Így ismerje fel a stressz tüneteit gyermekén!

Egészség - Folyamatosan beteg gyermeke, mióta elkezdődött a suli? Levert? Magába fordult? Ez csak néhány figyelmeztető jel, aminek hátterében akár a stressz is állhat! - A stressz lehetséges okai, jelei gyermekkorban és amit tehetünk ellene.

 A stressz tényleg megbetegít!

Az már bizonyítást nyert, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, az arra hajlamosaknál közvetetten gyomor-és bélrendszeri panaszokat pl. refluxot, gyomorfekélyt okozhat és növeli a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
A stressz önmagában is megbetegítő tényező lehet, ha nem tanuljuk meg kezelni, levezetni, ugyanakkor mozgásszegény életmóddal, helytelen táplálkozási szokásokkal párosítva szinte biztosan betegséghez vezet.

Problémát okozhat, ha szülőként sem tudjuk, hogyan kezeljük a szorongást, stresszt, hiszen akkor ezt a csomagot, akarva-akaratlanul is átadjuk gyermekünknek is. Már gyermekünk egészen pici korában megtörténik ez, mondhatni, amikor még a pocakunkban van. A kutatások szerint a baba mindent érez az anyaméhben: azt is, ha az anya boldog és azt is, ha nem. Ugyanolyan félelmet, szorongást él át a pocakban, mint az édesanyja és a szervezete stresszhormont kezd termelni.

Ismerjük meg gyermekünket!

A legtöbb gyerek besorolható valamelyik alaptípusba. Vannak az érdeklődő örökmozgók, akiket érdemes minél több ingernek kitenni, mert attól érzik magukat jól. Ők azok, akiket minden érdekel, és már babaként látszik rajtuk, hogy nem igazán szeretnek aludni, mert felesleges időpocsékolásnak tartják, hiszen annyi felfedeznivaló vár rájuk. Velük lehet utazni, jönni-menni, élvezni fogják.
Vannak azonban olyan kicsik, akik kevesebb ingert és információt képesek feldolgozni, elviselni. Ők azok, akik sokat és jól alszanak, mert az idegrendszerük fejlődéséhez erre van szükségük. Ha betartjuk a napirendet, kellő mennyiségű pihenést biztosítunk nekik, akkor nyugodtak, kiegyensúlyozottak lesznek. Ellenkező esetben azonban mindig sírni fognak, mert nem tudnak az őket ért sok ingerrel megbirkózni.

Iskolások stresszhelyzetben

Ma már az óvodás gyerekeken is nagy a teher, különösen nagycsoportban, amikor felmérik őket, hogy iskolaérettek-e. Dr. Vekerdy Tamás szerint teljesen téves az a koncepció, amelyet az oktatási intézmények követnek: egy nagycsoportosnak, de még az alsós kisgyerekeknek is a legfontosabb a sok, szabad mozgás, játék, ehelyett már az óvodában elkezdik őket trenírozni az iskolára, szabályok százainak betartását várják el tőlük, mindezt annak – a szabad mozgásnak és játéknak - a rovására, ami pedig a leginkább fejlesztő hatású az ő életkorukban. Vekerdy szerint az iskolának az óvoda folytatásának kellene lennie és nem fordítva, vagyis az óvodának az iskolára felkészítő intézménynek.
A gyerekek nem mindig tudnak, mert nem is lehet, a kimondatlan és fokozott elvárásoknak vagy követeléseknek megfelelni. Gondoljunk csak bele, milyen megerőltető lenne még felnőttként is reggel 8-tól délután 3 óráig egy padban, fegyelmezetten ülve, lankadatlanul figyelni! Csak akkor állhatnánk fel, beszélhetnénk, ha erre engedélyt kaptunk. Pedig az ő agyuknak, szervezetüknek még lételeme a mozgás!

A gyerek csak azt érzi, valami nem jó, valami feszíti vagy elszomorítja, vagy szorongatja, de nem mindig ismeri fel magát a stresszt. A legtöbb szülő bármit megtenne a gyerekéért, csak azt nem hagyja, hogy önmaga legyen. Ez pedig sok baj forrása lehet.

Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás is egybehangzóan azt javasolja az iskolás gyerekek szüleinek: Legyünk gyermekünk pajtásai! Arra tanítsuk meg, hogyan tud - például az asszertív kommunikáció módszerével - érdeket érvényesíteni és önmagáért kiállni. Segítsünk neki, hogy az lehessen, aki ő valójában! Mert nem azzal segítjük, ha letörjük a személyiségét és arra neveljük, hogy legyen megalkuvó minden esetben, hanem azzal, ha hagyjuk érezni és gondolkodni és megtanítjuk arra, hogyan találja meg az egyensúlyt a túlszabályozás és a szabadosság két véglete között. Figyeljünk oda és igyekezzünk rájönni, mi a neki való út, hogy hol a helye, mihez érez kedvet, mihez van tehetsége.

Így tanuljuk és tanítsuk meg a stresszkezelés módszereit!

Ha egy kisgyerek feszült, stresszes, sokszor ő maga sem tudja, pontosan mi a baja, így első és legfontosabb feladatunk szülőként, hogy felismerjük a tüneteket. Hosszú távon érdemes megfigyelni, milyen élethelyzetek, szituációk váltanak ki gyermekünkből stressz-reakciót.

Ilyen stresszhelyzetek lehetnek:

A családstruktúra megváltozása

Ha új családtag érkezik, testvér születik, vagy elköltözik, vagyis változik a család struktúrája. Még a felnőttekben is szorongást vált ki az ilyen jellegű változás, miért gondoljuk, hogy a gyerekben nem? A legjobb, ha az ilyen helyzeteket megbeszéljük. A legrosszabb pedig az, ha elhallgatjuk a gyerek elől, mondván, majd úgyis megszokja, ne sokkoljuk előre.

Az élettér változásai

Feszültséget okozhat a gyereknek a költözés, ha úgy érzi, kibillent a megszokott környezetéből, vagy iskolát vált. Egy új közösségbe kell beilleszkednie, új szabály- és viszonyrendszert kell megismernie, és ebben meg kell találnia a saját helyét. Ilyenkor ne bagatellizáljuk el a problémáit, hallgassuk meg, hagyjuk, hogy kibeszélje magából a nyomasztó gondolatait, félelmeit.

Feszültség a családon belül

Sokszor nem maga a válás a legelviselhetetlenebb a gyerek számára, hanem az azt megelőző folyamatos ellenségeskedés, veszekedés. Egy gyereknek azt látni, hogy a szülei akarattal bántják egymást (még ha „csak” verbálisan is) nagymértékű bizalomvesztést eredményezhet a világ és a benne élő emberek jósága iránt.

Haláleset

Egy közeli hozzátartozó halála alapjaiban rengetheti meg egy gyerek biztonságérzetét. Olyan mély szomorúságot, veszteségérzetet élhet meg, amelynek feldolgozásához nem áll rendelkezésére semmilyen enyhítő eszköz. Egy gyerek még nem tudja, hogy dolgozza fel egy szeretett ember vagy akár háziállat elvesztését. Ugyan a gyászfolyamat önmagától is beindul, de szülőként nagyon észen kell lenni, hogy a gyermekben felgyülemlő fájdalom és feszültség megfelelő úton és módon távozhasson.

Rossz szokások

Bizony a tévé, mobiltelefon, számítógép túlzott használata is feszültséget vált ki a gyerekekben és alattomosan dolgozik a mélyben. Kisgyerekeknél alapszabály, hogy korlátozni kell a kütyüzés idejét: életkortól függően fél órától 1 óráig terjedhet és este, lefekvés előtt már tilos!

Személyes konfliktusok

A gyerekek még nem rendelkeznek olyan élettapasztalattal, amelyek segíthetnék őket a tipikus emberi játszmák kezelésében. Erre többek között a szülőknek kell őket megtanítani. A beszélgetés sokat segíthet, de sokszor már az is használ, ha meghallgatjuk, ha problémái vannak.

A gyerek felnőttként kezelése

A gyerek nem kis felnőtt, másképpen működik, gyakran másra van szüksége, mint egy felnőttnek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen az élete. Jóval többet kell pihenjen, ami nem csupán azt jelenti, hogy nagyobb az alvásigénye (természetesen azt is).

Honnan, miből tudhatjuk, hogy stresszes a gyermekünk?

A stressz változatos tüneteket okozhat, az alábbiak azonban kifejezetten sok esetben jellemzőek:

• Feltűnően megváltozott viselkedés, nyugtalanság, frissen keletkezett figyelemzavar
• Alvásproblémák, rémálmok (ezek biztosan feszültségről árulkodnak)
• Ha a gyerek gyakran jár vécére anélkül, hogy szervi baja lenne
• Ha egy addig nyílt, barátságos gyerek befelé forduló lesz, vagy nagyon sokat akar egyedül lenni, vagy épp fél egyedül
• Túlzott számítógép-, tévé- és telefonhasználat
• Gyakori fej- és hasfájás szervi eltérés nélkül
• Lógás az iskolából, az időérzék elvesztése, késések, rossz időbeosztás
• Étvágytalanság, fogcsikorgatás, hirtelen kialakuló beszédzavar (dadogás, hebegés)
• Hajtépés, a saját testi épség veszélyeztetése
• Pszichoszomatikus tünetek, melyekkel a gyerekek a stresszre reagálnak: hasfájás, hányás, hasmenés vagy székrekedés, ekcéma, tartós fejfájás, nyak-, hát-, vállfájdalom, asztma, gyakori fekélyek szájban, ínyen, tikkelés

Stresszcsökkentő és stresszoldó módszerek

Sok mozgás, sport, ezek ugyanis a legjobb stresszmentesítő elfoglaltságok.

A gyerekek szeretnek molyolni, álmodozni. Ez nem okvetlenül lustaság vagy haszontalanság. Gyakran az ilyen csendes tűnődés idején dolgozzák fel az őket ért impulzusokat. Hagyjuk őket kicsit visszahúzódni a saját világukba, ne veszekedjünk velük ezért!

Töltsünk sok időt a gyerekkel, annyit, amennyit csak tudunk. Ha több gyermekünk van, mindegyikkel külön-külön is töltsünk időt. Legyen olyan, hogy csak rá figyelünk. És az is fontos, hogy mindkét szülőtől minden gyerek kapjon saját, „minőségi időt”. Nem biztos, hogy ilyenkor okvetlenül csinálni kell valamit, néha a csendes együttlét is feltölti az összes érdekeltet. Mindez erősíti a „családba tartozom, hozzátok tartozom” érzését, és ez napjainkban még fontosabb, mint régen volt. A hely, ahol szeretnek és elfogadnak, erősíti az önbizalmat, és kedvet csinál ahhoz, hogy a gyerek merjen új dolgoknak is nekivágni, azokat kipróbálni.

Amíg pici egy gyerek teljesen természetes, hogy ölelgetjük, de az érintés, az ölelés később, felnőttkorban is  ugyanolyan fontos! Kifejezése annak, hogy fontos vagy számomra, és odafigyelek arra, hogy neked jó legyen. Az ölelés, az érintés oxitocint szabadít fel, ami csökkenti a pulzusszámot, felelős a pihenésért, segíti az emésztést, növeli a fájdalomtűrő képességet, nem engedi egekbe szökni a vérnyomást, erősíti az immunrendszert.

A szokások: a leglényegesebb dolgok egyike, és sajnos elég sok félreértés terepe. A gyerekek szeretik az ismerős dolgokat, a rítusokat. Szó sincs róla, hogy az ismétlések unalmasakká válnak, sőt. Az ismerős biztonságot ad, a szokások és a hagyományok, még ha kamaszkorban lázad is a gyerek ellenük, a hovatartozás, a családba tartozás érzését erősítik.

#1 Dr.BauerBela

---