DR. BÚJNA ELEONÓRA egyetemi oktató Konstantin Egyetem, Pedagógiai Kar Neveléstudományi Tanszék Nyitra A szülői példa szerepe a családi nevelésben A család mind a gyermekek személyiségének alakulásában, mind a felnőtt emberek éle-tében nagyon fontos szerepet tölt be. Az egyik legrégibb és legjelentősebb (bár nem mindenha-tó) nevelési tényezőnek már hagyományosan a családot tekintjük. Ellátja a gyermek biológiai gondozását, biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréshez és fejlődéshez szükségesek, ugyanakkor meghatározott magatartási és szerepmintákat is közvetít. A család elsődleges csoport, amelyben a tagok teljes személyiségükkel vesznek részt, közöttük a kapcsolat mély, érzelmileg színezett és sokoldalú, az egyes személyek segítséget, érzelmi biztonságot kapnak a többiektől. Többek között ez az a plusz tartalom, amit a család, mint elsődleges kiscsoport biztosít tagjainak és elsősorban a felnövő gyermeknek. A család primer, elsődleges nevelési tényező. Elsődlegessége abban áll, hogy: 1. a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre, 2. érzelmi kötelékei hosszantartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés-nek be a személyiségbe, és ezeket a diszpozíciókat továbbvisszük az életbe, 3. közvetíti a családi és társadalmi értékrendszert, és így előkészíti az egyént arra, hogy teljes értékűen vegyen részt a társadalom működésében (Bagdy E., 1977). A családban felnövő személyiség kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében fej-lődik: 1. A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített hatásai, vagyis nem tudatosan szervezett, hanem a család életviszonyaiból, kultúrájából, sajátos szerveződésé-ből, a szülői szerepvállalásból következő feltételek, a felnevelkedés közvetlen környezete, a szülők által képviselt azonosulási minták és modellek. 2. Tudatosan irányított, tervezett nevelési ráhatások, a család által fontosnak tartott neve-lési célok és értékek képviselete, viselkedési szabályok közvetítése, helyeslés, rosszallás, ma-gyarázat. Mindkét hatás egyaránt fontos. A tudatosan közvetített gyermeknevelési elképzelések, ideálok és módszerek alakítják ki a gyermek életprogramjait, megszilárdítják értékrendjét és magatartásmódjait. A szándéktalanul érvényesülő hatások az együttélés során a gyermeket érő mindennapos benyomások és tapasztalatok. Ezek lenyomatát nyilvánvalóan tükrözi a gyermek magatartása, másokhoz való viszonya. A család nevelési ráhatása különböző eszközök által valósul meg, melyek közül nagy je-lentőséggel bír éppen a szülői példa. A szülők példája, kölcsönös kapcsolatuk, a család életvi-tele - ez mind meghatározza a gyermek nézeteit, viselkedését. A család közvetlen példák alapján közvetíti a fiatalnak a társadalom legkülönbözőbb ér-tékrendjét, álláspontját, magatartásmódját. A gyermek számára meghatározó azoknak a maga-tartási mintáknak a megismerése és interiorizálása, amelyeket azok a személyek tanúsítanak, akikhez érzelmileg erősen kötődik, akikkel azonosul. Ezek elsősorban a szülők. A szülők vi-selkedése kezdetben az egyetlen lehetséges válasz. Később is, amikor már sok más magatartás-formával ismerkedik meg, bizonyos helyzetekben önkéntelenül is a szülőktől látott reagálás ugrik be elsőnek (Cseh-Szombathy L., 1995). A szülőkhöz fűződő érzelmi kötelék, a szülői hatalom, a gondoskodás, a gyermek számá-ra vonzó képességek és javak birtoklása a szülőket a szociális világra irányuló figyelem közép-55
pontjába helyezi, és elsődlegesen hatékony modellé teszi. A gyermek természetes ragaszkodá-sa, az érzelmi támasz és elfogadás igénye a szülői viselkedés véletlenszerű, perifériálisnak tűnő elemeinek átvételét is serkenti: így kerülnek a viselkedésrepertoárba gesztusok, beszédstílus, sőt a szülőkhöz hasonló érdeklődés, tárgyakkal kapcsolatos aktivitás is (Maccoby - Martin, 1983, In Vajda Zs. - Kósa E., 2005). A család szerep- és viselkedésmintákat közvetít, melyek szükségesek az idegrendszeri funkciók éréséhez és a személyiségstruktúrák fejlődéséhez. Ez a rendkívül komplex folyamat a mindennapi családi élet hatásai által akaratlanul megy végbe, de olyan tényezők természetesen szerepet játszanak benne, mint az adott család társadalmi helyzete, életmódja, életvitelének stílusa, a szülői felek egymáshoz való viszonya, a szülő-gyermek kapcsolat. A családban a gyermeknek módjában áll megfigyelnie a szülők interakcióinak sémáit, a gyermeket az apá-hoz-anyához fűződő érzelme motiválja tevékenység végzésére, szinte mindenben utánozni igyekszik a szüleitől látott viselkedést. A gyermek eme megfigyelései folyamatosak, a rögzült viselkedési minták egyre differenciálódnak. így a gyermek azonosulása nem passzív, mert érdeklődése és személyes kapcsolatai indítják el és szabályozzák (Varga I., 1997). A viselkedési formák elsajátítása elsősorban utánzás útján megy végbe, amely szerint a gyermek követi a modellként ható szülő(k) magatartásmintáit. Ezek egyrészt konkrét szituáci-ókban megjelenő viselkedési formák, vagy a szülők által meghatározott normák, célok, melye-ket a gyermek figyelembe vesz, és annak megfelelően cselekszik. A családi példa hatása a személyiségnek és az élettevékenységnek valamennyi területére kiteijed. Példaként említhetjük a következő területeket: - higiéniai szokások területe: pld. a testhigiénia, a takarítás és a háztartás rendben tartása, - jellembeli tulajdonságok területe: az emberhez, a munkához való viszony, a szabadidő kitöltése, nehézségek, konfliktusok megoldása, - szülők közötti kommunikáció területe, - emocionális kapcsolatok területe: szülők közötti kölcsönös kapcsolatok, a szülő-gyermek kapcsolat. A gyermek nemcsak egyszerűen utánozza szüleit, hanem leggyakrabban eme mintákkal azonosul is. így tehát a családban a gyermekek olyan magatartásmintákat is megtanulnak, amelyekre a szülők tudatosan nem tanítják gyermeküket, de a látott mintával történő azonosu-lás lehetővé teszi az „elraktározást", s így csak jóval később alkalmazzák ezeket a mintákat. A családban tanult, szerzett viselkedési jegyek, szokások jelentős mértékben meghatározzák á gyermek későbbi személyiségfejlődését, A családban kialakult szokások, normák az új generáció életmegnyilvánulásait is befolyá-solják, mert a fiatalok családot alapítva rendszerint átveszik a szüleik szokás- és normarendszerét. A gyermek számára a család, í 11. a családi élet a családi együttélés kész modelljét nyújtja. Elvégre ez az egyetlen partneri kapcsolat modellje, melyet bizalmasan ismer. A jövőbeli élettárshoz, ill. a gyermekeihez hasonlóképpen fog viszonyulni, mint ahogy azt a szüleinél megfigyelte. Kutatások utalnak arra, hogy a gyermekek családban történő nevelése során a szülők je-lentős része saját élettapasztalataiból indul ki. Ez az oka, hogy a szülők nagy része saját gyer-mekkori ismeretei és tapasztalatai alapján választja meg a nevelési stílust a gyermek nevelésé-hez. Amennyiben a családi tradíció pozitív jellegű, rendszerint több követője van, mint fordí-tott esetben. A negatív, rossz tapasztalat gyakran elutasításhoz, más nevelési ráhatás, nevelési eszköz megválasztásához vezet (Stfelec, S., 1992). Fontos, hogy a gyermek életében jelen legyen a hosszantartó, pozitív szülői példa, me-lyet utánozhat. A szülői példa nevelő hatását megerősítik a rendezett családi viszonyok és a teljes család jelenléte. A szülői példa hiánya a gyermek számára komoly hátrányt jelent. A jelenlegi családi élet gyakorlata azt mutatja, hogy a legtöbb felbomlott családban hiányzik a férfi modell. 56 A gyermekek gondozása, nevelése ugyan viszonylag rövid ideig a család kizárólagos feladata, hiszen bölcsődébe, óvodába kerülnek a gyermekek. De a család szerepe változatlanul döntő lesz akkor is, ha a különböző gyermekintézmények már közreműködnek a gyermek nevelésében. A fiatal személyiség formálódásában a családi és az intézményes nevelés csak kiegészíti, és nem helyettesíti egymást. Minél idősebb a gyermek, annál inkább keresi a köve-tendő példákat a családon kívül. De mindenképpen a szülői példák azok, melyek befolyásolják az ember egész életét és a gyermekkori tapasztalatok hatása hosszantartó erővel bír. A szülők-nek tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermekük számára a viselkedésük az első és a legfonto-sabb szerep- és viselkedésminta, melyet folyamatosan elsajátít, és továbbvisz jövőbeli partneri és családi kapcsolataiba. I #1 Dr.BauerBela
