Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. augusztus 9., kedd

RENDES VAGY RENDETLEN

Rendes vagy rendetlen
Mekkora rendetlenség! De rendetlen vagy! Te nem is tudod, mi a rend!
Ön mit szokott mondani, amikor felháborodásában megrója gyermekét? Mi történik az indulatok elmúltával?
A gyerek az Ön méltatlankodása alatt „behúzza fülét, farkát”, aztán minden folyik tovább a korábbi mederben?
Míg tartott az iskola, a rend is tartott úgy ahogy, ám a szünidő, a mindennapos napirend felbomlása legtöbb esetben ront a helyzeten.
Rend a lelke mindennek!
Ugye Ön is tapasztalta már, hogy ha egy park szemetes, az ott tartózkodók sem ügyelnek a tisztaságra. Ám egy gondozott, rendben tartott területen még a „megrögzött trehányok” sem szemetelnek.
Valahogy így vagyunk a „házi renddel” is. A felfordulás legtöbb esetben nem csak a tárgyak szétszórtságában van jelen.
A frissen megkötött házasságokban két család szokásai találkoznak. A fiatal feleség így szokott meg valamit, az ifjú férj akár homlokegyenest másképp. Nagyon rövid az az időszak, amíg kölcsönösen elnézik egymásnak ezeket. Jó esetben szépen, fokozatosan kialakul közöttük – majd meg is szilárdul – egy közös családi magatartási, erkölcsi, tisztasági, étkezési stb. rend, amely tehát nem valami elvont, megfoghatatlan szabály, hanem közös megállapodás eredménye. Fontos sajátossága, hogy nem elég hozzá a szóbeli egyetértés. Rend csak akkor lesz, ha a megállapodást a gyakorlatban is következetesen érvényesítik.  
A gyermek így már a család kialakult értékrendjébe, mindennapi szokásaiba születik bele.

Ha az alapok megvannak és jól működnek, nincs igazán nehéz dolgunk, hiszen a kisgyermek eredendően szülei magatartáselemeit utánozza. Például: a szülők mindennapos tisztálkodása, fogmosása a gyerek számára is természetes lesz. Ám ha anya és apa mindig kapkod, késésben van, ezért vetetlenül hagyja reggel az ágyát, nem rakja el a ruháit, vagy indulatos, türelmetlen, akkor a gyermek is hasonlóan fog viselkedni.

A szabályok nincsenek kőbe vésve 
Természetes, hogy bizonyos helyzetek változásával a rend elemei is módosulnak. Új helyzet áll elő, ha a gyermek iskolás lesz. A „külső környezetben” megismert és elsajátított – az otthonitól eltérő - elemekből  többet haza is visz. Ráadásul ahogy nő, kamaszodik, úgy akarja egyre inkább kimutatni szüleitől való különbözőségét is.
Szülője és esete válogatja, hogy miként viszonyulunk ezekhez a „rend-ellenességekhez”.
A mindenáron való ragaszkodás a kialakultakhoz, a változtathatatlanság hangsúlyozása, a „már-pedig-ha-én-azt-mondtam” makacssága még inkább makacsságot, ellenállást vált ki. Ha már idáig fajult a helyzet, előfordulhat, hogy bár belátja igazunkat, dacból, „csakazértsem” fogja úgy csinálni, mint eddig, vagy ahogy mi kérjük tőle.

Mi lehet a megoldás?
Fontoljuk meg a dolgot, próbáljunk meg körültekintően és „nagyvonalúan” eljárni. Nem dől össze a világ egy kisebb rendetlenségtől, elővett, felpróbált és kinn hagyott néhány ruhadarabtól, vagy párhuzamosan olvasott könyvektől, folyóiratoktól, félbehagyott szereléstől stb. Szerencsére gyakran előfordul, hogy ha nem „erőszakoskodunk”, gyermekünk önmaga rájön, hogy nem mindig jó és hasznos a családi szokástól eltérő, „kívülről hozott" elem. Például fiunknak kínos élmény lehet, ha váratlanul betoppanó barátait vetetlen ágy fogadja, vagy lányunk éppen esedékes hódolója széthagyott, piszkos fehérneműkkel találkozik. Ilyenkor semmiképpen ne bölcselkedjünk, hogy „ugye megmondtam”!  

Állapodjunk meg
Próbáljunk meg vele is megállapodni, mi az, amihez ragaszkodunk, és mi az, amiben elfogadjuk, ha eltér a megszokottól.  Ennek betartásában azonban legyünk következetesek. Leckéjét mindig időben tanulja meg, de fogadjuk el, ha egyszer-egyszer előfordul, hogy „nem ér rá” elvégezni a családi munkamegosztásban ráeső feladatot. Ha kisebb „döccenőkkel”, de meggyőződéssel tudja követni azokat a normákat, amelyeket a család közösen vall, ez számára is kiszámíthatóságot, biztonságot, összetartó erőt jelent.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése