Orrtúrás, hajtépkedés, körömrágás: gusztustalan szokások lelki háttere

Orrtúrás, hajtépkedés, körömrágás: gusztustalan szokások lelki háttere

Olyan ember, mint bármelyikünk: ügyfelekkel találkozik, vevőket szolgál ki, moziba jár, mos, főz. Akár mi is lehetnénk, leszámítva azt a gusztustalan szokást, mint a körömrágás, bőrevés, hajtépkedés. Vajon mi van a háttérben, mi okozza? Utánajártunk.

Körömrágás - a hiányzó biztonság

"Bajod van felnőttkorban? Biztos a gyerekkorodban történt valami." Ilyesmi ragad meg a legtöbbünk fejében a magazinpszichológia tanaiból. A gusztustalan szokások nagy részének eredetét viszont tényleg a gyerekkorban kell keresni. A körömrágás fejtegetésénél is innen indulunk, egészen pontosan az alvóállattól vagy alvórongytól. Ismerős tárgy, ugye? Nélküle nem lehet elindulni az oviba, kimosni tabu, és ha eltűnik, akkor összedől a világ, mert pótolhatatlan a szaga, az íze, az illata, de nem utolsósorban bele lehet kapaszkodni. Ez a tárgy az első években az anya után a legnagyobb biztonságérzetet adja a gyereknek. Olyan, átmeneti tárgy ez, amelyik az anyához fűződő biztonságos kapcsolatot reprezentálja. Vannak viszont olyan kisgyerekek, akik nem tudják kivetíteni a biztonságot kereső erőt egy alvóállatba vagy alvórongyba, ehelyett a saját testükben keresnek menedéket, például elkezdik rágni a körmüket.

A gyermekkori körömrágás utalhat kötődési zavarra, amikor a kisgyerek nem kapja meg az anyai biztonságot. A gyerekkorból megmaradt, felnőttkori körömrágás olyan személyiségre utal, amely bizonyos szituációban, bizonyos körülmények között a gyermekkori ént tolja előtérbe. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, milyen helyzetekben jön elő a rágásinger, és azt a helyzetet kell kezelni. Az először csak felnőttkorban jelentkező körömrágás sok esetben ideiglenes, általában erős sokkra, bizonytalanságra utal. Ez esetben a fennálló probléma vagy helyzet megoldódásával elmúlik a körömrágásra való hajlandóság is.

Golyórendezés, avagy a nemi szerv igazgatása - a biztonság hiánya

Az olyan férfiak, akik nem rágják a körmüket, helyette már-már feltűnő rendszerességgel igazítják helyre a golyóikat, szintén bizonytalanok. A kisgyerekeknél teljesen természetes, hogy a nemi szervükhöz nyúlnak, sőt, ha kellemes érzés társul mellé (és miért ne társulna?), akkor óvodás korban a maszturbálás is előfordulhat. Öt-hat éves korig ez még normálisnak is mondható. Később a közösség miatt erről a gyerekek nagy része a nagy publikum előtt leszokik, a nemi szervek érintésének ingere viszont megmarad. A biztonság hiánya mellett a másik jellemző oka a mélyről eredő félelem. Ha sarkosan akarjuk felvázolni a problémát, akkor a félelemből fakadóan az illető nem lesz képes megnyílni, nem tud alkalmazkodni, ahogy egyre idősebb és idősebb lesz, úgy lesz egyre kevesebb esélye a biztonságot adó társas kapcsolat kialakítására, végül pedig elmagányosodik. A jó munkahely viszont sokban javíthat a dolgon, hiszen megköveteli az alkalmazkodóképességet, ami a párkapcsolatban is alapvető fontosságú.

Bőrrágás és bőrevés - komplex tünet

Mennyire nehéz is úgy kezet fogni valakivel, hogy annak láthatóan véresre van rágva a körme melletti bőr! A bőrrágás vagy bőrevés a biztonsághiánynál összetettebb problémákra utal. Benne van a körömrágással is összeköthető bizonytalanság érzése. Amikor nemcsak rágja, hanem véresre eszi a körme melletti bőrt, elfojtott agresszió lehet a képben. A bőrevés mégis leginkább a félelemre utaló tünet, amely a személyiségfejlődés kora gyermekkori szakaszából maradt fent, amikor a száj és a kéz kapcsolata természetes. Felnőttkorban ritkán jön elő "csak úgy", aki korábban is hajlamos volt rá, annál fordul inkább elő. Az olyan változatai, mint a kéztördelés és a kézropogtatás, már sokkal gyakoribbak. Mintha azt mondanák: "én inkább ropogtatom a saját kezem, de nem a világ nyom engem".

Hajtépés - a nyugtató kényszercselekvés

Azok a kisgyerekek, akik a biztonságot kereső erőt nem a saját testükben találják meg (lásd: körömrágás), hanem a saját testük ellen fordítják, azoknál fordul elő a hajtépés vagy a sebek rendszeres elvakarása is. Olyan kényszercselekvések ezek, amelyek nyugtatóan hatnak arra, aki végzi őket. Hasonló ez, mint a lényegesen ártalmatlanabbnak tűnő, de ugyanúgy kényszeres kézmosás. A háttérben általában letiltás áll, az elfojtott düh vagy méreg tehet valakit kényszeressé, más vélemények szerint az ingersivárság is okozhatja. A megoldást jelenthetik például a küzdősportok, ahol megélhetik az agressziót, és ahol az illető kénytelen kapcsolatba kerülni a teste minden porcikájával.

Orrpiszkálás
Ahogy a gyerekkori maszturbáció és a nemi szervek felfedezése teljesen természetes, addig a testnedvekkel való játék is az. A távolba pisilés, a célba köpés, a nyálból fújt buborékok mellett a fikagalacsinok készítése is a gyerekek mindennapi tevékenysége közé tartozik. Egy négyévesekből álló óvodai csoportban több gyereknek van bányászengedélye, mint egy ugyanennyi tagokból álló felnőtt csoportban lenne. Az orrtúrásról később sem szokunk le teljesen, csak szabályozódik a tevékenység helye és ideje. A közösség mutat irányt abban, hogy mi az, amit még elvisel, és mi az, amit már nem, de általában az iskolába kerülés jelent éles határvonalat ebben is.

Alsó tagozatban a legtöbben szabályozzuk a gusztustalan - sokszor teljesen emberi - szokásokat, és megtesszük, amit a közösség követel tőlünk. Természetesen egyikünk sem tökéletes, mindenkinek vannak - sokszor maga előtt is bevallatlan - gyenge pillanatai. Baj igazából akkor van, ha ez a rossz szokás nagyon sok ideje fennáll, sokszor ismétlődik, vagy megnehezíti az emberi kapcsolatokat, nehézséget okoz a munkában és a magánéletben.

#1 Dr.BauerBela

---