Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. április 2., vasárnap

A SPOTOLÓ GYERMEK



A sportoló gyermek
Mindenki tudja, hogy a sportolás egészséges és jó dolog, de a versenysport veszélyes, túlhajtott és cseppet sem kívánatos. Mind a két dologban van igazság, de az egyensúly, szokás szerint, a kettő között van. Nagyon helyes ha a szülő nem saját álmai megvalósításának tekinti a sportot, és nem törekszik élsportólt nevelni. Az élsport már majdnem egy életpálya, nagyon nehéz azoknak a dolga, akik pályafutásuk végén valami másba szeretnének kezdeni. Vannak azonban, akik ebben az életformában érzik teljesnek magukat és az aktív sport befejezése után is szívesen maradnak sportáguk közelében vagy választják azt valamilyen formában további életcélnak (edzők, bírók, szövetségi tisztségviselők, esetleg sportújságírók, sportpszichológusok lesznek).
Mi szülők azt szeretnének, hogy gyermekünk megtalálja azt a tevékenységet, ami egész életén át nem csak a pénzkeresés nehéz kötelezettségeként nehezedik rájuk, hanem valamifajta örömet és kiteljesedést is ad az életében. Szinte hihetetlen, hogy van néhány olyan eset, amikor ez a lehetőség már gyerekkorban megadatik.
Sok szülő kézzel-lábbal küzd a versenyzés ellen vagy csak igen alacsony szintű (nem színvonalú, hanem D, C, vagy maximum B kategóriás) versenyekre engedi gyermekét. Álszent dolognak érzem, amikor azt látom, hogy fennhangon küzd valaki a sport ellen, pedig a gyerek szemmel láthatóan preferálná, de mellette/helyette még zenélni, nyelvet tanulni, rajzolni is muszáj.
Félre értés ne essék senkit nem szeretnék rábeszélni az élsportra! Ám azt sem gondolom, hogy az a normális szemlélet, hogy akinek komolyabban sportol a gyereke arra görbén nézünk, mert biztos önmagát akarja megvalósítani, erőlteti, minden káros és rossz dolognak teszi ki csemetéjét. Hol az igazság?
Érdemes több dolgot is kipróbálni, nem erőltetni egyik tevékenységet sem. Nem kell mindenhova rendszeresen járni, kézműveskedni lehet alkalmanként rendezvényeken is, az óvoda is visszajelzi ha ügyes a zenei tevékenységekben (jó a ritmusérzéke, tisztán énekel), ügyesen rajzol, mintázik stb. Meg kell figyelni hol érzi magát a legjobban, mit csinál a legszívesebben, és előbb vagy utóbb választani kell! Alsó tagozaton indul igazán a művészeti oktatás lehetősége és sportáganként változóan a komolyabb edzésmunka vagy a válogatás, toborzás. Sokan megijednek ha valamelyik sportág örömmel fogadja a gyermeket, és ezt meg is értem!
Aki a gyerek vágyait, álmait figyelembe véve úgy dönt engedi, hogy kisgyerekként elinduljon egy úton, az semmi jóra ne számítson! A környezet (óvoda, iskola) többnyire ellenzi, sőt akadályozza is ezt a tevékenységet, a baráti kör és ismerősök számára is csak az érmek magyarázzák, hogy miért vállalja a család az áldozatot. Ez természetesen sok esetben a szülőt is az eredményesség hajszolására készteti. A versenyeken a szerencse forgandó, kinek van jobb napja, ki tud koncentráltabb lenni, kinek adódik valami jobb helyzet. Egy-egy helyezés nem minden esetben az elvégzett munkát mutatja. Sokszor a nyolcadik helyről előbbre lépni az ötödik vagy hatodik helyre ugyanannyi munka , mint dobogós helyet szerezni. Kicsi gyerekek sportolása esetén a versenyek utáni tapasztalatok megbeszélése, az eredmény értékelése nagyon fontos edzői feladat. Ezt viszont a külső környezet nem fogja látni és megérteni.
Ha gyermekünk szívesen jár az edzésekre, jól érzi magát a közösségbe, lelki alkata a sportolás irányába viszi, ne mi szülök döntsünk az eredmények alapján, hogy járjon vagy sem. Hosszú az út az élsportig, ha kisebb korban biztos nyerőnek tűnik is a gyerek lehet, hogy testarányai változása, lelkialkata később nem predesztinálja a sikerre. Ha a kudarcok hatására szeretné abbahagyni ne beszéljük rá a maradásra (bármennyire fáj a befektetett munka és pénz elvesztése) ez az edző, a sportág feladata, hogy visszatartsa ha még lát lehetőséget az eredményre. Az is előfordulhat azonban, hogy senki nem fogja visszatartani gyermekünket és maradnak a megszerzett érmek, szép emlékek, ilyenkor emelt fővel új életet lehet kezdeni, hiszen biztos vannak más dolgok amik érdeklik őt.
A londoni olimpiára az egyik cég egy nagyon szép reklámkampány sorozatot készített a hosszú útról, mely sok esetben gyerekkorban kezdődik. Ha nem érzünk affinitást a versenysport irányába, de azt tapasztaljuk, hogy gyermekünket érdekli ez az életforma, akkor jó ha engedjük, hogy kipróbálja hiszen valószínűleg mi leszünk azon szülők akik megfelelő módon fogják tudni segíteni a gyereket, ha minden úgy adódna, hogy ebben az életformában találja meg az örömét, boldogságát!
„A legfontosabb dolog (...) nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb." Coubertin
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése