A játék szerepe
Ezt
a beszámolót, egy továbbképzés alkalmával készítettem. Most kezembe került, és
érdekesnek, aktuálisnak tartom ma is. Hátha nem vagyok egyedül ezzel!
1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb
tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék -
szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyerek elemi
pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és
lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyerek a külvilágból és saját
belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a
játék kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenységgé.
2. A kisgyerek első valódi játszótársa a családban,
az óvodában is a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a
játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható
társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A
felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok
kialakulását is.
3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű,
alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre
van szükség. Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet,
időt, eszközöket és élményt biztosítson a különböző játékformákhoz, mint
például a mozgásos játékokhoz, a szerepjátékokhoz, az építő, konstruáló
játékokhoz, a szabályjátékokhoz, a dramatizáláshoz és a bábozáshoz.
4. A játék kiemelt
jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.
Nagyban
befolyásolja a gyermek (főként a kisgyermek) játékát a felnőtt, mint modell. Nagyon sok játék, utánzásból fejlődik ki, a gyermek így
tanulja meg a cselekvések új módjait. Az utánzó játék főleg a szerepjátszást és
az események ismételt előidézését jelenti. Az utánzó játék segít a benyomások
elraktározásában, a tapasztalatszerzésben, a szabálykövetésben, a szorongás
enyhítésében, a környezetbe való beilleszkedésben. Az utánzás ugyanis
nemegyszer többet tartalmaz, mint a minta. Nem pontos követés, hanem egy
viselkedési módba való beleélés. Piaget elmélete szerint az utánzás a játék
megfordítottja és kiegészítője. Megfigyelte, hogy az életkor növekedésével az
utánzás is egyre tökéletesebbé válik. Véleménye szerint kb. nyolc éves kor után
az utánzás többé már nem játék , mert hiszen a játék lényege a változtatás és
torzítás. A játék magasabb szintjein a tapasztalatok újrakódolása,
történéseknek a megértése, ismereteknek az elrendezése történik meg a játékos
áttételek kódnyelvén.
A gyermek játéka a kommunikáció és a társas
interakciók talajának tekinthető. Megkülönböztetünk magányos és társas
játékot, ill. ennek különböző, ismert fokozatait. Bizonyos értelemben
azonban társas játékról már nagyon korán beszélhetünk, hiszen a gyermek társas
élete akkor kezdődik, amikor megszületik.
Ekkor
elsősorban a felnőtt befolyásolja a gyermek viselkedését kommunikációs
próbálkozásaival, tárgyakat, ingereket nyújtó tevékenységével. Később, két-három éves korban a gyermekek laza,
párhuzamosan folyó játéka jellemző, majd három éves kor után következik csak az
igazán együttműködő játék. Az azonosulás egyik lényeges vonása, hogy a gyerekek
a különböző életkori viselkedési szinteket is részben szerepszerűen tanulják. A
zárt családban ez többnyire hiányos, ezért van nagy szükség a
gyermekközösségekre - például az óvodára.
A játékban a gyermek elsősorban a komplex
társas emberi valóságot dolgozza fel, és csak kisebb részben a tárgyit. Személyeket és relációkat testesítenek meg a babák, bábok.
Játék során felismernek a gyermekek lehetőséghatárokat, következményeket, és
módosítják viselkedésüket. Játékon át készülnek fel a gyermekek az
interakciókra. A magányos játék is gyakran társas jellegű, hiszen a partnert a
fantázia jeleníti meg. Ha a gyermek biztonságérzése nem alakul ki, vagy sérül,
akkor a gyerek szívesebben játszik magában és hagyatkozik képzeletére.
A legtöbb
gyerek azonban szeret kommunikálni a játékban.
Intimitást, közeledést és távolodást, feszültségtűrést, helyzetek megértését
tanulja meg és gyakorolja a játékban. A másik gyermek nagyon fontos társ a
játékban, mert az egyenrangú kommunikációs partner szerepét tölti be. Ez nagyon
fontos a szülőkről való leválási folyamat zavartalansága érdekében.
A manipuláció fejlődésében
a fogás kialakulását követik a különböző ismétléses mozgások, mint az ütögetés,
lengetés, lökdösés stb. Ebben a szakaszban kezdi a gyermek aktív módon
szemügyre venni a játékszereket, tárgyakat. E cselekvésben a gyermekek
szívesebben választják a számukra ismeretlen tárgyakat. Tovább tart a játék, ha
a tárgy sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy a gyermek tájékozódó , kutató
aktivitást fejtsen ki. Kiemelkedően fontos tehát a tárgyak újdonságértéke és
variabilitása a fejlődés, a játék gazdagsága szempontjából. A játékszer
meghatározó módon hat a cselekvés módjára, minőségére. Ezért a jó játékszer
feltétlenül elősegíti a gazdag, variábilis, fejlődőképes játékmagatartás
kialakulását. A kíváncsiság, az érdeklődés, a csodálkozás - minden
megismerés forrása. Erre ad hatalmas - és semmi mással nem helyettesíthető -
lehetőséget a játék. Az elmélyült, hosszantartó játék megteremti annak a
lehetőségét, hogy minél mélyebbre hatolhassunk az irreális, a titokzatos,
misztikus sötétségbe, és minél több tényre derítünk fényt, annál inkább nő
kíváncsiságunk és tudásvágyunk. Az önmagáért való tanulás jelensége a játékban
érhető tetten, melynek során belső jutalmat élhetünk át. A játékban, annak
egyre fejlettebb formában megjelenő típusaiban alakul a gyermek személyisége,
bővülnek ismeretei, tudása, fejlődnek képességei, alakulnak jártasságai,
készségei, válik kifinomultabbá érzékelése, fejlődik intellektusa (figyelme,
emlékezete, gondolkodása, nyelve- beszéde), válnak árnyaltabbá interakciós,
kommunikációs képességei, differenciálódik motivációs világa, optimálisan
alakul énfejlődése, magatartásvezérlése.
Piaget a
gyermeki gondolkodás fejlődését kutatta, s az általa leírt szakaszok mentén
haladva foglalkozott a játék fejlődésmenetével is. Elméletében a játéknak három fajtáját különbözteti meg:
gyakorlójáték, szimbólumjáték és szabályjáték. A gyakorlójátékok a II -
V. gondolkodásfejlődési szakaszoknak felelnek meg, melyek az érzékszervi -
mozgásos intelligencia szakaszának rész-egységei. A féléves korig tartó időszakban
az egyszerű gyakorlójátékok jelennek meg, amelyek az alakuló képességek
gyakorlásának öröméért jönnek létre. Az első hetek tevékenységét inkább
reflexgyakorlatoknak tekinti, nem igazi játéknak. Szerinte az a színtiszta
játék, amikor a gyermek a valóságot erőfeszítés és korlátok nélkül hasonítja
saját tevékenységébe, s be is építi abba tapasztalatait. A következő stádiumban
már megjelenik az "én idézem elő "öröme, mely motorja lesz a további
tevékenységeknek. A tárgyi cselekvés átalakul játékká, attól kezdve, hogy a
gyerek az új jelenséget megérti, és most már el tud időzni annál. Az ismétlés
nemcsak örömöt okoz, fokozza a biztonságérzetet, hanem ügyesíti is a kisbabát,
sok - sok képessége alakul, biztonságosabb, harmonikusabb mozgása lesz, egyre jobban
tud figyelni, egyre több mindent lesz képes felfedezni. Piaget szerint a játék
egységes funkciója, hogy az adott fejlődési szakasznak megfelelően szolgálja az
értelmi fejlesztést: az érzékszervi, mozgásos intelligenciát az első szakaszban
- a gyakorló játék; a szemléletes helyzethez kötött, szituatív intelligenciát a
másodikban - a szimbolikus játék, és a konkrét műveleteknek megfelelő
értelmi működést - a szabály játék a harmadik szakaszban. Az első szakaszban
domináns az exploráció (felderítés, felfedezés) - az egész viselkedésben.
Jellegzetessége
ennek a szakasznak továbbá, hogy a gyermekek egyaránt szeretik a
változatosságot és az ismétlődést.
Az egyik kalandot, izgalmas, örömteli cselekvést, míg a másik a biztonság jó
érzését nyújtja. Ez a játék, melyet ismerkedő- mozgásos - manipulatív
tevékenységként jellemezhetünk
, alkalmas helyzetek megoldására a cselekvések szintjén. Itt
kiemelten érvényesül a
A
játék szerepe
Tulajdonképpen
a játéknak alapvető szerepe van a szociális, érzelmi, nyelvi és értelmi
képességek fejlődésében, elősegíti a gyermek, világgal kapcsolatos ismereteinek
megszerzését olyan összetett dolgokról, mint a méret, az alak, a gravitáció, a
tömeg, a merevség és a rugalmasság.
Látnunk kell azt, hogy ez a tanulás már a születést követő korai hónapokban
elkezdődik. A játék hozzájárul a finom és a nagy motorikus képességek
fejlődéséhez is, és erősíti a mászáshoz, a járáshoz és a nehéz tárgyak
emeléséhez szükséges izmokat. A tárgyak tulajdonságainak felfedezésén kívül a
játék fejleszti a leleményességet, a képzelőerőt, a kreativitást és a
problémamegoldó képességet. Lélegzetelállító élményt adhat az, amikor
megfigyeljük egy fiatal gyermek játékának bonyolultságát. A játék
nélkülözhetetlen az értelmi és testi fejlődéshez, és segít a gyermeknek a világ
megértésében. De talán feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan tud két, autónak
képzelt és autóhanggal kísért, kocka tologatása hozzájárulni ahhoz, hogy
létrejöjjenek a gyermek agyában a fontos, hosszan tartó kapcsolatok? Talán még
soha nem gondoltunk arra, hogy a játéknak egy ilyen fontos funkciója is van.
Vizsgáljuk meg a játékot, és nézzük meg, mi is az alapja ezeknek a látszólag
haszontalan tevékenységeknek, melyekben a gyerekek életük első éveiben olyan
nagyon el tudnak mélyedni.
Mikortól játszik a gyermek?
Néha elég
nehéz éles különbséget tenni a játék és a felfedezés között, például amikor a
kisbaba játékait egymás után többször ledobja az etetőszékéből a földre.
Ilyenkor játszik, anyját bosszantja vagy esetleg a gravitációval kísérletezik? Valószínűleg a három dologról egyszerre van szó, de a
játéknak annyira fontos szerepe van a fejlődésben, hogy ebből a szempontból egy
tevékenységnél sem szabad elfeledkezni. Attól függően, hogy hogyan definiáljuk
a játékot, ez körülbelül a harmadik hónap környékén kezdődik, amikor is a
kisbaba órákon keresztül próbálgatja az előtte függő tárgyakat megütögetni,
illetve amikor megpróbálja megfogni lábujjait. Ezek a látszólag haszontalan
tevékenységek hozzájárulnak a kéz-szem koordináció fejlődéséhez, és új
kapcsolatokat hoznak létre a kisbaba agyában a vizuális kéregnek és a motorikus
kéregnek nevezett területek között. Az agy egyes területein belül, illetve a
közöttük lévő kapcsolatok létfontosságúak a fejlődés szempontjából. A játékon
keresztül a gyermekek kis fizikusokká válnak, felfedezik a tárgyak súlya,
mérete és alakja közötti különbségeket, és azt is, hogy kemény felülethez dobva
milyen hangot adnak. Érdemes időt fordítani arra, hogy megfigyeljük, milyen
erősen tud összpontosítani, és milyen kitartóan próbál egy-egy új tárgyat
megfogni. Vegyük észre arcán az örömöt, amikor végre sikerül valamit -még ha
pillanatokra is- megfognia. A siker felett érzett öröm következtében endorfin
nevű anyag szabadul fel agyában, mely a nyugalom és az elégedettség érzetét
kelti benne.
A játék szerepe az érzelmi fejlődésben
Nem szabad
lebecsülni a játéknak az érzelmi fejlődésben betöltött szerepét sem. A gyermekek gyakran kerülnek szembe nehéz problémákkal,
mint amilyen például egy testvér születése, melyet egy szerepjáték biztonságos
körülményei között saját kis világában fel tudnak dolgozni. A gyermekekkel
foglalkozó terapeuták is gyakran alkalmazzák a játékot, traumát elszenvedett
gyermekeknél. Szülőként is gyakran többet megtudhatunk gyermekünk félelmeiről,
ha megfigyeljük játékát, mintha közvetlen kérdéseket teszünk fel. Ne kérdezzük
tőle, hogy nyugtalan-e valami miatt, hiszen ekkor szavakkal kellene kifejeznie
érzéseit, - és ez a fejlődésének ebben a szakaszában még meghaladja
képességeit. Mélyebb érzelmeit, érzéseit könnyebben megismerhetjük akkor, ha
alaposan megfigyeljük, hogyan játszik. A dühöt és a féltékenységet lehet
csökkenteni, ha a gyermek babákkal játssza el ezeket a helyzeteket. Ezért kistestvér
születése előtt jó ötlet venni egy csecsemő formájú játékbabát. Ne szidjuk le a
kisgyermeket, ha kiabál a babával vagy megüti. Ez egészséges jele annak, hogy
új érzéseit próbálja megérteni és kezelni, miközben áthelyezi félelmeit saját,
képzelt világába, távol az igazi világtól és az igazi kisbabától. A gyerekek a
játék segítségével tapasztalják meg a társadalmi szokásokat is. Babákkal
játszanak el társadalmi-drámai szerepeket, például a tanár, a mozdonyvezető, az
anya, az apa, a kisbaba és a rendőr szerepét, a legkülönfélébb módokon, így
megismerik a szerepek közötti különbségeket és fokozatosan megértik helyüket
egyre táguló világukban.
Ezért ha legközelebb gyermekünket egy olyan játékban látjuk,
amit korábban „csak haszontalannak” tekintettünk, akkor próbáljuk őt más
szemszögből nézni és gondoljunk azokra a értelmi kapcsolatokra, melyek éppen
akkor jönnek létre gyorsan fejlődő agyában!
A játék a
gyermekek életében egészen más szerepet tölt be, mint a felnőttekében. Gyermekkorban a játék jelentősége hatalmas, hiszen a megismerést
segíti. A játék révén gyarapodnak ismeretei a világról, mozgása
finomodik, gondolkodása fejlődik, segít élményeinek megértésében,
érzelmeinek elfogadásában, a feszültségek feldolgozásában, illetve a társas
szabályok gyakorlásában, az alkalmazkodásban is hatalmas szerepe van. Fontos
tudni, hogy a gyerekek számára minden játékká válhat, ám korántsem minden az!
Ami a játékot játékká emeli, az az örömszínezet. A gyermek a játék során
jóleső, feszült állapotba kerül, a valósággal nem törődik, mégis, mindvégig
megtartja vele kapcsolatát. Ezt a jelenséget, különös, elvarázsolt állapotot
nevezzük kettős tudatnak. Ennek köszönhető például, hogy bár a gyerek teljes
komolysággal állítja, hogy mennyei süteményeket készített homokozás közben,
mégis, eszébe sem jutna azokat valóban megkóstolni.
Az évek multával, ahogy a gyermek fejlődik, a világról való
ismeretei egyre bővülnek, új készségek, új megismerési lehetőségek birtokába
kerül, úgy változik a játék típusa, formája, funkciója is az életkorral.
Életünk első játékai érzékszerveinkhez, közülük is elsősorban a szánkhoz
kapcsolódnak. A csecsemő nyálával játszik, szájával fedez fel mindent, ezt
nevezzük explorációs játéknak. Ahogy fejlődik, hamarosan már a mozgás, a járás
öröme, a "sikerült" élménye hajtja őt tovább és tovább, később pedig
a társakhoz való közeledés, a közösségi összetartozás, baráti kötődés kerül az
előtérbe, barátságok és fiktív barátságok köttetnek. Mindez a társas funkciók
gyakorlását szolgálja.
Nagy jelentősége
van a játékban a ritmusosságnak is, bizonyos mozgások, szavak ismétlésének,
hiszen ez a gyermek számára biztonságérzetet teremt egy számára oly
bizonytalan, ismeretlen világban.
Hasonlóan jellegzetes játék az utánzás is. Másfél éves kortól a gyermek mindent
utánoz, amit csak lát, s ez számára nem csak örömforrás (a "másnak
lenni" öröme), de egyben lehetőség feszültségének levezetésére is. A
játékban való megismétlésnek a konfliktushordozó kínos élmények okozta
feszültség levezetésében is nagy szerepe van. A gyermek eljátssza szülei
veszekedését, s ezáltal máris csökken a feszültség; babáival lefejezést
játszik, miközben tudat alatt talán testvérével való konfliktusát oldja,
indulatait levezeti; kis plüssnyuszija győzedelmeskedik a félelmetes farkas
felett, s ezzel feldolgozatlan vágyait fejezi ki szerepcsere segítségével.
Fantázia és illúzió segítségével tehát rengeteget fejlődik, tapasztal a gyermek, miközben
képes feszültséget okozó élményeinek levezetésére, érzelmeinek feldolgozására,
biztonságérzet teremtésére is. És ahogyan játékai révén a világot mindinkább
megismeri, lassan-lassan a felnőtt világot is birtokába veszi, úgy feledi el
lassanként gyermekkora varázslatait, csodáit, játékainak, gyermeki világának
helyébe pedig végül a felnőttek, a realitás, és egészen másfajta csodák világa
lép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése