Tündéri kisbabák, vásott kölykök
Szépséges dolog a gyermeknevelés, de olykor átkozottul nehéz. Mert a gyerekek pontosan érzik a határokat, a felnőtt határozottságát, és talán még jobban határozatlanságát. És a szülő egyszer csak azt látja, hogy szeme fénye, a drága apróság, a fejére nőtt, zsebre vágta, túljárt az eszén.
És hogy ez minek köszönhető? A modern szellemű nevelésnek, amely szabadjára engedi a gyermeket? Vagy a szülő temérdek elfoglaltságának, amelyek közepette gyakran nem jut idő és figyelem a gyerekekre?
Manapság egyre többen gondolják úgy hogy a szülőket vissza kell helyezni régi jogaikba és egyben a tekintély fogalmát is újra kell értékelni.
Mindez pedig azt jelenti: a gyermek értésére kell hozni, hogy meddig terjedhet az önállóság, és persze azt is, hogy milyen szabályrendszerben mozoghat, illetve kell mozognia. Azok a szülők, akik nem kimondottan erős kezűek, önváddal illetik magukat: - Úgy érzem, igazságtalan vagyok, ha megbüntetem a gyereket. - Nem tudok tekintélyt kivívni magamnak. - Inkább engedek, csakhogy megelőzzem a vitát vagy a dühkitörést. - Nem akarok olyan szigorú lenni, mint velem a szüleim voltak.
Szemlátomást sokan rászorulnak a jó tanácsokra - és sajnos ezt a gyerekek is tudják. Érzik a bizonytalanságot, és kihasználják azt. Ez persze érthető, hiszen a gyereknevelés nem velünk született tulajdonság, hanem tanulni kell,
méghozzá igen tudatosan. A legnagyobb hiba a következetlenség, vagyis ha a szülő egyszer túl szigorú, máskor túl engedékeny. Tanulságos végignézni a leggyakoribb konfliktusforrásokat. A családi perpatvar többnyire akkor tör ki, ha a gyermek nem rak rendet, ha túl sok időt tölt számítógépes játékokkal, ha valamit szeretne magának megvetetni, ha nem készíti el a házi feladatot, ha tiszteletlenül viselkedik, szemtelen, engedetlen. A kellemetlen szituációk oldása nem könnyű feladat. Szakértők azt ajánlják, hogy ne folyamodjunk a verés vagy a szeretetmegvonás eszközéhez. De követeljük meg a tiszteletet és a pontosságot. A gyerek maga is igényli, hogy legyen mihez igazodnia: a felkelés, indulás, napi étkezések pontos beosztását. A helyes nevelés alapelvei mindig a szeretet, a humor és a példamutatás. A mai szülők pedig tényleg nincsenek könnyű helyzetben: a hagyományos nevelési elveket egyesíteni kell a modern szabadelvű módszerekkel.
Agresszív gyermekek
Akár jártunkban-keltünkben, utcán, játszótéren észrevehetjük, hogy egyre több a kezelhetetlen gyerek.
Makrancosak, akaratosak, agresszívek, hisztériáznak, és nehezen illeszkednek be a közösségbe. Az óvodások szüleinek egyharmada szinte sorscsapásként éli meg gyermeke viselkedését. Ha az okokat keressük, először a külső hatásokat vegyük szemügyre. A szűk lakásokban kevés a mozgástér és egyre elviselhetetlenebb a zaj. Ezután következik a családi élet elszürkülése. A meghitt, közös ebédeket, vacsorákat sokszor a gyorsétkezdék helyettesítik, vagy éppen nincs együtt a család, mert az édesapa késő estig dolgozik.
De ludasak azok a szülők is akik elhanyagolják a gyerekeket bár megadnak nekik mindent nem törődnek a lelkükkel problémáikat félvállról veszik
bízva az idő gyógyító hatásában. Az agresszív gyermekből sokszor a társadalomra veszélyes felnőtt válhat, de mindenképpen lelkében sérült, terheket hordozó fiatal. Hogyan forduljunk hát gyermekünk felé? Hogyan kezeljük a sokszor nagyon is nehéz és kellemetlen helyzeteket?
A legféltőbb anyák
Ők azok akik nyaraláskor egy percre sem veszítik szem elől kicsinyeiket akik felnőtt gyermekeiket naponta akár többször is felhívják telefonon hogy minden a legnagyobb rendben vane.
A közlekedés veszélyeitől reszketve féltik a háromkerekű biciklin bóklászó óvódást, éppúgy, mint az autó volánja mögött ülő középkorút. Ők a tipikus olasz édesanyák. Egy tíz országra kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy az olasz anyák Európa legféltőbb szülői, az aggódás statisztikájában ők a listavezetők. A sort a svéd nők zárják, akiket alig rendít meg valami nyugalmukban. A pszichológusok óva intenek a túlzott féltéstől, mert az könnyen túlzott függőséget alakíthat ki a gyermek-szülő kapcsolatban. Különösen vonatkozik ez a fiúgyermekekre. Bármennyire is rokonszenves a féltő ragaszkodás, a jó megoldás nyilván a középút: valahol az olaszok és a svédek között.
Tanácsok a pozitív nevelés szellemében
1. Szabjunk pontos szabályokat és célokat. Minden közösség normák szerint él, így a család is. Ezzel nem kalickába gyömöszöljük, hanem sokkal inkább biztonságérzetet nyújtunk a gyermeknek. 2. Nevezzük nevén a dolgokat. Az általános figyelmeztetésre általában fittyet hánynak. Mindig nagyon pontosan meg kell mondani, mivel vagyunk elégedetlenek. 3. Dicsérjük! Ha a gyerek segít a házi munkában pl. megterít vagy megágyaz, ne fukarkodjunk a dicsérettel. Egy kis simogatás, egy puszi csodákat művelhet. 4. Mutassunk jó példát. Ha a gyerek elé követelményeket állítunk, járjunk elő jó példával. 5. Legyünk biztos támasz a számára. Érezze, hogy gondjai, problémái megoldásában is mellette vagyunk. 6. Legyünk határozottak, ellenkező esetben a gyerekbe is beleoltjuk a tétovázást, a cselekvőképtelenséget. 7. Ne tűrjük a hisztit, a céltalan ordítozást. A gyerek tanulja meg, hogy ezzel nem jut célhoz. Ma igen sok párkapcsolat a gyermek miatt megy tönkre. Ezért is fontos odafigyelni, hogy mindenki, aki a gyermek körül van egyetértsen a nevelési elveket illetően. És persze figyeljünk arra, hogy ne a gyerek előtt veszekedjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése