Vannak még rossz gyerekek?

Amikor a gyerekek közösségbe kerülnek, új helyzetek sorával szembesülnek. Meg kell osztani másokkal a játékokat. Más személyiségű gyerekekkel kell együtt tölteniük a nap jelentős részét. Szóváltások alakulhatnak ki. Megtörténnek az első verekedések, van, aki csíp, harap, hajat húz vagy akár üt, rúg is. Ezek a konfliktusok egy pontig rendben vannak, hiszen az érzelmek kifejezését tanulni kell. Arról azonban, hogy hol van ez a pont, és mikor kell segíteni az alkalmazkodásban, minden esetben a szülő dönt, az aktuális intézmény támogatásával. Horvát Sára írása

A közösségbe kerülés nem csak a gyereknek, hanem a szülőnek is egy tanulási folyamat. Hogyan védd meg a gyermekedet, kell-e egyáltalán; mikor kell kiállni mellette, mit tegyél, ha más gyereke “rosszalkodik”, vagy mit, ha a tiéd, és vajon tényleg rossz-e, vagy valami más van a háttérben? Abban az esetben pedig különösen nehéz ezt befogadni, ha olyan kritikát kapunk a gyerekünkről, amit otthon nem tapasztalunk.

Ha elkönyvelik „rossznak” a gyereket, önbeteljesítő lehet. Ha „rossz” gyerekre rászólunk, külön ültetjük, ő ezért fel akarja magára hívni a figyelmet, és “rosszalkodik”. A gyerek a közösség szélére szorul, nem hívják meg a szülinapokra, a gyerekek egyre kevésbé játszanak vele.

 

De az is lehet, hogy azért rosszak…

Számos kérdés merül fel a helyzet korai kezelését illetően, mert nem mindenki tudja, hogy befolyásolhatná jó irányba a gyerek viselkedését, mi az, amit ilyenkor tenni lehet akár a más, akár a saját gyerekével.

Janda Zsuzsa pszichopedagógus hisz az ilyen konfliktushelyzetek kezelésében. Szerinte meg kell próbálni megérteni a viselkedés mögötti szándékot. “Higgyük el, hogy a gyerek jót akar, csak nem tudja ezt megfelelően kifejezni. Mindig a pozitív dolgokat érdemes kiemelni, mert erre alapozva következhet be változás. Mást érhetünk el, ha az izgő-mozgó gyereknek kifejezzük, hogy látjuk, hogy már nagyon izgatott, mintha rászólnánk: Maradj nyugton! A lényeg, hogy megérteni próbáljuk a gyereket, ne csupán minősíteni.”

Az átkeretezés (reframing) megpróbálja az elsőre talán egyértelmű keretet (neveletlen, rossz a gyerek) átformálni úgy, hogy a gyerek viselkedését nem azonnal teszi egy skatulyába. Legtöbbször egy óvódás kirívó viselkedése figyelemfelhívás, és nem önmagából ered, ő csak tünethordozó, és a problémának több oka is lehet: a szülőknek lehet egy stresszes időszakuk; testvére született; így bánik vele valaki (a testvére, barátja, rokona); beteg (rossz hallás, állandó fájdalom, stb.), stb.

A fenti lista is jól mutatja, hogy az első skatulya – a gyerek rossz – leegyszerűsít, miközben a viselkedésnek számtalan kiváltója lehet. A negatív helyzetekben is pozitívumokkal gondolkodó hozzáállás ebben a helyzetben felismeri, hogy a gyereknek figyelemre van szüksége, és nem rákiabálunk, hogy ne rosszalkodjon, hanem megkérdezzük, hogy mire van szüksége - és ez gyakran kevesebb energiabefektetéssel jár, mint mondjuk egy büntetés.

Ezt akár játszótéri gyakorlatban is bevethetjük, ha egy agresszív gyerekkel találkozunk. Nevelni a saját gyermekünket érdemes, hogy az ilyen helyzetekre is felkészítsük, a másik gyerekhez pedig vagy a szülein keresztül vezet az út, vagy egy új megközelítésen keresztül: pl. még nem tudja, hogyan hívja fel magára a figyelmet, ha játszani akar egy másik gyerekkel, tehát lehet, hogy a “Szeretnél játszani velünk?” kérdés előrébb visz, mint a dörgedelmes felszólítás.

 

Mik a te jogi kereteid szülőként?

Jogilag érdekes lehet megvizsgálni, hogy mit tehetsz szülőként, ha más gyereke rosszalkodik, milyen helyzetet teremt egy közösségben, milyen jogaid vannak a más gyerekével kapcsolatban. Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogász a Gyermekjogi egyezményre hivatkozva (New York, ENSZ Közgyűlés, 1989. november 20., a magyar törvény 1991-ben lépett hatályba) elmondta: “Ez gyerekjogi szempontból nagyon egyszerű: mivel a Gyermekjogi Egyezmény azt írja elő, hogy a gyerek nevelésére és jogainak érvényesítésére elsősorban a család jogosult (és semmit nem mondd arról, hogy bárki másnak milyen jogai lennének), ezért azt a jogi álláspontot képviseljük, hogy ha egy mód van rá, ne neveljük más gyerekét. Ez persze nem ilyen sarkos, mert mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy észrevegyük, ha egy gyerek nincs jól, ha bántalmazzák vagy elhanyagolják. Tehát egyik oldalról fontos a szülői kompetenciák tiszteletben tartása, sőt, segítése, támogatása, másik oldalról pedig jelezni kell a gyermekvédelem felé, ha rossz bánásmóddal szembesülünk.”

Abban tehát mindkét szakember véleménye egyezik, hogy mindenképpen nyitottsággal érdemes közeledni mind a saját, mind a más gyerekéhez, és a legkevésbé célravezető rögtön sarkos véleményt formálni a viselkedést illetően, mert ez mind hosszú, mind rövid távon lelki sérüléseket okozhat. 

#1 Dr.BauerBela

---