Ki is a gyermeked? Ilyen az újszülöttek jelleme!

Ki is a gyermeked? Ilyen az újszülöttek jelleme!

A kórházban angyal volt, most meg állandóan sír… Ismerős talán ez a mondat.

Emlékezzünk azonban arra, hogy a gyermekünk, akiről azt hittük, hogy már ismerjük, a kórházból hazaérve úgy viselkedik, mint akit kicseréltek.
Az igazság az, hogy minden baba másképp eszik, alszik, reagál az ingerekre és mástól nyugszik meg. (Hisz mi sem vagyunk ezzel másképp).
Nevezhetjük ezt vérmérsékletnek, személyiségnek, természetnek. Ez valamikor a 3-5 nap táján kezd megmutatkozni, ekkor derül ki, melyik típushoz tartozik a gyermeked.

Számos pszichológus bizonyította a személyiség állandóságát és leírták az egyes típusokat. Hisz vannak olyan újszülöttek, akik tényleg érzékenyebbek a többieknél, nehezebben kezelhetők, mások kedvesebbek, kiszámíthatóbbak.

Részben a vérmérséklet határozza meg azt, ahogy a baba megítéli és manipulálja a környezetét, valamint azt is, hogy mitől érzi jól magát.

A dolog nyitja abban áll, hogy tisztában legyünk gyermekünk jellemvonásaival, hogy megismerjük és elfogadjuk olyannak, amilyen.

Azonban meg kell jegyezni, hogy nem vagyunk a személyiségünk börtönébe zárva. Nem állítja senki, hogy gyermeked felnőtt korában is leköp tejjel, vagy látszólag szende kislányod, majd az első bálon is egyedül fog ücsörögni. Hisz az adottságok mellé hihetetlen nagy szerepe van a nevelésnek is.

A gyermek testi-lelki jólétéhez világosan látnod kell, milyen adottságokkal jött a világra.

Ezek tudatában öt személyiség jegyet állítottak a piciknek.

Azonban a baba szinte hónapról hónapra változhat. Az alapvető személyiség jegyeit megtartja, de minden fejlődési ugrásnál már más és más „személyiség” lesz, ahogy kinyílik a világ.

Hisz tény, hogy a baba mindenkivel máshogy bánik. Sokszor pedig csak azt látjuk, amit látni akarunk. És sajnos sokszor a mi félelmeinket és viselkedésünket vetítjük a picire.

Pl. Ha mi félszeg gyermekek voltunk, társaink sokat ugrattak emiatt. Mi pedig gyakran sírva fakadtunk. Attól fogunk félni, hogy gyermekünknek ugyanazokkal a szorongásokkal és gúnyos megjegyzésekkel kell megküzdenie. Ezt már jóval azelőtt elképzeljük, hogy gyermek korban ide jutna.

Ide sorolnám még a félelmeket. Én láttam egyszer, mikor egy anyuka az óvodába igyekezett egy 3-4 év körüli gyermekkel. Mikor megjelent egy kóbor kutya. Először hozzánk, munkába igyekvőkhöz tért oda, látszott, hogy éhes. Megetettük. Nagyon félt az embertől, valószínűleg a „gazdája” kidobta, de előtte még kapott párat.
A lényeg, látszott, hogy egy kivert sajnálatra méltó jószág. (Ilyenkor a szívem hasad meg, hogy nem tudom őket hazavinni, de ez egy másik történet.)

Szóval az óvoda előtt meglátta az anyukát. És közelített feléjük. Nem ment oda, mert mint mondtam félt az embertől, de anyuka látva, hogy a kutya feléjük baktat, rángatni kezdte a gyermeket, és szinte hisztérikusan kezdett kiabálni és toppogni, hogy menj innen. A gyerek csak nézett, ő mosolyogva fogadta a kutyát. Eddig a pillanatig. Anyuka csak mantrázta. Nem szabad, menj innen, meg fog harapni, sikongatott.
Persze, a gyerek sírni kezdett, anyuka behúzta a háta mögé.

Egy szónak is száz a vége.

A gyermek nem áll hozzá a környezetéhez félelemmel, ellenségesen, csak ha tőlünk ezt látja. Itt valószínű anyukának egy rossz élménye lehetett. Viszont így a gyermek egy életen át félni fog a kutyáktól, sőt később lehet ellenségesen is fel fog lépni ellenük, hisz félelmetesen és folyton bántani akarnak- ezt fogja megtanulni.

Típus és vérmérséklet – avagy kis is a gyermeked

Az archetípusok egyre jobban foglalkoztatják a tudósokat és a pszichológusokat is. Ezek meghatározása vérmérséklet és jellemvonásoktól függ. Minket felnőtteket is – férfiakat, nőket külön – szintén archetípusokba foglalnak. Nemenként kb. 6-8 archetípusba tartozunk. Mindenki. Ezért is nehéz párt találnunk – az igazit – hisz sokszor a legtökéletesebb emberben is megtaláljuk azt a jellemvonást ami nekünk nem tetszik. Ezen változtatni nem tud, hisz ez alapvonás (csak mi felnőttek szeretnénk egymást folyton megváltoztatni).

Nincs ez másképp a gyermekeknél sem. Az újszülöttekre is létrehoztak 5 ilyen csoportot vérmérséklet alapján.

 Persze jó tudni, hogy ezek még változnak. Lehet egy újszülött mintababa, attól ő még mikor elérkezik az első dackorszakba, már nem lesz az – hisz ilyen pici korban a jellem még sokat fejlődik míg eléri a végleges állapotot, és más típus jellemvonásai lesznek rá jellemzőek.

Az újszülöttek besorolása az alaptulajdonságokra vonatkozik. Nem vesszük figyelembe, ha a picinek épp fáj a hasa, vagy jön a foga, mert akkor érthető módon változik a tűrőképessége, kifordulhat önmagából.

Ez alapján az 5 csoport – Tracy Hogg szerint: Kisangyal, Mintababa, Mimóza, Talpraesett és a Morcos

Kisangyal

Minden kismama ilyen babát képzel el magának – egy tündért. Aki minden elvárásnak megfelel, nem sír, csak maximum erősebben gőgicsél, ha baj van. Ezek a babák, derűsek, örökké mosolyognak, nem követelőznek. Érthető jelzéseket adnak. Nem veszi zokon, ha új helyre megyünk vele, nem sír, ha utaznia kell. Eljátszik magában is, akár már a kiságyában is. Elnézegeti egyedül a forgó játékát, vagy akár a kiságy rácsait is. Képesek önmagukat is megnyugtatni. Elég, ha ölbe vesszük és máris megszűnik a sírás, ha éppen van.

Az elalvás is maga a mese. Ölbe vesszük, kicsit dúdolunk neki, és akár az ágyában is elalszik egyedül.

Mintababa

Kiszámítható baba, ezért kezelhető. Minden mérföldkövet a nagykönyv szerint betart, a napirendjét is szinte percre pontosan tartja. Már korán átalussza az éjszakát. Rövid időre, de ő is képes egyedül eljátszani. Ilyenkor gügyög, nézelődik. Ha mosolyognak rá, akkor visszamosolyog. Könnyű őket megnyugtatni.

Mimóza

Szuperérzékeny babák, a világ számukra egy hatalmas ingerforrás. Sokszor megijed, ha hangos zajt hall, ha a kukásautó elmegy a ház előtt, vagy a kutyák ugatnak. Erős fényre elfordítja a fejét, és sírni kezd. Sokszor ok nélkül is sír. Ilyenkor csendre és nyugalomra vágyik. Ha sok ember veszi körül, sokan babusgatják nyűgösség válhat. Csak pár percre játszik el magában – ezt is csak úgy, ha egy ismert személy a közelében van. Szeret sokat szopizni az ilyen baba, ezért sokszor az anyák félreértik a jelzéseit és akkor is cicire veszik, ha nem éhes. Szoptatáskor kapkod, sokszor azt hihetjük újra meg újra meg kell tanítani szopizni. Nehezen alszik el nappal és éjjel is. Könnyen kiesik a napi ritmusból. Egy pici napirendváltás is felborít mindent – ez lehet akár egy tápváltás is.

Ezeknek a babáknak olyan körülményt kell teremteni, ami az anyaméhben volt. Ők igénylik a pólyát – amit sok baba nem szeret. Elalvásnál susogni kell nekik – ezzel imitáljuk a méhben futó artéria hangját. Ha paskoljuk a hátát ezzel a szívdobogást imitáljuk. A legfontosabb, hogy kiismerjük a baba rendszerét minél előbb. És ne okozzunk neki meglepetéseket – mert azt nem szeretik.

Talpraesett

Egy ilyen baba szinte már a szülőszobán tudja mit akar, mi a jó és mi nem számára. Sokszor akár agresszívnak is tűnhet emiatt. Nagyhangú, nem sír, ő inkább ordít. Ha koszos a pelenka, akkor őt rögtön pelenkázni kell, mert egy percet sem szeret a pisis vagy kakis pelusban lenni (bár a mai szuperszáraz pelenkáknál ezt nem biztos, hogy érzékeljük).

Ez a baba is szereti a bugyolált alvást, hisz sokszor a saját kalimpáló végtagjai nem hagyják aludni. Ha nem tud aludni is sírni kezd. Ha a szülő nem jön azonnal akkor ez bömböléssé válik. Etetésnél ez a baba mohó. Gyorsan megtanul cumisüvegből is inni. Gyorsan felfigyel más gyerekekre. Ha később már játékról van szó, akkor elveszi másokét.

Morcos

Erre mondják a tudósok, hogy „öreg lelkek”. Tudják, hogy ismét itt vannak, és nem biztos, hogy ennek örülnek. Persze ez csak egy elmélet, hisz mindannyian akik most itt élünk, nem először, hanem már sokadszorra játsszuk végig az élet játékát. A lényeg az, hogy ezek a babák olyanok, mintha mindig haragban lennének a világgal. Nyűgösen ébrednek, keveset mosolyognak, este is nyafogással alszanak el. Nem szeretik a fürdetést, végig ordítják a pelenkázást, vagy az öltöztetést. Ha a mama teje lassabban jön, akkor türelmetlenné válnak. Neki mindegy tápszer vagy cici, nehéz etetni. Türelem kell a lecsillapításához, és képes dühében is sokáig sírni. Ki nem állhatja, ha bebugyolálják. Ezek a babák, ha teljesen felhúzzák magukat nem jó, ha susogunk, inkább mondjuk, jól van, jól van, ezt ismételgessük ritmikusan, közben pedig ringassuk őket.

Ha bármilyen babát ringatunk, azt előre hátra ringassuk. Hisz az anyaméhben is így ringott, mikor anya sétált, ez lesz számára a megszokott…

#1 Dr.BauerBela

---