Rendes vagy
rendetlen
Mekkora rendetlenség! De
rendetlen vagy! Te nem is tudod, mi a rend!
Ön mit szokott mondani, amikor
felháborodásában megrója gyermekét? Mi történik az indulatok elmúltával?
A gyerek az Ön méltatlankodása
alatt „behúzza fülét, farkát”, aztán minden folyik tovább a korábbi mederben?
Míg tartott az iskola, a rend is
tartott úgy ahogy, ám a szünidő, a mindennapos napirend felbomlása legtöbb
esetben ront a helyzeten.
Rend a lelke mindennek!
Ugye Ön is tapasztalta már, hogy
ha egy park szemetes, az ott tartózkodók sem ügyelnek a tisztaságra. Ám egy
gondozott, rendben tartott területen még a „megrögzött trehányok” sem
szemetelnek.
Valahogy így
vagyunk a „házi renddel” is. A felfordulás legtöbb esetben nem csak a tárgyak
szétszórtságában van jelen.
A frissen megkötött házasságokban két család szokásai találkoznak. A fiatal
feleség így szokott meg valamit, az ifjú férj akár homlokegyenest másképp.
Nagyon rövid az az időszak, amíg kölcsönösen elnézik egymásnak ezeket. Jó
esetben szépen, fokozatosan kialakul közöttük – majd meg is szilárdul – egy
közös családi magatartási, erkölcsi, tisztasági, étkezési stb. rend, amely
tehát nem valami elvont, megfoghatatlan szabály, hanem közös megállapodás
eredménye. Fontos sajátossága, hogy nem elég hozzá a szóbeli egyetértés. Rend
csak akkor lesz, ha a megállapodást a gyakorlatban is következetesen
érvényesítik.
A gyermek így már a
család kialakult értékrendjébe, mindennapi szokásaiba születik bele.
Ha az alapok megvannak és jól működnek, nincs igazán nehéz dolgunk, hiszen
a kisgyermek eredendően szülei magatartáselemeit utánozza. Például: a szülők
mindennapos tisztálkodása, fogmosása a gyerek számára is természetes lesz. Ám
ha anya és apa mindig kapkod, késésben van, ezért vetetlenül hagyja reggel az
ágyát, nem rakja el a ruháit, vagy indulatos, türelmetlen, akkor a gyermek is
hasonlóan fog viselkedni.
A szabályok
nincsenek kőbe vésve
Természetes, hogy bizonyos helyzetek változásával a rend elemei is
módosulnak. Új helyzet áll elő, ha a gyermek iskolás lesz. A „külső
környezetben” megismert és elsajátított – az otthonitól eltérő - elemekből
többet haza is visz. Ráadásul ahogy nő, kamaszodik, úgy akarja egyre
inkább kimutatni szüleitől való különbözőségét is.
Szülője és esete válogatja, hogy miként viszonyulunk ezekhez a
„rend-ellenességekhez”.
A mindenáron való ragaszkodás a kialakultakhoz, a változtathatatlanság
hangsúlyozása, a „már-pedig-ha-én-azt-mondtam” makacssága még inkább
makacsságot, ellenállást vált ki. Ha már idáig fajult a helyzet, előfordulhat,
hogy bár belátja igazunkat, dacból, „csakazértsem” fogja úgy csinálni, mint
eddig, vagy ahogy mi kérjük tőle.
Mi lehet a
megoldás?
Fontoljuk meg a dolgot, próbáljunk meg körültekintően és „nagyvonalúan”
eljárni. Nem dől össze a világ egy kisebb rendetlenségtől, elővett, felpróbált
és kinn hagyott néhány ruhadarabtól, vagy párhuzamosan olvasott könyvektől,
folyóiratoktól, félbehagyott szereléstől stb. Szerencsére gyakran előfordul,
hogy ha nem „erőszakoskodunk”, gyermekünk önmaga rájön, hogy nem mindig jó és
hasznos a családi szokástól eltérő, „kívülről hozott" elem. Például
fiunknak kínos élmény lehet, ha váratlanul betoppanó barátait vetetlen ágy
fogadja, vagy lányunk éppen esedékes hódolója széthagyott, piszkos
fehérneműkkel találkozik. Ilyenkor semmiképpen ne bölcselkedjünk, hogy „ugye
megmondtam”!
Állapodjunk meg
Próbáljunk meg vele is megállapodni, mi az, amihez ragaszkodunk, és mi az,
amiben elfogadjuk, ha eltér a megszokottól. Ennek betartásában azonban
legyünk következetesek. Leckéjét mindig időben tanulja meg, de fogadjuk el, ha
egyszer-egyszer előfordul, hogy „nem ér rá” elvégezni a családi
munkamegosztásban ráeső feladatot. Ha kisebb „döccenőkkel”, de meggyőződéssel
tudja követni azokat a normákat, amelyeket a család közösen vall, ez számára is
kiszámíthatóságot, biztonságot, összetartó erőt jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése