Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2021. szeptember 15., szerda

Gyakorlati tippek őrjöngő kisgyerekhez

A dackorszak kifejezést nyilván minden szülő ismeri: az addig elképesztően aranyos és együttműködő másfél-kétéves csemete egyszer csak kezelhetetlen akarnokká válik, apróságokon hisztizik és jeleneteket rendez. A pszichológiai elméletek egyöntetűen állítják, hogy mindez teljesen normális, a személyiségfejlődés kihagyhatatlan lépcsője, hiszen a gyermek ilyenkor tapasztalja meg saját akaratát és határait – azaz nem a mi gyerekünk romlott el, szükséges dologról van szó. Szülőként mindez persze kevésbé vigasztaló abban a pillanatban, amikor gyönyörű kisfiunk földönfetrengős hisztit rendez a hetes busz kellős közepén, mert nem a kék, hanem a zöld kulacsát hoztuk magunkkal.

shutterstock 362342696

Dr. Harvey Karp amerikai gyermekorvos praxisa során szintén kapcsolatba került egynéhány akarnok kisgyermekkel, és részben tanulmányai, részben tapasztalatai során fejlesztett ki egy csomó gyakorlati, konkrét tanácsot a nehéz helyzetekre. Könyvében az egy és ötéves kor közötti gyermekek szüleit szólítja meg, és igyekszik jól követhető „használati utasítást” adni a dühöngő kis vademberkölykökhöz.

Tényleg vademberek

A vadember-hasonlattal Dr. Karp nem viccel: az éppen csak felegyenesedett, a beszéddel barátkozó kisgyermek idegrendszere és viselkedése is sokban hasonlít barlanglakó őseinkéhez, vagy ha jobban tetszik, nem teljesen megszelídített vadállatkákhoz.

A kisgyermekek agyának logikai működése és érzelemszabályozása még messze elmarad a felnőttekétől, náluk a felnőtt bal agyfélteke dominanciával ellentétben még a jobb agyfélteke működése a hangsúlyosabb. Az érzelemszabályozásért felelős agyterületek épp csak kialakultak, ráadásul labilisabb érzelmi állapotokban a racionalitás szinte teljesen kikapcsol náluk.

Ez egyébként valamennyire a felnőttekre is jellemző: ha nagyon-nagyon dühösek vagyunk vagy félünk, akkor kevésbé tudunk figyelni a hozzánk intézett szavakra. A kisgyerekeknél ez a hatás jóval kifejezettebb: hiába magyarázzuk el neki gyönyörűen felépített logikával, hogy „most nem tudjuk odaadni a zöld kulacsot, mert az otthon van a szekrényben, mi meg itt a buszon, de majd ha este hazaérünk, ihat belőle, addig is itt a kék” – a gyerek ezekből a szavakból már semmit sem fog fel, a szóbeli kommunikációért és racionalitásért felelős agyterülete kikapcsolt, olyan, mintha egy visító csimpánzkölyöknek próbálnánk elmagyarázni mindezt.

A gyerekek erről nem tehetnek és nem direkt csinálják – szülőként ez a gondolat talán segíthet abban, hogy egy hangyányival tovább megőrizzük a nyugalmunkat, és képesek legyünk alkalmazni a Karp által javasolt kommunikációs technikákat. 

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése