Krízis-kor -
kamasz-kór
A serdülőkor válsága
A homár, amikor páncélt vált, előbb elhullatja az eredetit.
Amíg kialakul az új, védtelenné és sebezhetővé válik. Sok veszély les rá. Ilyen
a kamaszkor is. Az új páncél temérdek könnybe, verejtékbe kerül. A kamaszkor: a
homár drámája...
...ha elfogadjuk, és érvényesnek
tekintjük Francoise Dolto, neves francia pszichológus gondolatát, miszerint a
kamaszkor az ember életének legkiszolgáltatottabb időszaka. Amikor minden ember
- kinőve a gyermeknek járó védettségből, s még távol a felnőttkort jellemző
megállapodottságtól és biztonságtól - úgy érzi; bármi megtörténhet vele.
A kamasz fél. Fél, hogy már nem tekintik gyereknek, és fél attól is, hogy még mindig gyereknek nézik. Fél, hogy belőle is ugyanolyan felnőtt lesz, mint azok, akik őt körülveszik, de attól is retteg, hogy nem sikerül másmilyen, tőlük különböző felnőtté válnia. Hát még, ha azt sem tudja igazán eldönteni: milyen felnőtt szeretne lenni. Hasonulni és különbözni akarás. Csupa ellentmondás. A kamasz fél attól, hogy kigúnyolják, ezért előszeretettel gúnyol ki másokat. Felnőttkori szerepekre készülve fél attól, hogy neki is gyerekei lesznek, de még jobban attól, hogy ha esetleg nem születnek gyerekei, akkor nem válhat teljes értékű felnőtté, szülővé. Fél az elmúlástól, és megveti a halált. Utálja, ha rajtakapják azon, hogy fél, s ezért provokál, kiszámíthatatlan tettekre ragadtatja magát.
A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.
A kamasz fél. Fél, hogy már nem tekintik gyereknek, és fél attól is, hogy még mindig gyereknek nézik. Fél, hogy belőle is ugyanolyan felnőtt lesz, mint azok, akik őt körülveszik, de attól is retteg, hogy nem sikerül másmilyen, tőlük különböző felnőtté válnia. Hát még, ha azt sem tudja igazán eldönteni: milyen felnőtt szeretne lenni. Hasonulni és különbözni akarás. Csupa ellentmondás. A kamasz fél attól, hogy kigúnyolják, ezért előszeretettel gúnyol ki másokat. Felnőttkori szerepekre készülve fél attól, hogy neki is gyerekei lesznek, de még jobban attól, hogy ha esetleg nem születnek gyerekei, akkor nem válhat teljes értékű felnőtté, szülővé. Fél az elmúlástól, és megveti a halált. Utálja, ha rajtakapják azon, hogy fél, s ezért provokál, kiszámíthatatlan tettekre ragadtatja magát.
A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.
A kamaszkor - a "normális"
kamaszkor is - krízis állapot. Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a
gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új
egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint
majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában
középkorú szüleik vannak - a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két
kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése
önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit.
Mint minden válságban, ebben is valami kérdésessé válik, és valami "eldől". A serdülőnek fejlődése során "feladatokat" kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni. Ezeket a feladatokat három nagy csoportra oszthatjuk. Szexuális fejlődésben el kell érnie azt a fokot, amikor a testi kielégülés forrása az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlét. Képessé kell válnia arra, hogy a családon kívül társat, érzelmeinek tárgyat találjon. El kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját, sőt a mások sorsáért is érzett felelősséget. Ezeket a "feladatokat" a biológiai-pszichológiai érés, és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki.
Fejlődés-lélektani szempontból ez egy viharos periódus, amely nagyban függ a felnőttek viszonyulásától. A kamasz átéli ennek a kornak a csodáit és mélységeit, de az, hogy milyen zökkenőkkel, milyen fájdalmakkal, milyen érzésekkel teszi mindezt, függ a környezetében élő felnőttek reakciójától, tűrőképességétől, rugalmasságától, humorérzékétől, megértésétől, segítő szándékától.
Mint minden válságban, ebben is valami kérdésessé válik, és valami "eldől". A serdülőnek fejlődése során "feladatokat" kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni. Ezeket a feladatokat három nagy csoportra oszthatjuk. Szexuális fejlődésben el kell érnie azt a fokot, amikor a testi kielégülés forrása az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlét. Képessé kell válnia arra, hogy a családon kívül társat, érzelmeinek tárgyat találjon. El kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját, sőt a mások sorsáért is érzett felelősséget. Ezeket a "feladatokat" a biológiai-pszichológiai érés, és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki.
Fejlődés-lélektani szempontból ez egy viharos periódus, amely nagyban függ a felnőttek viszonyulásától. A kamasz átéli ennek a kornak a csodáit és mélységeit, de az, hogy milyen zökkenőkkel, milyen fájdalmakkal, milyen érzésekkel teszi mindezt, függ a környezetében élő felnőttek reakciójától, tűrőképességétől, rugalmasságától, humorérzékétől, megértésétől, segítő szándékától.
A serdülőkori válság a
legkülönfélébb tünetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági
gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a
társadalomellenesség határát súroló magatartás, öngyilkosság, kábítószerezés,
mind jele lehet a serdülőkori válságnak, de akár vegetatív vagy neurotikus
tünetek is jelentkezhetnek. Lényeg, hogy összefüggnek a serdülőkor sajátos
fejlődési problémáival. A pszichológia a serdülőkori válságnak különféle
alfajait különbözteti meg.
Autoritás-krízis: A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.
Autoritás-krízis: A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.
A serdülőkori válság másik fő
típusát identitás-krízisnek nevezi a szakirodalom. A gyermek jellemfejlődésében
döntő szerepet játszik, hogy a környezete szeretett személyeivel azonosul. Ezen
keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg
fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A
szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is
átadnak a gyermeknek. Ez vagy ettől eltérő értékrend később ún. kollektív
eszményekben is megjelenik - a regényhőstől kezdve a sportolóig, illetve egy
énekesig. Ha az ifjú karakterével, viselkedésmódjával, erkölcsi normáival
elfogadásra talál a kortársai között, és megfelelő tevékenységi kört talál,
akkor identitása zavartalan. Ilyenkor ez az "élmény" éppoly
észrevétlen marad, mint ahogy a testi egészséget sem érzi valaki, csak ha
valami miatt elvész. Az identitás problémája is akkor tűnik fel, ha válságba
kerül. Tipikus az identitásproblémája annak a serdülőnek, akit a szülei jó és
engedelmes gyermeknek neveltek, ezekkel az értékekkel maga is azonosult, és
most az ifjúsági csoportban ugyanezért leértékelik, kinevetik. Érthető, hogy a
serdülőkor nagy testi és lelki változásai az addig kialakult identitásérzést
szinte mindig kérdésessé teszik, és szerencsétlen tényezők összetalálkozása
könnyen vezet válsághoz. A társas kapcsolatok kudarca, szerelmi csalódás,
szakmai identitás.
Keresése, valamint az otthoni érzelmi konfliktusok mind identitás-krízisről tanúskodnak, és utóbb gyakran kiderül, hogy ezek már egy öngyilkossági kísérlet előzményei voltak.
Keresése, valamint az otthoni érzelmi konfliktusok mind identitás-krízisről tanúskodnak, és utóbb gyakran kiderül, hogy ezek már egy öngyilkossági kísérlet előzményei voltak.
Három tünetcsoport, a serdülőkori
hangulatzavarok, a pszichoszexuális fejlődési problémák és a pubertás-aszkézis
tünetcsoportja hátterében is rendszerint identitáskrízis található.
Serdülőkori hangulatzavarok: Ebben a korban apró csalódások, kudarcok is mély elkeseredést, szomorúságot, ürességérzést, szorongást válthatnak ki. Az apró kiváltó ok a serdülő számára szimbolikussá válik, figyelmezteti, hogy képtelen jövendő elképeléseit megvalósítani, érzelmi, világnézeti ellentéteket egyeztetni.
A pszichoszexuális fejlődés problémái: Freud óta tudjuk, hogy az emberi szexualitás már kisgyermekkorban jelentkező részösztönökből fejlődik, és a serdülőkor végén ötvöződik egészséges ösztönné. A szexuális ösztönnek ez a több összetevőből való fejlődése a serdülőkor elején gyakran igen látványos. Exhibicionista megnyilvánulások, leskelődés, meztelenre vetkőzés a tükör előtt, átmeneti homo-erotikus érzések a korszak normál lélektanához tartoznak.
A pszichoszexuális fejlődésnek azonban nemcsak ezekkel a többé-kevésbé látványos zavaraival találkozunk. Előfordul, hogy a serdülő minden ösztönös vágyát elutasítja magától, az egész ösztönfejlődést elnyomni törekszik, és létrejön a pubertás-aszkézis tünetcsoportja. Ennek egyik szélsőséges formája az anorexia nervosa. Gyakori betegség serdülő lányoknál, akiknek fogyókúrája nem ismer határokat. Mintha ezek a lányok - bár tudat alatt - de nővé válásuk ellen küzdenének.
Serdülőkori hangulatzavarok: Ebben a korban apró csalódások, kudarcok is mély elkeseredést, szomorúságot, ürességérzést, szorongást válthatnak ki. Az apró kiváltó ok a serdülő számára szimbolikussá válik, figyelmezteti, hogy képtelen jövendő elképeléseit megvalósítani, érzelmi, világnézeti ellentéteket egyeztetni.
A pszichoszexuális fejlődés problémái: Freud óta tudjuk, hogy az emberi szexualitás már kisgyermekkorban jelentkező részösztönökből fejlődik, és a serdülőkor végén ötvöződik egészséges ösztönné. A szexuális ösztönnek ez a több összetevőből való fejlődése a serdülőkor elején gyakran igen látványos. Exhibicionista megnyilvánulások, leskelődés, meztelenre vetkőzés a tükör előtt, átmeneti homo-erotikus érzések a korszak normál lélektanához tartoznak.
A pszichoszexuális fejlődésnek azonban nemcsak ezekkel a többé-kevésbé látványos zavaraival találkozunk. Előfordul, hogy a serdülő minden ösztönös vágyát elutasítja magától, az egész ösztönfejlődést elnyomni törekszik, és létrejön a pubertás-aszkézis tünetcsoportja. Ennek egyik szélsőséges formája az anorexia nervosa. Gyakori betegség serdülő lányoknál, akiknek fogyókúrája nem ismer határokat. Mintha ezek a lányok - bár tudat alatt - de nővé válásuk ellen küzdenének.
A serdülő lelki változásaival együtt
jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit és közben távolodik
szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló
tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család
biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik
abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. Vekerdy Tamás gyermekpszichológust
idézve "a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet és kell nevelni". Utána
jó trénerként viselkedhetünk vele. A tréner elengedi a sportolót, sőt bíztatja,
hogy egyedül ugorjon, induljon el, de ott áll mögötte, mellette, alatta, hogy
elkapja, mielőtt lezuhanna egy rossz mozdulat következtében.
A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság.
Kétségtelen, hogy a kamaszkor felbolygatja a család kialakult, megszokott nyugalmát. Megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is.
Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni.
A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön. A serdülők szinte mindent megkérdőjeleznek. Ahhoz, hogy hiteles vitapartner legyen a szülő, széleskörű információ birtokosának kell lennie. Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik, és magányossá válnak. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogok mellett. Ez akkor tűnik tehernek, ha korábban nem kapott és gyakorolt megfelelő szintű felelősséget.
A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság.
Kétségtelen, hogy a kamaszkor felbolygatja a család kialakult, megszokott nyugalmát. Megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is.
Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni.
A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön. A serdülők szinte mindent megkérdőjeleznek. Ahhoz, hogy hiteles vitapartner legyen a szülő, széleskörű információ birtokosának kell lennie. Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik, és magányossá válnak. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogok mellett. Ez akkor tűnik tehernek, ha korábban nem kapott és gyakorolt megfelelő szintű felelősséget.
Kamaszokkal együtt lenni nehéz.
Nekik talán még nehezebb. Nem tehetünk mást, el kell fogadnunk, és tiszteletben
kell tartanunk egyéniségüket, egyediségüket. Szülőként meg kell próbálnunk
nekik egyfajta hátteret biztosítani, és segíteni a pszichológiai
"újjá-születésben". Meg kell találnunk az egyensúlyt a korlátozás, és
a mindent megengedés között. Adjunk nekik rugalmas és egyértelmű kereteket,
hogy érezzék támogató jelenlétünket. A serdülő ugyanolyan feltétel nélküli
szeretetre vágyik, mint egészen kicsi korában, még akkor is, ha
"tüskéi" miatt nehéz megközelíteni. Adjunk nekik önállóságot,
engedjük, hogy legyenek titkaik; ha bizalmat kapnak, bizalommal fogják
viszonozni. A kamasz nevelésére sincsenek receptek. A rugalmas középút, az
egyértelmű határok, a kompromisszum és a párbeszéd lehetősége az, ami esélyt
adhat a kamasznak az élet útvesztőjében való eligazodásra. Azzal segíthetünk
leginkább, ha ott vagyunk, jelen vagyunk az életükben, és tudják, számíthatnak
ránk.
Ha a serdülő megvívja a harcát önmagával és a világgal, lelki fájdalmak, remények és reménytelenségek között megtörténik "a második születés". Egy elkülönült személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, aki képes a világgal és önmagával egyedül szembenézni. Gyökerei a családhoz kötik, de szárnyai saját útján repítik.
Ha a serdülő megvívja a harcát önmagával és a világgal, lelki fájdalmak, remények és reménytelenségek között megtörténik "a második születés". Egy elkülönült személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, aki képes a világgal és önmagával egyedül szembenézni. Gyökerei a családhoz kötik, de szárnyai saját útján repítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése