Nárcisztikus szülő
"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik
... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának
folyamatát." Ennek eredménye az a jelenség,
amelyre a nárcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a
gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik.
"A
kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja. Az agresszív és
ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációit
ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak
álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar segíteni."
"Sajnos a
terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya védelmére
kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya cselekedetei
letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését
(“Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy!“)." [3]
Jellemzői
Míg a „megfelelő” szülő elég önbizalommal rendelkezik
ahhoz, hogy teret engedjen gyermeke önállósodására, „a patologikusan
nárcisztikus szülő igénye ... [lehet] hogy önmagasztalása érdekében egy
bizonyos viselkedést erőszakoljon ki gyermekéből.” Így például „a visszatükrözésre
alkalmatlan apa, aki saját énjének tökéletesítésével van elfoglalva, aki ...
folyamatosan elvárja, hogy felnézzenek rá és imitálják” olyanná nevelheti fiát,
aki önmagát apja ’bábjaként’ kezdi tekinteni – aki élete korai szakaszában már
megtanulja mások érzelmi szükségleteit önmaga szükségletei elé helyezni."
Alan Rappoport
amerikai pszichológus szerint „a nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést
követelnek meg gyermekeiktől, mert gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének
tekintik, akik szüleiket kell képviseljék a világban oly módon, miként az
kielégíti a szülők érzelmi igényeit. Az ilyen „nárcisztikus szülő
előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit, és a gyerek
függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő
önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.”
„Ezek a személyiség jegyek a túlzóan
nárcisztikus szülő részéről bizonyos értelemben tolakodó erőszakossághoz, egyéb
tekintetben pedig teljes elhanyagoláshoz vezetnek. Ha a gyerek nem felel
meg a szülők igényének, büntetésben részesül. E büntetésnek különböző formái
lehetnek, többek közt testi fenyítés, dühkitörések, hibáztatás
(bűnbak-csinálás), bűntudat-keltési kísérletek, a gyerek érzelmi elhanyagolása
és kritizálása. A büntetés célja, annak formájától függetlenül, hogy
kierőszakolja a gyermek engedelmességét a szülő nárcisztikus igényeit illetően."
Sam Vaknin
szerint „a nárcisztikus szülő gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga
nárcizmusát táplálandó forrásként használja.”
Alan Rappoport szerint "a nárcisztikus szülőre
jellemző a gyermeke
feletti túlzott kontroll, gyermeke hibáztatása, a szülő énközpontúsága, a szülő
intoleranciája gyermeke nézőpontja iránt, a szülő érdektelensége gyermeke
igényei és saját szülői viselkedése által gyermekére gyakorolt hatása iránt, és
annak megkövetelése gyermekétől, hogy az olyan szülőként lássa, amelyként a
szülő látszani kíván."
A Dr. Karyl McBride által közölt tüneti
lista (McBride, 2009) alapján, a narcisztikus szülői viselkedésre jellemző
többek közt:
- a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja
- gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése
- a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében
- a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós
- a szülő megköveteli hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja
- a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak)
- a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani
- a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli
- a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja
- a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele
- már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell kielégítse
- a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt)
- amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol"
- amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni
- a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével
- a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében amely szerinte őt "tökéletes szülőként" tükrözi kifelé
- amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra hogy gyermeke miként érez emiatt
Kifejezések
- Aranygyermek: A nárcisztikus anya azonosul az aranygyermekkel és egészen addig privilégiumokat biztosít számára, amíg az azt teszi, amit ő akar. Az aranygyermek soha nem hibázik. Sokszor átveszi a bűnbak bántalmazását az anyától. [PAS szindróma]
- Parentifikáció: A szülő és a gyerek szerepek felcserélését takarja, ahol a gyereknek a saját szülője szülőjeként kell viselkednie. A gyerek olyan, életkorát meghaladó feladatokat kényszerül ellátni, amelyek a szülők kötelessége kellene hogy legyenek.
- Szimbiota nárcisztikus: A gyerekét a saját maga kiterjesztésének tekinti, aki nem önálló lény. Számára a gyerek arra van, felajánlja az egész életét a narcisztikusnak, hogy az azon keresztül élhessen, ellenkező esetben a gyerek azzal van vádolva, hogy nem szereti a szüleit eléggé, és képtelen a szeretetre. Túlnyomórészt depresszív epizódjai vannak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése