A
gyermekek kötelességei szüleikkel szemben
Incze Dénes
IV. parancsolat (6/1. rész)
Sok szép magyar nóta, könnyűzenei szám,
sláger figyelmeztet mindenkit a szülők iránti tiszteletre, szeretetre,
engedelmességre. De nemcsak ezek, hanem az életből vagy a történelemből kiemelt
számos példa is nap mint nap.
Az alábbi történet Krisztus előtt az 5.
században játszódott le, amikor egy pogány fiú és édesanyja találkozott. A fiút
Coriolanusnak hívták, akit örökre száműztek Rómából. Ez a vérig sértett ifjú
bosszúból átállt az ellenség táborába. Ott bízták meg hadseregük vezetésével
Róma ellen. A római nép megrettent. Belátták elhamarkodottságukat, de már késő
volt. A szenátorokat küldték eléje egyezkedésre, de szóba sem állt velük. Ekkor
a pogány papok mentek eléje, de rájuk sem hallgatott. A pénzvivőket is gúnyosan
kinevette. Végül elküldték az édesanyját, Veturiát. Ő fia lábához borult és
könyörögni kezdett Rómáért. A fia megtört, átkarolta és így szólt: Anyám, Rómát
megmentetted, de elvesztetted a fiadat. A sereget visszavezette, az ellenség
pedig felkoncolta. Coriolanus ragyogó példát adott a szülők szeretetére.
Ma is minden gyermeknek hármas kötelessége
van velük szemben: tisztelet, szeretet, engedelmesség.
1. Gyermek, tiszteld
szüleidet. A székely Arany ABC tanítja: „Tiszteld
szüleidet, becsüld a nagyokat, kinek-kinek visszamérik, mit másnak osztogat!” Szüleink
tisztelete abban áll, hogy szívünkben őket Isten után nagyra becsüljük, s ezt
külsőleg szóval és tettel meg is mutatjuk.
A romlatlan jó szív mindig megérzi, hogy
szüleink mily sokat tettek értünk. Isten után tulajdonképpen mindent nekik
köszönhetünk. Ezért őket mindig nagyra kell becsülnünk. Még akkor is, ha nem
„modernek” a mi szemünkben. Ha mi tudásban, műveltségben felül is múljuk őket.
Az ő két dolgos kezük nélkül talán nem vittük volna semmire. Amikor Márton Áron
püspököt a kolozsvári Szent Mihály-templomban püspökké szentelték, először a
templomban édesanyjához ment és megcsókolta hálából a kezét!
Mindig tisztelettudóan kell beszélni velük és
róluk. Volt alkalmam hallani sok esetben, hogy a fiatalok „öregemnek”,
„vénasszonynak”, „őseimnek” nevezték őket a hátuk mögött. Hányszor és hányszor
feleselnek vissza nekik ma sok-sok családban. Káromkodnak, átkozzák, zsarolják
szegény szüleiket. Így tanította egy fiú a másikat: ne átkozd és kívánd szüleid
halálát. Viselkedj úgy velük, ahogy ők maguk kívánják!
Még ha a szülők nem is élnének erényes
életet, akkor is megilleti őket a tisztelet, mert ők Isten helyettesei.
Hibájukról soha ne beszéljünk másoknak. Tűrjük el csendesen. Rossz kutya,
amelyik a vackát megugatja. Aki pedig állandóan testileg is bántalmazza szüleit,
az a legutolsó emberek egyike. Mailáth püspök idejében nem is olyan régen
Erdélyben ez egyházi kiközösítéssel járt! Megdöbbentő az ószövetségi törvény,
amely így szól: „Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Aki pedig
megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon!” (2Móz 21,15–17)
Ugyancsak a Biblia írja: „Aki tiszteli apját,
bűneit engeszteli, megszabadul tőlük, és mindennapi imája meghallgatásra talál.
Kincset gyűjt magának, aki megbecsüli anyját, aki pedig tiszteli apját, örömét
leli gyermekeiben, s mikor imádkozik, meghallgatásra talál. Aki becsüli apját,
hosszú életű lesz, s aki szót fogad apjának, felüdíti anyját!” (Sir 3,3–7).
Örökszép példa a szülők tiszteletére Bölcs
Salamon király, aki alacsony származású édesanyja előtt felkelt trónjáról,
meghajolt előtte és jobbjára ültette XI. Benedek pápa életében (†1304) történt,
hogy amikor szegény édesanyja a nagy pápa fia elé akart menni – mosónő volt –,
a bíborosok erről hallani sem akartak. Előbb új ruhába öltöztették és
felcicomázták. Csak úgy engedték be pápa fiához. Így illik ez! – mondták.
Amikor meglátta őt fia, így szólt: édesanyám, menjen haza, vegye fel elkopott
ruháját, azt, ami oly kedves volt nekem gyermekkoromban, és abba jöjjön hozzám.
Nekem abban az igazi édesanyám!
Így vagyunk mi is édesanyánkkal. Forduljunk
hozzá, ha „Harangoznak a mi kis falunkban, / Édesanyám menjen a templomba! /
Imádkozzék, a jó Istent kérje, / hogy a fiát semmi baj ne érje / valahol a
messze idegenben!” Az Úr meghallgatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése