-JÓ ANYA AKAROK LENNI

Jó anya akarok lenni! De hogyan?

 

 

 

 

 

Természetes, hogy minden nő jó anyuka akar lenni. De mit is jelent elég jó anyának lenni? Hogyan teszem a legjobbat a gyermekemnek, családomnak és magamnak? Létezik erre jó felelet? Hozzá lehet jutni különböző gyermeknevelési tanácsokat nyújtó kiadványokhoz, a szülő jóformán azt sem tudja, merre kapjon. Mielőtt azonban eluralkodna rajtunk a kétségbeesés, érdemes tudatosítani magunkban: az ember általában valahogyan érzi, hogy mi a legjobb a gyermek és az ő számára. Ehhez szükséges egy adag önismeret: jó, ha tudjuk, honnan jöttünk, milyen családi történetből. Mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy melyek azok az erények és jó példák, amiket otthonról hozott és melyek azok a hibák, amelyeket ő már nem szeretne elkövetni.

Amikor először hallottam ezt a szóhasználatot, hogy „kötődő nevelés”, kissé fölkaptam a fejemet, hiszen a kötődés egy ösztönösen létrejövő kapcsolat és nem kell ehhez semmilyen elmélet.

- Hiszen az „elég jó” anya és gyermek magától értetődően tudja, hogy mit hogyan kell, mi a jó, mi szolgálja az egészséges kötődés létrejöttét kettőjük között. Ettől függetlenül érdemes mindenkinek végiggondolnia, hogy az alább ismertetett eszközök, prioritások kinek mennyire életszerűek, szimpatikusak és fontosak.

A stabilabb és szorosabb kötődés, a kötődő nevelés eszközei Dr. Sears alapján

A kötődő nevelés nem újkeletű dolog, több tekintetben visszatérés őseink viselkedési formáihoz. Az elmúlt években a kötődő viselkedést alaposan tanulmányozták a pszichológusok és a gyermekfejlődést kutatók. Ez az ismeretanyag jelentős támpontot nyújt a gyermekek optimális fejlődése szempontjából. Segítő rendszert ad a szoros szülő-gyermek kapcsolat kialakításához és ápolásához.

1. Szoros fizikai kapcsolat a gyermek születésétől kezdve

A szoros testi kapcsolat a gondozó személlyel már a születéstől kezdve nagyon fontos. Lényeges a szülés utáni első órában is (az anya megismeri a baba illatát, a gyermek pedig az anyáét, az ismerős szívdobbanás stresszoldó szerepe), de fontos, hogy később is sokszor legyen módja a gyermeknek az anyával való közvetlen érintkezésre.

- Így például jó, ha többször helyezzük magunkra, a csupasz bőrünkre a dedet. Sok kórházban és bizonyos körülmények között az első órákban az anya és gyermeke külön van elhelyezve. Nem történik semmilyen fatális dolog ebben az esetben sem, de ha szem előtt tartjuk ezt a törekvést, akkor a kötődés kialakulásának folyamata könnyebb mederben fog zajlani akár a későbbiekben is.

2. Szoptatás

A szoptatás a legjobb és legtermészetesebb módja annak, hogy kielégítsük a csecsemő táplálkozási és érzelmi szükségleteit. Létezik olyan szituáció, mikor nincs mód vagy lehetőség, esetleg képesség a szoptatásra, ilyenkor  a cumisüvegből való táplálás során mutatott magatartás is jelentősen elősegíti a kötődés kialakulását (testkontaktus, szemkontaktus, illatok, tapintás.

3. Babahordozás

Fontos, hogy a gyermek hordozása, akár valamely megfelelő babahordozó eszközzel (pl. hordozókendő), vagy csak karban, de a szülő és a gyermek mindennapi részévé váljon.

- Ezzel a szeparáció minimális csökken, a gyermek biztonságérzete nő és érzelmi élete kiegyensúlyozottabban fejlődik. Elősegíti a gyermek és a gondozó kölcsönös egymásra hangolódását, a kötődés kialakulását.

-A gyermekeknek (legfőképp az első hónapokban) intenzív testközelségre van szükségük. Ismerős érzés neki a meleg, meghitt kis kuckó a gondozón, ahova befészkelve magát az anyaméh biztonságot nyújtó miliőjének érzése támad. Ha a gyermek választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a biztonságos kötődés. Tapasztalat, hogy a hordozott gyermekek nyugodtabbak, kevesebbet sírnak.

4. Aludjunk elérhető közelségben gyermekünkkel

Az együttalvás sok esetben természetes módon alakul ki és megnyugtató érzés a szülőnek és gyermeknek is. Biztonságérzetet ad mindkét félnek, ha hallják egymás hangjait, közelről érzik egymás ritmusát, illatát.

-Azonban egyénre szabott, hogy kinek mennyire esik jól az együttalvás. Van, mikor ez zavaró az egyik vagy mindkét félnek. Csak akkor jó, ha ezt a család valamennyi érintett tagja (szülők és a gyerekek is) ezt szeretné. A házaspári kapcsolati egyensúlyra ebből a szempontból is oda kell figyelni.

5. A gyermeksírás mindig közöl valamit és oda kell rá figyelni

A gyermek sírását kommunikációs eszköznek tekintsük és ne manipulációs kísérletnek. Érezze a gyermek, hogy a szülő figyel rá, reagál a jelzéseire, a sírásra.

-Ha a gyermek tapasztalata a világról az, hogy hiába sír, nem történik semmi, igényeit nem elégítik ki, akkor azt tanulja meg, hogy ő erre nem érdemes. És egy idő után felhagy minden próbálkozással. Ez negatív hatással van a személyiségfejlődésre. Reagálni kell a gyermek jelzéseire, ami a korai életszakaszban főként a sírásra korlátozódik.

6. A gyermeket ne akarjuk tréningezni

Bizonyos gyermeknevelési megközelítések gyakorlatilag a gyermek szülőhöz való szoktatásához adnak tanácsokat. Ha ez kölcsönösségen alapul, akkor nem probléma, de ha a gyermek szempontjai háttérbe kerülnek, akkor nem javasolt ezeket  követni.

7. Egyensúly

Fontos a családi rendszerben, hogy mindenki megtalálja benne a helyét és mindenki otthon érezhesse magát. Ehhez bizonyos korlátokat is létre kell hozni és tudni kell nemet mondani is a megfelelő személynek a megfelelő időben. Azt gondolom, ha valaki elgondolkozik a fentebb leírt nevelési módszerekről, eszközökről, akkor ki tudja alakítani személyes véleményét azokról és hozzá tud tenni az egyéni nevelési elképzeléseihez. Ahhoz a személyes és sajátos módhoz, ahogyan ő megéli az „elég jó anyaságot”.

http://www.harmonet.hu

#1 Dr.BauerBela

---