A
köznyelvben nyúlajaknak és farkastoroknak nevezett veleszületett fejlődési
rendellenességek ma már esztétikai és funkcionális szempontból is sikeresen
korrigálhatók; a korszerű kezelési eljárásokkal a következményes táplálkozási,
beszéd- és hallászavarokat is rendezni lehet.
.A hasadék a magzati
életben jön létre úgy, hogy az embrionális fejlődés korai szakaszában (5-9.
hetében) nem következik be az ún. ajak- ill. szájpadnyúlványok
összecsontosodása.
Hogy
pontosan mi okozza az ajak- és szájpadhasadék létrejöttét, az még ma is kutatás
tárgya. Az orvos-genetikusok többnyire az
ún. "multifaktoriális modellt" fogadják el, ez azt jelenti, hogy több
tényező, illetve azok egymásra hatása szerepelhet kialakulásában: így
mindenekelőtt örökletesség és a magzatot korai szakaszában ért valamiféle ártalom.
Ha a
családban, elsősorban a szülők vagy testvérek között már előfordult hasonló
rendellenesség, akkor 3-6% a valószínűsége annak, hogy a gyermek archasadékkal
születik. A feltételezett kedvezőtlen külső hatások között a terhes anya
elsősorban virális betegsége, az őt ért károsító tényezők (pl. sugárhatás,
pszichés sokk) vagy az általa szedett bizonyos gyógyszerek jöttek számításba. Az utóbbiak közül egy, az epilepszia ellen használt
gyógyszer ártó hatása igazolódott be egyértelműen.
Vizsgálatok szerint nagy adag folsavval dúsított
multivitamin ("magzatvédő vitamin") megfelelő alkalmazása esetén a
rizikó mintegy felére csökkenthető. A multivitamin akkor hatásos, ha a
fogantatás előtt legalább három hónappal már szedi a leendő anya. Hangsúlyozzuk
azonban, hogy biztos megelőzési mód még ma sincs, ezért figyelmünket a mind
jobb és szebb eredményt elérő gyógyításra és gondozásra kell összpontosítani.
A hasadékképződés formái igen változatosak; szinte nincs is
két teljesen egyforma hasadék. Ez a tény megszabja a terápiás teendőket is, és
hangsúlyozza az egyedi kezelés fontosságát. Az elváltozás lehet egyoldali vagy
kétoldali, az ajak kis "csipkéjétől" az igen széles, az arcra és a
szájpadra teljes mértékben ráterjedő hasadékokig váltakozhat.
Genetikailag az archasadékok három nagy csoportját szokás
elkülöníteni:
1./ ajakhasadék szájpadhasadékkal vagy anélkül,
2./ csak a szájpadot érintő elváltozás (ennek egyik formája az állkapocs rendellenessége), fejlődési visszamaradás következtében létrejött hasadék: ez úgy alakul ki, hogy a kicsiny áll miatt hátrahelyezett nyelv akadályozza a szájpadnyúlványok egyesülését (Robin-szekvens),
3./ más fejlődési rendellenességek csatlakozó vagy annak részeként kialakuló hasadék.
2./ csak a szájpadot érintő elváltozás (ennek egyik formája az állkapocs rendellenessége), fejlődési visszamaradás következtében létrejött hasadék: ez úgy alakul ki, hogy a kicsiny áll miatt hátrahelyezett nyelv akadályozza a szájpadnyúlványok egyesülését (Robin-szekvens),
3./ más fejlődési rendellenességek csatlakozó vagy annak részeként kialakuló hasadék.
A kezelés alapja a kellő szakértelemmel és tapasztalattal,
jó technikával végzett műtét. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a gyógyítás, gondozás
során nem elegendő csupán az operáció, a nyílás műtéti lezárása: a gyermek
minden panaszát orvosolni kell.
A hasadékos csecsemő nehezen táplálható, beszédfejlődése
késik, a már kialakult beszéd dünnyögő, orrhangzós színezetű, a kiejtés hibás;
gyakori a hallászavar, a fogazati, rágási rendellenesség. Mindezek megoldása, a
hibátlan beszéd, a szép fogazat, a jó hallás kialakítása komplex feladat,
amelyben az operatőrön kívül részt vesz a gyermekorvos, logopédus, fogszabályzó
fogorvos, fül-orr-gégész, audiológus, foniáter, szájsebész, altatóorvos,
genetikus, és pszichológus, aki a gyermek és a szülő életvezetésében ad
tanácsokat. A szakemberek együttműködése az ún. Hasadék Centrumban tekinthető a
leghatékonyabbnak.
A műtétek általános érzéstelenítésben, altatásban történnek,
fájdalommal tehát nem járnak. Az ajakhasadék zárása általában három hónapos
korban történik. A szájpadot a legtöbb intézetben két műtéttel zárják.
Lágyszájpad-plasztikára 10-12 hónapos korban, keményszájpad-műtétre általában
3-5 éves kor között kerül sor. Ez azt jelenti, hogy ún. primer műtéteket el
lehet, és többnyire el is kell végezni. Beszédjavító műtét (ha a logopédiai
kezelés nem eredményes) 5 éves kor körül célszerű, csontbeültetésre 8-9 évesen
lehet szükség, nagyobb korrekció és szájsebészeti beavatkozás csak a pubertás
után, 16-18 éves korban ajánlatos.
Az archasadékos újszülött rendszerint nem, vagy csak nehezen
tud szopni, ezért a gyermeket minél előbb meg kell tanítani a kiskanállal való
evésre, mert az ajakplasztika során (melyre már három hónapos korban sor kerül)
a cumiztatás a műtét sikerét veszélyezteti. Az anyatejet nem kell szükségszerűen
mellőzni, ha az anya rendszeresen használ tejleszívó készüléket, vagy fej,
akkor lehet ez a csecsemő tápláléka.
(logopédia) A logopédiai kezelésnek, a beszédjavító
foglalkozásnak alsó korhatára nincs, akkor kell kezelni, ha a beszédhiba már
nyilvánvaló, rögzült, és a gyermek is együttműködik a kezelés során. Erre
általában 3 éves korban kerül sor. Minthogy a logopédiai kezelés sokszor évekig
tart, célszerű mielőbb kezdeni, hogy a beszédzavar iskolás korban ne okozzon
problémát.
A rendszeres fogszabályozás a vegyes fogazatban indítható,
tehát 6-7 éves korban. A fogorvos nem csak a fogak szabályozását végzi, de a
harmonikus arcprofil kialakításában is közreműködik.
A hasadékos gyermekeknél gyakori a felső légúti hurut, a
fülbetegség (középfülgyulladás) és a hallászavar. Ennek oka az, hogy az ún.
fülkürt a hasadékos izomzat hiányos működése következtében rosszul működik.
Nagyon fontos tehát a hasadékos gyermek hallásának már csecsemőkortól kezdve
történő rendszeres ellenőrzése. A korai kezelésbe vétel az eredményes
hallásrehabilitáció feltétele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése