Váljék szokássá az
engedelmesség!
A gyermekeknek meg kell tanulniuk: képességeiket
azért kapták, hogy Isten tiszteletére és dicsőségére éljenek. Ennek
megvalósításához meg kell tanulniuk az engedelmesség leckéjét…
Szelíden, de állhatatos erőfeszítéssel kell megalapozni ezt a szokást, így
nagymértékben megakadályozható az összeütközés az akarat és a tekintély között.
Az ilyen összeütközések sokszor ébresztenek a fiatalok szívében elidegenedést
és elkeseredettséget a szülők és tanárok iránt, s ellenállást váltanak ki
mindennemű tekintéllyel szemben, legyen az emberi vagy isteni Ne
tűrjünk meg vitát vagy kifogást!
A szülők első gondja legyen megalapozni a család
helyes irányítását. Szavuk álljon törvényként, amely kizár minden vitát vagy
kifogást. A gyermekeket már csecsemőkoruktól arra kell tanítani, hogy
szüleiknek fenntartás nélkül engedelmeskedjenek. (Pacific Health Journal,
1890. jan.)
Bár a szigorú fegyelem időnként
elégedetlenséget válthat ki, s a gyermekek saját akaratukat kívánják követni,
mégis, azokban a családokban, ahol engedelmességet tanultak, jobban
felkészültek, hogy alávessék magukat Isten követelményeinek. Így
befolyásolja a gyermekkorban kapott nevelés a vallásos gyakorlatot, s így
formálja az ember jellemét
Mint saját családjuk tanítói, a szülők
figyeljenek oda, hogy a szabályokat ne hágják át… Ha ráhagyják gyermekeikre az
engedetlenséget, ezzel elmulasztják a helyes fegyelmezést. Engedelmességre kell
bírni a gyermekeket, s nem szabad megtűrni az ellenkezőjét. A bűn a szülőket
terheli, ha hagyják, hogy gyermekeik rosszalkodjanak… A gyermekek értsék meg,
hogy engedelmeskedniük kell! Követelj azonnali, tökéletes engedelmességet!
Amikor a szülők elmulasztanak azonnali és
tökéletes engedelmességet követelni"A gyermek eszéhez köttetett a bolondság" - mondja a
bölcs (Péld. 22:15).
A butaság szeretete, a rosszalkodásra való
hajlam, a szent dolgok gyűlölete - csak néhány azokból a nehézségekből, amelyekkel a szülőknek
találkozniuk kell az otthoni misszió során…
A szülőknek fel kell serkenniük Isten erejével,
s "parancsolniuk kell házuk népének önmaguk után". Meg kell tanulniuk
szilárd kézzel megfékezni a rosszat, minden türelmetlenség és szenvedély nélkül.
Ne hagyják, hogy a gyermekek találgassák, vajon mi a helyes, hanem
félreérthetetlenül mutassák meg nekik az utat, és tanítsák meg õket azon
járni. A szófogadatlan gyermek befolyása
Egyetlen szófogadatlan gyermek is nagy kárt okoz
a környezetében, mert a többi gyermeket is a saját mintájára alakítja. Tanítsd
gyermekeidet, hogy tiszteljenek téged, mert Isten törvénye helyezte rájuk ezt a
kötelességet. Ha engeded nekik, hogy könnyelműen vegyék kívánságaidat és ne
figyeljenek az otthoni törvényekre, ezzel szemet hunysz a bűn felett, és
engedélyezed a gonosznak, hogy dolgozzon, ahogyan akar. S ráadásul ezt az
engedetlenséget, tiszteletlenséget és saját önző akaratuk szeretetét a vallásos
életbe és a gyülekezetbe is magukkal viszik. Ezeknek a mennyei könyveket
megtöltő gonoszságoknak az eredete: a szülői hanyagság. (Review and Herald,
1885. ápr. 14.)
Az engedelmesség szokását gyakorlással alapozzuk
meg
Az engedelmesség és a tekintély tiszteletének
leckéit gyakran ismételni kell. Nagy befolyás a jóra, ha ezt gyakorolják a családban, s nem csak
a gyermekeket fogja visszatartani a gonosztól és kényszeríteni az igazság
és a becsületesség szeretetére, de a szülőknek is ugyanolyan előnyükre válik.
Ezt az Úr által igényelt munkát csak komoly elmélkedéssel és Isten Szavának
gondos tanulmányozásával lehet elvégezni, ha az Ő utasításaival összhangban
szeretnének tanítani. (24/b sz. kézirat, 1894.)
ALAPVETÕ
TANÍTÁSOK
Önfegyelem
Felkészíteni a gyermeket az életre és a
kötelességekre
Minden anya mély aggodalommal kérdezheti, amikor
a gondjaira bízott gyermekekre néz: mi a végső célja nevelésüknek? Hogy
felkészítse őket az életre, a kötelességekre, és alkalmassá váljanak egy
tiszteletre méltó pozíció elfoglalására a
gyermekeiktől, ezzel elmulasztják azt is, hogy
jellemüknek helyes alapokat
vessenek. így arra készítik fel őket, hogy ne tiszteljék majd idős szüleiket,
és hogy megszomorítsák anyjuk és apjuk szívét, amikor azok a sírhoz közelegnek.
(18. sz. kézirat, 1891.)
A szülők követelményei mindig ésszerűek
legyenek, és a szeretet ne buta engedékenység, hanem bölcs utasítások által
fejeződjék ki.
A ő kedvesen tanítsák gyermekeiket, szidás és
hibakeresés nélkül, kicsinyeik szívét a szeretet aranyfonalával láncolva
magukhoz. Apák, anyák, tanárok és idősebb testvérek! Váljatok mindannyian
hatékony nevelőkké, erősítsétek a lelkiek iránti érdeklődést és igényt, s
hozzatok olyan üdvös légkört az iskola és a család életébe, amely segít a
gyermekeknek az Úr gondozása és figyelmeztetései által felnőni. (Tanácsok
szülőknek…,158-159. l.)
Saját gyermekeink nevelésében - ugyanúgy, mint a
másokéiban - bebizonyosodott, hogy a gyermekek nem szeretik kevésbé
szüleiket és nevelőiket azért, mert azok visszatartják őket a gonosz tettektől.
(Review and Herald, 1898. máj. 10.)
Magyarázva neveljetek!
A gyermekeknek meg kell tanulniuk
engedelmeskedni a családi kormányzásnak.
Jellemük arányosan formálódjék, amit Isten
elfogadhat, s törvényét tartsák fenn mindenkor. A keresztény szülők neveljék
gyermekeiket az Isten törvénye iránti engedelmességre…Isten a gyermekek szívébe
vésheti már nagyon korán, amikortól megérthetik a törvény természetét, hogy
miért kell annak engedelmeskedni és azt tisztelni. Ha megmagyarázzuk nekik,
tisztában lesznek vele, mit cselekedjenek és mitől tartózkodjanak.
A szülő szava legyen törvény!
Az irányításod alatt álló gyermekek vegyenek
téged komolyan - szavad törvény legyen számukra! (Review and Herald, 1854.
szept. 19.)
Sok keresztény szülő elmulasztja, hogy "parancsoljon
gyermekeinek önmaga után"
(I.
Móz. 18:19), azután csodálkoznak, hogy
gyermekeik romlottak, engedetlenek, hálátlanok és szentségtelenek. Ezek a
szülők Isten megrovása alatt állnak. Elhanyagolták, hogy Isten gondozásában és
figyelmeztetéseiben neveljék gyermekeiket, elmulasztották megtanítani nekik a
kereszténység elsõ leckéjét: ""A gyermek eszéhez köttetett a
bolondság" - mondja a bölcs A butaság szeretete, a rosszalkodásra való
hajlam, a szent dolgok gyűlölete - csak néhány azokból a nehézségekből,
amelyekkel a szülőknek találkozniuk kell az otthoni misszió során…
A szülőknek fel kell serkenniük Isten erejével,
s "parancsolniuk kell házuk népének önmaguk után". Meg kell tanulniuk
szilárd kézzel megfékezni a rosszat, minden türelmetlenség és szenvedély
nélkül. Ne hagyják, hogy a gyermekek találgassák, vajon mi a helyes, hanem
félreérthetetlenül mutassák meg nekik az utat, és tanítsák meg õket azon
járni. (Review and Herald, 1886. máj. 4.)
A szófogadatlan gyermek befolyása
Egyetlen szófogadatlan gyermek is nagy kárt okoz
a környezetében, mert a többi gyermeket is a saját mintájára alakítja. (Review
and Herald, 1894. márc. 13.)
Tanítsd gyermekeidet, hogy tiszteljenek
téged, mert Isten törvénye helyezte rájuk ezt a kötelességet. Ha engeded
nekik, hogy könnyelműen vegyék kívánságaidat és ne figyeljenek az otthoni
törvényekre, ezzel szemet hunysz a bűn felett, és engedélyezed a gonosznak,
hogy dolgozzon, ahogyan akar. S ráadásul ezt az engedetlenséget,
tiszteletlenséget és saját önző akaratuk szeretetét a vallásos életbe és a
gyülekezetbe is magukkal viszik. Ezeknek a mennyei könyveket megtöltő
gonoszságoknak az eredete: a szülői hanyagság. (Review and Herald, 1885. ápr.
14.)
Az engedelmesség szokását gyakorlással alapozzuk
meg
Az engedelmesség és a tekintély tiszteletének
leckéit gyakran ismételni kell. Nagy befolyás a jóra, ha ezt gyakorolják a családban, s nem csak
a gyermekeket fogja visszatartani a gonosztól és kényszeríteni az igazság
és a becsületesség szeretetére, de a szülőknek is ugyanolyan előnyükre válik.
Ezt az Úr által igényelt munkát csak komoly elmélkedéssel és Isten Szavának
gondos tanulmányozásával lehet elvégezni, ha az Ő utasításaival összhangban
szeretnének tanítani ALAPVETÕ TANÍTÁSOK
Önfegyelem
Felkészíteni a gyermeket az életre és a
kötelességekre
Minden anya mély aggodalommal kérdezheti, amikor
a gondjaira bízott gyermekekre néz: mi a végső célja nevelésüknek? Hogy
felkészítse őket az életre, a kötelességekre, és alkalmassá váljanak egy
tiszteletre méltó pozíció elfoglalására a világban? Arra, hogy jót cselekedve
embertársaik hasznára legyenek, s végül elnyerjék a becsületesség jutalmát? Ha
van valami, amit meg kell tanulniuk, akkor az első az önfegyelem leckéje,
mert a fegyelmezetlen és önfejű ember nem remélhet sikert ezen a földön, sem
jutalmat az új földön. (Pacific Health Journal, 1890. máj.)
Neveld a gyermeket engedelmességre!
A kicsinyek már egyéves koruk előtt is hallják
és értik, amit velük kapcsolatban mmondanak, és jól tudják, hol a határ,
ameddig elmehetnek. Anyák, arra kellene tanítanotok gyermekeiteket, hogy
engedjenek kívánságaitoknak. Ezen a ponton győznötök kell, ha meg akarjátok
tartani felettük az irányítást, s ha meg akarjátok őrizni anyai méltóságotokat.
Gyermekeitek hamar megtanulják, mi az, amit elvártok tőlük, s tudják,
hogy ha akaratuk legyőzi a tiéteket, már teljes a győzelmük. A legnagyobb
kegyetlenség hagyni, hogy a gyermekben rossz szokások alakuljanak ki azáltal,
hogy engedjük őt uralkodniNe elégítsd ki az önző kívánságokat!
Ha a szülők nem elég óvatosak, gyermekeik
kiváltságokat fognak igényelni, ami arra készteti a szülőket, hogy magukat
megtagadva kedvükben járjanak, kényeztessék őket. A gyermekek követelőznek,
hogy kielégítsék kívánságaikat, s a szülők ezt meg is teszik, nem törődve
azzal, hogy így az önzést nevelik gyermekeikbe. Ekként rontják el
kicsinyeiket, s csak később jönnek rá, milyen nehéz ellensúlyozni az első
években adott nevelés befolyását. A gyermekeknek korán meg kell tanulniuk, hogy
kívánságuknak nem lehet engedni, amikor az önzés diktálja azt. Ne adj semmit
a síró gyereknek!
Van egy értékes lecke, amit az anyának újra és
újra ismételnie kell: a gyermek nem uralkodhat, nem õ az irányító, hanem az
anya akarata legyen meghatározó minden esetben.
Csak így taníthatja kicsinyeit önfegyelemre. Ne
adjatok semmit annak a gyermeknek, aki sír, akkor sem, ha gyengéd szívetek
sokszor mégis ezt tenné!
Ha sírásukkal csak egyszer is kivívják a győzelmet, várhatólag
máskor is ezt teszik majd, s akkor még nehezebb lesz csatát nyerni. (43.
sz. kézirat, 1900.)
Soha ne engedd megnyilvánulni az indulatokat!
Az anya első feladatai közé tartozik féken
tartani kicsinyei indulatait. Nem szabad hagyni, hogy a gyermekek
kinyilvánítsák dühüket, nem szabad megengedni nekik, hogy a padlóra vessék
magukat, csapkodjanak, sírjanak csak azért, mert valamit megtagadtak tőlük, ami
nem lett volna jó számukra.
Szomorú voltam, amikor láttam, milyen sok szülő
elkényezteti gyermekeit ilyen téren.
Az anyák elnézik gyermekeiknek a dühkitöréseket,
úgy tekintik, hogy el kell szenvedniük ezt, és nem tulajdonítanak neki nagy
jelentőséget. Pedig ha egy rossz dolog egyszer megengedett, annak ismétlése
is lesz, az ismétlések eredménye pedig a megszokás, amely által torzul a
gyermek jelleme. (Signs of the Times, 1891. márc. 16.)
Mikor kell megdorgálni a gonosz lelket?
Sokszor láttam kicsi gyermekeket magukat
dobálni, sikítozni, ha akaratukat valamilyen módon keresztezték. Ez az az
alkalom, amikor a gonosz lelket meg kell dorgálni. Az ellenség meg fogja
próbálni, hogy uralkodjon gyermekeink elméje felett, s mi talán engedjük neki,
hogy akarata szerint formálja őket? Ezek a kicsinyek nem képesek felismerni,
milyen lélek befolyásolja őket, ezért a szülők kötelessége, hogy igazságot és
ítéletet gyakoroljanak helyettük. Szokásaikat gondosan kell figyelni, a
gonosz hajlamokat megfékezni, s lelküket a jó szeretetére sarkallni. Minden
erőfeszítésünkkel ösztönözzük arra a gyermekeket, hogy csiszolják
személyiségüket
Kezdd a "betlehemi énekekkel"!
Az anyáknak helyes elvek és szokások alapján
kell nevelniük karon ülő gyermekeiket.
Ne engedjék nekik, hogy például a padlóhoz
verjék fejüket hisztizésükben. Kezdjék a nevelést csecsemőkorban a
"betlehemi énekekkel". Ezeknek a lágy dallamoknak nyugtató
hatásuk van: énekeljék nekik a Jézusról és az Õ szeretetéről szóló csendes
dalokat. (9. sz. kézirat, 1893.)
Ne legyen ingadozás vagy határozatlanság!
Amilyen korán csak lehetséges, a gyermekben
ellenőrzés alatt kell tartani a romlott hajlamokat és indulatokat, mert minél
tovább halasztják, annál nehezebb lesz eleget tenni e kötelességnek. A
hirtelen, szenvedélyes természetű gyermekek különleges gondosságot igényelnek
szüleiktől. Ilyen esetekben különösen szelíd, de biztos módszerre van szükség,
nincs helye semmiféle határozatlanságnak vagy ingadozásnak. Azokat a
tulajdonságokat, amelyek természetüknél fogva fékezhetik az egyéni jellembeli
hiányosságok növekedését, gondosan kell ápolni és erősíteni. Az engedékenység
a gyermek természetének romlását eredményezi. Így az évek múlásával
hiányosságai erősödnek, gátolják szellemi fejlődését, és legyőznek minden jó és
nemes jellemtulajdonságot. (Pacific Health Journal, 1890. jan.)
A szülői önfegyelem példája létfontosságú
Vannak szülők, akik nem uralkodnak magukon -
beteges étvágyukon, szenvedélyes természetükön -, ezért gyermekeiket sem tudják
nevelni étvágyuk és önfegyelmük tekintetében. (Pacific Health Journal, 1897.
okt.)
Először saját szokásaikat kell megváltoztatniuk.
A szidással és hibakereséssel csak a hirtelenkedő és indulatos természetet
táplálják gyermekeikben. (S.of the T.1881.nov.24.)
Nem szabad belefáradni!
A szülők túlságosan szeretik a kényelmet és az
élvezeteket, mintsem hogy az Isten által számukra kijelölt munkát végezzék
otthonukban. Ha napjaink fiatalsága megfelelő nevelést kapott volna, nem
kellene látnunk a gonoszság e rettenetes állapotát köreikben. Ha a szülők
végeznék Istentől rendelt munkájukat, elvek és példamutatás által önuralomra,
önmegtagadásra, önfegyelemre tanítanák gyermekeiket, tapasztalnák, hogy
törekvéseiken, kötelességeik teljesítésén Isten jóváhagyása nyugszik, és
értékes leckéket tanulnának Krisztus iskolájában. Türelmet, kitartást,
szeretetet és szelídséget tanulnának, és ezek azok a dolgok, amiket meg kell
tanítaniuk gyermekeiknek is. Amikor a szülők erkölcsi érzékenysége
felébred, és megújult erővel vállukra veszik elhanyagolt kötelességüket, ne
hagyják magukat elkedvetlenedni vagy akadályozni a munkában. Sokan belefáradnak
a jó végzésébe. Amikor rádöbbennek, hogy ez erőfeszítést, állandó önfegyelmet,
kegyelemben és ismeretekben való növekedést igényel, s minduntalan váratlan
veszélyekkel kell szembenézniük, akkor elcsüggednek, s feladják a harcot,
engedve a lelkek ellenségének.
A munkának állandóan haladnia kell napról
napra, hónapról hónapra és évről évre, míg gyermekeitek jelleme kialakul és
helyes szokásaik megalapozódnak. Ne adjátok fel a küzdelmet, ne hagyjátok, hogy
családotok élete laza, irányítás nélküli sodródás legyen. (
Soha ne veszítsd el az önuralmadat! A butaság
szeretete, a rosszalkodásra való hajlam, a szent dolgok gyűlölete - csak néhány azokból a nehézségekből,
amelyekkel a szülőknek találkozniuk kell az otthoni misszió során…
A szülőknek fel kell serkenniük Isten erejével,
s "parancsolniuk kell házuk népének önmaguk után". Meg kell tanulniuk
szilárd kézzel megfékezni a rosszat, minden türelmetlenség és szenvedély
nélkül. Ne hagyják, hogy a gyermekek találgassák, vajon mi a helyes, hanem
félreérthetetlenül mutassák meg nekik az utat, és tanítsák meg õket azon
járni. (Review and Herald, 1886. máj. 4.)
A szófogadatlan gyermek befolyása
Egyetlen szófogadatlan gyermek is nagy kárt okoz
a környezetében, mert a többi gyermeket is a saját mintájára alakítja.
Tanítsd gyermekeidet, hogy tiszteljenek
téged, mert Isten törvénye helyezte rájuk ezt a kötelességet. Ha engeded
nekik, hogy könnyelműen vegyék kívánságaidat és ne figyeljenek az otthoni
törvényekre, ezzel szemet hunysz a bűn felett, és engedélyezed a gonosznak,
hogy dolgozzon, ahogyan akar. S ráadásul ezt az engedetlenséget,
tiszteletlenséget és saját önző akaratuk szeretetét a vallásos életbe és a
gyülekezetbe is magukkal viszik. Ezeknek a mennyei könyveket megtöltő
gonoszságoknak az eredete: a szülői hanyagság. Az engedelmesség szokását
gyakorlással alapozzuk meg
Az engedelmesség és a tekintély tiszteletének
leckéit gyakran ismételni kell. Nagy befolyás a jóra, ha ezt gyakorolják a családban, s nem csak
a gyermekeket fogja visszatartani a gonosztól és kényszeríteni az igazság
és a becsületesség szeretetére, de a szülőknek is ugyanolyan előnyükre válik.
Ezt az Úr által igényelt munkát csak komoly elmélkedéssel és Isten Szavának
gondos tanulmányozásával lehet elvégezni, ha az Ő utasításaival összhangban
szeretnének tanítani. (24/b sz. kézirat, 1894.)
ALAPVETÕ
TANÍTÁSOK
Önfegyelem
Felkészíteni a gyermeket az életre és a
kötelességekre
Minden anya mély aggodalommal kérdezheti, amikor
a gondjaira bízott gyermekekre néz: mi a végső célja nevelésüknek? Hogy
felkészítse őket az életre, a kötelességekre, és alkalmassá váljanak egy
tiszteletre méltó pozíció elfoglalására a
Soha nem szabad elveszítenünk magunk felett az
uralmat. Mindig legyen szemünk előtt a tökéletes példa! Türelmetlenül és
ingerülten beszélni vagy akár haragot érezni, még akkor is, ha nem mondjuk ki:
bűn. Tökéletességben kell járnunk, hogy igaz képviselői legyünk Krisztusnak.
Egyetlen ideges szó kiejtése olyan, mintha tűzkõvel tűzkövet ütögetnénk:
haragos érzéseket lobbanthatunk fel.
Soha ne legyetek olyanok, mint a szúrós
vadgesztenyeburok. Ne engedjétek meg
magatoknak otthon, hogy nyers, durva hangot használjatok. Hívjatok mennyei
Vendéget otthonotokba, s adjatok lehetőséget Neki és a szent angyaloknak, hogy
veletek lakjanak. Nyerjétek el Krisztus igazságosságát, Isten Lelkének
megszentelő erejét, s a szentség szépségét, hogy a körülöttetek lévők azt lássák,
hogy a világ világossága vagytok"Jobb a hosszútűrõ az erősnél - mondja a
bölcs -, s aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz beAz a férfi
és nő, aki megőrzi higgadtságát, amikor kísértetik, magasabb helyen áll Isten
és a mennyei angyalok szemében, mint a leghíresebb tábornok, aki valaha is
ütközetbe vitte és győzelemre vezette hadseregét. Egy ünnepelt császár
mondta a halálos ágyán: "Összes hódításaim között csak egy van, ami
most vigaszt nyújt nekem: hogy legyőztem saját féktelen természetemet."
Nagy Sándor és Caesar könnyebbnek találták legyőzni a világot, mint legyőzni
önmagukat. Miután nemzetet nemzet után igáztak le, végül elestek - egyikük a
mértéktelenség áldozata lett, a másik örült becsvágyáé
Csendesség, tisztelet és megbecsülés
Megzabolázni a túlzott zajongást és
féktelenséget
Az anya ne foglalja le szellemi erejét túl sok
dologgal… Neki elsősorban kicsinyei gondozására kell a legnagyobb figyelmet és
energiát fordítania, akik, ha hagyják őket, követnek minden feltámadó ösztönt,
ami tudatlan és gyakorlatlan szívükből ered. Túláradó érzelmeiket
zajongással és féktelenkedéssel fejezik ki otthonukban. Ezt meg kell
akadályozni, mert csak úgy lehetnek boldogok, ha megtanulják, hogy ne tegyék
ezeket. Tanítsátok meg őket, hogy csendesek és tisztelettudóak legyenek!
Csendesség uralkodjék az otthonban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése