Erkölcsi nevelés
A gyereknevelés a rossz és a jó közötti különbség megismertetését is jelenti. Ez többnyire a társadalmi illemszabályok és az erkölcsi elvek átadásával azonos.
Erkölcsi nevelés
A
jólneveltségre, a konvenciók betartatására általában nagy figyelmet
fordítunk, de az erkölcsi nevelés kicsit kiment a divatból. Pedig minden
nagy kihívás az életben, valamennyi krízis, amit átélünk, de a
szerencsés sorsfordulók is erkölcsi dilemmákkal járnak.
Az élet első éveiben a gyerekek testi, lelki és társas fejlődése egyetlen egységet alkot.
A mozgás, a tér birtokba vétele és a másokkal (elsősorban persze a
szülőkkel) való interakció folyamatos kölcsönhatásban van a beszéd és a
gondolkodás kialakulásával. Ez utóbbi jelenti a bázist az ítélőképesség
kifejlődéséhez. Ennek egyik területe a jó és a rossz közötti különbség felismerése. Ezt hívjuk erkölcsi ítélkezésnek, ami nem azonos a társadalmi illemszabályokkal, konvenciókkal.
Ez
utóbbi elsősorban külső, magatartási jegyeket ölel fel: az
udvariasságot, az öltözködés, hajviselet, mások által helyeselt vagy
elviselt formáit, a társadalmi érintkezés fordulatait, ahogy köszöntünk,
megszólítunk embereket, kérünk, kifogásolunk, sőt, ahogy veszekszünk
konfliktusok alkalmával. A társadalmi konvenció része, hogy mennyire
lépünk közel beszélgető partnerünkhöz, kinek nyújtunk kezet, vagy az,
hogy a szórakozóhelyre mindig a férfi lép be először.
Erkölcsi nevelés - tudatosan
Az erkölcs ennél kevesebbet meg többet is jelent. Nem szabályozza
ilyen mélységekig a mindennapi életet, de amire vonatkozik, azok igazán
fontos dolgok. Erkölcsinek tekintünk bizonyos tilalmakat (pl. ne ölj) és az igazságosság, az emberi jogok, a méltányosság
fogalmaival meghatározható kérdéseket, mindazt, amit egyszerűbben a jó
és a rossz közötti választásként szokás emlegetni. A kisgyerek számára a
jó és a rossz közötti döntés első helyszíne leggyakrabban a játszótér,
ahol, mondjuk, a játszótársa kölcsönkéri kedvenc babáját vagy homokozó
lapátját, ő viszont semmiképpen sem akarja ezt még átmenetileg sem
átengedni.
Ha
odaadja, ő lesz szomorú, nem adja oda, akkor irigynek bélyegezhetik. A
háromévesek már bonyolultabb erkölcsi dilemmákba keverednek. Szabad-e csalni a közös játékban, ha ez az ára a győzelemnek?
A gyerekek erkölcsi érzéke, csakúgy, mint minden más készségük, fokozatosan
és az értelmi kibontakozással párhuzamosan alakul ki. Ezzel
magyarázható, hogy a lassabban fejlődő gyerek a jó és a rossz közötti
különbségtételben is elmarad kortársaitól.
Az erkölcsi fejlődés részletes tanulmányozása két szerzőhöz, Kohlberghez illetve Damonhoz
köthető. Azt, hogy egy gyermek mit tart helyes és jó tettnek, a pozitív
erkölcs tanulmányozója, Damon írta le. Egy tett megtételének jó oka a
kisgyermek számára, ha kívánja a megtételét. A tett indoka egyszerűen
az, hogy a gyermek meg akarja tenni, nem pedig a tett következménye vagy
hatása. Kohlberg az erkölcsi fejlődés hat szakaszát különböztette meg,
ezek közül a kisgyermekek gondolkodása az első szakasznak megfelelő.
Erre a szülői tekintélynek való engedelmeskedés,
a személyek és javak sérülésének elkerülése és az eltérő nézőpontok
felvételére való képtelenség jellemző. Ebben a korban a gyermek számára
az a rossz, amit a szülő rossznak vél, vagy ami miatt büntetést ró ki.
Tipikus példája ennek, amikor a kisebbik testvér azt mondja, azért
rossz és tilos elvenni a bátyja játékszerét, mert akkor a "gondolkodó
székbe" kell ülnie - azaz büntetés várható. A három év alatti gyerek
gondolkodásában különösebb nehézségek nélkül keveredik az ok és az okozat.
Gyakran olyan dolgokat kapcsol össze, amelyeknek a felnőttek szerint
egyáltalán nincs közük egymáshoz. Például azt hiszi, azért esett el és
ütötte le a térdét, mert előzőleg hazudott a mamájának. Az óvodás kor
előtt a legtöbb gyerek még úgy tekint az erkölcsi szabályokra, például a
csalás tilalmára, amit esetleg érdemes megpróbálni áthágni őket, ha ez
az ő javát szolgálja.
Általánosságban elmondható, hogy a kisgyerekek a jóról és a rosszról fekete-fehér fogalmakban
gondolkoznak: a dolgok mindig jók vagy rosszak. Ebben az életkorban még
egyáltalán nem mérlegelik, hogy valami szándékosan vagy véletlenül
történt. Minél nagyobb fizikai károsodás vagy sérülés történt, annál
súlyosabbnak érzik a rosszat, amit a tettes elkövetett. További
jellegzetessége a kisgyermekek erkölcsi ítéleteinek, hogy nem képesek
más nézőpontjából szemlélni a történeteket, ezért szó sem lehet mások
mentségének vagy kifogásainak elfogadásáról.
A szülőknek megfontoltan kell eljárni az erkölcsi nevelés során, hiszen a kicsik az ok-okozat összefüggést még nem, vagy alig képesek felfogni.
A gyermeki félelmek egyik fő oka, hogy a családban vagy a környezetben
történt rossz dolgokat, betegséget, halálesetet gyakran saját maguk
hibáztatásával magyarázzák. Egyszerűen magukra vállalják a felelősséget
olyasmiért, amiben semmilyen részük sem volt. Ez a természetes egocentrizmus
(ami nem önzést jelent, hanem mások nézőpontjának felvételében
mutatkozó nehézséget) az iskolás korig megmarad a gyerekeknél, de
sokszor még a nyolc-kilenc évesek sem képesek beleképzelni magukat más
helyébe.
Éppen ezért az élet első három évében az erkölcsi nevelés során különösen óvatosnak kell lenni, semmiképpen se közöljünk megmásíthatatlan ítéletet a kisgyerekkel, ne bélyegezzük végleg hazugnak,
irigynek, csalónak. Inkább azt mondjuk: "ez most nem volt szép tőled,
tudod, hogy nem szabad hazudni", "ez most irigység volna".
Sokkal hasznosabb, ha hagyjuk, hogy ő maga tapasztalja meg az
erkölcsi konfliktusokat, és ha látjuk, hogy egyedül nem boldogul, akkor
beszélgessünk vele ezekről a helyzetekről. Fontos, hogy megértse a
gyerek, a jó és a rossz közötti választás belülről fakad, és a
társadalom érdekeit, valamint azt szolgálja, hogy hosszú távon békében
legyünk a saját lelkiismeretünkkel és szembe tudjunk nézni a
tükörképünkkel. Mindezt természetesen nem lehet azonnal így elmondani egy kicsi gyereknek, de fontos, hogy szülőként
tisztában legyünk ezzel, és egy három éves gyermek már sokat meg is ért
belőle. Ha a gyerek erkölcsi szabályokat sért, például ismételten
méltánytalanul bánik játszótársaival, ezért ne büntessük meg, de
feltétlenül beszéljünk vele a problémáról.
Az elvont rossz fogalmát nem tudjuk megmagyarázni neki, de
azt igen, hogy nem várhat nagyvonalúságot, jószívűséget a többiektől, ha
ő rendre önzőnek bizonyul. Vannak gyerekek, akik nem tudnak veszíteni,
ezért akár csalás árán is nyerő helyzetbe hozzák magukat. Ha ilyet
tapasztalunk, ne csináljunk különösen nagy felhajtását a csalás
tényéből, de azt említsük meg, hogy a csalókat ki szokták zárni a
játékból, és ha ez bekövetkezik, mi semmiféle segítséget nem fogunk neki
nyújtani.
A gyerekek erkölcsi dilemmáikat gyakran mesékben látják viszont
és szerepjátékokba burkolva adják ki magukból. Bátorítsuk az ilyen
játékokat és segítsük azzal, hogy megbeszéljük vele a szereplők
jellemét, szándékait, érzéseit. Dicsérjük meg, ha társaihoz segítőkész,
méltányos és nagylelkű.
Az erkölcsi dilemmákat és szabályokat
gyakran csattanós közmondások fejezik ki a legjobban, ám egy kisgyermek
mit sem ért abból például, hogy: "Addig jár a korsó a kútra, amíg el
nem törik". Főleg magyarázat nélkül nem. Mindig valós eseteket,
élethelyzeteket vitassunk meg vele, és ne prédikáljunk. Legfőképpen
pedig ne felejtsük el, hogy az erkölcsi fejlődés hosszú és komplex folyamat,
ami csak fiatal felnőtt korra zárul le, és hatással vannak rá a szülőn
kívül a testvérek és barátok, valamint olyan közvetett társadalmi minták
is, mint a vallás vagy éppen a filozófia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése