Antibiotikum vírus ellen - A leggyakoribb tévhit
Az antibiotikumok a baktériumok által okozott megbetegedések gyógyítására alkalmazható készítmények. Bár a vírusok és baktériumok mikroszkopikus méretű mikrobák, köztük számos alapvető különbség van, emiatt az ellenük alkalmazott terápiáknak is különbözőknek kell lenniük. Mégis rengeteg a tévhit a témával kapcsolatban.
A legáltalánosabb téves elképzelés, hogy az antibiotikumok vírusok ellen is hatásosak. A nem csak laikusok körében előforduló közhiedelemre a napjainkban is jellemző általános gyógyszerrendelési hiba ad alapot. Egy antibiotikum kiválasztására ideális esetben nem egy tünet, hanem egy tünetegyüttes adhat alapot, mely alapján felmerülhet egy baktárium által okozott betegség gyanúja, ezt követően sorra orvosa számba veszi a betegség esetén szóba jöhető kórokozók listáját, majd az ellenük hatásos antibiotikumokat.
A mindennapi gyakorlatban sajnos egész más módon zajlik az antibiotikum választás. Alkalmazásuk leggyakoribb indoka a láz, esetleg több napos lázas betegség, a torok- és nyelési fájdalom és a köhögés. A torok- és nyelési fájdalom oka az esetek 80%-ában vírusos fertőzés, hasonló az arány az orrfolyás és a légúti hurut esetében. A számokból könnyen következtethetünk, hogy az antibiotikumokat tulajdonképpen vírusos megbetegedésekre írják fel az orvosok.
Alkalmanként felmerül az esetleges bakteriális felülfertőződéstől való félelem, így mintegy elővigyázatosságból, több napja elhúzódó panaszok esetén kifejezetten a beteg kérésére indul el az antibiotikumkezelés. A vírusos betegségek (pl. nátha, influenza) antibiotikum kezelése során azonban a beteg tulajdonképpen kezelés nélkül marad, hiszen az antibiotikum nem segít az állapotán, azonban támogatja a kórokozók rezisztenciaviszonyainak fejlődését, mellékhatásokkal terheli a szervezetet és a tévhit ellenére nem csillapítja a lázat. A felesleges antibiotikumhasználat tehát összességében nem segít, kizárólag árt.
Miért csak a baktériumok ellen hatásosak?
Az antibiotikumok hatásmechanizmusukat tekintve számos csoportra oszthatóak, általánosan igaz rájuk azonban, hogy hatásuk az egyes sejtalkotók jelenlétén, azok megtámadásán alapul.
A baktériumokra komplex felépítés jellemző, sejtalkotóik között megtalálható a sejtburok, a citoplazma, amely alapállományként működik, illetve a maganyag, amely a baktérium örökítőanyaga. Járulékos elemként fajtól függően a baktérium rendelkezhet még tokkal, mikrokapszulával, nyákkal, amelyeknek a külső védekezésben van szerepük. Az esetlegesen jelen lévő csillók és fimbriák a mozgást segítik, illetve egyes fimbriák a szaporodáshoz szükségesek. A baktériumok mérete mikrométeres nagyságrendbe tartozik, míg a vírusok nagysága nanométeres tartományban mérhető.
Hatalmas különbség van a vírusok és a baktériumok szaporodásában. A baktériumok önállóan képesek szaporodni, ezzel szemben a vírusok önálló szaporodásra képtelenek, kizárólag gazdasejt segítségével képesek megsokszorozódni. A vírus bejut (penetrál) a gazdasejtbe, ahol saját örökítőanyagának segítségével mintegy átprogramozza a gazdasejt életműködését és arra kényszeríti, hogy felhagyjon a normális működéssel. Végül a gazdasejt a saját életműködéséhez szükséges fehérjék helyett a vírus fehérjéit fogja termelni, így mintegy a vírus szaporításának gépezetévé válik.
Az antibiotikumok hatása
Az antibiotikumok a baktériumsejt szaporodását, illetve életfolyamatait eltérő mechanizmusokkal gátolják. A gátolt életjelenségek és a károsított struktúrák olyan jellemzői a baktériumsejtnek, amelyekkel a vírusok nem rendelkeznek, emiatt az antibiotikumok nem hathatnak rájuk.
A sejtburok egyik rétege az úgynevezett peptidoglikán-réteg (az elnevezés az alkotó anyag kémiai szerkezetére utal), amelynek felépülését a penicillinek és a cefalosporinok gátolják. A sejtburok legkülső rétege a külső membrán (hártya), amelynek károsításával a polimixinek a baktérium pusztulását okozzák. A vírusok nem rendelkeznek peptidoglikánnal és külső membránnal, tehát ellenük ezen szerek nem lehetnek hatásosak.
A baktériumokra jellemző fehérjeszintézist, vagyis a sejtalkotók és az életfolyamatokhoz szükséges fehérjék előállítását gátolják az aminoglikozid, makrolid antibiotikumok, a chloramphenicol és a tetraciklinek. A vírusok saját fehérjeszintetizáló rendszerrel nem rendelkeznek, emiatt hatástalanok az említett antibiotikumok.
A vírusok elleni gyógyszeres terápia három ponton képes meggátolni a vírus szaporodását. Vannak szerek, amelyek megakadályozzák a vírusok bejutását a gazdasejtbe. Más gyógyszerek gátolják azokat a nukleinsavakat, amelyek a gazdasejt vírustermelésre történő „átprogramozását” végzik. Végül léteznek olyan készítmények, amelyek a vírussal fertőzött sejtben a vírus nukleinsavának, vagyis örökítőanyagának termelését gátolják, ezzel megakadályozzák a kórokozó szaporodását. Mivel tehát a vírusok és baktériumok nagyon különböző kórokozók, az ellenük hatásos terápiáknak is különbözőknek kell lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése