HÁLÁTLAN GYEREKA JÓLÉT ÁRA

 Hálátlan kölkök – a jólét ára

• 
  

Az anyaság a szó szoros értelmében nem egy kifizetődő dolog, ezt tudjuk. Majd valamikor húsz év múlva, ha látod, hogy életképes és boldog a gyermekedd, abból talán közvetve lemérheted munkád gyümölcsét. De vannak minősített esetek, amikor minden igyekezeted és jóindulatod ellenére csak a pofonokat kapod. Az egyik ilyen eset: a tinédzser.

Jeffrey Froh professzor kutatása szerint, ha minden nap, tréningszerűen összeszedjük, leírjuk, mi az, amiért hálásak vagyunk, egyre elégedettebbek leszünk az életünkkel, és egyre boldogabbak is leszünk. Kivéve a tinédzsereket, ugyanis ők immunisak erre az egyszerű lelkigyakorlatra, és pontosan ugyanolyan elégedetlenek és boldogtalanok maradnak, mint előtte voltak. Ok, nekik papírjuk van arról, hogy soha semmi ne legyen elég jó, és hálátlanok legyenek. De mi a helyzet a többi gyerekkel?

• A szülők kétharmada úgy látja, hogy a gyerekét elrontotta.
• Az emberek 80%-a szerint a mai gyerekek sokkal inkább el vannak rontva, mint 10-15 évvel ezelőtt.

Hogy mit értenek azon, hogy „el vannak rontva”?

Többnyire úgy értik, hogy el vannak kényeztetve. A társas viselkedésük leginkább egy zsarnokéhoz hasonlít. Nem bírják az élet megpróbáltatásait elviselni, kiborulnak, hamar feladják a céljaikat, képtelenek várni. Semmi sem elég jó nekik, mindig többet és többet akarnak, mégsem elégedettek, vagy hálásak. Hiányzik belőlük az empátia, csak önmagukkal vannak elfoglalva.

Teszt:

Az alábbiak szinte minden óvodásra jellemzőek. Ha a már iskolás gyermeked, és még mindig rutinszerűen űzi őket, akkor érdemes újratervezned a nevelési gyakorlatodat.

1. NEM! – Mi történik, ha valamire nemet mondasz? El tudja viselni, ha nem is könnyű, vagy még mindig balhézik miatta?
2. ÉN!ÉN!ÉN! – Csak magára tud gondolni, úgy viselkedik, mintha az egész világ körülötte forogna? Képtelen mások szemszögét megérteni, érzéseikkel, szükségleteikkel empatizálni?
3. KELL! – Mindent meg akar kapni, viszont soha nem elégedett? Amint valamihez hozzájutott, máris a következő kívánsága miatt gyötör?
4. MOST! - Mindent azonnal akar? Képtelen késleltetni a vágyait?

Amikor a szeretetet nem figyelemben, minőségi időben, és feltétel nélküli elfogadásban mérjük, hanem a kívánságok azonnali teljesítésében, mindennemű és rangú frusztráció totális elkerülésében – akkor bizony lehet, hogy kicsi, később nagy zsarnokot nevelünk, aki majd minden pillanatban azt bizonyítja, hogy felesleges volt a befektetett energia.

Nézzük részletesebben, hogyan készül az elrontott, hálátlan gyerek:

1. Nincsenek korlátok a nevelésben. Ha mindent szabad, ha a gyerek minden késztetése gond nélkül érvényesülni tud, az a hiedelemmel ellentétben bizonytalanságot, szorongást okoz. Ezt valamiképpen ellensúlyoznia kell: ha a szüleim nem mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, akkor majd megmondom én! S miután korán megtanultam, hogy ez a világ rendje, később is mindig ragaszkodom ehhez a forgatókönyvhöz. Legyen meg az én akaratom!

2. Agyonféltés, a bizalom hiánya. Ne mássz fel a mászókára, mert leesel! Vedd fel még ezt a négy pulcsit, mert megfázol. Persze, kihúzlak a bajból századszorra is. Így nem lehet megtanulni, mi a döntéseimnek a következménye, hogyan tudok felelősséget vállalni azért, ha rossz irányba indultam. Nem tudok épp megfelelő kockázatot vállalni, és nem tudom elviselni azt sem, ha épp a magam kárán kéne tanuljak.

3. Vágyak azonnali kielégítése. Nem csak anyagi szinten. A játékbolt teljes tartalmán túl, ott hever az az érzés is, hogy én vagyok a világ közepe, és minden azért van, hogy engem szolgáljon. Persze, oda megyünk kirándulni, ahová te akarod, csak ne hisztizz már. A késleltetést, a frusztráció elviselését, mások szempontjainak figyelembe vételét is tanulni kell. De nem így.

4. Mindeközben sehol a valódi figyelem, sehol a minőségi idő, a közös játékok, az empátia, és az az érzés, hogy én én vagyok, és pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

A gyerek természeténél fogva mindent elvesz, amit adunk. Ezért nem lehet őt hibáztatni. A korlátot ebben a szülő szabhatja. S mivel ’hálisten nincsenek „természetes” korlátok, ezért kénytelenek vagyunk mesterségesen felállítani azokat. Könnyebb azt mondani: ez van, ezt eszed, ha tényleg nincsen más. Munkára bírni a gyereket, ha tényleg szükség van minden kézre a földeken. Abbahagyni a szoptatást, mert jön a következő gyerek. De ma tele a hűtő, egy nő annyi gyereket szül, amennyit szeretne, a házimunkát elvégezzük akkor is, ha a gyerek nem segít bele. Van, amikor nem üres a frázis: bezzeg az én időmben...

 

#1 Dr.BauerBela

---