KÉZ EKCÉMA

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Az agresszív gyermekek felismerése és segítése

Nyomtatás  

Egy új kutatás szerint a családi bevétel, a szülők képzettsége és az apa serdülőkori antiszociális viselkedése egyaránt szerepet játszik az utód gyermekkori fizikai agresszivitásának kialakulásában.

A szerzők azt javasolják, hogy a gyermekorvosok és védőnők már a terhesség és a korai gyermekkor alatt a családlátogatások során mérjék fel a családi kockázatokat és a prevenciós beavatkozások lehetőségeit.

A JAMA Network Open-ben 2018. decemberben online megjelent dolgozat szerint a gyermekek az első 2 életévük során kezdenek fizikailag is agresszívak lenni, az agresszivitás csúcspontja a 2-4 éves kor közé esik. Dr. Richard E. Tremblay professzor emeritus (Department of Pediatrics and Psychology, University of Montreal) és munkatársai mutatták ki először, hogy a fizikai agresszivitás csúcspontja nem 20 éves, hanem 3 éves korban van, és számos preventív beavatkozás lehetséges a korai gyermekkorban. (Ezért a felfedezésért dr. Tremblay 2017-ben elnyerte a Stockholm Prize in Criminology díjat). Ez a fizikai agresszivitás még az iskolás kor előtt folyamatosan enyhül, de a gyermekek egy kis hányadánál fennmarad, és nem csak a későbbi gyermekkorban, hanem serdülőkorban is tapasztalható.

Ez a magatartás serdülő- és felnőtt korban számos negatív következménnyel jár, növekszik az iskolai problémák és az erőszakos bűnözés száma, nő az alkohol- és kábítószer függőség, és nagyon romlik a szociális beilleszkedés. A Quebeck Longitudinal Study of Child Development (QLSCD) vizsgálatban 1997-ben és 1998-ban a kanadai Quebeck tartományban született 2223 újszülött sorsát követték. Erre a feladatra kiképzett „asszisztensek” (rendszerint az anyák) figyelték a gyermekeket 5 hónapos koruktól 1,5; 2,5; 3,5; 5; 6 és 8 éves korukig. Számos családi kockázati faktorra is rákérdeztek. A gyermekek magatartását 6, 7, 8, 10, 12 és 13 éves korukban az iskolai tanárok mérték fel. A gyermekek 10, 12 és 13 éves korukban maguk is beszámoltak viselkedési problémájukról. Az anyák átlagosan 80,9%-ban, a tanárok 45,7%-ban, a maguk a gyermekek pedig 57,9%-ban válaszoltak a kérdésekre.

A fizikai agresszivitás fogalma a „harcolni”, a „fizikailag megtámadni a többieket”, a „más gyermekeket megütni, megrúgni” fogalmakat takarta. Fokozatai a Likert-típusú skála szerint a következők voltak: soha (1 pont), néha (2 pont), gyakran (3 pont).

A kutatók megpróbálták megtalálni azokat a mozzanatokat a gyermek fejlődésében, melyek következtében a viselkedési zavar kialakulhat. A résztvevők adatait akkor vonták be az összesítésbe, ha 10-16 megfigyelés során rögzített adatok rendelkezésre álltak. A 2223 résztvevő 51,2%-a fiú, 91,2%-a fehér etnikumú volt. A várakozásoknak megfelelően jelentős eltérés volt a fiúk és a lányok között, a lányoknál kisebb mértékű volt az agresszió, és a tanárok szerint kevesebb variáció fordult elő. Az összes adatot figyelembe véve, a fiúk és lányok fizikai agressziójának gyakorisága a 1,5 és 3,5 éves kor között  növekedve 3,5 éves korban érte el csúcspontját, majd a gyermekek 13 éves korára jelentősen csökkent. A születés utáni 5. hónapban végzett felmérés szerint a családi tényezők igen jelentős mértékben befolyásolták az agresszív viselkedés kockázatát. Ilyen tényező volt a szülők képzettsége, a családi bevétel nagysága, az anya vagy apa depressziója , a szocioökonómiai helyzet, a testvérek száma a gyermek születésekor és 17 hónapos korában, és az apa serdülőkori esetleges antiszociális viselkedése. E tényezők hátrányos volta lányoknál egyértelműen jelezte a serdülőkori, felnőttkori problémák magas kockázatát és azt is, hogy e lányok gyermekeinél is hasonló problémákra lehet számítani. „Náluk egyértelműen szükség van támogatásra”- jelentette ki Dr. Tremblay. Az anyák, a tanárok és a gyermekek értékelése igen egybehangzó volt.

A fiúk 6,0%-a tartozott a magas kockázati csoportba, náluk a születés utáni 5. hónapban történt felmérés szerinti kedvezőtlen családi állapotok nagyon magas kockázatot jelentettek. Esetükben -a magas kockázatú lányokkal ellentétben- diszkrepancia volt az anyai értékelés, a tanári vélemény és az gyermek saját önértékelése között: az anyák a fiúk viselkedését inkább normálisan tartották, és e gyermekek agresszív viselkedése az iskoláskor kezdetén fokozódott. A kutatók is belátták, hogy elég nehéz objektív vélemény szerezni a gyermek első 5 hónapjáról egy anyától, különösen, ha nem történt védőnői gondozás, illetve az apa nem vett részt a felmérésben.

"A gyermekorvosnak és a védőnőnek  fel kellene figyelnie a kockázatos családokra, és figyelemmel kellene kísérni a családot a gyermek iskolába lépéséig” – fogalmazott idealista módon Dr. Tremblay. Az agresszív gyermeknek korán kell a segítség, de nem csak az óvodában, hanem az általános iskola fölsőbb osztályiban is figyelni kellene a gyermekekre.

Dr. Scott Benson (gyermek-pszichiáter, Pensacola, Florida) szerint bár a tanulmány érdekes, de a benne foglaltakat már korábban is tudtuk. Tudjuk, hogy vannak bizonyos kockázati faktorok, melyek miatt a gyermek erőszakossá válik, de a szülőket is oktatni kellene, ami nem könnyű felada

#1 Dr.BauerBela

---

 

• • Dokimamik
  • 
    
    

Erkölcsi nevelés

A gyereknevelés a rossz és a jó közötti különbség megismertetését is jelenti. Ez többnyire a társadalmi illemszabályok és az erkölcsi elvek átadásával azonos.

Erkölcsi nevelés

A jólneveltségre, a konvenciók betartatására általában nagy figyelmet fordítunk, de az erkölcsi nevelés kicsit kiment a divatból. Pedig minden nagy kihívás az életben, valamennyi krízis, amit átélünk, de a szerencsés sorsfordulók is erkölcsi dilemmákkal járnak.

Az élet első éveiben a gyerekek testi, lelki és társas fejlődése egyetlen egységet alkot. A mozgás, a tér birtokba vétele és a másokkal (elsősorban persze a szülőkkel) való interakció folyamatos kölcsönhatásban van a beszéd és a gondolkodás kialakulásával. Ez utóbbi jelenti a bázist az ítélőképesség kifejlődéséhez. Ennek egyik területe a jó és a rossz közötti különbség felismerése. Ezt hívjuk erkölcsi ítélkezésnek, ami nem azonos a társadalmi illemszabályokkal, konvenciókkal.

Ez utóbbi elsősorban külső, magatartási jegyeket ölel fel: az udvariasságot, az öltözködés, hajviselet, mások által helyeselt vagy elviselt formáit, a társadalmi érintkezés fordulatait, ahogy köszöntünk, megszólítunk embereket, kérünk, kifogásolunk, sőt, ahogy veszekszünk konfliktusok alkalmával. A társadalmi konvenció része, hogy mennyire lépünk közel beszélgető partnerünkhöz, kinek nyújtunk kezet, vagy az, hogy a szórakozóhelyre mindig a férfi lép be először.

Erkölcsi nevelés - tudatosan

Az erkölcs ennél kevesebbet meg többet is jelent. Nem szabályozza ilyen mélységekig a mindennapi életet, de amire vonatkozik, azok igazán fontos dolgok. Erkölcsinek tekintünk bizonyos tilalmakat (pl. ne ölj) és az igazságosság, az emberi jogok, a méltányosság fogalmaival meghatározható kérdéseket, mindazt, amit egyszerűbben a jó és a rossz közötti választásként szokás emlegetni. A kisgyerek számára a jó és a rossz közötti döntés első helyszíne leggyakrabban a játszótér, ahol, mondjuk, a játszótársa kölcsönkéri kedvenc babáját vagy homokozó lapátját, ő viszont semmiképpen sem akarja ezt még átmenetileg sem átengedni.

Ha odaadja, ő lesz szomorú, nem adja oda, akkor irigynek bélyegezhetik. A háromévesek már bonyolultabb erkölcsi dilemmákba keverednek. Szabad-e csalni a közös játékban, ha ez az ára a győzelemnek?

A gyerekek erkölcsi érzéke, csakúgy, mint minden más készségük, fokozatosan és az értelmi kibontakozással párhuzamosan alakul ki. Ezzel magyarázható, hogy a lassabban fejlődő gyerek a jó és a rossz közötti különbségtételben is elmarad kortársaitól.

Az erkölcsi fejlődés részletes tanulmányozása két szerzőhöz, Kohlberghez illetve Damonhoz köthető. Azt, hogy egy gyermek mit tart helyes és jó tettnek, a pozitív erkölcs tanulmányozója, Damon írta le. Egy tett megtételének jó oka a kisgyermek számára, ha kívánja a megtételét. A tett indoka egyszerűen az, hogy a gyermek meg akarja tenni, nem pedig a tett következménye vagy hatása. Kohlberg az erkölcsi fejlődés hat szakaszát különböztette meg, ezek közül a kisgyermekek gondolkodása az első szakasznak megfelelő.

Erre a szülői tekintélynek való engedelmeskedés, a személyek és javak sérülésének elkerülése és az eltérő nézőpontok felvételére való képtelenség jellemző. Ebben a korban a gyermek számára az a rossz, amit a szülő rossznak vél, vagy ami miatt büntetést ró ki.

Tipikus példája ennek, amikor a kisebbik testvér azt mondja, azért rossz és tilos elvenni a bátyja játékszerét, mert akkor a "gondolkodó székbe" kell ülnie - azaz büntetés várható. A három év alatti gyerek gondolkodásában különösebb nehézségek nélkül keveredik az ok és az okozat. Gyakran olyan dolgokat kapcsol össze, amelyeknek a felnőttek szerint egyáltalán nincs közük egymáshoz. Például azt hiszi, azért esett el és ütötte le a térdét, mert előzőleg hazudott a mamájának. Az óvodás kor előtt a legtöbb gyerek még úgy tekint az erkölcsi szabályokra, például a csalás tilalmára, amit esetleg érdemes megpróbálni áthágni őket, ha ez az ő javát szolgálja.

Általánosságban elmondható, hogy a kisgyerekek a jóról és a rosszról fekete-fehér fogalmakban gondolkoznak: a dolgok mindig jók vagy rosszak. Ebben az életkorban még egyáltalán nem mérlegelik, hogy valami szándékosan vagy véletlenül történt. Minél nagyobb fizikai károsodás vagy sérülés történt, annál súlyosabbnak érzik a rosszat, amit a tettes elkövetett. További jellegzetessége a kisgyermekek erkölcsi ítéleteinek, hogy nem képesek más nézőpontjából szemlélni a történeteket, ezért szó sem lehet mások mentségének vagy kifogásainak elfogadásáról.

A szülőknek megfontoltan kell eljárni az erkölcsi nevelés során, hiszen a kicsik az ok-okozat összefüggést még nem, vagy alig képesek felfogni. A gyermeki félelmek egyik fő oka, hogy a családban vagy a környezetben történt rossz dolgokat, betegséget, halálesetet gyakran saját maguk hibáztatásával magyarázzák. Egyszerűen magukra vállalják a felelősséget olyasmiért, amiben semmilyen részük sem volt. Ez a természetes egocentrizmus (ami nem önzést jelent, hanem mások nézőpontjának felvételében mutatkozó nehézséget) az iskolás korig megmarad a gyerekeknél, de sokszor még a nyolc-kilenc évesek sem képesek beleképzelni magukat más helyébe.

Éppen ezért az élet első három évében az erkölcsi nevelés során különösen óvatosnak kell lenni, semmiképpen se közöljünk megmásíthatatlan ítéletet a kisgyerekkel, ne bélyegezzük végleg hazugnak, irigynek, csalónak. Inkább azt mondjuk: "ez most nem volt szép tőled, tudod, hogy nem szabad hazudni", "ez most irigység volna".

Sokkal hasznosabb, ha hagyjuk, hogy ő maga tapasztalja meg az erkölcsi konfliktusokat, és ha látjuk, hogy egyedül nem boldogul, akkor beszélgessünk vele ezekről a helyzetekről. Fontos, hogy megértse a gyerek, a jó és a rossz közötti választás belülről fakad, és a társadalom érdekeit, valamint azt szolgálja, hogy hosszú távon békében legyünk a saját lelkiismeretünkkel és szembe tudjunk nézni a tükörképünkkel.

Mindezt természetesen nem lehet azonnal így elmondani egy kicsi gyereknek, de fontos, hogy szülőként tisztában legyünk ezzel, és egy három éves gyermek már sokat meg is ért belőle. Ha a gyerek erkölcsi szabályokat sért, például ismételten méltánytalanul bánik játszótársaival, ezért ne büntessük meg, de feltétlenül beszéljünk vele a problémáról.

Az elvont rossz fogalmát nem tudjuk megmagyarázni neki, de azt igen, hogy nem várhat nagyvonalúságot, jószívűséget a többiektől, ha ő rendre önzőnek bizonyul. Vannak gyerekek, akik nem tudnak veszíteni, ezért akár csalás árán is nyerő helyzetbe hozzák magukat. Ha ilyet tapasztalunk, ne csináljunk különösen nagy felhajtását a csalás tényéből, de azt említsük meg, hogy a csalókat ki szokták zárni a játékból, és ha ez bekövetkezik, mi semmiféle segítséget nem fogunk neki nyújtani.

A gyerekek erkölcsi dilemmáikat gyakran mesékben látják viszont és szerepjátékokba burkolva adják ki magukból. Bátorítsuk az ilyen játékokat és segítsük azzal, hogy megbeszéljük vele a szereplők jellemét, szándékait, érzéseit. Dicsérjük meg, ha társaihoz segítőkész, méltányos és nagylelkű.

Az erkölcsi dilemmákat és szabályokat gyakran csattanós közmondások fejezik ki a legjobban, ám egy kisgyermek mit sem ért abból például, hogy: "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik". Főleg magyarázat nélkül nem. Mindig valós eseteket, élethelyzeteket vitassunk meg vele, és ne prédikáljunk. Legfőképpen pedig ne felejtsük el, hogy az erkölcsi fejlődés hosszú és komplex folyamat, ami csak fiatal felnőtt korra zárul le, és hatással vannak rá a szülőn kívül a testvérek és barátok, valamint olyan közvetett társadalmi minták is, mint a vallás vagy éppen a filozófia.

#1 Dr.BauerBela

---

a torok ;;s szájnyálkahártya gombás fetőzése

 

#1 Dr.BauerBela

---

5 +1 szülői viselkedés, amit sosem felejt el a gyermeked

5 +1 szülői viselkedés, amit sosem felejt el a gyermeked

2020.01.14.

Szülőnek lenni rengeteg kihívással jár. A felhalmozódott teendői lista sorai között nehéz felállítani a prioritást, és még nehezebb a kitűzött nevelési célokra koncentrálni. Olykor eltűnnek, elhalványulnak ezek a célok, de minden nap egy új lehetőség a lelassításra, pár percnyi önvizsgálatra. Ezek a tervek, álmok fogják befolyásolni tetteinket, irányt szabnak fejlődésünknek. Belegondoltál már, ez milyen hatással van a gyermekedre? Vajon mi az, amire a hétköznapok sodrása után is emlékezni fognak a kicsik? Milyen emlékek rögzülnek a legélesebben a gyerekek fejében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Nagy Gitta pszichológus írása.

Élted már át azt a helyzetet, mikor anyukaként/apukaként harmadjára melegíted meg a kihűlt kávéd a mikróban, majd megint ott felejted, és már közben besötétedett?

<noscript><iframe loading="lazy" src="https://giphy.com/embed/LRCjPVYLgIG2ggM5Uw" width="480" height="270" frameborder="0" class="giphy-embed" allowfullscreen></noscript>

via GIPHY

Úgy gondolom, a fenti példa nagyon jól szemlélteti, mennyire gyorsan szaladnak a hétköznapok a családok számára. Szinte megállni sincs idő… Csak kapkodjuk a fejünket, mennyire hamar megnőnek a gyerekek.

Azonban esténként, néhány lopott pillanatban, esetleg hétvégén, vagy míg a nagymama vigyáz az unokákra, időt találhatunk magunkra, az önvizsgálatra – élményeink feldolgozására.

Mi a legelevenebb emléked?

Cikkemben arra invitállak, hogy együtt lassítsunk le erre a pár percre, és gondoljuk át, tetteink és viselkedésünk hogyan befolyásolják a körülöttünk lévőket, elsősorban pedig a gyerekeket!

Megfigyelési kísérlet

A saját emlékeid

Egy papírra írd fel azt a 3 legmeghatározóbb emléked gyerekkorodból, ami szerinted formálta a személyiséged.

Mi befolyásolta, hogy ilyen felnőtté válj? A szüleid viselkedése hogyan hatott arra, hogy milyen értékek legyenek fontosak számodra?

Lehetséges, hogy már tisztában vagy ezekkel, azonban az emlékeink is hajlamosak szürkülni, vagy épp más színben feltűnni, mint 5-10 évvel ezelőtt. Emiatt érdemes újra elővenni őket, és mielőtt tovább olvasol, mindenképp gondolkozz el ezen néhány pillanatra.

Egy csipetnyi tudomány, egy csipetnyi tapasztalattal

Ahogy összevetettem a kutatásokat a saját szakmai tapasztalatommal, számos olyan meghatározó tényezőt találtam, melyek befolyásolják, hogy milyen felnőttekké válunk. Mint tudjuk, a szülői példamutatás van az egyik legnagyobb hatással a gyerekekre, ezt a tudományos kísérletek újra és újra bebizonyították.

Mit jelent a gyakorlatban ez a bizonyos példamutatás, mik azok a viselkedések, melyek tényleg maradandó nyomot hagynak?

Most azokat emelném ki, melyek nem csak tudattalanul hatnak, hanem akár konkrét, élénk emlékek, vagy cselekedetek formájában élnek majd tovább gyermekeinkben.

1. Egy igazi, szívből jövő elismerés

Ez a kedvencem, ezért kezdjük most ezzel! Hogy milyen is egy szívből jövő elismerés? Ezt is a saját emlékeink mutatják meg legjobban. A kutatások szerint leginkább az apai elismerésre vágyunk:

Velem történt

A saját bőrömön tapasztaltam, mint még sokan mások. Évekig jártam zeneiskolába, hol szorgalmasan, hol kevésbé szorgalmasan gyakorolva a zongoraórákra. Onnantól mertem állítani, hogy megtanultam zongorázni, mikor egyszer az édesapám egy zenész barátjának azt mondta: „Gyere, hallgasd meg, milyen szépen játssza a lányom Chopint!”

Az igazán lélekben maradó elismerések mindig hitelesek.

Az apák szerepe ebben mindig is kiemelkedő volt, rendszerint ők kevesebb dologért dicsérik meg gyermeküket, de amikor megteszik, akkor őszinték, valóban azt gondolják, amit mondanak. Arról, hogy hogyan érdemes dicsérnünk gyermekeinket, egy korábbi cikkemben is olvashattok, ide kattintva.

A szülőknek is jól esik, mikor a gyerekek kifejezik feléjük a csodálatukat.

Ha pedig hiányzik az apai elismerés, ráadásul elhangzik egy olyan mondat, hogy „Csalódtam benned, fiam!”, vagy épp, hogy „Egy csapás vagy a családnak.” , az súlyos következményekkel járhat. Ezek a kijelentések évekre gyújtópontját adhatják egy-egy pszichológiai terápiának.

2. Kellemetlen, kényes helyzetek megoldása

Sok ilyenben lehet részünk nap mint nap. Fel tudsz idézni legalább egy olyan helyzetet, amikor hirtelen kicsúszott a lábad alól a talaj? Hirtelen zavarba jöttél, vagy leblokkoltál, nem tudtál válaszolni, vagy reagálni?

Ezek a helyzetek különösen is félelmetesek a gyerekek számára, hiszen ők azt remélik, hogy majd mi felnőttek mindent megoldunk. A szülők a gyerekek szuperhősei.

Lehet nem mondok ezzel újat: nem gond, ha rájönnek előbb-utóbb, hogy ez nem igaz.

Mert hiszem, hogy nincs csodálatosabb a tökéletlen szülőnél, akiben kétségek dúlnak, és aki a kétségei ellenére mindig újra és újra próbálkozik. ”

- Dr Gyurkó Szilvia

Pont az ilyen helyzetekből fogják a legtöbbet tanulni, elraktározzák a megoldások lehetőségeinek tárába, és majd onnan, mikor szükségük lesz rá, előhúzzák.

Így tanulják meg, hogyan viselkedjenek, mikor:

• zavarba hozzák őket, 
• számukra teljesen új szituációba kerülnek, 
• kudarc éri őket, 
• kritizálják őket, 
• meg kell védeniük magukat.

Amit ilyenkor tehetsz, még ha úgy is érzed, hogy nem a lehető legjobb módon reagáltál egy helyzetben: vállalod az érzéseid és a kudarcod. Ennél nagyobb ajándékot egyetlen gyerek se kaphat.

Önmagunk hiteles vállalása - mind a jó, mind a rossz oldallal együtt -, nem könnyű feladat.

Jár hozzám jelenleg egy kedves család, akikkel együtt dolgozom pár hónapja. Sok gyerekük van, és bizony ők sem tökéletesek. De felvállalják. Bár alapvetően zárkózott természetűek, a lehető legőszintébben próbálnak kommunikálni a problémáról és a megoldás felé tett lépésekről.

Egy példán keresztül nézzük meg, milyen lehet ez a kommunikáció egy kényes helyzetben.

„Anya nem hallgat meg”

Még a legjobbra igyekvő szülővel is előfordulhat, hogy olykor el van havazva, és nem ér rá arra, hogy meghallgassa a gyerkőc sokadik sztoriját. Ekkor apához, vagy fordított helyzetben anyához rohannak panaszkodni. Ahelyett, hogy mit ne mondjunk, pl. „Nem meglepő tőle.”, most nézzük meg, mit lehet mondani ilyenkor:

„Sajnálom, hogy most csalódott vagy. Mivel anya most nagyon elfoglalt, mi lenne, ha nekem mesélnéd el?” 

Az első mondat az érzései elismerése volt, a második pedig a megoldás felajánlása.

3. Hogyan kezeled az indulataidat?

Amikor egy gyerek rossz fát tesz a tűzre, legfőképp az első pár alkalommal életében, nagyon fél szülei reakciójától. Ezek azok a pillanatok, amelyek a géneken túl meghatározzák, hogyan lesz képes kezelni az egyik legnehezebb érzelmet: a dühöt.

Mikor Noel és szülei (a neveket a személyiségi jogok védelme érdekében megváltoztattam) pszichológiai tanácsadásra jártak hozzám, Noel 11 éves létére rengeteg feszültséget és indulatot élt meg. Durván piszkálta testvéreit, és úgy vezette le agresszióját, hogy csínyeket talált ki ellenük. A szülők nem értették:

„Hiszen mi nem erre neveltük!”

Noel végül bevallotta, hogy mennyire rosszul érzi magát szülei gyakori szóbeli bántásai és erős kritikái miatt.

Egy bizonyos határig normális, ha a testvérek rosszban sántikálnak, de ha nagy a széthúzás, arra már érdemes felfigyelnünk.

A család végül ráébredt: indulataikat ők sem tudták kezelni Noellel szemben, haragjuk élesebben csapódott le, mint szerették volna, és Noel a kritikákat csak továbbadta testvéreinek, piszkálódásba és csínyekbe burkolva őket.

Amint azt a fenti példa is szemlélteti, a szülők viselkedését képezik le a gyermekek a saját kis világukban, különböző egyéni utakon formálva át azokat.

Egy kis kitekintés

A tudományos igényességhez hozzátartozik, hogy pár szót szóljunk arról a jelenségről, mikor brutális, lelkileg megterhelő bántalmazásnak kitett gyerekek felnőtt korukban nem tudják visszaidézni a történteket. Ezekben az esetekben annyira elviselhetetlen volt a személyiség számára mindez, hogy a hosszú távú emlékezeti tár nem engedi előhívni az emléket, mintha mindent elfelejtett volna, így védve önmagát.

A hétköznapi esetekben pedig, mikor bántásról beszélünk, legyen szó akár lelki, akár fizikai sérelmekről, egy gyerek nehezen felejti el. Később megtanulhatjuk racionalizálni: „azért tették szüleink, mert jót akartak nekünk”. De teljesen elfelejteni sosem fogjuk.

Napi bosszúságok: „csak egy kis stressz”

De mi történik akkor, mikor nem bántalmazásról van szó, csupán az élettel együtt járó feszültségekről?

Nagyon sok esetben ezek a napi stresszek, bosszúságok a valóságon alapulnak. Azonban megkeseríthetik életünket, miközben nem válnak lényegessé később, hiszen ki emlékszik már arra, mi miatt aggódott, bosszankodott 2-3, esetleg 20 évvel korábban? Ne engedjük, hogy ezek negatívan hassanak gyermekeink életére is, állandó stresszfaktorként működve. Amennyiben úgy érezzük, mégis ez történik, merjük szakember segítségét kérni.

Kutatás

Egy 2013-as kutatás szerint érdekes módon a legnagyobb stresszt a napi bosszúságok okozzák számunkra (Eigner). Ez azért fontos információ, mert az érzelmeink szabályozását nagyban befolyásolja az általunk megélt, vélt vagy valós stressz.

Ebben a kutatásban az anyák által bevallott stressz szintje befolyásolta a csecsemőjükkel való kapcsolatot: azok az anyák, akik úgy érzik, hogy több stressz éri őket, illetve érte amíg várandósok voltak, kevésbé képesek a figyelmüket teljesen a gyermekre fordítani és érzékelni a szükségleteiket.

Ezáltal több lesz később is a konfliktus, felgyülemlett feszültség, s így indulat is a kapcsolatukban.

Tipp

Készíts bosszúságaim listát!

Vizsgáld meg, melyik reális, melyik nem, és mit tehetnél azért, hogy kevesebb legyen azon a listán.

4. Szokásaink

Valami nagyon egyszerűre gondolok. Amilyen szokásokat beépítünk a hétköznapjainkba, azokat gyerekeink is nagyobb valószínűséggel gyakorolják majd felnőtt korukban.

Ennek egy könnyen érthető tudományos háttere van: egyrészt, amit többször látunk, jobban megmarad, a memóriánk eltárolja, majd egy hasonló helyzetben valószínűbben nyúlunk ehhez a megoldáshoz.

Másrészt, a gyermekkorunk adja a felnőttkor stabilitását, biztonságát. Jó esetben egy olyan időszakról van szó, amikor feltétel nélkül szerettek, elfogadtak és értékeltek. Minden minta, mely ismétlődött, főleg ha kiszámítható volt, megadja számunkra a biztonságérzetet, pont mint akkor, gyerekkorunkban.

Olyan lényegtelennek tűnő viselkedésmódokat is továbbadunk, mint hogy lehet-e ágyban enni, inni.

Nem érdekes, hogy a napi legalább egy kávét ivó szülőknek valószínűleg szintén rendszeresen kávézó gyerekeik lesznek? A genetika ehhez nem elég, kell a példa is.

Ha szeretnéd, hogy jó szokásokat alakítsanak ki gyermekeid, mutass példát: járj el rendszeresen sportolni, egyél zöldséget, állj meg egy darab sütemény után, sajátítsd el a pozitív szemléletmódot (amiről egy korábbi cikkünkben írtunk). 🙂

A kütyük használatára ugyanez vonatkozik: ne várd el gyermekedtől, hogy magától képes legyen nemet mondani a tabletre, okostelefonra, ha te magad sem tudod letenni.

Komoly függőséget okozhat ezeknek az eszközönek a túlzott használata.

Ha erre azt mondod, nehéz, és a mai világban nem kivitelezhető, neked szól Ocsenás Dorottya Szakadjunk el a képernyőtől! című cikke.

5. A meghitt pillanatok

Amikor átélitek úgy igazán, hogy ti egy család vagytok. Legyen szó csapatkiáltásról, családi ölelésről vagy párnacsatáról. Néha kevés is elég ahhoz, hogy létrejöjjön egy meghitt pillanat, de ami fontos: élni ezekkel a lehetőségekkel, amíg még lehet.

A munkám során nagyon sok gyerek mesélte, hogy a karácsonyt tartja a kedvenc ünnepének. A karácsonyi gyerekszáj cikkünk szerint már az óvodások is felismerik, hogy a karácsonyban az a legjobb, hogy együtt lehet a család. Ezen kívül nálunk például minden karácsonykor csillagszórós éneklés segített megteremteni az ünnepi hangulatot.

Az biztos, hogy ezek a bensőséges családi élmények nem fognak feledésbe veszni.

Ezekhez a recept a kizárólagos figyelem és a tudatos jelenlét. Meghittség csak úgy jöhet létre, ha nem épp a másnapi megbeszélésen törjük a fejünket, hanem átadjuk magunkat a pillanatnak, és tudunk a jelenben maradni.

Ne csak karácsonykor legyen fontos számunkra a meghittség megteremtése, a szeretet kifejezése! Ha nincsenek összhangban a mindennapok és az ünnepek, az akár ellenérzéseket, például csalódottságot, keserűséget is kiválthat belőlünk felnőttkorunkra.

5 + 1. A pároddal való viszony

Aszakemberek fontosnak tartják azt a mintát, amit továbbadunk gyerekeinknek a szoros emberi kapcsolatokról. Ezek a kommunikációs és konfliktuskezelési sémák döntőek lehetnek a későbbi párkapcsolat alakulásának szempontjából is.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire hasznos lenne minden párnak, ha időről időre átvizsgálnák az eredeti családjuktól hozott kommunikációs mintákat, szófordulatokat, játszmákat. Bármennyire is tiltakoznak ellene sokan, mégis beszivárog a hétköznapi működésünkbe mindaz, amit otthon láttunk.

Ha alaposan átgondoljuk, ez nem is csoda. Mikor a fáradt anyuka megint azt tapasztalta, hogy gyerkőce vacsora előtt túró rudit csent el a hűtőből, abból a válaszadási eszköztárból fog reagálni, amit egyszer már átélt, és a legerősebben rögzült, mivel ő maga is sokszor hallotta: ,,Mit csináltál már megint?! Ne hazudj nekem! Nem megmondtam százszor, hogy nincs nassolás!”

A párunknak is úgy válaszolunk sokszor, ahogy anno azt otthon megtanultuk. Ha egy gyermeknek a szülei sem tisztelték egymást, és nem bántak egymással méltósággal, nehezebb lesz neki felnőttkorában módosítani ezen a lenyomaton.

Még egy kis tipp, hogy hogyan kezdjük ezt az önvizsgálatot, ha először önmagunkon dolgozva szeretnénk jobb irányba mozdítani gyermekünk lelkivilágát is:  Varga Gréta „Akinek nincs belső otthona, az kívül sem fog otthonra lelni” című cikke megadja ezt az útmutatást.

Nagy Gitta

Pszichológus, Pár- és családterapeuta-jelölt

Pozitív pszichológiával és erősségfókuszú gyermek-coaching gyakorlatokkal támogatom a hozzám forduló szülőket, gyerekeket, csoportokat.

A honlapom

 

#1 Dr.BauerBela

---

Felejt a gyerek a szünetben

Társadalom 2019. augusztus 1. 6:00:25

A nyári szünetben pihenniük kellene a gyerekeknek, de vajon mennyit felejtenek az év közben megszerzett tudásból? Sok szülőt aggaszt a kérdés, kell-e gyötörni az iskolásokat. Mások előremenekülnek és fejlesztőtáborok sorát finanszírozzák, hogy előnyre tegyen szert a poronty.

Nem felejt el se írni, se olvasni az elsős – mondják a szakemberek, miközben a szülőt leveri a víz, amikor visszakérdez a hétéves július végén, hogyan is kell írni a „zö” betűt. A szep-tember eleji felmérők azt mutatják, van felejtés, kinél több, kinél kevesebb. A kutatók szerint a hátrányos helyzetű gyerekeket sokkal jobban fenyegeti, hogy kiesik a fejükből a tananyag. Azokban a családokban, ahol folyik tudásátadás, a szülők magyaráznak, tanítják a csemetét, ott megmarad, sőt bővül a tudás. A szakértők azt mondják, hogy a legnagyobb veszteséget a matematikatudás szenvedi el. Első 

osztályosok esetén hétszázalékos, a második év után már duplaannyi a veszteség. A jó hír az, hogy ezek a hiányok hamar pótolhatók.

 

KELL-E GYAKOROLNI?

Gyakorolni sosem árt, de kár tönkretenni a nyarat az otthoni tanulás során könnyen kialakuló vitákkal, cirkuszokkal. A kutatások azt mutatják, hogy a nyáron agyongyakoroltatott gyerekek nem szereznek nagyobb tudást. A lapunk által megkérdezett tanítók minimális tréningezést javasolnak az első osztályt befejezőknek, pár sor írást, pár perc olvasást. Ez persze akkor nem probléma, ha a gyerek magától megteszi, és kedvet kap az olvasáshoz. Az alsósok esetén a fejlődés szempontjából még mindig nagyon fontos a szabad mozgás, rohangálás, fára mászás, úszás, focizás. Ezek tovább érlelik az idegrendszert és a tanuláshoz szükséges készségeket.

Élményeken keresztül is rengeteget tanulnak a gyerekek, de azokat fel is kell dolgozni, így sok értelme nincs a nyári szünet minden napjára tudományos vagy kulturális programot szervezni. Hiába jár a szülő fejében, hogy minőségibb tevékenységet is végezhetne a gyerek, mint mondjuk a fortnite-ozás, az erőltetéssel csak azt éri el, hogy fejvesztve menekül a kiskamasz, ha meglátja a „múzeum” feliratot. Viszont hatalmas és építő ingerek érhetik egy színjátszó vagy történelmi táborban, ahol indirekt módon, élményeken keresztül szerezhet új tudást. A „táboripar” világszerte pörög, az amerikai szülők 3,5 milliárd dollárt költenek ilyen programra, arra nézve viszont már nem találunk számítást, hogy ebből mennyi érte meg igazán, s mekkora volt a szimpla pénzkidobás. A nagyobbak az ottalvós táborokban olyan készségeket szerezhetnek, amelyekre az életben nagy szükségük lesz, függetlenséget, öngondoskodást, kapcsolatteremtést, szervezettséget tanulnak, esetleg kipróbálhatják magukat a konyhán, táborverésben vagy őrségben. Persze ez utóbbiak nem a robotikai tábor részei, hanem az újra reneszánszát élő vándortáboroztatásé vagy kalandtáboré.

 

NORMÁLIS, HA FELEJT?

Jávori Ildikó pszichopedagógusnak, az Eleven Team szakmai vezetőjének a rövid válasza az, hogy igen, normális, ha felejt a gyerek a szünetben, de a rutinból veszít csak, a tudás maga megmarad. A szakember azt mondja, az alapkészségek rutinja megmarad, emiatt nem kell aggódni. Aki eddig jól tudott olvasni, írni, számolni, annak a nyári szünet után is jól megy majd mindez. Azt is hozzáfűzi: a lexikális ismerettár kissé megkopik, mert nem használja a gyermek, de gyorsan felfrissíthető. Szeptemberben ez a tanárok feladata; minden tanév ismétléssel kezdődik, utána tanítanak új anyagot.

Arra a kérdésre, hogy mennyit és mit gyakoroltassunk, azt mondja, tisztázni kell, hogy a gyakorlás ismételgetés, a rutin fenntartása, míg a tanulás a hiányzó ismeretek pótlása. 

„Indokolt eset a tanulásra, ha pótvizsgára kell készülni, akkor ugyanis a szünet minimum felét ezzel kell tölteni. Ma már új helyzet, ha a gyermek jövőre iskolát vált, akkor legtöbbször szükség van a tananyagpótlásokra a nyári szünetben. Ha sokat volt beteg és kimaradtak tananyagrészek, tanulni kell, ahogy akkor is, ha külföldről jött haza a család. Gyakorolni akkor szükséges, ha specifikus tanulási zavara van a kicsinek (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia). Nagyon fontos azonban betartani néhány szabályt. Kurzusszerű, intenzív gyakorlást/tanulást szervezzünk, közöttük egy-két hét aktív pihenéssel, amikor a gyerek fut, rohan, levegőn van, alszik, játszik, lazít, zenét hallgat, kütyüzik egy keveset a saját örömére. Tilos az egész nyarat végigdolgoztatni! A gyakorlás legyen tankönyvmentes, eszközös-játékos. Különítsük el a nyári szünetet a sulitól azzal is, hogy elrakjuk a tankönyveket, s a gyakorlás is legyen kicsit más. Néhány javaslat: dobozos társasjátékok, keresztrejtvények, képregény, naplóírás, levél a nagyinak hetente, családi színház verstanulásra, internet stb. Ne asztalnál ülve, hanem párnákon, hasalva, fekve, kertben, kádban, autóban utazva.

Ha tanulnia kell a gyereknek, akkor a tankönyvek hatvan százalékban megúszhatatlanok, de negyven százalékban használjunk mást: tanulókártyát, mindmapet, mnemotérképeket, folyamatábrákat. A gyakorláshoz meg kell nyerni a kicsit, de mit tehetünk, ha folyamatosan ellenkezik és cirkuszol? Jávori Ildikó azt mondja: elsőként a cirkusz kiváltó okát kell tisztán látni a megszüntetéséhez, ehhez a szülő törekedjen a win-win megoldás megtalálásához.

„Ha hat-nyolc éves, akkor járjunk túl az eszén, találjunk ki egyedi jutalmazási rendszert a feladatok elvégzéséhez. Ha 9–16 esztendős, akkor tisztázzuk, ki a főnök odahaza, és vezessük rá az ok-eredmény összefüggésekre: mit nyer vagy mit veszít. A fenyegetés náluk már nem válik be” – fűzi hozzá a szakember.

 

NEM KELL AGGÓDNI

A tanulás folyamata nem lineáris, nincs tragédia, ha nem töltjük megállás nélkül a gyerek fejébe a tudást. Egyrészt ülepedniük is kell az információknak, másrészt lehet, hogy egy más aspektusban fog örökre megragadni az, ami korábban elveszett. Optimális esetben nem dolga a családnak a tanítás, nyugodtan rábízhatná ezt az iskolára. De a versengő tigris anyák korát éljük, akik már az óvodai különórákban látják az első lépcsőt az egyetemi felvételihez. Pedig ha valami elveszi a tanulás örömét, az az erőltetés. Nagyon vékony az a mezsgye, amely a gyerek érdeklődésének a felpiszkálása és a kioltása között van, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

A vérzékenység

Forrás: Gyógyhírek, a Heim Pál Gyermekkórház gyógyászati havilapja

Fennmaradtak mintegy 2000 éves feljegyzések vérzékeny betegekről, akiknél sérülés, vágás, orrvérzés, foghúzás, ínysérülés halálos kimenetelű vérzéshez vezetett. Ma már jól ismerjük a különböző kórképek öröklődését, sőt a hibás alvadási faktorgént is.

A leggyakoribb veleszületett, örökletes vérzékenység a von Willebrand betegség, melyben nők és férfiak is szenvedhetnek. Legtöbbször ismétlődő, elhúzódó orr- és/vagy szájnyálkahártya-vérzés, elhúzódó, erős menstruációs vérzés, ill. műtétek kapcsán észlelt vérzés jellemzi.

Gyakori a haemophilia A és B is, mindkettő nemhez kötötten öröklődik, vagyis egy beteg férfi fiúgyermeke vagy egészséges vagy beteg lehet, leánya pedig egészséges vagy hordozó, így ez utóbbi esetben csak a következő generációban várható a vérzékenység jelentkezése: a hordozó nő továbbadhatja a hibás gént fiúgyermekének, aki beteg lesz. A haemophiliák esetén gyermekkorban a sérülések vagy műtétekkel kapcsolatban jelentkező elhúzódó vérzések mellett a betegség súlyos formájában leginkább spontán ízületi és izomközti bevérzések fordulnak elő, nem ritka a vesevérzés, de ritkábban más belső szervi vérzések (gyomor- bélrendszeri, idegrendszeri) is előfordulhatnak.

Egyéb veleszületett vérzékenységekkel jóval ritkábban találkozunk.

A Heim Pál Gyermekkórház haemotológiai osztályán, ill. ambulanciáján évente kb. 90-100 különböző életkorú csecsemőt ill. gyermeket vizsgálnak veleszületett véralvadási zavar gyanújával.

Sokszor területi orvos utalja be a kis beteget, máskor a szülők maguk fordulnak a kórházhoz valamilyen panasszal, de gyakori az is, hogy műtéti utóvérzés vagy valamilyen sebészeti beavatkozás előtt rutinszerűen végzett laboratóriumi vizsgálat kóros eredménye teszi szükségessé a kivizsgálást.

Mit vehet észre a szülő?

Már az első izomba adott injekció, legtöbbször védőoltás után a comb megduzzadhat - akár elszíneződés nélkül -, a csecsemő fájdalmat jelez, végtagját kevesebbet mozgatja, elhanyagolt esetben a térd- és csípőizület nyújtása is akadályozottá válhat.

Fogzáskor elhúzódó fogínyvérzés jelentkezhet, ami napokig, ill. a fog teljes kibújásáig is tarthat.

Később a kúszni-mászni kezdő csecsemő térdízülete, könyöke megduzzadhat bevérzés miatt, ill. kiterjedt bőr alatti vérzés alakulhat ki kis ütésre, egyszerű nyomásra - pl. ha a gyermek ráfekszik valamilyen játékra (építőkockára, kisautóra stb.). A járástanulás időszakában gyakori a fej beütése, a nyelv elharapása is. Később, bármely életkorban észlelhetnek hosszantartó orr- vagy fogínyvérzést, serdülő leányoknál elhúzódó menzeszt, s ezek kifejezett vérszegénység kialakulásához is vezethetnek hosszabb idő után.

Az orrvérzés gyermekkorban elég sűrűn előforduló panasz. Ennek azonban legtöbbször helyi oka van: az orrnyálkahártya kiszárad, s megreped egy felületes, tágult kis ér; máskor a kisgyermek piszkálja az orrát, s így okoz magának sérülést, vagy éppen vírusfertőzés, nátha miatt véressé válik az orrváladék. Helyi ok esetén legtöbbször ugyanaz az orrfél vérzik, ami helyes vérzéscsillapítás (az orrszárnyak összeszorítása 5-10 percig) mellett gyorsan megszűnik. Az orrvérzés helyi okának kizárására fül-orr-gégészeti vizsgálat szükséges.

Újszülött korban viszonylag ritkán merül fel a veleszületett vérzékenység gyanúja, de feltétlenül gondolni kell rá, ha az újszülött gyorsan vérszegénnyé válik, a fejbőr alatti vérzés (cephalhaematoma) hatalmassá növekszik, ha az egyébként egészségesnek tűnő fiatal csecsemő elhúzódóan vérzik a vérételi helyekről.

Előfordul, hogy egy családban tudnak arról, hogy vérzékeny beteg van vagy volt. Ilyenkor fontos, hogy már az első védőoltás beadása (2 hónapos kor) előtt megtörténjen a kivizsgálás: vérzékeny-e a csecsemő? Sőt, már a gyermekvállalás előtt érdemes tisztázni, hogy a haemophiliás családból származó fiatal nő hordozó-e, továbbörökítheti-e ezt a betegséget.

>Osztályunkon előjegyzés alapján vizsgáljuk a beutaltakat. Fontos, hogy olyan hozzátartozó kísérje őket, aki a családban előforduló betegségekről, főleg vérzéses panaszokról (igazolt vérzékenység, súlyos műtéti vérzés - utóvérzés, terhességek és szülések kimenetele stb.) pontos felvilágosítást tud adni. Nagyon fontos, hogy az ezzel kapcsolatos zárójelentéseket, vizsgálati eredményeket is magukkal hozzák. Ha a gyermeknek vannak ilyen orvosi leletei (korábbi vizsgálatokról, műtétekről), azok bemutatása is szükséges.

A részletes kikérdezés, beszélgetés után a gyermeket megvizsgáljuk, majd vérvétel következik. Az alapvizsgálatokat a levett vérmintából még aznap elvégezzük, ennek eredményéről délután vagy másnap már tájékoztatást tudunk adni. Bármilyen eltérés észlelése esetén további, speciális laboratóriumi mérésekre van szükség (pl. véralvadási faktorok szintjének mérése, vérlemezkék működésének vizsgálata). Súlyos vérzékenység diagnosztizálása általában könnyebb, enyhe véralvadási zavar kimutatásához vagy kizárásához esetleg több alkalommal meg kell ismételni a vizsgálatokat, többnyire néhány hónapos időközökben.

Ha igazolódott a vérzékenység, a kis beteget gondozásba vesszük: kap egy gondozási könyvet, melyben a legfontosabb személyi adatok mellett feltüntetjük a vérzékenység típusát, a faktorszintet, a beteg vércsoportját, a gondozó intézményt, valamint a kezelésre használható készítmény nevét. Ezt a könyvecskét a beteg mindig magával hordja, s ha panasza van, ezzel kell jelentkeznie. Ide és az osztályunkon lévő ambuláns kartonba is bejegyezzük, hogy mikor, milyen panasz miatt milyen ellátást kapott. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy részletesen tájékoztassuk a szülőket gyermekük betegségéről, a teendőkről különböző helyzetekben, s életmódra vonatkozó tanácsokkal is ellátjuk őket.

A fiatal csecsemőket havonta, a nagyobb gyermekeket háromhavonta rendeljük be kontroll ambuláns vizsgálatra akkor is, ha nincs semmilyen vérzéses panasz.

A gyakoribb vérzékenységek kezelésére ma már tisztított, vírusmentesített, speciális faktorkoncentrátumokat használunk. Betegeink nagy része vérzés esetén kap készítményt, lehetőleg azonnal, a vérzés kezdetekor. Védőoltás, fogászati beavatkozás, műtét előtt megelőzésre is adunk faktort. Mivel kisded- és kisiskolás korban a gyermekek nagy mozgásigénye, a közösségbe kerülés miatt gyakoriak a sérülések, ízületi bevérzések, egyre több kis gondozottunknál alkalmazunk megelőzés céljából rendszeresen (hetente háromszor vagy kétszer) faktorpótlást.

Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a felnövekvő vérzékeny gyermekeknél lehetőleg ne alakuljanak ki maradandó ízületi elváltozások annak ellenére, hogy egészséges társaikhoz hasonlóan élnek, játszanak, mozognak.

Lehetőség van az otthoni kezelésre is. A korszerű faktorkoncentrátumok egyszerűen hűtőszekrényben tárolhatók, néhány perc alatt feloldhatók. A vénás injekciót megtanulják beadni maguknak az iskolás korú gyermekek, valamint a szülő(k) is. Emellett megtanítjuk őket arra is, hogy mikor elegendő az otthoni ellátás, s mikor kell a faktor beadása után azonnal orvoshoz, a gondozó központhoz fordulniuk. Felkészítjük a családot az esetleges allergiás reakció esetén szükséges teendőkre is.

Azt várjuk az otthoni kezeléstől, hogy ha azonnal megkapja a beteg a faktort, egy bevérzés megállítására kevesebb készítmény elegendő, nem alakul ki maradandó ízületi károsodás, izomgyengeség, kevesebbet hiányzik a gyermek az iskolából, a szülő a munkahelyéről, ritkábban szükséges kórházi kezelés.

Nagyon fontos a vérzékeny betegek ízületeinek és izomzatának rendszeres tornáztatása, erősítése, az ülő életforma és az elhízás kerülése. A rendszeres sportolás már nem elérhetetlen vágy betegeinknek. A legelőnyösebb számukra az úszás, mely alaposan megdolgoztatja valamennyi ízületet és izomcsoportot, a már károsodott ízületek mozgásának javítására is kiválóan alkalmas. Szeretnénk elérni, hogy minden gyermek tanuljon meg úszni.

A megfelelő életmódra nevelést szolgálja a Heim Pál Gyermekkórház által szervezésében évente megrendezett nyári tábor is.

#1 Dr.BauerBela

---

szem trauma/bev;rz;s

 

#1 Dr.BauerBela

---

EKCEMA HERPETIKUM

 

#1 Dr.BauerBela

---