Szülés
A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén. Megindulását a megrepedt magzatburokból
elfolyó magzatvíz és/vagy a ritmikus méhösszehúzódások
jelzik. Három szakaszban zajlik le: 1. tágulási szak: a méhszáj
kinyílik, a méhnyak
kitágul, kialakul a szülőcsatorna.;
2. kitolási szak: a magzat lassan, fokozatosan kijut a szülőcsatornából;
3. lepényi szak: a méhlepény megszületése.
Farfekvéses szülés
során a magzat lábával vagy farával előre születik meg.
Harántfekvés
és a méhszájat
elzáró, rosszul tapadó méhlepény általában császármetszést
tesz szükségessé.
A szülés elhúzódása, a szülőfájások gyengesége esetén is
szükséges az orvosi beavatkozás. Ha a szülés spontán nem indul meg oxitocint (az agyalapi mirigy hátsó lebenyének
hormonját) adnak (általában infúzióban), amely a méh simaizomzatát erőteljes összehúzódásra
serkenti. Az alternatív szülészet oxitocin helyett homeopátiás szereket is alkalmaz fájásgyengeség
esetén, ezek hatásossága azonban legalábbis kérdéses.
A szülés lefolyásának időtartalma változó, először szülő nők
szülése általában hosszabb.
A szülés utáni kb. 4-6 hetes időszak a gyermekágy,
ezen időszakban a terhesség és a szülés okozta elváltozások visszafejlődnek.
Irányított szülés:
szülészorvos által kiváltott v. ellenőrzött szülés, amelynél az orvos a
lélektani ráhatáson kívül orvosságokat használ, és esetleg műszeresen
beavatkozik (szülészeti fogó).
Természetes szülés:
minden fizikai és pszichikai beavatkozás nélkül bekövetkező szülés.
Fájdalom nélküli szülés:
olyan lélektani felkészítés és különleges gyógytornán alapuló eljárás, amely a
terhes nők szüléstől való félelmét megszünteti, és a szülés fájdalmait
csillapítja.
Császármetszés
során a magzatot műtéti úton emelik ki az anyából.
Lótusz szülés
amikor a köldökzsinórt nem vágják el szülés után, így a baba a méhlepénnyel
kapcsolatban marad a zsinór természetes elszáradásáig.
Szaksegítség nélküli szülés gyermek világra hozása orvos vagy bába jelenléte nélkül.
A szülés lefolyása
A szülés három szakaszból áll. Az elsőben a méhnyak elsimul
és tágul, a másodikban a magzat megszületik (a két elsőt nevezik
munkaszakasznak), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak). Az első
szakot a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi. Ezek fájdalmasak, az akarattól
függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces
szünetekkel, majd egyre sűrűbben (a végén 1-3 percenként) jelentkeznek,
tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén
30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak. Az összehúzódási
szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és
tágulását. A fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a
méhösszehúzódások hatására gyűlik össze. A burokrepedés bekövetkezhet spontán
v. burokrepesztéssel. Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra,
amely áthalad a medencén (medenceöböl). Az elölfekvő rész (a magzat azon
pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe), áthalad a medence felső bemenetén
(behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó
kismeneten). E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep)
kiterjed. Ez a szak 8-10 órát tart a primiparáknál (első ízben szülő nők) és
2-6 órát a multiparáknál (ismételten szülők). A második szakasz a magzat
kitolási szaka. A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási
kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és
a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit. Az elülfekvő rész megjelenik a
szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul, és végül eléri a magzat elölfekvő
része kerületének méreteit. Miután az elölfekvő rész áthaladt a szeméremrésen,
a gát hátrafelé irányuló összehúzódása teljesen kigördíti az elölfekvö részt.
A kitolási szak általában 10-20 percig tart. Megrövidíthető
gyengéd, hasra gyakorolt nyomással (kéznek a méhfenékre gyakorolt egyenes
hatásával), episiotomiával (gátmetszés), a szülő nő testhelyzetének
változtatásával (álló, guggoló vagy térdelő testhelyzetbe, azaz függőlegesbe)
vagy egy szülészeti fogó behelyezésével. A magzat elölfekvő része lehet a fej:
ez a fejfekvés (a leggyakoribb). Fejvégű fekvés esetében, ha a fej flexióban
(behajlítva) van, koponyatartásról beszélünk: ez a fekvés a legjobb és a
leggyakoribb. Ha a fej deflexióban (elhajlásban) foglal helyet, arctartásról
beszélünk: ez ritkább és kevésbé kedvező. A magzat medencevégű fekvése esetén
fartartásról szólunk: ez elsősorban először szülőknél figyelhető meg, és
gyakran a méh formai rendellenességével függ össze, Lehetséges, hogy a terhesség
végén a magzat haránt v. ferde fekvésben helyezkedik el. A spontán szülés ebben
az esetben nem lehetséges. Ilyenkor belső beavatkozás (fordítás) válik
szükségessé v. császármetszés. A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások,
tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza. Az esetek többségében
gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások
helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok
rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása
episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és
méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább
(ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt); ilyen esetben császármetszés
javallt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú
magzat). A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése
annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához
préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít. Néha a méhlepény
túlságosan lent tapad (Placenta praevia-elölfekvő lepény) és zavarja a magzat
kitolását.
A harmadik szak a lepényi szak; ekkor válik le a méhlepény
és kiürül. Hozzávetőlegesen 300 ml-es vérveszteség kíséri. Néha a vérveszteség
nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet. Ha
a méhlepény a magzat megszületése után egy órával sem ürül ki, mesterséges
leválasztást kell alkalmazni.
A gyermekágy (post partum - szülés utáni időszak) a
szülést követő 6 hétig tart. Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan
visszatérnek a terhesség előtti állaporukba és megkezdődik a szoptatás. A
menstruáció visszatérése kb. a hatodik hétre tehető.
A gyógyszeres kezelés módosítja a
méhösszehúzódásokat. A görcsoldó szerek leküzdik a túl erőseket. Az
oxytocinumok (mesterséges osytocin-hormon tartalmú anyagok) ellenkezőleg,
erőteljesebbé teszik az összehúzódásokat. A szülészeti analgézia (fájdalomérzés
hiánya) jelenleg két eljáráson alapul: a gyógyszeres módszer elsősorban a
peridurális érzéstelenítésre épül: ez megőrzi a szülő nő öntudatát; jó
együttműködést, tehát lélektani felkészítést igényel; a szülészeti
pszichoprofilaxis (felkészítés a fájdalommentes szülésre) a terhes nők
pszichikai és fizikai oktatására alapoz. Az alapelv szerint a nők terhességükkel
szembeni passzív magatartását tudatos és aktívan részt vevő magatartássá kell
alakítani. Ennek a neuromuszkuláris oktatás fontos része: a szülésben
elsődleges szerepet játszó izomcsoportokat (hasizom, rekeszizom, gát) hozzá
kell szoktatni az akaratlagos ellazuláshoz.
Ma Magyarországon a legelterjedtebb a kórházi szülés,
gyakran előre választott orvossal. Szintén gyakori az ún. apás szülés, amikor
az apa jelen van a szülőszobán. Lehetőség van dúla (asszonytársi segítő)
jelenlétére is, aki egy laikus anyatárs. A tapasztalatok alapján ez is segít a
szülés könnyebb, gyorsabb lefolyásában.
A tervezett otthonszülés vagy háborítatlan szülés
országunkban ritka, ekkor a szülő nő saját otthonában hozza világra gyermekét,
általában bába és dúla, valamint az apa segítségével. A szülésnek ez a módja
külföldön elfogadott, nálunk 2011 óta legális: a 35/2011. (III. 21.)
kormányrendelet szabályozza az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait. Egy
2012-es, a tervezett otthonszülést és a kórházi szülést összehasonlító
tanulmány szerint a kis kockázatú terhességek esetén (ez teszi ki a terhességek
kb. 70-80 százalékát) a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyik sem
részesíthető egyértelműen előnyben a másikkal szemben.[1] Ugyanakkor azonban az otthonszüléseket
tekintve ennek halálozási kockázata négyszerese a kórházi szülésnek.[2]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése