10+1 tipp a gyerekeink életre szóló egészségéért By: Okos Tíme

                                         10+1 tipp a gyerekeink életre szóló egészségéért

By: Okos Tímea 2019. okt 31.

Nincs olyan szülő, aki ne szeretné, ha a gyermeke egészséges lenne. Ehhez viszont elengedhetetlen nemcsak a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozás, hanem az is, hogy magával az étkezéssel egészséges viszonyt alakítsunk ki már egészen pici kortól. Hiszen az első élmények a közös étkezésekről, és az első évek táplálása meghatározók a későbbi életünkre. De mit tehetnénk, hogy minél magabiztosabb, önálóbb és az új ízekre nyitott, felfedező gyerekeket neveljünk? 



Ma már egyre ismertebb az első 1000 nap táplálásának fontossága, amely arról szól, hogy a fogantatástól számított 1000 nap (a gyermek második születésnapjáig) során egy életre befolyásolni tudjuk a gyermekünk egészségi kilátásait - mind negatív, mind pozitív irányban. Ez hatalmas felelősség, de még nagyobb lehetőség, ezért nem mindegy, hogy mennyire figyelünk tudatosan egyrészt a várandósság és a szoptatás során a saját táplálkozásunkra, majd pedig a hozzátáplálás során arra, hogy milyen ételeket kínálunk.
Azonban nem csak az a fontos, hogy MIT kínálunk a kezdetektől, hanem az is (ahogy az WHO hozzátáplálásról szóló anyagában is hangsúlyozva van), hogy HOGYAN - hiszen hiába próbáljuk rávenni a gyereket a zöldségek fogyasztására, ha már a kezdetektől az egész történet átmegy

• tukmálásba ("Csak még egy kanállal a kedvemért!"),
• könyörgésbe ("Kérlek, edd meg a brokkolit. Légy szíves, egyél már belőle!"),
• trükközésbe ("Neeem, nincs benne zöldség!"),
• zsarolásba ("Ha megeszed a tökfőzeléket, kapsz csokit!"),

végül pedig játszmázásba, majd sztárjkba és rossz hangulatú közös étkezésekbe. Sem a hozzátáplálás, sem a kisgyermektáplálás nem kell, hogy egy harc vagy szenvedés legyen. A zöldségekre, újdonságokra nyitott, kalandozó és felfedező önálló kis foodie-kat sem lehetetlenség nevelni, és az alábbi - a tudomány és a tapasztalat által is bizonyított - 10+1 dolog mind-mind segítségünkre lehet abban, hogy ezek a céljaink megvalósulhassanak. Ezáltal pedig sokat tehetünk azért, hogy a következő generációnak egészségesebb legyen a viszonya az étkezéssel, az ételekkel, és ezáltal csökkenjen közöttük az elhízás (és a sokszor vele járó cukorbetegség, metabolikus szindróma, inzulinrezisztencia, magas vérnyomás, depresszió, önértékelési problémák, stb.) és az evészavar megjelenésénsek valószínűsége.

1. A felelősség megfelelő felosztása

Ellyn Satter dolgozta ki a Division of Responsibility in Feeding elméletét, amely a gyermektáplálás során történő felelősségmegosztásról szól. A lényege - összehangban a BLW filozófiájával - az, hogy mind a szülőnek, mind a gyereknek megvan a saját felelősségi köre, amelyben ő kompetens döntést hozni. A szülő arról dönt a táplálás kapcsán, hogy

• mit
• mikor
• hol

kínál fel a gyermeknek, ezután viszont a gyerek felelőssége eldönteni azt, hogy abból

• mennyit fogad el
• fogyaszt-e egyáltalán belőle valamit

Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem méricskéljük, nem tukmáljuk az ételt, nincs könyörgés, nincs figyelemeltereléssel a szájba csempészett falat. Van viszont helyette bizalom, amelyet megszavazunk a babának, és vannak közös, jó hangulatú étkezések, és a legtöbbször egy jó evő gyerek (hiszen tudjuk, hogy az erősködés, tukmálás, trükközés szinte mindig kontraproduktív).

2. Tudatos étkezés

Evés közben az ételre és az étkezésre (na meg egymásra!) koncentráljunk, azaz ne szóljon a TV, ne legyenek kütyük a közelben, az étkezőasztalon pedig ne legyenek oda nem való dolgok. Pici gyerekekkel is beszéljünk az elfogyasztott ételekről, arról, hogy melyik micsoda, és hogy kinek mi ízlik igazán. Kutatások bizonyítják, hogy ha az ételre figyelünk (azaz emlékezni fogunk arra, hogy mit ettünk), akkor a következő étkezésnél kisebb mennyiséget fogunk enni, így ez a (gyerekkori) elhízás megelőzésében is fontos szempont.

3. Figyejünk az étkezés körülményeire

Igyekezzünk minden étkezést ülve elfogyasztani, lehetőség szerint megterített asztalnál (evőeszközök, tányér, szalvéta), nem pedig pedig rohanva, kapkodva, útközben, a hűtő vagy állva vagy a TV előtt ülve. Legyen kiszámítható a gyermek számára, hogy milyen időközönként van étkezés, ezek között viszont kerüljük a nassolást (ebbe pedig határozottan beletartoznak a kalóriatartalmú italok, így a 100% gyümölcslevek is, amelyeket két éves kor alatt nem is javasolt adni). Kutatások bizonyítják, hogy ha az étkezésnek megvannak a körülményei (terítés, evőeszközök), akkor sokkal kevesebb kalóriát fogyasztunk a nap végén, mintha kisétkezésként tekintünk rá (azaz állva, kézzel, menet közben esszük meg ugyanazt az ételt, amit a kísérletben részt vevők másik csoportja ülve fogyasztott el).

4. Ne használjuk az ételt figyelemelterlésre

Ahogy arra Dobos-Kufcsák Judit dietetikus felhívja a figyelmet, nagyon gyakori az étel figyelemelterelésre való használata (ha nyűglődik a babakocsiban, ha nem ülve várni az orvosnál, stb, akkor adunk neki valami rágcsát). Felnőtt korunkban pedig nem értjük, hogy miért nem tudjuk abbahagyni a nassolást, miért kell mindig valaminek a szánkban lenni, amit rághatunk. A szakember tapasztalata szerint (ami egybeesik az én tapasztalatommal is) nem véletlen, hogy szinte minden fogyni vágyó ember azzal kezdi, hogy a chipset/csokit/kekszet lecserélni valami más, egészségesebb rágcsára (répa, gyümölcs, rágó). Pedig a legjobb az lenne, ha nem lenne kényszerünk folyamatosan a folyamatos rágcsálásra, ezt pedig már csecsemőkorban meg tudjuk alapozni.

5. Ne használjuk az ételt jutalmazásra vagy büntetésre

...és lehetőség szerint ajándékozásra sem. Tudom, hogy mennyire elterjedt, hogy minden alkalomra csokit adunk már az egy-két éves gyereknek is, vagy hogy azt mondjuk, hogy akkor kap csokit, ha megeszi a brokkolit, vagy akkor, ha végre csöndben marad és "viselkedik." Ezek mind nagyon káros szokások dr. Lukács Liza táplálkozáspszichológus szerint (is), és a következő generáció (testi-lelki) egészsége érdekében elég sürgősen le kellene erről szokni. Ugyanis ha az ételeket érzelmekhez kötjük, akkor azzal negatívan befolyásoljuk a gyerekek étkezéshez való viszonyát.

6. Ne próbáljuk szép evésre tanítani a gyerekeket!

"...ahol az étkezésből problémát csinálnak, ott valóban probléma lesz belőle. Azaz egyrészt felesleges a gyerek evését vagy nem evését az étkezések központi témájává tenni. Másrészt pedig olyan módon is rongálhatjuk a gyereket, ha úgy akarjuk szép evésre tanítani, hogy „Ne csámcsogj!”, „Ne habzsolj!”, „Ne piszmogj!”, „Ne kotorássz az étellel!”, „Ne kotorássz a tányéron!”, „Hogy fogod a villát?”, „Ne csörömpölj!” – írta Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvében, hozzátéve, hogy ezt a trenírozást marhaságnak, sőt, kártékonynak tartja. A pszichológus azt is kiemelte, hogy "A gyerekek csúnyán esznek. Hogyan lehet szép evésre nevelni őket? A válasz egyszerű: semmiképpen sem úgy, hogy elrontjuk a közös étkezést ezekkel a folytonos figyelmeztetésekkel. Ha maguk a szülők szépen, kulturáltan esznek, akkor egy idő után a gyerek is szépen fog enni."

7. Ne bélyegezzük az ételeket

...sem pozitív, sem negatív irányban. Nem érdekes, hogy egy adott étel egészséges vagy nem (a gyerek számára), és főleg káros lehet úgy erkölcsileg minősíteni ételeket, hogy az rossz, bűn, csalás, ami visszavezet az 5-ös ponthoz, azaz ételek (negatív) érzelmekhez való társításához. Azt is teljesen felesleges egy gyereknek mondani, hogy a brokkoli milyen jó, hiszen teli van ilyen és olyan vitaminokkal, rostokkal és mennyire egészséges - ezzel sosem fogjuk meggyőzni arról, hogy egye meg - az egyetlen, ami hatásos, az az, ha gyakran kínáljuk vele úgy, hogy közben mi is jóízűen esszük meg a többi zöldséggel, salátával, gyümölccsel együtt. Ahogy Ranschburg Jenő is mondta, "Nem prédikációkkal nevelünk. A szülőnek úgy kell viselkednie, ahogy a gyerektől is elvárja, és ugyanolyan értékek szerint kell élnie, amilyen értékeket a gyerekének át szeretne adni."

8. Ne legyenek szigorú szabályok

Az újabb és újabb (sikertelenségre ítélt) szigorú, és sok mindent korlátozó diéták helyett sajátítsuk el a kiegyensúlyozott életmódot és az intuitív étkezést, azaz ahogy a gyereknek sem méricskéljük ideális esetben az ételeket (mint ahogy a BLW-ben sem tesszük), úgy mi is tanuljuk újra értelmezni a saját éhség-, és telítettség érzéseinket. Saját magunk korlátozása helyett fedezzünk fel újabb és újabb ízeket, néhány egyszerű gondolat szem előtt tartásával (változatosság, kiegyensúlyozottság, mértékletesség, természetesség, otthon készült ételek friss alapanyagokból). Ha a gyerek azt látja, hogy már megint egy nyűg, kín az étkezés számunkra (amin át kell esni), hiszen semmit nem ehetünk, ha mást eszünk, mint a család többi tagja (és emiatt a legtöbb esetben rosszul érezzük magunkat), ha a kudarcok után egyre rosszabb a viszonyunk az étkezéssel, akkor ezt még ha nem is mondjuk ki, a gyerekek ezt le fogják venni - negatívan befolyásolva az ő viszonyukat is az étkezéssel.

9. Élvezzük az étkezést

A kiegyensúlyozott életmód egyik legfontosabb alapelve, hogy az étel ízletes, és hogy élvezni tudjuk azt. Sajnos mára sokan ellenséget látnak az ételben, ami ellen a legjobb megoldás közelebb kerülni hozzá; azaz magunknak készíteni, főzni, megismerni az alapanyagokat, és újra élvezni a természetes ízeket. Ezek ugyanúgy tanulható és fejleszthető dolgok, mint az olvasás - és ugyanúgy évekig tart a megfelelő elsajátítása.

10. Élvezzük a közös időtöltést

Azt hiszem, ez a legfontosabb pont. Törekedjünk arra, hogy minél több étkezést tudjunk közösen elkölteni a családdal, miközben megbeszéljük, hogy kivel, mi történt – belevonva azokat a babákat is a kezdetektől, akik még nem tudnak beszélni (ahogy tesszük azt a BLW-ben, ahol a baba rögtön a családi étkezésekhez csatlakozik). Felejtsük el azt a butaságot, hogy magyar ember evés közben nem beszél - írta Vekerdy Tamás, hozzátéve azt is, hogy a közös étkezés annyira fontos, hogy érdemes ezért korábban felkelni is, hiszen az evés és az étel megosztása közös öröm, és túlmutat az éhség csillapításán. Együtt enni ősi, archaikus örökség (Porkoláb-Minarik), és a családban is fontos szerepe van….vagyis lenne, hiszen ma már egyre kevesebbszer van erre lehetőség/igény. Ahogy Pászthy Bea is szomorúan tapasztalja praxisában, hogy a családok jelentős része hetente kevesebb mint három alkalommal ül le közösen étkezni. Pedig ezek az alkalmak nagyban segítik nemcsak az egészséges evési magatartás kialakulását a gyermekeknél, másrészt az étkezési etikett, szociális készségek és a szókincs is sokkal jobban fejlődik, ha együtt vacsorázik a család. Azokban a családokban, ahol együtt esznek a gyerekek a szülőkkel, jóval több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak el, változatosabban esznek és többféle ételt próbálnak ki. Kutatások szerint az együtt étkező családoknál a gyerekkori elhízás kevesebb, ahogy a nassolás aránya is alacsonyabb. Ezzel szemben a kapkodva evés, útközbeni nassolás, gyorséttermi étkezés nem túl meglepő módon növeli a gyerekkori elhízás kockázatát.

10+1. Kérjünk segítséget 

Hiába jelenik meg szinte minden nap valami csodás átváltozást ígérő divatdiéta, sajnos sem az egészségi, sem pedig az elhízási mutatók nem javulnak. A túl sok egymásnak ellentmondó információ miatt már-már egy totális káosz és téboly kezd kialakulni az étkezés körül, és ez rányomja a bélyegét az étkezésünkre - így pedig a gyermekeinkére is. Ha már sok sikertelen diétán vagyunk túl, ha nem tudjuk, hogy lehetne család mellett kialakítani egy egészséges és (bármilyen élethelyzetben) fenntartható életmódot, ha már belefáradtunk, de szeretnénk mégis jó példát mutatni és egészségesen nevelni a gyerekeinket, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérni. A családi tanácsadások során abban segítek a hozzám fordulóknak, hogy hogyan tudnak úgy előre tervezni, készülni olyan ételekkel, amelyeket már hat hónapos kortól lehet a BLW során adni, hogy közben időt, pénzt, energiát spórolnak meg hosszú távon amellett, hogy kialakítanak egy, az egész család számára élhető és egészséges életmódot mindenféle restrikciók és felesleges szabályok nélkül. 

#1 Dr.BauerBela

---