Káros?
Hogyan
hatnak a babára a tévé és a digitális kütyük?
Vannak szülők, akik kisiskolás korig minden digitális készüléktől távol tartják a gyermekeiket, ám vannak olyan totyogósok is, akik már most ügyesen játszanak anya mobiltelefonján vagy a laptopon. Most akkor káros vagy hasznos ez? Engedjük, vagy ne? Ennek jártunk utána!
A mai gyerekek már úgynevezett digitális bennszülöttek,
számukra nem új a digitális technika, amit meg kell szokniuk, meg kell
tanulniuk, hanem a mindennapi élet része.Jobban hasonlít a valódi játékokhoz,
mint a tévénézéshez Sokat hallhattunk arról, hogy a tévénézésnek milyen
káros hatásai lehetnek a kicsikre, arról viszont csak keveset, hogy
mikortól és mennyit lehet őket hagyni számítógépezni, tabletezni, telefonnal,
konzolokkal játszani.
A babák a
televízióval gyakran már az újszülöttosztályon találkoznak, hiszen a szobákban,
de legalábbis a közös helyiségekben van tévé, és sokan nézik is. „Úgysem
tudja még, mi megy benne” – mondja sok szülő. Sok családban szokás a háttértévézés napközben, de gyakori
az is, hogy ha nappal nem is, de este folyamatosan megy a tévékészülék. A babák
tehát már akkor „néznek” tévét, amikor ugyan még nem aktív nézői, de passzív
befogadói az onnan érkező ingereknek.
Hogyan hat a babára a tévé?
Túlterheli az idegrendszerét. Bár úgy tűnik, a baba nem reagál a tévére, nem nézi, hatása azonban van, hiszen az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli, ha nem nézi. Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, de túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét. Az esti túlfáradás, hangos, kimerült sírás, túlpörgés és az ezzel összefüggésben lévő nehéz elalvás hátterében is gyakran ez áll.
Túlterheli az idegrendszerét. Bár úgy tűnik, a baba nem reagál a tévére, nem nézi, hatása azonban van, hiszen az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli, ha nem nézi. Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, de túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét. Az esti túlfáradás, hangos, kimerült sírás, túlpörgés és az ezzel összefüggésben lévő nehéz elalvás hátterében is gyakran ez áll.
Kevesebbet
mozog. Ha a baba nem nézi a tévét, de egy
szobában van vele, akkor is hatással van rá. Kamerás kísérletek bizonyították,
hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni
kezdték, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak
elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket,
valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt
a tévé. Bár a szülő számára sokkal kényelmesebb, ha a kicsi néha nyugton van,
amíg a tévét nézi, illetve, ha ő nézheti a tévét, miközben a baba mellette
játszik, ezt lehetőség szerint minél rövidebb időre korlátozzuk, mert a mozgás
az, ami a baba fejlődését elősegíti.
Játszani
jó! De mit játszanak a mai gyerekek?
A felnőttek munkáját utánzó szerepjátékok népszerűsége
töretlen, továbbra is erős a retrománia és a kicsi, gyűjthető játékok
jelenléte. Tovább erősödnek az internettel kombinált, illetve a különböző
kütyükön játszható, így az okostelefonokra és tabletekre letölthető játékok. Az
azonban még a szakemberek számára sem egyértelmű, hogy kiszorítják-e majd a digitális játékok a hagyományosakat,
vagy nem.
Fárasztja
a szemét.
A mai modern tévék ugyan már kevésbé fárasztóak a szem számára, mint a
régebbiek, azonban a kicsi szeme még nem eléggé fejlett, ezért a huzamos
tévénézés, az egy pontra fókuszálás nem tesz jót neki, ez később rövidlátáshoz
vezethet.
Nem
érti, amit lát.
Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik. Ezért nagyon fontos, hogy ha már
tévézik a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne a felnőtteknek
való műsorokat. Jobb, ha együtt nézünk vele meséket, hogy el tudjuk magyarázni,
mi történik, és ő is fel tudja tenni a saját kérdéseit.
A tévében
látható agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, ezért is fontos, hogy jól válogassuk meg a kicsi által
nézett meséket, mert sokszor még a gyermekműsorokban is előfordulnak agresszív
jelenetek. Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem
képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi
változatát jeleníti meg. Például, amikor a farkas megeszi a nagymamát, azt
mesélés közben a kicsi nem véres valójában képzeli el, ezért ott ez számára
egészen mást jelent, mint amikor a tévében ezt megjelenítik. A tévében
látottakat a kisgyerekek gyakran le is utánozzák, ezért is kerülendők a nem
megfelelő mesék.
Fontos a meseolvasás!
A
televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét
néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a
fejlesztése pedig nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az
iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire. Olvassunk neki mesét, találjunk ki közösen történeteket,
rajzoljunk, gyurmázzunk sokat!
Egyéves
kor alatt lehetőség szerint ne tévézzen a kicsi, és utána is csak kisebb 5–10
perces, korának megfelelő meséket nézzen.
Ne legyen egész napos tévézés, ne menjen mindig a mesecsatorna, mert ez ugyan
remekül leköti a figyelmét, de ebben a korban a legeslegfontosabb az aktív
mozgás, ami tévézés mellett nem valósul meg.
Mi a helyzet a többi digitális kütyüvel?
A legfrissebb kutatások szerint érdemes megkülönböztetni egymástól a passzív és az aktív médiafogyasztást. A passzív befogadás, például a tévé esetében, nagy mennyiségben káros a gyermek számára. Az aktív médiahasználat azonban, mint amilyenek a számítógépes játékok, tabletek, telefonos, konzolos játékok, egészen más hatással van a gyerekekre. Ezekben ők is aktív résztvevők, a koruknak megfelelő játékok fejlesztik a készségeiket, a fantáziájukat, a logikájukat. Több vizsgálat is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik naponta több órát tévéztek, később nagyobb valószínűséggel küzdöttek magatartási problémákkal, míg azoknál, akik naponta videojátékoztak, nem fordultak elő ilyen problémák. Szakemberek egyetértenek azzal, hogy ezek az aktív játékok sokkal inkább a valódi játékokhoz hasonlítanak, mint a tévénézéshez.
A legfrissebb kutatások szerint érdemes megkülönböztetni egymástól a passzív és az aktív médiafogyasztást. A passzív befogadás, például a tévé esetében, nagy mennyiségben káros a gyermek számára. Az aktív médiahasználat azonban, mint amilyenek a számítógépes játékok, tabletek, telefonos, konzolos játékok, egészen más hatással van a gyerekekre. Ezekben ők is aktív résztvevők, a koruknak megfelelő játékok fejlesztik a készségeiket, a fantáziájukat, a logikájukat. Több vizsgálat is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik naponta több órát tévéztek, később nagyobb valószínűséggel küzdöttek magatartási problémákkal, míg azoknál, akik naponta videojátékoztak, nem fordultak elő ilyen problémák. Szakemberek egyetértenek azzal, hogy ezek az aktív játékok sokkal inkább a valódi játékokhoz hasonlítanak, mint a tévénézéshez.
A
kreatív játék a legjobb
A
legkedveltebb játékok aktívan igénybe veszik és fejlesztik a gyermekek
kreativitását – mutatta ki egy felmérés, amelynek célja az volt, hogy támogassa
a hasznos családi időtöltést, és ráirányítsa a figyelmet a gyermekek készségfejlesztése szempontjából fontos
tevékenységekre.
Fontos,
hogy ezekből a játékokból is a kicsik életkorának megfelelőt válasszuk, és ne
hagyjuk hosszasan egyedül játszani.
A mai gyerekek számára már természetes, hogy a játékokból létezik multiplayer,
hogy közösen is lehet játszani. Bár sok helyen írnak róla, hogy ezek a játékok
magányosabbá teszik őket, a valóság azt mutatja, hogy a gyerekek szívesen
játszanak a barátaikkal vagy a szüleikkel együtt videojátékokkal.
Mint
sok mindenben, a digitális médiahasználatban is az arany középút a legjobb:
engedni, mert ez is az élet része, de tartani a mértéket, sokféle, változatos
egyéb játéklehetőséget, programot kínálni a gyerekeknek, hogy ne az állandó
tévézés legyen a kedvenc időtöltésük.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése