GYÖRGYINÉ
KONCZ
JUDITmunkásságát a szókratészi szellemiség és a szatirikus stílus
jellemzi. Jelentősek pedagógiai és nyelvészeti munkái, ókori írók műveit adta
ki és látta el magyará-zatokkal, sok görög szöveget fordított latinra.
Korszaknyitó munkája az Újszö-vetség görög szövegének kiadása, – 1516 – melyhez
a Vulgátától sokban eltérőlatin fordítást és az egyházi felfogással ellentétes
magyarázatokat csatolt. Ez a munkája a reformáció szempontjából igen jelentős,
mégis az egyházjavítást cél-zó mozgalommal szemben Erasmus ellenséges
magatartást tanúsított. Lutherrel ugyan levelezett, de ifjúkori teológiai
tanulmányai hatására mégsem fordult egy-háza ellen. Ennek ellenére a katolikus
egyház, éles kritikái miatt, munkáit a be-tiltott könyvek közé sorolta. Erasmus
gondolatvilága jól nyomon követhető Szerb Antal írása alapján.1A mű második fejezete – Északi
humanizmus, reformáció – kiemeli Erasmus humanista nézeteit. Vallásos
humanizmus, a görög evangélium „Az itáliai humanista úgy érzi, hogy a tiszta
latin nyelv újjáébresztésével visszatér a régi Rómához, fajtájának nagyszerű
gyökereihez. Az északi humanis-ta nem érzi ezt a visszatérést és ezért nem is
érheti be ennyivel: Erasmus a ke-reszténység tiszta, romlatlan ősforrásaihoz
akar visszatérni. Az olaszok a nagy latin szövegeket állítják vissza az eredeti
alakjukba − Erasmus az evangélium eredeti szövegét keresi, életének fő műve a
görög Újszövetség kiadása. Az északi humanistákat a vallás és az egyház égető
kérdései foglalkoztatják és legfőképpen az, hogyan egyeztessék össze
kereszténységüket az antik iránt érzett rajongásuk-kal. Ezért is szereti
annyira és adja ki Erasmus szellemi ősét, Szent Jeromost. Kempis Tamás Erasmus
Deventerben nevelkedik, a Devotio modernának nevezett áhíta-tossági mozgalom
egyik iskolájában. Ez a Devotio moderna, a Közös Élet Test-véreinek gyülekezete
volt a háttere Kempis Tamásnak (1380–1471). Műve, a De Imitatione Christi,
Krisztus követéséről, a bensőséges, egyszerű áhítat, a min-dennapi szelíd
misztika klasszikus alkotása. Azt mondják, a Biblia után ez a könyv jelent meg
legnagyobb példányszámban, egy fél évezred elszomorodottjai-nak nyújtva
vigasztalást. Magyarra először Pázmány Péter fordította. Erasmus és Luther
Erasmusnál inkább senki sem egyengette Luther útját, Luther fellépését
készítette elő bibliakritikájával, valamint a skolasztikus teológia ellen való
har-cával. Eleinte a legnagyobb örömmel üdvözölte Luthert − de amikor látta,
hogy Luther tettének következményei messze túlnőnek az irodalmi és hittudományi
vita határain, visszavonult. Hiába unszolta valamennyi német humanista, az
egész 1SZERB Antal: A világirodalom története
(Bibliotheca Kiadó, Bp. 1958.) 66
HUMANISTA
GONDOLATOK ERASMUS
PEDAGÓGIAI NÉZETEIBEN67 szellemi
Németország, hogy álljon Luther mellé és tekintélyével védelmezze meg, semleges
maradt, majd Luther ellen fordult, a hagyományok érdekében szállt síkra, bár az
ellenreformáció kezdődő munkálataiban nem volt hajlandó részt venni.
Magatartása gyávaság is volt és bátorság is. Erasmus félt az élettől, a
fe-lelősségtől, a komoly harctól, nem volt férfias jellem és nem szeretett
semmit, ami nem szolgálja a Bonae Litterae, az újjászületett irodalom ügyét. De
vajon van-e nagyobb bátorság ennél a gyávaságnál: nem foglalni állást olyan
korban, amikor még a kövek is állást foglalnak, békét hirdetni és békésnek
maradni olyankor, amikor még a csecsemők is kardot ragadnak? Erasmus és a béke
Erasmus többször leírta az idillt, amely a kor elitjének lelkében mint leg-főbb
vágy élt: szép ápolt kertben sétálni, ízes és nem pazar lakomán együtt ülni
humanista társakkal és a klasszikus művek szépségéről elmélkedni ... Álma a
serenitas, a szellem őszi ragyogású derűje, a béke, amelynek első nagy írója a
nyugati irodalomban. Az első „civilizált” Minden népszerűsége és tekintélye
dacára idegen maradt saját korában; őcsakugyan azok közé tartozik, akik
megelőzték századukat. Tulajdonságai, ame-lyek oly „modernné” teszik, csak a
XVIII. században kezdenek általánossá válni: optimisztikus hite az ember
eredendő jó-voltában; pacifizmusa; gyakorlati érzé-ke; érdeklődése a kényelem
és az egészség, a helyes életmód kérdései iránt. Higiéne A testi tisztaságot ő
fedezte fel az irodalom számára; egész élete állandó rettegés a fertőző
betegségektől, a pestistől, a „nápolyi kórságtól”, amely ebben az időben
terjedt el és a mainál sokkal pusztítóbb alakú − de a náthától is na-gyon félt,
a „tudósok betegségétől”. Legkitűnőbb munkája, a Colloquia, ilyen mindennapi
dolgokról szóló latin beszélgetések gyűjteménye. Alakjai arról társa-lognak,
milyen veszélyes, ha a borbély nem tartja tisztán eszközeit, ha a fogadó-ban
nem húznak tiszta ágyat stb. Mindegyikük egy-egy tökéletes egyfelvonásos,
mondja Huizinga. Olyanok, mintha valaki mi közülünk, egy hideg-melegvizes
civilizációban felnőtt lény hirtelen visszakerült volna a XVI. század nagyszerű
és mosdatlan világába és azt írta volna. Erasmust talán tisztaságérzéke
indította arra is, hogy irtózzék a nem hibátlanul megőrzött bibliai szövegektől
és a nem-egészen ősegyházi eredetű szertartásoktól. A szkeptikus A testi
mozzanatok az erkölcsi síkba való felemelése, mint pl. a vegetaria-nizmus vagy
a hinduk lélegzési gyakorlatai, Spengler szerint későbbi civilizáció-
GYÖRGYINÉ
KONCZ
JUDITba tartoznak. Még „későbbi” vonás Erasmusban, amit csak a
sorok közt érez az ember és sosem egészen bizonyos benne: Erasmus lelkesedése.
Vajon igaza van Huizingának, Erasmus csakugyan nem tudta, mekkora
tekintélyrombolást végez, amikor kritika tárgyává teszi a Szentírás latin
szövegét és megannyi más száza-dok által szentesített keresztény hagyományt? A
Colloquia mellett másik mind-máig érdekes és mulatságos műve, a balgaság
dicsérete (Encomium Moriae, 1509) nem ezt bizonyítja. A Balgaság dicséri ebben
a műben önmagát, mint minden nagyság és minden öröm alapját ezen a földön. Az
élhetetlen okos ember irigyli a szerencsés butákat, akiknek ölébe hull minden
hatalom és dicsőség. Az író olyan swifti kajánsággal tréfál az egész érvényben
levő értékrendszer fölött, mint akinek lelkét ilyen mélyen átjárja már az
általános kételkedés.”2Az
oktatásban a szűkmarkúság nem takarékosság, hanem ostobaság A kiemelt gondolat
mintegy mottója lehet Erasmus 1529-ben írt alkotásának, melynek címe: „A
gyermekek korai erkölcsös és tudományos nevelése” latinul: Declamatio de pueris
ad virtutem ac literas liberaliter instituendis, idque protinus a nativitate.
Az írást olvasva szembetűnő, hogy mennyire nem a lényeget fedi a mű
ál-talánosan használt rövid címe, −„A gyermek nevelése”− s mennyire Erasmus
teljes nevelési koncepcióját tükrözi a teljes cím: „A gyermekek korai
erkölcsösés tudományos nevelése.” A teljes címből külön kiemelést érdemel tehát
a „ko-rai”, az „erkölcsös” és „tudományos” szavak, melyek Erasmus nevelési
nézete-inek alappillérei. Az értekezés keretes szerkezetű, „A tétel rövid
kifejtése”, majd summázatként az „Összefoglalás” című részek egyaránt a cím
kiemelt fogalmait erősítik meg, összegző magyarázatként. Erasmus az alábbi
témák alapján foglal-ja össze a műben pedagógiai gondolatait: I. rész: 1. fejezet I. A nevelést minél korábban meg kell
kezdeni II. A nevelés fontossága III. A tömeg anyagi javakat gyűjt, a lelki
javakkal nem törődik IV. Az ember gondjai külsőségekre irányulnak V. A
műveletlen ember alig tekinthető embernek 2. fejezet I. A gyermeki lélek korai
fogékonysága II. Az elhanyagolt nevelés következményei III. A hibák és bűnök
gyermekkorban könnyen megrögződnek IV. A kényeztetés ártalmas következményei. A
példa hatása a gyermekekre. Az álla-tok is nevelik ivadékaikat V. Miféle
tényezőkön sarkallik a nevelés lehetősége. A nevelésben elkövetett hibák 2SZERB Antal: A világirodalom története (Bibliotheca Kiadó, Bp.
1958.) (264–266. old.)68
HUMANISTA
GONDOLATOK ERASMUS
PEDAGÓGIAI NÉZETEIBEN69 3.
fejezet I. A nevelő megválasztása. Ebben a szűkmarkúság nincs helyén II. A
szülők lelki és testi tulajdonságai az utódokban III. A szülők kísérjék
figyelemmel a tanító működését IV. Az egyéni hajlamokat tekintetbe kell venni.
E mellé sorakozik a gyakorlás és kitartás V. A nevelés munkáját korán kell
kezdeni, de az ismeretek közlésénél figyelembe kell venni a gyermek korát. Az
erkölcsi nevelés elemei a szoktatás által VI. A tudományos és erkölcsi nevelés
elemei a hétéves kor előtt. A tiszta és hibátlan kiejtést a gyermekkorban lehet
elsajátítani VII. Az emlékezőtehetség és az utánzás szerepe a nyelvtanulásban
VIII. A nevelés munkáját legjobb volna a szülőknek végezniökII. rész 1. fejezet
I. A testi nevelésre fordított túlságos gond II. A tanulás megkönnyítése és
megkedveltetése. Ez utóbbiban legfontosabb a tanító megnyerő egyénisége III.
Alkalmasak-e a nők a fiúgyermekek tanítására? Kolostori iskolák IV. A
nevelésben a testi büntetést kerülni kell. A kegyetlenkedést a törvényeknek
kellene sujtaniok V. A felnőttebb ifjak kegyetlen tréfái új társaikkal szemben.
A testi büntetés követ-kezményei VI. A szégyenérzet és a dicséret a nevelésben.
A testi büntetés, mint utolsó eszköz VII. A leendő tanító képzése VIII. A
jutalmazás. A növendék szeresse meg tanítóját 2. fejezet I. Az ismeretek
közlésében alkalmazkodni kell a növendék fejlődéséhez II. A tanítás első
feladata a nyelvek elsajátíttatása. A gyermekek hajlama különbözőirányú III. A
szemléltetés a nyelvoktatásban. A vonzó előadásmód IV. A kellemes párosuljon a
hasznossal V. Az olvasás megkönnyítése. A becsvágy felhasználása VI. A nyelvtan
tanulását könnyűvé kell tenni VII. Az ifjúkor okos felhasználása VIII. Az ókori
életből vett példák annak bizonyítására, hogy mit eredményeznek a korai
tanulmányok IX. A XV. és XVI. század hibái az oktatás módszerében. A dialektika
túlhajtása X. Összefoglalás A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy a
műről egy témacsoportos áttekintést adjunk. A mű elemzése során a szövegben
megjelenő számsorok a tartalomjegyzékben feltüntetett részek, fejezetek és ezen
belül római számjelzésű alpontokra való utalást jelentik. a) A korán elkezdett nevelés jelentősége Erasmusnak és
nekünk pedagógusoknak is szakmai hitvallása lehetne a követke-ző mondat: „Soha
elég korán nem kezdünk valamit, aminek a végére sohasem
GYÖRGYINÉ
KONCZ
JUDITérünk; már pedig tanulnunk mindig kell, amíg életünk napja
tart.” (II.2.VII.) Ez a gondolat híven tükrözi Erasmus elhivatottságát,
szellemi beállítottságát, s elvá-rását az egész emberiség iránt. A reneszánsz
embereszmény és kultúra magva rejtőzik ebben költői mondatban. Ebben az életre
szóló programban nyilvánva-lóan jelentős helyet foglal el a gyermek tanítása,
hiszen csak a tudatos nevelés vezethet az egyéniség kibontakoztatásához, az
univerzalitásra, mindenoldalúság-ra való törekvés kiteljesedéséhez, a
sokoldalúan képzettséghez. A gyermek valóságos nevelését megelőzi, de a
későbbiek folyamán kiha-tással van a gyermekre, a megfontolt párválasztás. A
„férfi jóravaló, derék szü-lőktől származó, jól nevelt és jó egészségnek
örvendő leányt vegyen feleségül”, s a gyermek józan állapotban, bűnöktől
óvakodva foganjon. (I.3.II.) A gyermek nevelését közvetlenül születése után meg
kell kezdeni, ha a gyermeknek valóban igazi szülei akarunk lenni, akikre
nemcsak külsőleg hason-lít a gyermek, hanem akiknek belső lelki és szellemi
tulajdonságait is tovább-örökíti. A gondos testi táplálással és ápolással egy
időben a szellemi táplálékot is adjuk meg a gyermeknek, hogy „egészséges
nézetei” és „derekas ismeretei”időben kialakuljanak. (I.1.I.) A gyermek
születésekor azonnal fogékony az önmagára, az emberre vo-natkozó dolgokra, ha
azonban ezeket az emberi dolgokat nem tanítjuk, magától a gyermek állati
jelleget vesz föl. A jól nevelt gyermek a szülőknek tekintélyt szerez, a
helytelenül nevelt vagy egyáltalán nem nevelt gyermek szégyent hoz a szülői
házra. A gyermek korai nevelése kötelessége a szülőnek, mert nem csupán
önmagának, hanem nemzete és Isten szolgálatára nemzette gyermekét. (I.1.I.) „Ha
késlekedve végzed munkádat, vadállat kerül ki kezed közül, ha gondos le-szel,
úgyszólván isteni lény.” (I.1.V.) A gyermek a fegyelmezettség és a jámborság
elemeit hamarabb meg tudja tanulni szoktatás és példamutatás útján, mint
anyanyelvét. Ezek a mélyen elülte-tett viselkedési normák a felnőtt korig sem
törlődnek ki az emlékezetből, így ezek a tulajdonságok az igazi vallásos élet
alaptulajdonságává válnak. A gyer-meket ebben a korai életszakaszban
természeténél fogva bármihez hozzá lehet szoktatni. A gyermek szereti a
felnőttet utánozni, így igyekeznünk kell, hogy személyes példamutatásunkkal a
gyermek a legjobb és csak a legjobb tulajdon-ságokat sajátítsa el. (I.1.I.)
Különösen vonatkozik ez az első időszak fő feladatá-ra, a tiszta és hibátlan
beszéd megtanítására, ami a későbbiek során mindenneműtudomány elsajátításának
az alapja. Nagyon jelentőségteljes a szülő, a dajka, a nevelő, a játszótársak,
a környezet formáló szerepe. (I.3.VI.) Számos ókori tör-ténelmi egyéniség példa
arra, hogy tudósoktól és tudósok között már kora gyer-mekkorában szinte minden
jót meg tud tanulni a gyermek, amire később szüksé-ge lehet: a nyelvek precíz
használatát, a szabad művészeteket, költészetet, szó-noklatot, történelmet,
régiségtant, számtant, földrajzot, erkölcstant, politikát. Nagy Sándor,
Vergilius, Horatius példaértékűek arra, hogy a tudós férfiak társa-ságában
töltött gyermekévek később hogyan kamatoztatják a ráfordított időt. 70
HUMANISTA
GONDOLATOK ERASMUS
PEDAGÓGIAI NÉZETEIBEN71 (II.2.VIII.)
Erasmus az értekezésben számos helyen kiemeli az idejében elkez-dett nevelés
jelentőségét, a gondolat kulcsmotívumként vonul végig az írásban. b) A nevelés
fontossága Az előzőekből nyilvánvalóan következik, – például hogy a nevelést
közvetetten a párválasztásnál kell kezdeni –, hogy Erasmus milyen nagy
jelentőséget tulaj-donított a tudatos nevelésnek. Hisz abban, hogy gyermekeink
által halhatatla-nokká válunk. Írása szerint mind az isteni, mind az emberi
törvényeknek akkor teszünk eleget, akkor vagyunk méltóak az „atya” névre, ha a
nemzés, gondozás, nevelés a megfelelő időben, tudatosan, szeretettel történik.
„Hogy igazán atya légy, fiadat minden tekintetben gondozd, főképpen pedig
lényének azon részével törődjél, mellyel az állatoktól különbözik és a
legközelebb áll Istenhez.” Az érte-kezés több pontján olvasható ugyanez a
gondolat, mely kimondja, hogy az állat-világ szintjéből csak tanulás, nevelés
útján emelkedhet ki az ember, ennek ered-ményeképpen érdemli ki az ember nevet.
Az élőlények közül egyedül az ember születik tanulásra alkalmas gondolkodó
lénynek, de ebben minden lehetőség magában foglaltatik, ha időben és
folyamatosan fejlesztik. (I.1.II.) A megadott lehetőséggel azonban élni kell, a
természet is erre figyelmezteti az embert. Az állatvilágot figyelve is azt
látjuk, hogy az állatok nemcsak világra hozzák ivadé-kaikat, hanem meg is
tanítják a természet adta foglalkozásaikra, repülésre, futás-ra, vadászásra.
(I.1.IV.) Erasmus keresztényi gondolkodását tükrözi, hogy több ízben felhívja a
szülők figyelmét, hogy nem elég csupán a halandó testtel foglal-kozni, sokkal
fontosabb a halhatatlan lélekkel törődni. (I.1.II.) Ugyanakkor fel-tétlenül meg
kell említenünk, hogy Erasmusnál ez a gondolat gyökeresen más színezetű, mint a
középkorban, ugyanis a folytonos tanulás a mindenoldalú ki-bontakozás
lehetőségét rejti magában, s a test és lélek ily módon történő szem-beállítása
a tanulás kardinális jelentőségét emeli ki. c) Az életkori sajátosságok, az
egyéni hajlamok figyelembe vétele Erasmus írása rávilágít arra is, hogy nem
mindegy, hogy a nevelés hogyan törté-nik, ehhez is komoly szakértelem
szükséges. A gyermek nem apró felnőtt, testi gondozásában az anya, a dajka
ösztönösen jár el, tudja, hogy a csecsemőnek, kisgyermeknek életkorának
megfelelő táplálékot, gondoskodást kell nyújtani. Ugyanakkor az viszont
egyáltalán nem volt természetes, hogy az ismeretek köz-lésében is a fejlettségi
szintet figyelembe kell venni. Az igazi tanító tudja, hogy a fejlődésben lévő
gyermeknek kis adagokban, sokszor ismételgetve, sietség nél-kül, játszva kell
adagolni a lelki táplálékot, ugyanúgy, mint a testi táplálékot. Ezáltal
fokozatosan a nehezebb ismeretek befogadására is alkalmassá válik. Sok tanító
nem számol a gyermek életkorával, s saját képességeihez méri a gyermek
teljesítményét. (II.2.I.) Az ismeretek befogadásának útján első és legfontosabb
a nyelvek elsajátítása, mely a régi költők meséin keresztül könnyen
megtanulható, fejleszti a kifejezőképességet és az ítélőképességet is. A mesék
játékos formában
GYÖRGYINÉ
KONCZ
JUDITaz erkölcsi alapelvek közvetítője. A gyermekeknél már korán
megmutatkozik bizonyos dolgok irányába a természetes hajlam, ha ennek
megerősítésére folyik a tanítás, kevés fáradságra van szükség mind a tanító,
mind a gyermek részéről. Ellenkezőleg teljes a sikertelenség. (II.2.II.) A
természetes hajlamot továbbépíti a tudomány, a tudományt pedig a gyakorlás
tökéletesíti. (I.2.V.) A hajlamnak jelei már egész kisgyermek korban
fellelhetők, a tehetség is korán kibontakozik. Ezt a veleszületett lehetőséget
nem kiaknázni felelőtlenség. Mindemellett azon-ban Erasmus azt mondja, hogy a
gyermeknek gyakorlatilag minden ismeret meg-tanítható megfelelő oktatás és
gyakorlás útján. Mindennek alapfeltétele a kitartó szorgalom. (I.3.IV.) d) A
nevelő személyének meghatározó jelentősége Ha csupán statisztikai alapon
vizsgálom az értekezést, hogy a megfelelő nevelőszemélyiségét hányszor említi
Erasmus, valószínűleg fontossági szempontból ezt a részt kellett volna az
elemzés elejére helyezni, ugyanis világosan kirajzolódik, hogy a szerző szakít
azzal az elfogadott középkori felfogással, hogy bárki tanít-hat, aki az adott
ismeret birtokában van, tehát a tanításhoz az ismereten kívül semmi egyébre
nincs szükség. Az apa legelső feladatai közé tartozik, hogy rög-tön a gyermek
születése után már legyen meg a nevelője, aki „egy kifogástalan és kellemes s
nem közönséges tudományú férfi”. (I.1.I.) A tanító férfi legyen, mert a nők
hirtelen haragúak, nehezen csillapodnak le, valamint természetellenes állapot,
hogy egy nő a férfinemen uralkodjék. (II.1.III.) A legalkalmasabb a kö-zépkorú
férfi, aki még azonosulni tud a gyermekkel, alkalmazkodni tud a neve-lési
helyzetekhez. A túl öreg, gyermeteg aggastyántól ellenérzésük támadhatnak a
gyermekeknek. (II.1.VIII.) A nevelő kiválasztásánál a szülőt soha ne az anya-gi
szempontok, vagy a barátok rossz tanácsai vezéreljék, hanem a
„legnagyobbművészt” fogadják meg gyermekeik tanítójának, aki minden szempontból
a leg-alkalmasabb a munkára. Az oktatásban a szűkmarkúság nem takarékosság,
ha-nem ostobaság. (I.3.I.) A tanítót egyszer, de jól meg kell választani, és
többféle-képpen meg kell bizonyosodni annak rátermettségéről. A tanító munkáját
rend-szeresen figyelemmel kell kísérni. (I.3.III.) Mennyivel jobb lenne
azonban, ha a szülők maguk is foglalkoznának a tudományokkal, hogy később
gyermekeiket taníthassák. A szülők csupán kényelemszeretetből bízzák
házitanítóra gyermeke-iket, s ezáltal a szabad származású gyermekük nevelés
végett a szolga kezébe kerül. Nem szereti az igazán gyermekét, akinek terhére
van annak tanítása. (I.3.VIII.) A szülői szereteten alapuló tanítást semmi sem
pótolhatja, így a tanító első és legfontosabb feladatának kell lenni, hogy
megszerettesse magát növen-dékeivel. (II.1.II.) Az embereket a legkülönbözőbb
szakmára tudatosan felkészí-tik, így részesüljenek előkészítésben azok is, akik
a polgárok gyermekeit fogják erkölcsösen és tudományosan nevelni. Ha erről maga
az állam nem gondosko-dik, akkor azt az egyénnek kell megoldania. (II.1.VII.) 72
HUMANISTA GONDOLATOK ERASMUS PEDAGÓGIAI NÉZETEIBEN73 e)
A tanítás hatékonyságának növelése Erasmus a megfelelő tanító legfontosabb
jellemzőjének az erkölcsös viselkedést és a tudományos igényességet jelöli meg,
de párhuzamos kiemeli, hogy roppant fontos az is, hogy a tanító hogyan tanít. A
gyermek tanulását megkönnyíti, ha a tanító előadásmódja kedves, viselkedése
szelíd, nyájas. A tanító eszességével és ügyességével inkább játékos helyzetet
teremtsen, fokozatosan haladjon a kelle-mes, könnyebb dolgokról a nehezebb,
elvontabb ismeretekig, s akkor a gyermek nem érzi a munkával járó fáradtságot.
(II.1.II.) Annál szívesebben és könnyeb-ben tanul a gyermek, ha a példák a
szívéhez szólnak, gyermekiesen vonzóak, az ismeret tartalmát rajzok kísérik.
(II.2.III.) A tanítás alkalmával a tanító ne legyen szigorú és mogorva, túlzott
követelés helyett inkább kitartással igyekezzen a célt elérni. (II.2.IV.) Az
unalmas és fáradtságos helyzeteket játékos versenyekkel lehet színesí-teni. A
győzelem reménye és a legyőzéstől való félelem a gyermekeket figyel-mesebbekké
és élénkebbé teszi. A gyerekek elsők akarnak lenni, bizonyos mér-tékig
féltékenyek egymásra, becsvágy hajtja őket, ezeket a hajlamokat a tanító
használja fel az előrehaladás érdekében. (II.2.V.) Két hathatós eszközt említ
az értekezés a szellemi tevékenység buzdítására: a szégyenérzést és a
dicséretet. „A szégyenérzés az igazságos megrovástól való félelem, a dicséret
meg minden művészetnek dajkálója”, de ezek önmagukban nem elégségesek, nagy
szükség van a kikérdezésre, ismételgetésre. (II.1.VI.) f) Az elhanyagolt
nevelés és a rossz nevelői hatások következménye A bennünk rejlő hajlamok
sokszor helyes irányba terelik cselekedeteinket, de az ösztönt mindig
felülmúlja az oktatás. Az emberek nagy hangsúlyt fektetnek a vagyon gyűjtésére,
de arra nem gondolnak, hogy a megszerzett javakkal okosan is kell bánni. A
szülők gondoskodnak a test jólétéről, de a gyermek lelkével nem foglalkoznak,
ami minden jó cselekedet irányítója. A szülő magát a boldogulást nem adhatja
készen gyermeke kezébe, de az ehhez való utat a tanulás révén igen. (I.1.III.)
Minél több mindene van az embernek, annál nagyobb szüksége van a tudásra. A
gondos szülő nem csupán életet ad gyermekének, hanem a helyes, igazi emberhez
méltó élet lehetőségét is biztosítja neki taníttatása révén. (I.1.IV.) Az ember
születésénél fogva még nem ember, hanem a neveléssel lesz emberré. Az értelem
adja meg az emberi jelleget. Az olyan ember, aki semmi tudomány-ban nincs
kiművelve, alacsonyabb fokon áll, mint az állat. Míg az állat veleszü-letett
ösztöneit követi, a tanulatlan embert azonban a bűnök kerítik hatalmába,
természetellenes tulajdonságok hatalmasodnak el rajta. A szülő kötelessége
te-hát, hogy gyermeke a legjobb nevelést kapja. (I.1.V.) A törvény bünteti
azokat, akik kicsinyeiket gondatlanságból a halálba taszítják, de ennél még
kegyetle-nebb, ha a szülő nem szoktatja hozzá gyermekét rögtön a legfiatalabb
éveiben, hogy az erényt kedvelje és az aljasságot gyűlölje. Ezek ugyanúgy a
halálba t
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése