Hogyan
ismerhető fel a középfülgyulladás?
A
középfülgyulladás (otitis media) baktériumok vagy vírusok által okozott
megbetegedés, amely általában felső légúti fertőzés következményeként alakul
ki. A betegség bármely életkorban felléphet, de főként kisgyermekeknél fordul
elő gyakran. A legveszélyeztetettebbek a 3 hónaposnál idősebb, 3 évesnél
fiatalabb gyerekek. Számos egyéb betegség is hajlamosíthat a középfülgyulladás
kialakulására.
A
gyulladást általában valamilyen felső légúti, vírusos eredetű hurutos
megbetegedés előzi meg. A
vírusfertőzés kapcsán kialakuló nyálkahártya-duzzanat elzárja a középfül
szellőzésében szerepet játszó fülkürt nyílását. A fülkürt normálisan percenként
3-4-szer szellőzik, amikor nyelés kapcsán megnyílik. Mivel a gyulladás
következtében a dobüreg nem tud szellőzni, a benne lévő levegő felszívódik, és
helyette savós váladék szaporodik fel a dobhártya mögött. Ezt az állapotot
víztiszta, ún. szerózus, régi nevén savós középfülgyulladásnak nevezik. Ha a
váladék felülfertőződik, kiváló táptalajként szolgál a baktériumok
szaporodásához. A leggyakoribb kórokozó baktérium a Streptococcus pneumoniae,
és a Haemophilus influensae. A felső légúti hurutos betegségen kívül
egyéb állapotok, mint például az orrmandula megnagyobbodása, allergiás
megbetegedések, illetve a refluxbetegség is hajlamosítanak visszatérő középfülgyulladások
kialakulására.
Tünetei, felismerése
A betegség kezdeti stádiumában még alig okoz panaszokat a
betegség, azonban a fülészeti vizsgálat során már látható a dobhártya
behúzódása. A gennyes középfülgyulladás jellemző tünete a tartós és erős fülfájás.
Csecsemőknél gyakran látjuk, hogy a fülükhöz kapkodnak, és fájdalmasan
felsírnak. Az idősebb betegek általában csökkent hallásról is beszámolnak. Az
általános tünetek közé tartozik a magas láz, a bágyadtság, és az elesett
állapot.
Fiatal gyermekeknél gyakran hányás, hasmenés jelentkezhet,
mivel a lecsorgó gennyes váladék a gyomor és a bél nyálkahártyáját
irritálhatja. A következményes kiszáradás a tüneteket tovább súlyosbítja. Ha a
megfelelő fülészeti kezelés nem történik meg időben, akkor a dobhártya
átszakad. Ekkor a betegek fájdalma csökken, mivel megszűnik a dobhártya
feszülése. Véres-gennyes fülfolyás észlelhető.
A betegség diagnosztizálásához alapos fülészeti vizsgálatra
van szükség. A vizsgálat során a fül-orr-gégész egy fültölcsér segítségével
tekinti meg a dobhártyát. Az orvos homlokára erősített tükör arra szolgál, hogy
a lámpáról a felerősített fényt a beteg hallójárata felé irányítsa. Esetenként,
ha a hallójáratban nagyobb mennyiségű fülzsír (cerumen) képződik, a vizsgálat
előtt szükséges a külső hallójárat átöblítése.
A nem megfelelően kezelt középfülgyulladás következményeként
halláscsökkenés, arcidegbénulás, agytályog és agyhártyagyulladás is
kialakulhat.
Kezelése
Középfülgyulladás esetén fontos a dobüreg szellőzésének
biztosítása, és a váladék eltávolítása. Ennek érdekében kell a betegek fülét
felszúrni (paracentesis). Ilyenkor a dobhártyán egy lándzsaszerű eszközzel kis
nyílást ejtenek, amelyen keresztül a váladékot leszívják. A beavatkozást
általában lokális fájdalomcsillapítás mellett végzik. Előfordulhat, hogy a
nyílás a teljes gyógyulás előtt záródik, ilyenkor ismételten szükség lehet a
fül felszúrására. A dobhártya spontán perforálódását nem célszerű kivárni, mert
a perforációs nyílás szabálytalan szélű sebzést okoz a dobhártyán, amely csak
nehezen, hegesedéssel gyógyul, és növeli a nagyothallás kialakulásának
kockázatát. A fülészeti kezelés mellett antibiotikumok adására is szükség
lehet, továbbá a fülcseppek is segítik a gyógyulást.
Visszatérő esetekben, ha a háttérben az orrmandula
túltengése áll, annak eltávolítása jelenti a végleges megoldást. Gyermekkorban
makacs, nehezen gyógyuló, visszatérő középfülgyulladások esetén a dobhártyába
egy ún. Gromet-tubust helyeznek be. Ezen a néhány milliméteres tubuson
keresztül biztosítható a dobüreg folyamtatos szellőzése. A beültetett tubust a
kritikus időszak átvészelése után el lehet távolítani.
Megelőzése
Mivel a középfülgyulladás a felső légúti fertőzések
következtében alakul ki, ezért utóbbiak megelőzése és megfelelő kezelése a legfontosabb
preventív módszer. Őszi-téli időszakban a vitamindús táplálkozásnak van kiemelt
jelentősége. Már kialakult hurutos betegség esetén orrcsepp, kisgyermekeknél -
ha szükséges - orrszívás segíthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése