A
„fehérnemű szabály”- tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat a
szexuális visszaélésektől
Ötből egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának
áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától,
bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyerek által
is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül felnőtt. Az Európai Tanács
azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály”
egyszerű módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel
megelőzhető legyen a szexuális abúzus.
A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság,
határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Ha a szülő úgy érzi, nem
tud a témáról nyíltan beszélni gyerekével, a kiadvány szerkesztői
emlékeztetnek: valószínűleg a gyerekek sokkal könnyebben kezelik a kérdést,
mint a felnőttek, aggodalomra tehát semmi ok. Egy gyerek sem lehet túl kicsi
ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű szabályt, és így nagyobb biztonságban
legyen.
A felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is kiadtak Kiko and
the Hand (Kiko és a Kéz) címen: Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a
színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mese kapcsán most bemutatjuk, hogy
tanítható meg a gyerekeknek a fehérnemű szabály.
A fehérnemű szabálynak öt eleme van:
A tested csak a tiéd
A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők
rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha
kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim
testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat
használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem.
Joga
van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől,
szeretteitől is.
Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem
helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy
felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi
történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.
A mesekönyvben a Kéz engedélyt kér Kikótól, hogy különböző testrészein, például
a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz
Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a
szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat.
Jó érintés – rossz érintés
A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést.
Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti
intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim
testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek
határát: az alsóneműt. Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a
gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy
jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.
A mesekönyvben Kiko nem engedi meg, hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A
szülők ennek kapcsán elmesélhetik a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek –
pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor
is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik
magukat.
Jó titok – rossz titok
A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen
ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz
titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a
gyerek kapcsolata.
Minden
olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy
szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani!
El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak - legyen az szülő,
tanár, orvos, vagy rendőr.
A
mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja
megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról
(például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról
(amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy
szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.
A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem
A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A
felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a
gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy
szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni
és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha
egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben
kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek
szüleikkel.
A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége,
és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.
További gondolatok a fehérnemű szabályhoz
Jelentés: A gyerekeknek tudniuk kell, kik
azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő „biztonsági hálójuk” –
bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a felnőtteket, akikben megbíznak,
akik általában a közelükben vannak és készek meghallgatni őket, segíteni a
bajban. Csak egy olyan tagja legyen ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel
együtt lakik, és legyen olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz.
A gyereknek tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget.
Ismert elkövetők: Az esetek többségében az elkövetőt
ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan
személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő
alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról,
ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk
legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.
Ismeretlen elkövetők: Vannak olyan esetek is, ahol a
gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért néhány alapvető dolgot
megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be idegen autójába (vagy egyedül
egy autóba idegennel), sose fogadjon el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne
menjen el idegennel sehova.
Segítség: A gyerekeknek tudniuk kell, hogy
vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi
képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a
bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a
Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése