A
versenysportból eredő sérülések
A versenyszerű sportolás jelentős
megterhelést jelent nemcsak az ületeknek, hanem az egész szervezetnek.
Ennek hosszú- és rövidtávú hatásai egyaránt vannak. Általánosságban a
legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyszerűen túl nagy az igénybevétel,
amire a mozgató- és támasztórendszer (és természetesen egész szervezetünk)
különböző módokon reagál.
Versenysport gyermekkorban:
Az élsportra való felkészülés és
gyakran már a versenyzés is gyermekkorban kezdődik. Mivel a szervezet ekkor
még fejlődésben van, sokkal érzékenyebben reagál az őt ért hatásokra. Ez
azzal az előnnyel jár, hogy bizonyos korban sokkal jobban fejleszthetők egyes
képességek, tulajdonságok, de ugyanakkor az egyoldalú, vagy akár csak a túlzott
megterheléssel jelentős és hosszú távú károsodást lehet okozni. A
mozgásfejlődés kritikus fázisai szerint változó, hogy mely szakaszban mire
érzékenyebb az idegrendszer, a csontok, az izomzat, így döntő fontosságú, hogy
mikor milyen hatás éri a fejlődésben lévő szervezetet.
Mi vezethet sérüléshez? Melyek a
kockázati tényezők?
- elégtelen felkészülés
- túledzettség:A versenyidőszak második felében ugyanis megnő a sérülések kockázata, amit leginkább a fáradtsággal magyaráznak.
- stressz: maga a versenyhelyzet, és a folyamatos nagy megterhelés következménye
- alkat: például az egyéni pszichés beállítódás
- bioritmus: Ez a természetes ciklikusság – mely fizikai, érzelmi és intellektuális szintünkben is megfigyelhető – hullámzásával időről időre csökkentheti a teljesítményt, a koncentrációs képességet, így akár balesetet is okozhat. A bioritmus természetes változását megzavarhatja az időeltolódás, de a földrajzi fekvés megváltozása is – ide tartozik például a tengerszint feletti magasság és a klíma. Az alkalmazkodóképesség növelésével azonban valamilyen mértékben csökkenthetők ezen rizikótényezők.
Mitől jön létre a sérülés?
- egyszeri hirtelen megerőltetésnél
- folyamatos túlzott megterheléstől: a kialakult apró sérüléseknek, ún. microtraumáknak nincs idejük regenerálódni, ezért egymásra halmódnak, ami egy idő után az adott szövet elfajulásához, károsodásához vezet
- sportbaleseteknél: itt a kis sérüléstől a polytraumáig bármi előfordulhat
Sérülések beosztása
- enyhe: 1-2 héten belül, maradványtünetek nélkül gyógyuló
- közepes: több hónapra van szükség a sportoláshoz, és már érintett a munkaképesség visszanyerése is
- súlyos: amikor eredményes versenyzés már nem lehetséges többé, és valószínűleg a munkaképesség is maradandóan csökken
Az egyes sportágakra jellemző
legfőbb sérüléstípusok:
|
futball
|
láb, térd, fej, lábszár, agyrázkódás
|
|
ökölvívás
|
fej, kéz és törzs
|
|
birkózás
|
törzs, vállízület környéke, fej
|
|
atlétika, torna
|
boka, lábfej, alkar, csukló, fáradásos
combnyaktörés, Achilles ín sérülés
|
|
kézilabda
|
ujjak
|
|
síelés, snowboard
|
gerinc, térd, fej, kulcscsont, csukló
|
|
snowboard
|
gerinc(csigolyatörés, gerincvelő sérülés), agyrázkódás
|
|
vívás
|
térd, boka
|
|
motorsportok
|
gerincsérülések (gerincvelő haránt lézió)
|
|
judo
|
elülső keresztszalag sérülés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése