnél
A helyzet kulcsa a pozitív szülői gondolkodásban
rejlik. Fogjuk meg kisgyermekünk kezét, és világosan magyarázzuk el
neki, miért nem szabad például több édességet ennie. Fogalmazzunk
egyértelműen, világosan, és legyünk határozottak.
Az
általunk rosszaságnak vélt állapotok leggyakoribb oka, hogy nem
figyelünk eléggé a gyerekre. Mert éppen más felnőttekkel beszélgetünk a
szobában, miközben utódunk reménytelenül szeretné megmutatni, hogyan tud
lovagolni az új hintalovon. Csakhogy mi tovább beszélgetünk, a kicsi
sírni kezd, ingerültté válik, és nem engedi a játékhoz a másik gyereket.
Ekkor mi dühösek leszünk, kiabálunk, holott egy kis odafigyeléssel megelőzhettük volna a konfliktust.
Az ingerlékeny, morcos, sértődős gyerekek megnyugtatására gyakran
azt a tanácsot kapjuk, hogy hisztinél hagyjuk magukra, engedjük
megnyugodni őket. A szakemberek szerint azonban nem ajánlott magára
hagyni a gyermeket. Maradjunk tehát vele, és igyekezzünk megőrizni a
nyugalmunkat, s persze semmiképp se sértődjünk meg.
Nagyon
fontos, ha a gyermekünk olyasmit követett el, amit maga is helyre tud
tenni, kapjon rá lehetőséget. Ilyenkor ne felejtsük el megdicsérni. Sohase üvöltsünk vele:
fontos, hogy nyugodt hangon, az idegesség és feszültség legkisebb jele
nélkül beszéljük át, mire kellett volna vigyáznia, és mit kell
legközelebb elkerülnie. Meg fogja érteni, és igyekszik majd a kedvünkben
járni.
Klasszikus
hiba, hogy gyakran éppen a mi türelmetlenségünk áldozatai a
kisgyerekek. Például a kicsi kiönti az ételt, csupán egy rossz mozdulat
révén. Erre kikiáltjuk rossz gyereknek. Ez esetben rosszul kezeljük a helyzetet. A hozzáállás rossz: ez bárkivel megeshet. Próbáljunk türelmesek lenni, és empatikus énünket elővenni.
Hol rontottuk el
Ha
úgy érzékeljük, hogy sokszor "rosszalkodik" a gyerek, azon is
gondolkodjunk el, hogy mi hol rontottuk el. Talán nem figyeltünk rá
eléggé. Talán kevésbé tudatosítottuk benne a mindennapi életünket
körülvevő szabályokat otthon, az óvodában, esetleg a játszótéren, az
utcán, bevásárlás közben. Lehet, hogy éppen a mi rossz nevelésünk,
figyelmetlenségünk áldozata lett a gyerek.
Amit mi rossz, helytelen magatartásnak vélünk, arról talán nem is
beszélgettünk el soha a gyermekünkkel. Vannak helyzetek, amikor meg kell
magyaráznunk, miért viselkedett helytelenül, ennek milyen
következményei lehetnek rá, esetleg ránk nézve.
Helyzetfüggő
Minden
magyarázat helyzetfüggő, ezért is nehéz konkrét tanácsokat adni. A
legfontosabb teendőink egyike, hogy tanítsuk meg mindenre, ami a
biztonságot jelenti az általunk kívánt viselkedéssel kapcsolatban. Ha
vásárolni indulunk vagy éppen a játszótérre megyünk, hívjuk fel a
figyelmét arra, hol, hogyan kell viselkedni, mire kell ügyelni. Közösen
is kitalálhatunk olyan szabályokat, amiket illik betartania, mondjuk a saját szobájában, a konyhában, étkezés közben és így tovább.
Könnyebb
elkönyvelni magunkban, hogy gyermekünk rossz, miközben semmit vagy
keveset tettünk meg azért, hogy ez ne így legyen. Sokszor indokolatlanul
visszük a kicsit gyermekpszichológushoz is. A legtöbb helyzetben nekünk
kell pszichológussá válnunk, csak találjuk meg a megfelelő kulcsot gyermekünkhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése