Elhagyott gyerekek
Egy EU-s
kutatás eredményei
Az ENSZ
Gyermekjogi Egyezményének 7. cikkelye egyértelműen kimondja, hogy minden
gyereknek “amennyire lehetséges, joga van ismerni a szüleit, és ahhoz, hogy
szülei viseljék gondját”. Ha egy gyereket elhagynak, ez a jog sérül. A
csecsemőket és kisgyerekeket hagyják el leginkább a szüleik. Ez nagyon sok
probléma forrása, mert azok a gyerekek, akik kisgyerek korukban nélkülözik az
érzelmi biztonságot, jelentős nehézségekkel küzdhetnek érzelmi és értelmi
fejlődésük során.
Noha nagy
szükség lenne arra, hogy pontosan ismerjük a gyerekelhagyás mértékét, okait és
következményeit, e területen kevés kutatás folyt eddig. Ilyen vizsgálatokra
azért van nagy szükség, hogy kialakíthatók legyenek a megfelelő megelőző
programok és stratégiák, amelyek védelmet nyújtanak a társadalom
veszélyeztetett tagjai számára.
A
gyerekelhagyás meghatározása
a kutatásról
Az Európai Unió
Daphne III. Programjának keretében folytatott európai kutatást Prof. Kevin
Browne (Nottinghami Egyetem) vezette. A magyar kutatásvezető Herczog Mária
volt.
Az Európai Unió
által finanszírozott Daphne program keretében 10 ország részvételével végzett
kutatás számára is kihívást jelentett, hogy a gyerekelhagyás (child
abandonment) fogalmának nincs egyértelmű, általánosan elfogadott meghatározása,
noha a fogalom széles körben használatos. A kutatásban résztvevők (Bulgária,
Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Egyesült Királyság, Lengyelország,
Litvánia, Magyarország, Szlovákia) végül két meghatározást használtak, a nyílt
és a titkos elhagyást.
Nyílt elhagyás alatt azt értettük, amikor a gyereket úgy
hagyja hátra ismert szülője, hogy egyértelművé teszi, szülői felelősségét nem
akarja/tudja vállalni, lemond a gyerekéről, és olyan családtag sincs, aki képes
lenne, vagy fel akarná szülőként a gyereket nevelni. Titkos elhagyásnak azt nevezték,
amikor a gyereket úgy hagyja ott valahol a szülő, hogy őt magát nem lehet
azonosítani, ezzel is jelezve, hogy a gyerekkel kapcsolatos szülői felelősséget
nem vállalja, név nélkül, visszavonhatatlanul lemond a gyerekről.
A
gyerekek elhagyásának gyakorisága Európában
A kutatás azt mutatta, hogy a gyerekek elhagyása a
legfontosabb oka a 3 évesnél fiatalabb gyerekek szakellátásba, állami
gondoskodásba kerülésének. Az összehasonlító elemzés alapján kijelenthető, hogy
a nyugat-európai országokban csak 4%, míg Közép- és Kelet-Európában az intézményes
ellátásba került kisgyerekek 32%-a sorolható ebbe a kategóriába. Dániában, az
Egyesült Királyságban, Norvégiában nagyon ritka az ilyen eset.
Nehéz az egyes
országok adatait összehasonlítani, mivel a nemzeti statisztikákban a gyerekek
életkori csoportosítása eltérő, és más-más definíciókat használnak.
Az elvégzett
vizsgálat keretében mind a 27 EU tagország kormányának elküldtük a gyerekek
elhagyásáról információkat kérő levelet, és 22 ország válaszolt a megkeresésre.
A válaszadók között Szlovákiában volt a legmagasabb az elhagyott kisgyerekek
aránya (4,9 ezrelék), ezt követte a Cseh Köztársaság (4,1 ezrelék), Lettország
(3,9 ezrelék) és Lengyelország (3,7 ezrelék).
Nagyon kevés
információ áll rendelkezésre - ha van egyáltalán - a 22 országban arról, hogy
hány gyereket hagynak ott nyilvános helyeken vagy a szabadban. Arról sem lehet
adatot találni a legtöbb ország statisztikáiban, hogy hány újszülöttet hagynak
a kórházi szülészeteken. Van ilyen statisztikai adat Szlovákiában (3,3
ezrelék), Lengyelországban és Litvániában (1,7-1,7 ezrelék) továbbá
Franciaországban, ahol 1 gyereket hagynak kórházi szülészeten ezer élve
született csecsemőből.
A
titkos elhagyásról
A titkos elhagyásra vonatkozó megközelítések eltérő képet
mutatnak Európában. Néhány országban nem tekintik törvénytelennek az elhagyást,
ha a gyereket biztonságos helyre teszik. A speciális “baba dobozok”, “baba
kosarak” néhány európai országban elérhetővé váltak abból a meggondolásból,
hogy az anyák névtelenül, biztonságosan elhelyezhessék gyereküket.
Így például a
“gyerekrekeszek” rendszerét 1999-ben vezették be Németországban, Magyarországon
inkubátorokat helyeztek ki a kórházak elé 1996-tól kezdődően, “élet bölcsőket”
Olaszországban. Franciaországban a Polgári törvénykönyv 341. §-a alapján a
nőknek joga van az anonim szülésre, és a gyereket a kórházban hagyni anélkül,
hogy az adataikat megadnák. Ez olyan aktus, amely kizárja, hogy a későbbiekben
az anya és a gyerek bármilyen módon kapcsolatba kerüljön.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szellemében sok vita
folyik arról, hogy milyen módon értelmezhetők ezek az eljárások. Megfelelő
kutatási eredmények, adatok hiányában nem mondhatjuk, hogy betöltenék azt az
életmentő szerepüket, amit sokan tulajdonítanak nekik, de azt sem, hogy
meggondolatlan elhagyásra biztatják az anyákat, illetve nem nyújtanak nekik
megfelelő segítséget a teljes körű mérlegeléshez. Kérdés az is, hogy mi
történik például azoknak a nőknek az esetében, akik vidéken laknak, nem tudnak a
lehetőségről, vagy nem érik el azt.
Mivel titkos elhagyás esetén nem ismert az elhagyó
személye, további következményekkel is számolnunk kell. Nem tudhatjuk,
hogy ténylegesen ki hagyta ott a gyereket, az anya szabad akaratából mondott-e
le róla, tudott-e az apa vagy más családtag a gyerekről, illetve a döntésről,
és ők mit akartak volna. Nem ismert ilyen esetekben a gyerek családjának
előtörténete, így az egészségügyi jellemzők se, és nem is lehet erről őket
megkérdezni. A gyerek úgy nő fel, hogy nincs esélye arra, hogy megtudja, kik a
szülei, testvérei, családtagjai.
Csehországban
2005 óta 41 “babadoboz” került kihelyezésre, és 40 gyereket hagytak ezekben,
Magyarországon is 40 körül volt a 25 kórházban elhelyezett inkubátorban hagyott
gyerekek száma 1996 óta. Szlovákiában 23 újszülöttet tettek a dobozokba
2004-2010 között. Litvániában a “gyerekablakokban” 13 gyereket helyeztek el
2009 óta, míg Lengyelországban 2006-tól 31-et.
A
gyerekelhagyás okai
A gyerekek elhagyásának fő oka a szegénység, az anyagi
problémák, továbbá, hogy éretlen vagy egyedülálló az anya, a
fogamzásszabályozással és a terhességmegszakítással kapcsolatos ismeretek, a
hozzáférés hiánya, elérhetetlensége, a megszületett gyerek fogyatékossága, a
szülés utáni depresszió, mentális betegség, a megfelelő családsegítő
szolgáltatások, a segítségnyújtás hiánya, a fogyatékos gyerekeket nevelő
családok támogatásának (napközbeni ellátás, speciális ellátások) elégtelensége.
Bulgáriában, egy kutatás szerint a szülők többsége nem
akar lemondani a gyerekéről, de amikor a nehézségekkel szembesülnek, mint
amilyen a szegénység, betegség vagy a társadalmi kirekesztés, gyakran mégis így
döntenek abban a hiszemben, hogy ez a gyerek számára a legjobb megoldás. A vizsgálatban
75 olyan szülőt interjúvoltak meg, akik a közelmúltban adták nyitottan örökbe
0-3 éves gyereküket csecsemőotthonból, az okok között a hajléktalanságot, az
étel, a fűtés hiányát, a pelenkák, gyerekholmik elérhetetlenségét említették. A
mintában szereplők 41%-a 4 vagy több gyereket nevelt családjában, de többről
nem tudtak gondoskodni. A kutatás szerint a mintába került anyák 72%-a roma
közösség tagja volt, akiket elmondásuk szerint a szülészeten megkérdeztek, hogy
meg akarják-e tartani a gyereküket, és ott rögtön rutinosan ki is töltötték a
papírokat, mintha ez lenne a természetes eljárás.
Romániai kutatások is azt mutatják, hogy a szülők nem
egyszer a kórházi személyzet nyomására “mondanak le” gyerekükről. Gyakran az
anyának nincs személyi igazolványa vagy útlevele, ami a születési anyakönyvi
kivonat kiadásának késedelméhez vagy elmaradásához vezethet, és ez a
visszaélések egyik forrása. A szolgáltatások hiánya, a házasságon kívüli szülés
stigmája is többször vezet elhagyáshoz.
Más országokban az anyákat olyan esetekben ösztönzik a
gyerekről való lemondásra, ha HIV pozitívak, drogfüggők, házasságon kívül élnek
vagy nagyon fiatalok. Ez azt is jelzi, hogy sokszor a szülők nem azért
mondanak le, mert nem akarnák a gyereküket felnevelni, hanem, mert ehhez nincs
segítség, nem megfelelő az ellátás, a szolgáltatás a szülők, családok, gyerekek
számára.
Gyakori, hogy a szakemberek úgy érzik, jobb dolga lenne a
gyereknek egy másik, örökbefogadásra váró családban, és nem veszik figyelembe,
hogy a gyereknek joga van a saját családjában felnőni. Sokféle probléma
keletkezik abból, ha ezt az egyszerűbbnek tetsző megoldást választják.
A
gyerekek elhagyásának megelőzése
Az alábbi szolgáltatások a különböző EU
tagállamokban sikeresen segítik a gyerekek elhagyásának megelőzését:
• Szociális támogatás
• Gyerekek napközbeni ellátása
• Anya-gyerek otthonok
• Családtervezés, fogamzásszabályozás tanítása
• Tanácsadás nők, anyák számára
• Tanácsadás családok számára
• Pénzbeni ellátások
• A kiemelten veszélyeztetett családokat célzó programok
• Szülők felkészítése feladataikra, készségfejlesztés
• Segélyvonal krízisben lévő nőknek, anyáknak
• Országos protokoll az elhagyás megelőzésére a szülészetek számára
• Szociális munkások alkalmazása a szülészeteken
• Az egészségügyben – kórházakban – dolgozók felkészítése a veszélyeztettek
kiemelt kezelésére és a pozitív tanácsadás alkalmazására
A nehezedő gazdasági helyzetben a
szegényekkel, kiszolgáltatottakkal, bajbajutottakkal kapcsolatos intolerancia
nagyon felerősödött, ezért kiemelten fontos feladatunk mindent megtenni annak
érdekében, hogy a gyerekek elhagyását megelőzzük, és segítsük azokat a
krízisben lévő családokat, anyákat, akiknek a következményeket ismerve
megalapozott döntést kell hozniuk arról, hogy vállalják vagy sem gyerekük
nevelését.
Minden
gyerek számít, minden gyereknek jár a gondoskodás, segítség a közösség részéről
is! Mindannyiunk felelőssége, hogy a gyerekek esélyt kapjanak a teljes és
boldog életre.
#1 Dr.BauerBela
