Pszichoszomatikus zavarok tünetei gyermekkorban

Pszichoszomatikus zavarok tünetei gyermekkorban

Néhány fizikai tünet kialakulásában pszichés okok játszanak szerepet. Gyakran feszült élethelyzetekben vagy kellemetlen szituációkban jönnek elő.

Fejfájás és migrén

A fejfájás vagy migrén gyerekkorban bármikor előfordulhat, gyakrabban az iskolás- és kamaszkorban. Főként akkor gyakori, ha a családtagoknál is gyakran előfordul.

A fejfájás típusai:

• Elsődleges (nem társul hozzá más betegség), tünetei: hányás, hányinger, izzadás, fény-intolerancia (fotofóbia). Okai különfélék lehetnek: a leggyakoribb az érzelmi feszültség, amit sokszor a szülőkkel való konfliktus okoz, vagy a szorongás az iskolai és sporteredmények miatt, kamaszoknál a rendezetlen életvitel. Ez a szervezet vála­sza a stressz okozta nyaki és fej izmok összehúzódására. A gyerekkorban előforduló fejfájások nagy része ebbe a csoportba tartozik.
• Másodlagos (egyéb betegség okozza), így a tünetekhez az adott betegség tünetei társulnak. A leggyakoribbak a fertőző vagy más lázas megbetegedések, a koponyasé­rülések, látásproblémák, fogbetegségek, a hibás fogzáródások. Gyermekkorban a másodlagos fejfájás okai leggyakrabban a táplálkozáshoz köthetők, a tiaminban (például csokoládé), fenilalaninban (sajtok), hisztaminban (paradicsom, eper) vagy nitrátokban (szalámi) gazdag ételek fogyasztásához.

A fejfájás számos formáját jellemzőik szerint osztályozták:

Minősége, erőssége, a fájda­lom helye, gyakorisága, időtartama, az egyéb tünetek jelenléte, a rohamok kitörésének napszaka szerint. Ha a normális klinikai vizsgálatok nem mutatnak semmilyen fiziológiai okot, pszichés szempontból kell megközelíteni az esetet. Másrészt viszont ne feledjük: a gyermekkori fejfájás mindig nagyon sokrétű és összetett tünetegyüttes.

Növekedési fájdalom

Ez a fájdalom főként a lábakban (comb vagy térd) jelentkezik. A növési fájdalom kifejezés mára már kiment a divatból. Bár nem teljesen világos, hogy mi idézi elő, biztosan nem a testmagasság növekedése okozza. Manapság inkább éjszaka jóindulatú fájdalmakról beszélünk, eredetére pedig többféle magyarázat létezik, köztük az is, hogy a csontok túl gyorsan nőnek, amiből az eredeti elnevezés is ered.

Mit tegyünk a növekedési fájdalom ellen?

Ha már beszéltünk a gyerekorvossal, nyugtassuk meg a gyereket, hogy a fájdalom rövi­desen elmúlik. Ha azt gyanítjuk, hogy a stressz váltja ki, akkor keressük meg a stressz okát, és próbáljuk enyhíteni.

Néhányan úgy gondolják, hogy a gyerekkorra jellemző túlzott izommozgás okozza a fájdalmat, mások viszont pszichés traumát sejtenek a háttérben. Úgy tűnik, hogy az érzékeny gyerekek gyakrabban szenvednek a fájdalomtól, és a kiváltó tényezők között nemritkán találunk az iskolában vagy otthon megtörtént feszültségekkel teli eseményt (vizsgák, rossz kapcsolat a barátokkal, a szülők válása, családon belüli belső konfliktusok, kistestvér születése).

Mennyi gyermeket érint a növekedési fájdalom?

Ezek a fájdalmak a gyerekek (fiúkat és lányokat egyaránt beleértve) 10-20%-át érintik, elsősorban a 4-12 éves korosztályt. A gyerek a lábának nem mindig ugyanazt a részét fájlalja, általában este panaszkodik, vagy jellemzően éjszaka, ami olyan erős lehet, hogy felébreszti álmából. A fájdalmas testrészen kívülről nem látszik semmi (pirosság, duzzanat, forróság), és a gyerek könnyen is mozog.

A fájdalom jellemzően izomfájás, kétoldali, általában a vádli vagy a comb fáj, esetleg a lábfej; nagyon hasonlít az izomgörcsre. Legtöbbször magától elmúlik, nagyjából 2-3 hónap leforgása alatt (rit­kán tart egy évig), ha laboratóriumi vagy röntgenvizsgálatokat végeznek, nem találnak semmilyen fizikai elváltozást.

A diagnózist a gyerekorvos állítja fel a család által elmesélt kórtörténet alapján. Keze­lésre felír észterezett karbonát-zsírsavat helyileg alkalmazva, ez csökkenti a fájdalmat és a gyulladást, és nincs mellékhatása. Ez a zsírsav-összetétel megakadályozza a gyulladást és más immunreakciót is ellenőrzés alatt tart: ezáltal könnyebben mozognak az ízületek, más betegség vagy gyulladás esetén is. A masszázson kívül a gyerekorvos javasolhat még fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kötéseket.

Pszichés eredetű akaratlan székletürítés

A háromévesnél idősebb gyermekeknél fordul elő. A gyerekek általában kétéves korra tanulják meg irányítani a vizelet- és székletürítést, ha ez nem sikerül, akkor záróizom-irányítási zavarról beszélünk. Az akaratlan székletürítés a bevizeléssel ellentétben nappal történik, amit gyakran napok óta tartó székrekedés előz meg. Gyak­rabban fordul elő fiúgyermekeknél, mint lányoknál. Kórtörténetükben korábban már előfordult székelési nehézség, amit a szülők kúppal vagy beöntéssel kezeltek.

Székelési nehézségek

A leggyakoribb oka a súlyos székrekedés, de az esetek nagy százalékában pszichés eredetű: általában a háttérben az áll, hogy a gyerek elé nem a korának megfelelő igényeket támasztanak, egyik vagy mindkét szülő túlságosan szigorúan fogja. Van olyan gyerek, aki akkor veszíti el széklet-visszatartási képességét, miután valamilyen trauma történt vele: kistestvére született, bölcsődébe vagy óvodába kezdett járni. Ez a formája a betegségnek nem súlyos, és hamar megoldódik, amikor a gyermek kiszabadul abból a szituációból, ami ezt a problémát előidézte.

Akaratlan székletürítéskor a gyerek székletet ürít a bugyijába; krónikus székrekedés eseaszéklet nagyon kemény, ezért a végbélnyílás körül sebeket, berepedezéseket okozhat. További tünetek lehetnek az alkalomszerűen igen nagydarab széklet ürítése, a visszatérő hasfájás, haspuffadás. Ha a gyerek egyébként nem szenved székrekedésben, akkor nem árt megvizsgálni a pszichés hátteret is, és értékelni a szülőkkel való kapcsolatot – ebben az esetben javasolt a gyermek neuropszichológiai vizsgálata is.

Ha a zavar másodlagos, azaz az akaratlan székletürítés más betegség járulékos tünete, akkor először az alapbe­tegséget kell gyógyítani (pl. székrekedés). Sokkal súlyosabb a helyzet, amikor a központi idegrendszer megbetegedése okozza a tüneteket.

Éjszakai bevizelés (pszichés eredetű)

Az akaratlan székrekedéstől eltérően a bevizelés többnyire éjjel történik. Az 5-6 éves kornál idősebb gyerekeket érinti, akik éjszaka nem tudják vissza­tartani a vizeletüket, és ezért bepisilnek. Ez az állapot relatíve gyakori: néhány statisztika szerint eléri a 10%-ot. A legfőbb ok, hogy ebben a korban a záróizmok kontrollálása még éretlen. Előfordulhat a hólyag hiperaktivitása, ami mögött a hólyag feltöltődésének, illetve ürítésének a zavara húzódik meg, vagy a túl mély alvás, amikor a teli hólyag nem stimulál eléggé, és nem ébreszti fel a gyereket.

Ha az éjszakai bevizelés egy másik betegség tüneteként jelentkezik, az oka legtöbbször pszichés eredetű: sokszor a különösen érzékeny, pszichésen éretlen gyerekeknél fordul elő, akik megijednek a látszólag jelentéktelen dolgoktól is. Általában a bevizelés egy már szobatiszta fázis után kezdődik újra. Ne hibáztassuk a gyereket, ha éjjel bepisil.

Ha bűntu­datot keltünk benne, azzal csak felerősítjük a tüneteket, és belekényszerítjük a gyereket egy ördögi körbe, amelyből azután nagyon nehéz lesz kitörni. Meg kell nyugtatnunk őt, de az sem helyes, ha nem veszünk tudomást a problémáról, mert azzal ugyanazt a hatást érjük el, mintha büntetnénk. Hatéves korig nem kell semmi különös terápiát kidolgozni, egyszerűen meg kell várni a záróizmok megérését.

Ha a tünetek azonban ezután is fennállnak, akkor az alábbi tanácsokat érdemes betartani:

• Vezessünk naplót az éjszakai bevizelésekről.
• Ne engedjük, hogy a gyerek lefekvés előtt sokat igyon, és késő délutántól a gyerek ne fogyasszon kalciumban és sóban gazdag ételeket.
• Végeztessünk a gyerekkel hólyagerősítő gyakorlatokat, például menjen el pisilni 2-3 óránként napközben, lefekvés előtt menjen el pisilni, akkor is, ha nagyon álmos, tanulja meg megszakítani a vizelés folyamatát, majd utána újraindítani.

A gyermekkel csak legfeljebb 100 mg/ml szárazanyagtartalmú vizet itasson. Vegyük le a gyerekről a pelenkát; igaz, hogy ez több kényelmetlenséggel jár, de külön­ben a gyerek később önállósodik. A gyógyszeres kezelés csak szigorúan orvosi javaslatra és az ő felügyelete mellett történhet.

Pszichés eredetű hasfájás

A változó erősségű, visszatérő hasfájás gátolhatja a gyerek hétköznapi tevékenységét. Ha nincsen szervi oka, vagy nem a rossz bélműködés idézi elő, valószínűleg pszichés eredetű. Ez utóbbi esetben a gyerek a hasfájással fel akarja kelteni a szülők figyelmét, vagy valamilyen kellemetlen szituációban van, amiről nem szívesen beszél (iskolai, csa­ládi problémák).

A betegséggel nem magyarázható, visszatérő hasfájásnál a fájdalom valós, a gyerek nem szimulál, csak érzékenyebb a hasa. A klinikai vizsgálatok szerencsére általában nem mutatnak semmilyen elváltozást. A pszichés eredetű hasfájás diagnózisát a szülők által elmondott kórtörténet alapján a gyerekorvos állítja fel.

A hasfájás gyógyítása

Ha diagnosztizálták a betegséget (fertőzés, gyulladás stb), elkezdődik a megfelelő terápia . Ha a hasfájás pszichés eredetű, akkor annak okát kell megismerni és azzal szembenézni. Funkcionális hasfájás esetén biztosítani kell a gyereket arról, hogy a fájdalom majd elmúlik, és ki kell derítenünk, hogy pszichés vagy szervi eredetű-e a hasfájás, esetleg csak kitalált.

#1 Dr.BauerBela

---