AZ ALLERGIA ÉS AZ ÖROKLŐDÉS-MIÉRT ÖRÖKLŐDIK

„Apámnak gyerekkorában asztmája volt, ami a nővérénél is kialakult. Ő ebbe is halt bele. Anyám soha semmire nem volt allergiás, de egyik fiútest­vére egész életében borzalmas szénanáthával küszködött. Négyünk közül csak Péter bátyám teljesen allergiamentes. Kiskoromban ekcémám volt, mint ahogy a húgomnak is. így egyáltalán nem voltam meglepve, amikor a fiunk is ekcémás lett, majd asztmás és allergiás a házipor-atkára, amitől állandó­an folyt az orra.”

Amit Janey leír, jó példája az atópiás családnak, ahol a klasszikus allergiás betegségek egy vagy több fajtája számos családtagot érint. Az ilyen családokat, ül. tagjaikat atópiásoknak nevezzük.

Az atópiások allergiára való hajlama, ha sze­rencséjük van, életük végéig csak hajlam ma­rad, és nem okoz betegséget. Ha azonban nincs szerencséjük, a hajlam allergiás betegségek kiala­kulásához vezet, mely érintheti a bőrt (atópiás ekcéma), az orrot (szénanátha vagy allergiás rhinitis), a légutakat (asztma), a szájüreget, ill. a bélrendszert (ételallergia). Ezeket a betegsége­ket, amelyek az atópiás családokban nemzedék­ről nemzedékre öröklődnek, klasszikus allergi­ás betegségeknek is nevezik.

Ez egy hajlam?

Az atópiára való hajlam a génekben öröklődik – ezeket a szülők adják át utódaiknak. Vannak más olyan gének is, amelyek allergiától függetle­nül fokozzák az asztma kialakulásának veszélyét; ezek az allergiát kiváltó génekkel összhatásban már gyerekkorban is okozhatnak asztmát. Való­színűleg az atópiás ekcéma kialakulásához a szá­raz bőrért felelős gének is hozzájárulnak.

Mitől alakulhat ki?

Az allergiás reakciók előidézésében nagyon nagy szerepet játszik a környezet is, beleértve az egyént érő minden külső hatást, így a betegsége­ket, az étrendet, a levegőt, a környezeti allergé­neket (poratkák, pollen), sőt még az orvosi keze­lést is. Az allergiás betegséget tehát az öröklött hajlam és a környezet együttes hatása alakítja ki. Döntő jelentősége van annak, mi történik az em­berrel a születés utáni első hónapokban és évek­ben.

Ez magyarázhatja azt is, miért terjed manap­ság az allergia, dacára annak, hogy genetikailag nem sokban különbözünk déd- és ükszüleinktől. Optimizmusra is okot ad, hiszen e tendenciát a jövő nemzedékei nagymértékben visszafordít­hatják. Csupán a környezetet kell megváltoztatni, különösen az újszülöttek és a kisgyermekek szá­mára.

Szerencsére a problematikus tényezők nagyrészt olyanok, amelyeket mi magunk is befo­lyásolhatunk, pl. a szülők dohányzása, az étrend, a csecsemő táplálása, a (nem túlzott) higiénia, az antibiotikumok szedése, otthonunkban a beren­dezési tárgyak megválogatása.

Egyedi, akár az ujjlenyomat

Általánosságban elmondható, hogy az olyan öröklött tulajdonságokért, mint a magasság vagy a bőrszín, nem egy-egy nagy hatású gén, hanem nagyon sok, korlátozott hatású gén a felelős. Ezt hívják többgénes öröklő­désnek. A végeredmény a sok kisebb hatás összegződéséből jön létre. Az atópia valószínűleg hasonló módon öröklődik, s ez magyarázza, hogy egyeseknél miért nagyon erős, míg má­soknál csak enyhe az allergiás hajlam – az előbbieknek sok a „rossz” génjük, az utóbbiaknak legfeljebb néhány van.

Kutatási eredmények! A legújabb becslések szerint legalább húsz különböző gén felelős az atópiás hajlamért. Ez azt is jelenti, hogy nincs két tel­jesen egyforma atópiás személy, mert e húsz gén lehetséges va­riánsainak kombinációja mindegyiküknél más.

A lehetséges genetikai kombinációk és permutációk eredményeként min­den atópiás egyén csak rá jellemző “allergia-ujjlenyomattal” bír, s két atópiás egyén tünetei sohasem teljesen egyformák.

Kinél alakul ki az allergia?

A többgénes öröklődésnek még egy fontos hatása van, még­pedig annak előrejelzése szempontjából, hogy kinél alakul ki allergia. Mivel a két szülőtől származó genetikai kockázatok összeadódnak, ha az apa és az anya is allergiás, ill. atópiás csa­ládból származik, sokkal nagyobb annak a veszélye, hogy a gyermek is allergiás lesz, mint ha csak az egyik szülő lenne atópiás.

A számszerűsítés nehéz, mert a különböző vizsgálatok eredményei jelentősen eltérnek egymástól. Ha csak az egyik szülő atópiás, az öröklődés valószínűsége 20 és 58 százalék között mozog, míg ha mindkettő, 50-80 százalék, vagy még magasabb. Ne feledjük, hogy ezek csupán kockázati tényezők – bizonyosságról nem lehet beszélni, hiszen a gyermek génállo­mánya felerészt az anya és felerészt az apa génjeinek a vélet­lenszerű keveredéséből jön létre. Nem lehet eldönteni, hogy mely géneket kitől örökli.

Meg lehet becsülni?

Természetes, hogy mind az atópiás szülők, mind orvosaik feltették a kérdést: létezik-e olyan módszer, amellyel meg lehet becsülni az allergiáért felelős génvariánsok számát az újszülött­nél, s így megjósolni az allergia kialakulásának valószínűségét. Ez a legveszélyeztetettebb gyerekek esetében határozottabb al­lergiaellenes lépéseket tenne lehetővé.

Sokféle tesztet kipróbáltak az atópia előrejelzésére, ezek kö­zül azonban csak egy használható, az is csak korlátozottan. Közvetlenül a szülés után vért vesznek a köldökzsinórból, s megmérik a benne lévő ellenanyag, az IgE szintjét. Ha az IgE szintje nagyon magas, ez arra utal, hogy a későbbiekben nagyobb a gyermeknél az allergia kialakulásának a veszélye. Saj­nos azonban az előrejelzés pontossága atópiás családok vizsgá­latánál nem kielégítő. A teszt nem árul el sokkal többet, mint amit amúgy is tudni – hogy a babának atópiásak a szülei.

Kutatási eredmények! Ugyanez a teszt a nem atópiás szülők újszülött gyermekein elvégezve, érdekes módon, olykor sokkal használhatóbb és pontosabb eredményt hoz. Kimutatták, hogy azoknak a babáknak a 75 százalékánál, akiknél a köldökzsinórból vett vérmin­tában magas volt az IgE szintje, néhány évvel később allergia alakult ki – azok közül viszont, akiknél kevés allergia-antitestet mutattak ki, csupán 6 százalék lett allergiás.

Sajnos a teszt nem mindig szolgál ilyen meggyőző eredménnyel, s az orvosok úgy vélik, hogy nincs értelme szűrővizsgálatként minden új szülöttre kiterjeszteni.

Mindenki lehet allergiás?

A nem atópiás családból származó újszülötteknél kimutatott magas IgE-szint fontos tényre világít rá: az allergiáért felelős gének mindenkiben jelen vannak, sok egészséges ember szervezetében is, de csak olyan arányban, ami nem okoz tüneteket egyelőre. Ez magyarázza, hogy miért kerül ki sok új allergiás olyan családból, amelyben korábban egyáltalán nem fordult elő a betegség. Ahogy az emberiség életmódja egyre inkább hajlamosít az allergiára, már kevesebb allergiáért felelős gén jelenléte is elég ahhoz, hogy valakinél kialakuljon a betegség.

Az érzékenység egyéb formái

A klasszikus allergia többgénes öröklődése eltér az olyan betegségekétől, mint pl. az elsődleges laktázhiány, amelyet egyetlen hibás gén okoz. Sok anyagcsere-rendellenesség, ilyen egyszerű módon öröklődik, így ezeknél a minden vagy semmi elve érvényesül: az egyik gyerek a családban megkapja a hibás gént, míg a többi nem. Környezeti hatásra nincs szükség a betegség kialakulásához.

Mi az étel-intolerancia?

Az étel-intolerancia öröklődhet, ám ez nem minden esetben vezet tünetek kialakulásához, hacsak más intoleranciát indukáló faktorok (pl. bélfertőzés) nincsenek jelen. Az általános anyagcsere rendellenesség megléte azoknál a legvalószínűbb, akik ételekre és különböző szintetikus vegyületekre egyaránt érzékenyek; érdekes, hogy ez a probléma olykor egyazon család több tagját is érinti.

Azok az orvosok, akik szkeptikusak az ilyen betegségekkel kapcsolatban, rendszerint azzal intézik el a dolgot, hogy a családtagok voltaképpen nem betegek – a tünetek csak pszichés eredetűek. Ennek bizonyításához azonban általában hosszadalmas és költséges kivizsgálásra van szükség.

Mely egyéb érzékenységek alakulhatnak ki?

Az öröklődés az érzékenység számos más formájánál is szerepet játszik. Nagyon fontos tényező például a lisztérzékenység és a dermatitis herpetiformis nevű betegség esetében. A kétféle betegség hátterében ugyanaz a genetikai hiba áll.

Tüneteik csak búzaliszt hatására alakulnak ki. Kialakulásuk kockázata csökkenthető, ha a gyermek búzaliszttartalmú táplálékot az első életévben egyáltalán nem fogyaszt. Ha a liszt – érzékenység felnőttkorban jelentkezik, ez arra utal, hogy a lisztfogyasztáson kívül valamilyen más környezeti hatás is hozzájárult a betegség kialakulásához.

#1 Dr.BauerBela

---