A
KANCSALSÁG FORMÁI
AA
kancsalságnak többféle típusa ismert, melyet más-más tényezők váltanak ki.
Tompalátás kialakulhat a kancsalság okaként és következményeként is. A
kancsalságnak ez a formája gyermekkorban alakul ki, és kezelésére 5-6 éves
korig van lehetőség. A kísérő kancsalság alkotja a gyermekkorban előforduló
kancsalságok zömét, kialakulása a 2-4 éves kor közötti időszakra tehető. A
kancsalság és a tompalátóság gyógyítható, ha idejében felismerik és kezelik.
A strabizmus kancsalságot
jelent. Kancsalságról akkor beszélünk, ha a szem nézővonalai nyugalmi
helyzetben, távolra tekintéskor nem párhuzamosak. Azt a szemet szoktuk
kancsalnak nevezni, amelynek nézővonala nem a rögzített tárgyra irányul.
Amblyopiának a tompalátást nevezzük. Ez
gyermekkorban, s csak akkor alakul ki, ha a két szemben keletkezett képek
között jelentős differencia van, ezért az agy nem tudja azokat
"összeolvasztani", együtt érzékelni. A zavaró képekről az agy egy idő
után nem vesz tudomást, a zavaró képeket "küldő" szemet mintegy
"letakarja". A szem látásélessége ezután rohamosan csökken. Ez
egyaránt lehet a kancsalság oka és következménye. 5-6 éves koron túl az
amblyopia megszüntetésére alig van reális lehetőség.
A kancsalság és tompalátóság gyógyítható,
ha idejekorán felismerik és céltudatosan, folyamatosan kezelik. Segíteni csak
5-6 éves kor előtt, maximálisan szoros orvos-szülő kapcsolat mellett,
folyamatos kezeléssel lehet.
Már Hyppokratesz is megfigyelte,
hogy a kancsalság, vagy az arra való hajlam örökölhető. Az öröklésmenet
tényezői azonban napjainkban sem ismertek. Tisztázatlan a kancsalság
keletkezésének biztos oka, a klinikai képet számos külső körülmény képes
megváltoztatni.
A kancsalság
formái
Kísérő
kancsalság
Ide tartozik a gyermekkorban előforduló
kancsalságok zöme. 2-4 éves kor között kezdődik. Okai sokfélék lehetnek.
Félszemes kancsalság esetén - amikor mindig az egyik és mindig
ugyanaz a szem kancsal - a gyermekeknek csak a másik, a nem kancsal szemén
alakul ki kifogástalan látás. A fixáló szem képe az éleslátás helyére esik, míg
a kancsalító szemen ugyanez a kép más, az előbbivel nem identikus pontra kerül.
Ennek folytán kettős látás áll elő, ami a tájékozódásban zűrzavart okoz.
A gyermek nyűgös, sírós,
botladozik, elesik. (Kettős látásról ritkán beszél!) Kezdetben fél szemével
hunyorog, kompenzáló fejtartást vesz fel - fejét ferdén, elfordítva tartja,
esetleg állát emeli -, végül úgy próbál magán segíteni, hogy a kancsalító szem
képét elnyomja. A tartós képelnyomás a kancsal szem látásélességét
hátrányosan befolyásolja (kialakul az amblyopia), és egy idő múlva arra is
képtelenné válik, hogy a jó szem eltakarása után a fixálni kívánt tárgyra
tekintsen. Váltakozó kancsalság esetén mindkét szem jól fixál, de nem
egyidejűleg, s két szem felváltva kancsalít.
A kísérő kancsalság a vízszintes síkben a leggyakoribb.
Lehet összetérő vagy széttérő.
Előfordul azonban, hogy a két
szem között magassági eltérés van. Ilyenkor a kancsalság lefelé vagy
felfelé térő.
Távolra a jó látásélességű szemek
alkalmazkodás nélkül tekintenek és csak közelre veszik igénybe alkalmazkodási
kapacitásukat. Bizonyos korrigálatlan látáshibák esetén az egyén
alkalmazkodóképességét erősen igénybe véve távolra is élesen láthat. Az alkalmazkodás
- reflexesen - a szemek összetérítésével is jár, ilyenkor a kancsalság
kezdetben csak átmeneti (főleg fáradáskor "csúsznak össze" a szemek),
majd állandósul.
Ha a két szem közül csak az egyik
gyenge látású, vagy mindkettő az, de valamelyik sokkal inkább, mint a
másik, úgy a szem ideghártyáján eltérő nagyságú vagy élességű képek
keletkeznek, ami a félszemes kancsalságnál leírt eredményre vezet.
Az amblyopia visszafejleszthető.
A jó látású szem eltakarásával a tompa látású szemet munkára kényszerítjük, így
látóélessége javulhat.
A kancsalság kezelése során
alapvető cél a kétszemes együttlátás helyreállítása és a kozmetikai
rekonstrukció, vagyis a párhuzamos vagy közel párhuzamos szemállás elérése.
A kezelés során elengedhetetlen a
megfelelő szemüveg előírásszerű, rendszeres viselése az amblyopia megszüntetése
és szükség esetén a maradék kancsalsági szög műtéti megszüntetése.
Bénulásos
kancsalság
Ahhoz, hogy a két szem harmonikusan
együtt működjön, az szükséges, hogy mindkét szem azonos irányba tekintsen.
Ezt a feladatot a külső szemizmok látják el. Szemenként 6-6 külső szemizom van,
ezek állandó működésben, úgynevezett dinamikus egyensúlyban vannak, alvás
közben is. Az egyenes előre tekintés - a nyugalmi szemállás - is a szemizmok
bizonyos mértékű feszülésének, tónusának következménye. A szemek együttes
mozgása, valamely irányba tekintése során az egy irányba ható izmok egyenlő
mértékben húzódnak össze, a velük ellentétesen működők pedig egyenlő mértékben
lazulnak el.
Ha egy vagy több szemizom működése
bénulás következtében hirtelen felfüggesztődik, akkor a szem mozgása
korlátozottá válik, abba az irányba nem tud elmozdulni, amerre a bénult izom
vitte volna. Ekkor az ellentétesen ható izmok túlműködése tapasztalható. A
kancsalság szöge ilyen esetben változó. Vezető tünet a hirtelen fellépő kettős
látás. A képek távolsága egymástól - a bénult izom irányába tekintve -
növekszik. A hibás térérzékelés miatt a beteg szédül, bizonytalanul mozog.
A bénulásos kancsalság lehet
veleszületett, de többnyire szerzett betegség. Oka leggyakrabban
koponyacsonttörés, agyvelő- vagy agyhártyagyulladás, vérzések,
mérgezések, daganatok, érelmeszesedés, övsömör.
A kezelés első lépéseként a bénult
izmú szemet ki kell kapcsolni (el kell takarni) és a beteget haladéktalanul
orvoshoz kell kísérni. A szemizombénulás ritkán gyógyul teljesen, a kancsalság
rendszerint maradandó, bár szöge csökkenhet. Bizonyos esetekben műtéti
megoldásra is sor kerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése