A jellem arról szól, hogy tudom, mit csinálok, és miért.
Ahhoz, hogy a gyerekeim jellemes emberekké váljanak, meg kell tanulniuk
önállóan gondolkozni és dönteni.
Mitől függ,
hogy hallgat-e rád a kamasz gyereked?
Erőltetéssel,
kondicionálással, büntetéssel, prédikálással nem lehet jellemessé nevelni egy
gyereket. Amit ilyen módszerekkel elérhetsz, az ideiglenes alkalmazkodás, és
addig tart, amíg a gyereked rá nem jön, hogy erősebb nálad.
A kicsi gyereknek még megmondhatod, mi a “helyes”, és
elhiszi neked. A kamasz viszont már saját véleményt alakít ki mindenről. Eldönti, hogy
egyetért-e mindazzal, amire eddig tanítottad, érdemes-e továbbra is rád
hallgatnia, vagy mást kövessen.
Nem attól függ, hogy hallgat-e rád, hogy mennyit, milyen
kitartóan és miről prédikálsz neki, hanem attól, hogy milyen embernek lát, ki
vagy a szemében, és milyen mélyen kötődik hozzád érzelmileg. Ha bizalmas a
kapcsolatotok, akkor ismer és közel áll hozzád. Ha az életed is arról beszél,
amiről a szavaid, és annak mutatod magad, aki valójában vagy, akkor hiteles
embernek ismer és tisztelni fog akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nem vagy
tökéletes. Ha közel áll hozzád, jól ismer, és hiteles vagy a szemében, akkor
van esélye annak, hogy sok dologban kövesse a példádat és sok mindenben
elfogadja az értékrendedet.
Miért
foglalkozzak a gyerekeim jellemével? Miért fontos a jellem formálása?
- Jó elültetni gyerekeink szívébe az igazság szeretetét, még mielőtt rászoknának a hazugságra.
- Jó, ha megismerik a másokkal való törődés örömét, mielőtt megszokják, hogy csak magukkal törődjenek.
A gyerekeink követnek el hibákat, bűnöket. És mi is.
Hoznak rossz döntéseket – minél több döntési lehetőséget adunk nekik, annál
többet hibázhatnak is. Én is hozok rossz döntéseket. Nem lesz tökéletes
családunk, és biztos, hogy nem leszünk tökéletes szülők. De nem mindegy, hogy a
nevelés abban merül-e ki nálunk, hogy ide-oda rohangálunk kisebb-nagyobb
krízisek tüzét kioltani, vagy időben beoltjuk a jó gyümölcsöt hozó ágakat a gyerekeinkbe.
Jó
beidegződéseink úgy alakulnak ki, hogy valamit sokszor gyakorlunk, és agyunk
váratlan helyzetben is a korábbi gyakorlás folyamán kialakult jó beidegződést
hívja le válaszreakció gyanánt. Ha a gyerekem megtanulta és már sokszor
gyakorolta, hogy a csalódás fájdalmát hogy dolgozza fel, akkor agya nagy
valószínűséggel később is a család biztonságos gyakorlóterepén elsajátított
választ fogja előhívni, amikor fájdalmas csalódás éri az életben.
Szeretném jó
eszközökkel ellátni a gyerekeimet, hogy
- amikor valaki fájdalmat okoz nekik, akkor tudjanak megbocsátani, de ne bizonytalanodjanak el;
- amikor nehéz munkát végeznek, képesek legyenek kitartani, és ne adják fel félúton;
- a kis dolgoknak is tudjanak szívből örülni.
Ahhoz, hogy jellemes emberekké váljanak,
meg kell tanulniuk önállóan gondolkozni és dönteni. Szülőként az a feladatom, hogy
segítsek nekik megérteni, milyen szempontokat érdemes döntés előtt mérlegelni;
és alkalmat is kell adnom nekik sok-sok döntés sok-sok gyakorlására. Ez azt is
jelenti, hogy rájuk merek bízni döntéseket, és hibázhatnak is gyakorlás közben.
Az idősebb gyerek és a felnőtt három okból viselkedik
jól:
- félelemből,
- önérdekből, vagy
- azért, mert az a helyes.
Gyorsan
visszaadja az elvett játékot a testvérének, amikor anya közeleg = félelem.
“Nagylelkűen” felajánlja játékát egy másiknak, arra számítva, hogy akkor a
másik gyerek majd leteszi azt a játékot, amit meg szeretne kaparintani =
önérdek. Őszintén törődik a testvérével, és vigasztalja, amikor megüti magát =
mert ez a helyes.
A jellem formálása tartalommal tölti meg a
gyerek morális raktárát. Ellátja egy készlet jó válasszal, jó okokkal és
megfelelő eszközökkel, hogy jó döntésekkel válaszoljon az élet különféle
kihívásaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése