Akkor beszélünk kancsalságról
(szemtengelyferdülésről), ha a két szem nézővonala a távolba tekintve nem
párhuzamosak, vagyis egy időben nem tekintenek ugyanarra a fixált pontra, tehát
szöget zárnak be.
A szemgolyó mozgását hat külső szemizom végzi: négy egyenes
(musculus rectus medialis, lateralis, superior és inferior) és két ferde
(musculus obliquus superior és inferior).
A szem motoros funkciója: A szemizmok a szemgolyót körbeveszik, és normális esetben
mindkét szem nézővonalát a fixált tárgyra irányítják. A két szem normális
esetben együtt mozog, ekkor beszélünk koordinált szemmozgásról. A két szemet
együtt működtető izmok azonos impulzust kapnak, vagyis jobbra nézéskor a jobb
m. rectus lateralis és a bal. m. rectus medialis ugyanolyan impulzust kap.
A szem szenzoros funkciója: A szenzoros funkció következménye a binocularis térlátás
vagy mélységlátás. Három fokozata van. Elsőfokú – a szimultán
percepció: azt jelenti, hogy a két szemet külön ért fény- és színingert
egyszerre fogjuk fel, vagyis ha a két szem elé két különböző ábrát helyezünk,
akkor az ábrák geometriai összegét látjuk. Másodfokú binocularis látás –
a fúzió: a két szem retináján keletkezett kép tudatunkban egybeolvas, vagyis
egy képet látunk. Harmadfokú binocularis látás – a térlátás,
mélységlátás: a tárgyakat 3 dimenzióban, térben elhelyezve látjuk. Mivel a
szemizmokat beidegző idegek idegrostjai egy része kereszteződik, ezért az
ellenkező oldali agyidegmagokból is kapnak impulzust a szemizmok.
A látás tanult funkció. Életünk első
4 évében alakulnak ki a normális működéshez szükséges folyamatok, melyeknek
számos feltétele is van.
Amennyiben a motoros rendszer
károsodása, a szemmozgató izmok bénulása következik be, bénulásos
kancsalságról (strabismus paralyticus) beszélünk. Amennyiben a szenzoros
funkció alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, kísérő kancsalságról
(strabismus concomitans) beszélünk. Az eltérő nézővonalú szemet kancsalító,
a másikat fixáló szemnek nevezzük. A nézővonalak által bezárt szög a kancsalsági
szög.
Okok: Az agykárosodást szenvedett gyermekek között gyakrabban
fordul elő a betegség. Az újszülöttek kb. 5%-a lesz kancsal. Számos neurológiai
kórkép, myopathiák, a szem organikus károsodásai, fertőző gyermekbetegségek és
trauma is okozhat kancsalságot. A betegség ritkábban fordul elő felnőttekben,
és következő betegségek okozhatják: agyi trauma, stroke, cukorbetegség, egyéb
szemfertőzés vagy szemtrauma okozta látáscsökkenés.
Tünetek: szemfáradás, fényérzékenység, keresztezett szemgolyók,
koordinálatlan szemmozgások, látás- és mélységélesség zavara, rosszullét,
szédülés, hibás tájékozódás. A legfontosabb tünet azonban a kettős látás
(diplopia), amit a gyermek nem jelez, és hamar elnyomja a zavaró második képet.
Meg kell jegyezni, hogy a gyermekek tanulmányai eredményeinek romlása mögött is
állhat látásprobléma, ezért nagyon fontosak a gyermekkori szemészeti
vizsgálatok.
- Az egyik legegyszerűbb vizsgálómódszer a váltott eltakarás módszere, amikor is az egyik szemet letakarjuk, és megfigyeljük, hogy az eltakarás megszüntetése után a szem végez-e beállító mozgást. Ezt meg kell ismételni a másik szemen is. Amennyiben csecsemőket vizsgálunk színes fényforrást kell alkalmaznunk, miközben egyik majd másik szeme elől eltakarjuk azt. Ha eközben a szabadon hagyott szem nem végez beállító mozgást, és a gyermek nem is tiltakozik az eltakarás ellen, akkor mind a kancsalság, mind a tompalátás (ambylopia) fennállása nagy valószínűséggel kizárható.
- Két és fél éves kortól felszólítjuk a gyermeket, hogy nézzen egy távoli pontra, majd eltakarjuk az egyik szemét, miközben figyeljük, hogy mit csinál a másik szem. Ha beállító mozgást végez, akkor ez a szem a kancsalító szem, az eltakart szem pedig a fixáló szem. A beállítás irányából megállapíthatjuk a kancsalság típusát. Amennyiben nem történik beállító mozgás, akkor nagy valószínűséggel nincs manifeszt (látható tünetekkel járó) kancsalság, de még lehet rejtett kancsalság. Ennek megállapítására a váltott eltakarás módszere szolgál. (Gyermekkorban a látásélesség vizsgálatával is kiegészítjük a takarási próbát.)
- Kancsalsági szög mérésére leginkább használatos módszer a hasábtakarásos módszer. Hasáblécet teszünk a kancsalító szem elé, és közben a váltott eltakarás módszerét alkalmazzuk. Eközben a páciens egy fényforrást fixál. A hasáblécet addig mozgatjuk, míg a szem nem végez beállító mozgást. Ekkor kell leolvasni a megfelelő szöget. A kancsalsági szög a szögérték felével lesz egyenlő.
- Felszólítjuk a pácienst, hogy a kilenc, fő nézési irányba felmutatott ujjunkat fixálja, mozgását kövesse. Ebben az esetben megfigyelhetjük, hogy melyik szem melyik irányba tekintésekor marad el a szemmozgás, így következtethetünk a károsodott szemizomra is. Ez a vizsgálat kettőslátás panasza esetén különösen fontos. Ennél pontosabb módszer a gyertyával, sötétszobában végzett kettősképelemzés, amikor a páciens elé vörös, ill. zöld üveget helyezünk. Ilyenkor a páciens jelzi, hogy mikor és hol lát vörös és zöld gyertyát, mikor lát két gyertyát és azok milyen helyzetben helyezkednek el.
- A heterophoria (a váltott eltakarás során letakart szem a nyugalmi helyzeten kívül bármilyen más állást vesz fel) és annak mértéke a Maddox-féle koronggal állapítható meg.
- A bénulásos kancsalság vizsgálat során ki kell emelni a Hess-féle koordiméteres vizsgálatot, mely pontos, mérhető és regisztrálható diagramot ad a bénulás helyéről.
Típusai:
Mind orvosként, mind szülőként nagyon fontos annak elkülönítése, hogy állandó
vagy időszakos kancsalság áll-e fenn. A terápia szempontjából is fontos az
elkülönítés, mivel előbbi esetben korai és agresszív terápiás lehetőség is
szóba jöhet, míg utóbbi esetben egyszerűbben kezelhető a helyzet.
www.strabismus.org
- Kísérő kancsalság esetén az egyik szem változatlan kancsalsági szöggel kíséri a másikat (esetek 95%-ban). Leggyakrabban kisgyermekeknél jelentkezik, így nagyobb jelentőségű, mivel fennáll a lehetősége annak, hogy a kancsalító szem nem tanul meg látni, tompalátó (ambylopia) lesz. Tehát a betegség egész életen keresztül megmaradhat. Ebben az esetben az szenzoros működés zavara áll fenn, és a fő ok a hypermetropia.
- Bénulásos kancsalság esetén a kancsalsági szög változó, és bármely életkorban előfordulhat.
Kép forrása: The British Lasik&Cosmetic Surgery Center
- Esotropia – leggyakoribb forma, amikor az egyik szem befelé fordul
- Exotropia – kevésbé gyakori, amikor az egyik szem kifelé fordul
- Amennyiben a fúziós kényszer gyengébb, mint az éleslátásra való késztetés, és a két szem között jelentősebb fénytörési különbség van, a kancsalság monocularissá válhat, mivel a kevésbé hibás fénytörésű szem fixál, a kancsalító szem pedig előbb-utóbb tompalátó (ambylopia) lesz.
- Közel azonos fénytörésű szemek esetén általában alternáló kancsalság alakul ki, vagyis hol az egyik, hol a másik szem fixál.
Tompalátó szem (ambylopia): A kancsalító szemen csökken a látásélesség, előbb-utóbb
tompalátó lesz, ezt nevezzük ambylopiának. A kancsalok kb. 25%-ának van
kisebb-nagyobb fokú tompalátása. Az ambylopia terápiája pleoptikai módszerekkel
történi, amely során a jól látó szemet tartósan lezárják (okklúzió), és ezzel a
kancsalító szemet fixálásra kényszerítik. Ebben az esetben a korai kezelés
elkezdése nagyon fontos, hiszen míg a 2 évesek 100%-a gyógyul, addig a 10
évesek csak kevesebb, mint 20%-a. Fontos a folyamatos követés, mivel a letakart
szem is ambyloppá válhat, ezért heti 1-2 napra a zárást szüneteltethetjük.
Terápia: A korai kezelés – a korai felismeréssel együtt – a terápia
kulcsa. A kezelés nagy türelmet és gondosságot igényel, mivel sokszor éveken
keresztül elhúzódik a gyermekek kezelése. A gyermeket és a szülőt egyaránt
nehezen érintő betegség során sűrűn kell szemészeti vizsgálatokra járni.
A kancsalság pontos diagnózisa után
az első és legfontosabb feladat a fénytörés meghatározása, a fénytörési hiba
teljes korrekciója szemüveg rendeléssel. Fontos, hogy a rendelt
szemüveget állandóan hordja a gyermek, mivel így akár 1-1,5 év alatt
stabilizálódhat a kancsalsági szög. A kezelés fontos lépése az, hogy kezeljük a
tompalátó szemet. Ilyenkor a normálisan funkcionáló szemre egy tapaszt teszünk,
azért, hogy a tompalátó szem erősödjön és megtanuljon fixálni. Ezek figyelembe
vétele nagyon fontos, hiszen a kancsalsági szög nem egy állandó érték, gyakran
– akár éveken át – többször el kell végezni a vizsgálatokat, így kivédhető a
korai műtét.
A szemizmok műtéti helyreállítása
az eddigi kezelések eredménytelensége után jön szóba. A cél, hogy a szemizmokat a megfelelő helyzetbe állítsuk, ezzel
pedig segítsük a szemgolyót a fiziológiás mozgásban. Ilyen esetekben a
szemgolyók állása megfelelő, de nem garantált, hogy megszűnnek a
látásproblémák. Ezt követően is érdemes szemüveget viselni. Minél korábban
végezzük el a műtétet, annál jobbak az eredmények. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy a különböző szemizom gyakorlatok segíthetnek a szemgolyó
„helyes tartásának” megőrzésében. Mivel számos alkalommal a betegség visszatérhet nagyon fontos, hogy kövessük a
páciensek látását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése