Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2017. április 10., hétfő

Szexualitásról felelősségteljesen



Szexualitásról felelősségteljesen
Mikor kell beszélni a szexualitásról a gyerekkel? Otthon beszéljük meg, vagy bízzuk szakemberekre? Hogyan válhat beszélgetés tárgyává a téma anélkül, hogy megsértenénk egymás intimitását? Milyen a megfelelő szexuális felvilágosítás? Hargita megyében kihez fordulhatunk a megfelelő segítségért ennek eldöntéséhez?
 Vágyaktól az emberkereskedelemig
– A szexuális felvilágosítás nagyon tág téma, amint teret adunk a gyerekeknek a kérdezésre, kiderül, mennyi minden kapcsolódik lazán hozzá.
Az együttlét pszichológiai háttere mellett szóba került már a vágyak, álmok mibenléte is, a férfi és a nő közötti testi és lelki különbségek, az interneten megjelenő tartalmak csapdái, a Facebookon történő adatmegosztás, a szexuális bántalmazás, az emberkereskedelem. Egy ilyen összetett téma esetében nem szabad annyival maradni, hogy figyelmeztetjük őket a védekezésre A felvilágosítás folyamatában azonban nem elhanyagolandó a szülő szerepe sem.
Sokan kínosnak élik meg a szexualitásról való beszélgetést, pedig egy nyugodt, meghitt pillanatban ugyanúgy rá lehet kérdezni a gyereknél néhány dologra ezzel a témával kapcsolatosan, mint bármely más megbeszélnivaló kapcsán. Ha megvan a bizalmi kapcsolat, nem szabad félni attól, hogy beszéljünk erről. Időről időre rá kell kérdezni, hogy mi történik körülötte, hogy érzi magát, milyen változásokat érzékel maga körül. Elővigyázatosságból, a zaklatások elkerülése érdekében azt sem árt kipuhatolni, hogy valaki viselkedett-e szokatlanul a környezetében, zavarták-e meg a privát szféráját.
Megközelítőleg tíz évvel hamarabb kerülnek szexuális jellegű tartalom közelébe a gyerekek, mint az előző generációk. Gyerekként nem tudják feldolgozni azt, amit látnak, egymás között beszélgetnek róla, de gyakran nem mernek felnőttet megrohamozni kérdéseikkel. Általában a pedagógus az első, aki észreveszi, ha ilyesmi történik, mert a nap hangsúlyos részében ő van a gyerekekkel, de a szülő feladata, hogy megbeszélje a gyerekkel, hogy ő egyénileg hogyan élte ezt meg, mert különben komoly traumát okozhat. Ha a szülő felkeres egy tanácsadót, a gyerek életkorától függően rengeteg olyan mesét, oktató jellegű videót tudunk ajánlani, ami elmondja azt, amit a szülő nem tud; ha együtt nézik meg, az is jobb a kínos hallgatásnál – tudtuk meg a tanácsadótól.
„A nevelés része kellene legyen”
Amíg a gyermek kíváncsi, és nem fél ilyen témában kérdezni, addig lenne kötelességünk őszinte és értelmes válaszokat adni. Az a baj, hogy nem vagyunk képesek erre: mi is a gólyamesét kaptuk, és ezt adjuk tovább. Kényelmetlen válaszolni, ezért mérgesen vagy viccelődve próbáljuk elkerülni a témát, így egy idő után a gyermek nem mer kérdezni, inkább a társaitól érdeklődik. Elsősorban a szülő dolga lenne az, hogy elnyerje és megtartsa gyermeke bizalmát, és belássa, hogy legalább olyan fontos ez a téma, mint az udvariassági szabályok. Nem védekezhetünk tovább azzal, hogy „nekünk se mondta el annak idején senki”. Sokat változott a világ, ezt a második gyermekemnél vettem észre, amikor 10-11 éves volt, hogy számolni kell az internettel is. Ha valamire nem tudunk válaszolni a gyermeknek, válaszol a Google. Minden kiderül, amit addig elhallgattunk. És rengeteg választ kap, szűretlen, ömlesztett válaszokat, képeket, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Ez a legrosszabb.
Azt tartom a legfontosabbnak, hogy megtanítsák a fiataloknak, hogy vigyázzanak egymásra és magukra. Ne menjenek bele alkalmi kapcsolatokba, ne feküdjenek le részegen egymással, egyáltalán minden olyan helyzetet kerüljenek, amelyben véletlenül teherbe eshetnek. Ne tartsák megoldásnak a terhesség megszakítását: az egész életüket tönkreteheti. Tanuljanak meg úgy összejönni és úgy szakítani, hogy ne bántsák egymást, és ne menjen el a kedvük a kapcsolatoktól, a családalapítástól – hangsúlyozta Véli Csilla.
 „Minél hamarabb beszélünk róla, annál jobb”
.. Minél hamarabb beszélünk az alapvető, korukhoz illő kérdések kapcsán, annál jobb. Szükség lenne arra, hogy az iskolapszichológus olyan viszonyt tudjon kialakítani a gyerekekkel, hogy merjenek kérdezni olyasmit is, amire mi, szülők nem biztos, hogy megfelelően tudunk válaszolni. Nem lehet túl sokszor beszélni erről, hiszen olyan dologról van szó, ami befolyásolja a fiatal életét. A szakemberrel összedolgozva fel kellene készíteni a gyerekeinket arra, hogy észrevegyék: mi csak tanácsot adhatunk, a magánéletükért ők a felelősek, mindent kétszer gondoljanak meg – fejezte ki véleményét Veronika.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése